Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-07-31 / 31. szám

SZŐLŐK HELYETT SZÜLÖK Tatjána Zaorelová és a négy cseme te egyike Modlitbáék népes családja dást, hiszen vannak saját gyermeke­ik is? Ján Modlitbától kapom meg a vá­laszt? — Olvastam hirdetést az újságban, hogy van lehetőség ide jönni lakni. Én nagyon szeretem a gyerekeket, s lehet, nagy sző, de felelősséget is ér­zek sorsukért. Segíteni szeretnék a- zokon, akiket elhagytak a szüleik, vagy árvaságra jutottak. Az ötlettel azon nyomban előrukkoltam a fele­ségemnek. Az igazat megvallva, hosz- szan kellett őt győzögetnem, amíg rá­állt. El is jöttünk ide szétnézni, de időközben a feleségemet volt munka­helyén a kollégák lebeszélték, elriasz­tották ettől a feladattól. Én viszont nem tágítottam. Az itt eltöltött két hónap után már a feleségem sem bánja, örül annak, hogy itt lehet. Tud­ja, ebben az a szép, hogy miközben a gyerekeket neveljük, önmagunkat is nevelni kell. Kezdetben nehéz volt nem különbséget tenni a saját és a nevelt gyermekek között, ám a ha­tárok gyorsan elmosódtak, s ma már egyformáknak tekintjük mind a nyolc apróságot. Megmodtuk a saját és a nevelt gyerekeknek is a valóságot, ezzeí tisztában vannak, s ami na­gyon szép, hogy maguk a gyerekek sem tesznek különbséget egymás kö­zött, s ez így van rendjén. Valahogy így kéne ennek Ignnie nemcsak a gyerekek, hanem az emberek között is. Hiszen lényegében egyformák va­gyunk. Jóra, szeretetve, családi fé­szekre vágyakozók. A gyerekek pe­dig ne érezzék meg azt, hogy árvák maradtak, hogy elhagyták őket. Ha csak egy mód van rá, éljenek teljes családban. Mi a tőlünk telhetőt igyek­szünk nekik megadni. Ha ez sikerül, ha a gyerekeknek nem lesz hiányér­zetük, jól végeztük a dolgunkat. ZOLCZER JÁNOS A szerző felvételei Nincs tábla, nincs külön jelzés. A házak beleolvadnak a fürdőváros, Karlovy Vary egyik külső negyedébe. Csak annyiban különböznek a többi környező épülettől, hogy szebbek, na­gyobbak és egyformák. Meg talán még annyival, hogy az S. 0. S.-miniváros- kának az utcáin több gyermek futká- rozik, mint másutt. Egyébként olyan Itt minden, mint általában másutt — látszatra. A felszín alatt azonban sok titok rejlik. Súlyos, sokszor fájdal­mas, keserves titkok, amelyeket a legtöbb esetben nagyon nehéz feltár­ni, megfejteni. Csak sejteni lehet, hogy miért és hogyan ... Miroslav Strnad, a gyermekotthon- -városka igazgatóhelyettese messze- menőleg udvariasan, készségesen fo­gad, s a legapróbb részletekig tájé­koztat a múltról, jelenről: — Városkánk felépítésének gondo­lata 1968-ban született. Ekkor más országokban már volt néhány hason­ló létesítmény. Felépítéséhez hozzá­járultak magánszemélyek, különféle szervezetek, és természetesen az ál­lamunk is. 1970-ben elkezdődött az építkezés, majd egy éven belül el­készült hazánk első gyermekvárosa. Különlegessége abban rejlik, hogy a nevelőanyák vagy nevelőházaspárok megkapnak egy-egy házat, s maguk­hoz vesznek elhagyott, árva vagy fél­árva gyermekeket. Egy-egy anya, csa­lád maximum nyolc gyereket nevel. Átlag nyolcvan-száz gyerek él város­kánkban, jelenleg kilencvenötén. — Hogyan válogatják ki a nevelő­anyákat, nevelőszülőket? — Az érdeklődőket alapos vizsgá­latoknak vetik aiá. Szakemberek hosszú ideig tesztelik a jelentkező­ket, s csak az érre la munkára, hi­vatásra legalkalmasabbak kerülhet­nek ide, Hogy jól válogatnak, azt az is bizonyítja, hogy a tizennégy év során mindössze egyetlen család bi­zonyult alkalmatlannak, a többiek, a- mit vállaltak, becsülettel teljesítik. Jelenleg nyolc nevelőanya és négy; házaspár él a városkában. Sajnos, na­gyon kevés a jelentkező, most Is 'égy1 házunk üresen áll, nem- fudiink bele1 házaspárt találni. Ugyanis most már az a tendencia, hogy ne nevelőanyák