Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-07-31 / 31. szám

A FORRADALOM BOLCS0JE „Aki nem látta Santiagói, nem lát­ta Kubát“ — idézte Ernesto Vera, a kubai újságírók szövetségének főtit­kára megérkezésünk után ezt az is­mert mondást, örültünk is neki, mert tudtuk, hogy Így Santiago de Cuba, az ország második legnagyobb váro­sa nem marad ki programunkból. Santiagót a kubai forradalom bölcső­iéként tartják nyílván. Itt kezdődtek több mint száz évvel ezelőtt a füg­getlenségi harcok. 1953. július 26-án pedig itt támadta meg Fidel Castro ifjú csapatával a hires Moncada lak­tanyát. S ettől a naptól számítják a forradalom kezdetét Kubában. „Síempre 26“ — folyton 26 —, lát­tam sok helyen papíron vagy faira festve, sőt sziklába vésve is Santia- góban, amit tavaly a forradalom kéz. detének 30. évfordulójára készítettek. A Siempre 26 egyben a forradalom folytonosságát szimbolizálja. Százhú- szan voltak azok a fiatalok, akik 31 évvel ezelőtt a hagyományos Anna- -napl karnevál éjszakáján megtámad­ták a zsarnokság egyik fellegvárát, a Moncada kaszárnyát. Az az elkép­zelés, hogy ez az éjszaka lesz a leg­alkalmasabb időpont a támadásra, a- lapjában véve okos gondolat volt. Az utcák megteltek mulató emberek­kel, a zene, a pergő dobok és a má­sodpercenként robbanó petárdák za­ja teljesen ellensúlyozta a fegyverek ropogását. A katonaság nagy része eltávozást kapott, s a laktanyában csak őrség és készültség maradt. De mint tudjuk, a laktanya elfoglalását a csökkentett létszámú, ám jól fee' - verkezett őrség meghiúsította. A Fi­del Castro vezette fiatalok a szó szo­ros értelmében puszta kézzel har­coltak. Többségüket a katonák egy­szerűen lemészárolták. Akik a véreng­zést túlélték, bíróság elé kerültek. Fi­del Castro híres védőbeszédében bát­ran vágta bírái szemébe: „Engem el­ítélhetnek, de a történelem fel fog menteni!“ A történelem, a forradalom 26 esztendeje a kubai vezetőt iga­zolta. A fegyveres harc során meg­fogalmazott népi, demokratikus, az agrárreformot magába foglaló prog­ram a széles néptömegek, a haladás képviseletében — alkalmas volt mind­azon társadalmi rétegek összefogá­sára, amelyek elutasították az Egye­sült Államok diktatúráját. Fidel Castrót a bíróság 15 évi bör­tönre ítélte, de két év elteltével am­nesztia folytán kiszabadult, és Me­xikóba távozott. Több hónapos mexi­kói felkészülés után 1956 decembe­rében a forradalmárok a Granma ha­jó fedélzetén érkeztek meg Kuba ke­leti partvidékéhez. A 92 hazafi, és köztük egyetlen külföldiként Ernesto Che Guevara argentin orvos néhány nap múlva átesett a tűzkeresztségen. Az eredeti csapatból időközben csak tizenketten maradtak életben. Ez a tizenkét ember, akiknek sikerült a kö­zel kétezer méter magas Sierra Maestrs hegység csúcsaira feljutni, volt a díktatúraeltenes partizánmoz­galom magva. Az elesett bajtársak helyébe egyre többen léptek, a jú­lius 26. Mozgalom aktivistái és a Sierra Maestra hegység nincstelen pa. rasztjai közül. Csodálatos, hogy a fel­kelő hadsereg kétéves harca ered­ményeként 1958 szilveszter éjszaká­ján menekülésre kényszerítették a gyűlölt diktátort. A MAI MONCADA Az egykori laktanya ma általános iskola, egyike a városban azoknak az iskoláknak, amelyeket a környező ut­cákban lakó gyerekek látogatnak. Mi­előtt megtekintettem volna ezt az is­kolát, úgy képzeltem, hogy az ilyen történelmi nevezetességű intézménybe ki kell érdemelni a felvételt. Kísé­rőm azonban felvilágosított, hogy Ku­bában nem léteznek elit iskolák, mert ez ellentétben lenne az oktatás de­mokratizmusával. Vannak azonban szakosított, bentlakásos iskolák a ki­magaslóan tehetséges gyermekeknek. Ilyenek elsősorban a sportiskolák. Király Ferenc írta a szigetország­ról készült könyvében: „Kubában e- gyetlen kiváltságos réteg van, és ez a tanulóifjúság. Okét ma olyan jogok és kiváltságok, kedvezmények ille­tik meg, mint senki mást a szigeten.“ Az állam szinte erején felül vállal terheket az új nemzedék neveléséért. Ingyenes az oktatás, a tankönyvek, a tanszerek. Az általános- és közép­iskolások, akiknek a szülei dolgoz­nak, ingyen kapnak ebédet és uzson­nát. Ismert dolog, hogy Kubának már évekkel ezelőtt sikerült felszámolnia az analfabetizmust. Hogy ez milyen eredmény a karibi térségben vagy Közóp-Amerikában, azt csak akkor értjük meg, ha tudjuk, hogy ma a Dominikai Köztársaságban az iskola­köteles gyerekek 35, Haitiben pedig csak a 30 százaléka tanulhat. Jogos büszkeséggel mondhatta Fi­Edzés közben del Castro a Moncada laktanya ost­romának 30. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen: „Több mint kétszázezer tanárt és tanítót képez­tünk ki, oktatási rendszerünk, a kép­zés színvonala, a tanulmányi progra. mok vonatkozásában az összes fejlődő ország élén járunk. Több miöt két­százezren folytathatják tanulmányai­kat, ami tizennyolcszorosán megha­ladja az egyetemi diákság forrada­lom előtti legnagyobb létszámát. Az egészségügyi ellátás szempontjából — színvonala és eredményei alapján — az első helyet foglaljuk el a fej­lődő országok között.“ Kuba különböző iskoláiban évente több mint 15 ezer külföldi diák ta­nul a fejlődő országokból. Kubai pe­dagógusok és orvosok működnek An­golában, Etiópiában, Nicaraguában és más fejlődő országokban is. A KUBAI SPORT TITKA A forradalom előtt két sportágat ismertek Kubában: az ökölvívást és a baseballt. Az USA sportmenedzse­rei valamikor Kubában olcsó pénzen szerződtethettek jó képességű játé­kosokat. 1959 előtt Kubában húszezer sportolót tartottak nyilván, ma viszont több mint kétmilliót. Ki ne ismémé ma Juantorena, Casanas vagy Colon nevét?! Nemcsak az olimpiákon, ha­nem világbajnokságokon, a páname­rikai játékokon is csaknem minden sportágban kiválóan szerepeltek. Fidel Castro a sportsikerek titkát az életkörülmények javulásában lát­ja. Szó szerint ezeket mondotta: „Minden kubai gyerek naponta egy liter tejet kap, s ez megmutatkozik az egészségi állapotukon is. Felszá­moltunk számos járványos betegsé­get. Támogattuk és támogatni fogjuk a testnevelést. Testnevelési főiskolát létesítettünk, és megalapoztuk a sport­cikkek iparát is.“ Lehetőségem nyílott arra is, hogy meglátogassak egy bentlakásos sport­iskolát a havannai tartományban. Ez az iskola egyike a Kubában működő kilenc hasonló intézménynek. Az Is­kolában rendes tanítás folyik, de az órarend úgy van beosztva, hogy elég idő jusson a sportra. Az iskola leg­kisebbjei negyedikesek. A legidőseb­bek viszont már a 12. osztályba jár­nak, ők az érettségizők. Ebből a be­osztásból is látható, hogy a legfia­talabbak kilenc-, a legidősebbek ti­zennyolc évesek. Az első két évfo­lyamban a gyerekeknek be kell bi­zonyítaniuk