gondozzák a gyerekeket, hanem há­zaspárok, hogy minél igazibb családi légkör alakulhasson ki. — Sikerül művileg létrehozni csa­ládi légkört? — Határozottan állíthatom, hogy igen. De ehhez magyarázatként hadd meséljem el, hogyan működik egy- -egy ilyen család. Nos, az anya va­lójában háztartásbeli, ezért kap fi­zetést. Az apa pedig dolgozik a vá­ros valamelyik munkahelyén. A nyolc „fogadott“ gyermek — meg kell je­gyezni, ezeket a gyerekeket az anyák, a családok nem fogadják örökbe, „csupán“ nevelik — és az esetleges saját gyerek napközbeni foglalkoz­tatása, nevelése az anyára és a ne­velőnőre hárul, ugyanis minden ház­hoz beosztanak egy nevelőnőt is. Hadd ne részletezzem most, hogy egy-egy gyerek mennyi pénzbe kerül, azt a. zonban elmondhatom, hogy az állam tetemes anyagi áldozatok árán tartja fenn ezt a városkát. A nevelőszülők a fizetésükön kívül havi tíz-tizenhá- romezer koronával gazdálkodnak. A mosáson kívül, amelyet központilag végzünk, minden munka a nevelőkre hárul. A gyerekek kétéves koruktól mindaddig a „szülőknél“ maradnak, amíg nem önállósulnak, nem rendel­keznek salát lakással. Tartottunk mi már itt nem egy esküvőt is. Persze, az önállósult fiatalemberek még az­után is vissza-visszatérnek, ha már családot alapítottak, és saját lakás­sal rendelkeznek, többen, ha szabad­ságra mennek, az itteni „nagymamák­hoz“ hozzák az „unokákat“. A továbbiakban a gyerekekre tere­lődik a szó. Nagyon sok köztük az olyan, akiknek mindkét szülője él, ám gyermekeik nevelésére alkalmatla­nok, bírósági úton megvonták tőlük a szülői jogok gyakorlását. Vannak ár­va és félárva gyerekek. Több olyan, akik autóbalesetek során vesztették el szüleiket. Hadd jegyezzem meg, hogy azoknak a gyermekeknek a szü­lei, akik élnek, nem látogatják cse­metéiket; ellenben amikor már dol­goznak, pénzt keresnek, akkor szíve­sen magukhoz vennék őket, termé­szetesen anyagi megfontolásból. Va­lójában az itt élő gyermekek semmi­ből sem szenvednek hiányt. Persze, nem elhanyagolható az a szempont, hogy ők kiskoruktól , tudják, nem az édesszüleik nevelik őket. hanem ne­velőszülőknél Vannak. Igaz, ezt a kü­Együtt a Zavfel család lönbséget a nevelőszülők igyekeznek a lehető legnagyobb mértékben ki­küszöbölni, de mégis... A gyerekek apunak, anyunak szólítják a nevelő- szüleiket, s ha azoknak vannak sa­ját gyermekeik, őket meg testvérük­nek tekintik. Az itt élő szülőktől tu­dom, hogy a nevelt gyerekek sokkal hálásabbak felnőttkorukban, mint a saját gyerekek. Bár meg kell hagy­ni, hogy a szülőket nem a majdani hálálkodás vezérli munkájukban, ha­nem sokkal „prózaibb“ okok, de e- zekről beszéljenek inkább ők. Az igazgatóhelyettessel sétára in­dulunk. Benyitunk a. tizenhárom csa­ládi ház egyikébe, ahol Tatjána Za- vrelová és férje lakik. Jelenleg még csak négy gyerekük van, ám a kö­zeljövőben további négyet hoznak majd a házba. A háziasszony megmu­tatja a hatalmas, nyolc helyiségből álló, nagyon szépen elrendezett és berendezett lakást, A gyerekek ket­tesével laknak egy-egy szobában. S van egy tágas lakószoba, ahol össze­jöhet a népes család. Arra próbálom terelni a szót, hogy a fiatal házaspár miért jött ide lakni, miért végzik ezt a felelősségteljes munkát. Tudom, ké­Miroslav Strnad igazgatóhelyettes nyes a téma, árit a fiatalok köntör­falazás nélkül válaszolnak, — Nagyon szeretjük a gyerekeket, de nekünk nem lehet saját gyere­künk. Gyerekekre viszont vágytunk, úgyhogy, amikor tudomást szerez­tünk ennek a városkának a létezésé­ről, azonnal jelentkeztünk. Igen-igen megörültünk annak a hírnek, hogy alkalmasaknak bizonyultunk. — Hogyan, mi szerint válogatták ki a gyerekeket? — Ahogy megkaptuk ezt a lakást, azonnal kezdtük járni az ország ne­velőotthonait. Nagyon sok gyereket megnéztünk, amíg végre találtunk o- lyanokat, akik megfeleltek elképzelé­seinknek. Elsősorban az volt a fon­tos, hogy kölcsönösen szimpatikusak legyünk egymásnak. Úgy hiszem, jól sikerült a választás. A gyerekekkel nagyon jó a kapcsolat, megszerettük egymást. Bér az első éjszakák-na- pok keservesen teltek el. A gyereke­ket kiszakítottuk addig megszokott környezetükből, sírtak, toporzékol- tak, nem egy éjszakát át kellett vir- rasztanunk mellettük. De most már nem tudnánk megválni egymástól. Épp ebédidő van. A kint játszó gye­rekeket behívják, gyors kézmosás kö­vetkezik, majd körülüli a család a nagy asztalt. A sok éhes száj alig bírja kivárni, amíg a tányérjukba ke­rül az étel. Lehet, nem helyénvaló a kérdés, mégis felteszem a házaspárnak: — Nem bánták meg elhatározásu­kat? Gyors és határozott választ kapok: — Nem ... nem, hiszen nagyjából tudtuk, mire számíthatunk. Most már, hogy vannak gyermekeink, sokkal tel­jesebb, kiegyensúlyozottabb az éle­tünk. Valahogy sokkal több értelmet látunk a mindennapokban. Magukra hagyjuk a jó étvággyal evő családot. Néhány házzal odébb Ján Modlitbával, Vlasta feleségével és nyolc gyerekükkel találkozunk. Ép­pen a játszótéri hintán játszanak a fiúkkal, lányokkal. Két gyermek a sa­játjuk, hatot pedig nevelnek. A Mod- litba házaspár még csak két hónap­ja van az S. 0. S-városkában. Miért választották ezt a megöl­Legjobbak a kerületben A X. myjavaí ifjúsági ta­lálkozón a SZISZ Érsekúj­vári |NQvé Zámkyl Járási Bizottságát találták a leg­jobbnak a nyugai-szluvákiai kerület járási bizottságai közül az Éra'ékidéző staféta megszervezésében. A járás területén 251 kollektíva, vagyis 5480 fiatal kapcsoló, dott be az Emlékidéző moz­galomba. Milan Závodníkkal, a SZISZ járási bizottságának és az Emlékidéző staféta járási törzskarának alelnökével a kezdetekről beszélgetünk. — Januárban kapcsolód­tunk be az Emlékidéző sta­fétába. Megalakítottuk a já­rási stábot, amelynek elhö- ke Míchal Svajda. Ismertet­tük a fiatalokkal az ifjúsá­gi lapokban közzétett felhí­vást, és kezdettől fogva nagy az érdeklődés a staféta iránt. — Elegendő történelmi a- nyagot találtak a résztve­vők? — Jegyzéket készítettünk a partizán, és felszabadító harcok még élő részevevői- ről. A kollektívák beszélge­téseket szervezhetnek a fel­szabadító harcokról és az SZNF-ről. Néhány témában nehéz volt hiteles anyagok­hoz jutni, hiszen például a Szlovák Nemzeti Felkelés e- seményei a mi területünk­től távol zajlottak, de igyek­szünk a legteljesebb képet megrajzolni minden fontos történelmi és a járásunk te­rületét érintő mozzanatról. — Nemsokára, a Rysy-tú­rán a központi stáb értéke­li az Emlékidézö első ré­szét. Bizonyára a járásban is készítettek előzetes szám­vetést __ — Az Emlékidéző gazda gította járásunk fiataljainak tevékenységét. Több mint há­rom és fél ezren kapcsolód­tak a stafétába, a pionírok is több mint másfél ezren vannak. Mi azonban még mindig várjuk további tár­sadalmi szervezetek jelent­kezését Is. Ügy érzem, az első rész feladatait sikerült teljesítenünk. — Mit tart az első rész ér­dekesebb feladatainak? — Beszélgetést szervez­tünk az SZNF két részeve- vőjével, és felvettük a kap­csolatot a szaratovi kom- szomolistákkal, akiket au­gusztus végén meglátoga­tunk. Stúrovóban felkeres­tük az elesett szovjet kato­nák sírját, és számos poli­tikai előadást tartottunk, mint azt a felhívás egyes pontjai előírják. — Melyek a legjobb Em- lékidéző-kollektív'ák? — Az Elitex Surany, JPC Stúrovo és a VŰNAR Nővé Zámky SZISZ-szervezetének kollektívái, a legjobb pio­nírcsapat pedig a Nővé Zámky-i Devíu utcai Alap­iskoláé. Jelenleg az Emlék­idéző második részére ké­szülünk, amelyet majd a Ko­vácspatakon (Kováőov) meg­rendezendő ifjúsági találko­zón szeretnénk értékelni. Bárány János

Next

/
Thumbnails
Contents