tehétségüket, és az el­mélet: oktatásban is helyt kell áll­niuk A hatodik osztályba már csak azokat veszik fel, akik valóban al­kalmasak arra, hogy valamelyik sport­ágban később kimagasló eredménye­ket érjenek el. Az iskola arányait mi sem bizo­nyítja jobban, mint az, hogy az el­múlt tanévben 1876-ban látogatták, eb­ből 1200-an alapiskolások, 345-en a mi középiskoláinknak megfelelő fo­kozat diákjai, 41-en pedig már a testnevelési főiskolára való felvétel­re készültek. Az iskolában 345'tanár, illetőleg edző működik. Mondanom sem kell, hogy az intézetnek kiváló­an berendezett tornatermei, úszóme­dencéi, sportpályái vannak. A taná­rok büszkék arra, hogy növendékeik országos, sőt néha nemzetközi ver­senyeken is előkelő helyezéseket ér­nek el. Ottlétemkor épp a kosárlab­dázók érkeztek vissza Mexikóból, a fiúk első, a lányok második helye­zést hozva tarsolyukban. Ez az Iskola a Barbadosi Mártírok nevét viseli. Olvasóink előtt kevésbé ismert szomorú eseményre emlékez­tet az iskola neve. 1976 októberében kubai ellenforradalmárok Barbados sziget térségében merényletet hajtot­tak végre egy utasszállító repülőgép ellen, amelynek során elpusztult a kubai ifjúsági vívőválogatott minden tagja. Ezek többsége épp a havannai sportiskola tanulója volt. A merény­lőket később a venezuelai hatósá­goknak sikerült letartóztatniuk, így derült fény arra, hogy a csoportot egy Orlando Bosch Avilla nevű ter­rorista vezette. Ez az akció csak e- gyike volt a soknak, amelyet az USA pénzéért dolgozó ellenforradalmárok a kis szocialista ország ellen elkö­vettek. HOGYAN ÉLNEK A KUBAIAK? A ml gazdasági fogalmaink, az é- letszínvonal értékmérői a szigetor­szágban csak más töltettel válhatnak igazsággá. A kubaiak ma sem bővel­kedhetnek anyagi javakban, de min­denki egyformán, rendszeresen meg­kapja azokat az élelmiszereket, ru­haneműt, ami régen csak a kiváltsá­gosoknak jutott. Rendszeresen táplál­kozni, a körülményeknek megfelelő­en öltözködni, tanulni, ez Lattn-Ame- rika számos más országéban csak vágyálom. A világgazdaság kedvezőtlen ala­kulása különösen hátrányosan érinti Kubát. A külkereskedelemben fontos szerepet betöltő cukor világpiaci ára évek óta mélyponton van, miközben drágulnak az Iparosításhoz szükséges korszerű gépek. Az együttműködés a szocialista országokkal, a Szovjetunió testvéri segítsége mérsékeli a külső negatív hatásokat. De Kuba így is érzi az Egyesült Államok gazdasági és pénzügyi blokádpoütifcáját. Az USA hol közvetlenül, hol szövetsége­sei révén igyekszik nyomást gyako­rolni más tőkés országokra is, e Ku­bával való kapcsolatokat visszafogni. A Kubai Kommunista Párt Közpon­ti Bizottságán elmondták nekünk, hogy tavaly a rendkívül kedvezőtlen időjárás ellenére — melynek követ­keztében az országban a tervezettnél csaknem egymillió tonna cukorral vesebbet termeltek — szinte minden tervmutatót sikerült teljesíteniük. A gazdasági növekedés üteme a terve, zett két és fél százalék helyett 5,2 százalék volt, és az adósságállomány a tervezettnél kisebb mértékben nö­vekedett. A lakosság életszínvonalát sikerült az eddigi szinten megőrizni, az alapvető árucikkek változatlanul jegyre kaphatók, ezek kőre nem csökkent, az adagok sem lettek ki­sebbek. Az elmúlt 28 esztendő egyik fő tanulsága, hogy a forradalom szi­lárdságénak záloga a vezetés és a nép közötti szoros kapcsolat. A dik­tatúra elleni fegyveres harcban, majd a szocialista építőmunkában kovécso- lődott egységbe a forradalmi élcsapat és a lakosság. STRASSER GYÖRGY A Szovjetunió újabb Indít­ványt tett az Egyesült Álla­moknak, pontosítva a világ­űr militarizálásának mega­kadályozására vonatkozó tár­gyalásokról előterjesztett ko­rábbi javaslatát — közölte a Moszkvában akkreditált kül­földi újságírókkal Vlagyi­mir Lomejko, a szovjet kül­ügyminisztérium vezetőjé­nek első helyettese. Mint Lomejko elmondta, a washingtoni külügyminiszté­riumban szombaton ismerte­tett javaslatában a Szovjet­unió arra szólította fel az Egyesült Államokat, hogy hozzanak nyilvánosságra kö­zös közleményt, amelyben egyértelműen leszögeznék: készek megkezdeni azokat a tárgyalásokat, amelyek cél­ja a világűr militarizálásá­nak megakadályozásáról szóló megállapodás kidolgo­zása és megkötése. A köz­leményben a két ország egyértelműen Iszögezné azt Is, hogy hajlandó teljes mér­tékben lemondani a műhold- eihárító rendszerekről, és beleegyezését adná ahhoz, hogy a tárgyalások megkez­désének napjától kölcsönö­sen moratóriumot hirde nek a kozmikus fegyverek kísér­leteire és telepítésére. A szovjet diplomata leszö­gezte, hogy a Szovjetunió új pontosító indítványára tí­zért volt szükség, mert Wa­shington szándékosan félre­magyarázza a világűr rm!l- tarlzálásának elhárítása ér­dekében tett szovjet 'avas- latot, önkényesen értelmezi a javasolt tárgyalások témakö­rét. XXX A Közös Piac tíz tagálla­mának külügyminiszterei Brüsszelben eredménytele­nül fejezték be kétnapos ta. nácskozásukat. A miniszte­rek nem voltak képesek megállapodni annak módjai­ban, miképp lehetne csök­kenteni a közösség jelentős költségvetési hiányét. A pénzügyminisztereket bízták meg azzal, hogy a nyári szü­net után, szeptemberben fog­lalkozzanak a problémával. A tanácskozás már az el­ső napon zsákutcába jutott, mivel nem sikerült meg­győzni Nagy-Britanniát ar­ról, hogy az Idén növelje pénzügyi hozzájárulását a közös kasszába. Genscher nyugatnémet külügyminisz­ter azzal vádolta Londont, hogy gátolja a megállapo­dást, mert pénzügyi elő­nyökre akar szert tenni. A- mennyiben ugyanis az Idei fizetéseket a jövő évre ha­lasztják, Nagy-Britannia so­kat nyer, mivel a nemrég tartott közös piaci csúcsér­tekezleten kötött megálla­podás értelmében 1985-től csökkentik a brit hozzájáru­lást a közös költségvetés­hez. Genscher egyébként két­ségbe vonta, hogy a pénz­ügyminisztereknek sikerül megállapodást elérniük, ha Nagy-Britannia kitart állás­pontja mellett. XXX A brit rendőrségnek Is­mét nem kevés dolga akadt a sztrájkoló bányászok le­tartóztatásával, akik munka- beszüntetéssel tiltakoznak a bányákat fenyegető bezárás és a tömeges elbocsátások ellen. Észak-Angliában, a Hum­ber folyón át vezető hídnál, ahol a bányászok igyekez­tek megakadályozni a sztrájktörők áthaladását, he­ves összetűzésre került sor a hatalmas rendőrosztagok és a bányászok között. To­vábbi huszonnégy vájárt tar­tóztattak le a skót Bilston Glen bánya mellett, ahol rendőrök százai vették kö­rül és kísérték a bányába tartó sztrájktörőket. A rend­őrség nem kímélte a sztráj. kólók feleségeit sem, ötöt közülük le is tartóztattak. Havanna madártávlatból SIEMPRE 26 A Barbadosi Mártírok nevét viselő sportiskola

Next

/
Thumbnails
Contents