Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-07-24 / 30. szám

Szergej Geraszimov rendező

Véget ért a fesztivál A nemzetközi zsűri — Dusán Roll elnökletével — a játékfiírnek versenyében a fesztivál nagydíját, a Kristály Glóbuszt a Szergej Geraszimov rendezte Lev Tolsztoj című filmnek ítélte oda. A zsűri külön nagydíját A Berhofí-tanya végnapjai (csehszlovák) és A mindeneslány (mexikói) című film kapta. A Lidice Rózsái díjjal a Narancs- színű harangok című filmet jutalmazták. Az elsőfilmes rendezők versenyében a fődíjat Az óriás című magyar filmnek adták, amelyet Szántó Erika rendezett.

KÉT HÉT FESZTIVÁL

A JÁTÉKFILMEK versenye

A világhírű fürdőváros két hétre ünnepi díszbe öltözött. A mindig kedélyes Karlovy Varyba öt kontinens hatvan országából érkeztek filmek és fllmszakemberek. A fesztiválközpont, az impozáns Thermál-szálló már negyedszer adott otthont a nemzetközi filmfesztiválnak, amely keretében több mint kétszáz filmet vetítettek. A Karlovy Vary-i fesztivál hagyománya, hogy a Játékfilmek versenyén kívül rendszeresen megrendezik az elsőfilmes rendezők versenyét is. A Játékfilmek közül harmincat neveztek be a versenybe, az elsőfílmesek versenyében pedig huszonkét rendező munkáját mutatták be. Versenyen kívül is vetítettek Jó néhány filmet. Például az idén rendezték meg először „A mai világ ellentmondásai a filmen“ című sorozatot, s az e sorozat, ban vetített filmek a világ ellentmondásait tárgyalták. Különműsorban mutatkoztak be a fesztivál közönsége előtt az idén hatvanéves csehszlovák rendezők, többek között Jozef Bálik, Karel Kachyna, Oldrich Lipsk? és Andrej Lettrich. És természetesen ott voltak a fesztiválon az egyes országok adásvétellel, filmforgalmazással foglalkozó szakemberei is, így a fesztivál résztvevői video különvetítése- ken még több száz filmet megtekinthettek.

Persze, egy ilyen hosszú ideig tartó, és nagyon sok filmet felvonultató, gazdag programot kínáló fesztiválon képtelenség mindenütt ott lenni, minden alkotást megnézni. Egyrészt azért is, mert nagyon sok vetítés gymással párhuzamosan zajlott, másrészt azért is, mert egy idő után a mozit is meg lehet unni. Főleg akkor. ha unalmas, rossz filmek is be- kerüuek a programba. Egy-egy or. szág Igyekezett ugyan az elmúlt év- -évek terméséből a legjobbak között válogatni, ám a Karlovy Vary-i fesztivál szép hagyománya, hogy egy gondolat témakörébe gyűjti össze a bemutatásra kerülő alkotásokat; „Az emberek közti nemes kapcsolatokért, a nemzetek tartós barátságáért“ — volt az idei fesztivál jelszava.

Most pedig nézzük egy kicsit részletesebben az egyes műsorokatl

ja, hogy más világ tárul elé a föld egyik féltekén, mint a másikon, másrészt azt, hogy mennyire hasonlít egymáshoz a két félteke. Egyszerre van jelen a hasonlóság és az ellentmondás. Pontosabban: a küzdés szelleme, vagy még pontosabban a madáchi mottó ... Csak aztán abban változnak a dolgok, hogy hol Jobban, hol kevésbé sikerül e vágyak megvalósítása.

Mindezek illusztrálására egy-egy mondatban néhány filmről: Az ifjúság parazsa (új-zélandi) — vágyakozás a nyugalom, a harmonikus emberi viszonyok után; Arany folyó (bolgár) — a társadalom peremén élő emberek megtorpanásai és útkeresései, a mindennapos boldogulás le. hetőségei; Nővérke (török) — a nagyvárosból kietlen vidékre kerülő e- gészségügyi nővér hivatásszeretete, önfeláldozása; Toszkániai (olasz) — játszva élni, másképp; Szeretők (magyar) — emberi kapcsolatok a szerelem szemszögéből; Berhoff-tanya végnapjai (csehszlovák) — a fasiz. mus, a neofasizmus túlélte a II. világháborút; Bachmaierné esete (NSZK) — bosszúvágy és a kiút keresése; Ultimátum (lengyel,) — terrorizmus és társadalmi látkép; Lev, Tolsztoj (szovjet) t— a teljességre törekedve .,.

S ha a filmek kapcsán szeretnénk következtetéseket levonni, hogy menynyire sikerült, sikerül az embernek a teljességre törekedve önmagát megvalósítania, akkor a válasz: csak részben! Részben, mert az egyes társadalmi közeg, vagy ha úgy tetszik, a világ mindig tartogat lesújtó, vissza

[húzó meglepetéseket, vagy mint azt az Edith és Július Rosenberg házas- jpárról szóló alkotásban, az amerikai pániéi című filmben láttuk —- villa.

mosszékeket.

VILÁGUNK ELLENTMONDÁSAI

Az említetteket játékfilmekben, tehát kitalált történetekben láttuk, de meg kell jegyezni, hogy nagyon sok történet a valóságból, a tényekből, megtörtént eseményekből merít. De mégiscsak a szó szoros értelmében játékfilmek voltak. Viszont „A mai világ ellentmondásai a filmen“ című vetítéssorozat keretében már dokumentumfilmeken is nyomon követhettük mindezt. Leegyszerűsítve úgy is fogalmazhatunk: a rendezők, forgatókönyvírók, írók, filmesek fantáziája igazodott a valósághoz. Láttam a tizenhárom dokumentumfilm nagy ré. szét. Az alkotók megdöbbentő képsorokat, tényeket tártak a nézők elé. És |már nem a múlt tényeit, hanem a jmindennapokét. Nagyon tömören el- |mondva: az emberiség napjainkban percenként egymillió dollárt költ fegyverkezésre, s ugyanakkor percenként két ember betegség vagy rosszultápláltság miatt meghal a földgolyón. A világ ellentmondásai [szélesebb megfogalmazásban kerültek a vászonra, hiszen a filmek tolmácsolásában nyomon követhettük a nica- íagual, a salvadori, a chilei, palesztin hazafiak harcát is, akárcsak a faji megkülönböztetés égető problémáit, ám mégis minden gondunk az eszi eien fegyverkezéssel van kapcsoNaponta három filmet vetítettek. Ha valamilyen formában közős nevezőre akarnám hozni a bemutatott filmeket — témájuknál, mondanivalójuknál fogva —, ez az ember jobb boldogulási lehetőségei. Akár a mindennapok valóságában játszódott egy- -egy film cselekménye akár évtizedekkel, évszázadokkal ezelőtt, a végkicsengés nagyjából mindig ez volt. Készülhetett a film Amerikában, Argentínában, Csehszlovákiában, Franciaországban, Japánban, Kínában, Törökországban, Üj-Zélandon, Vietnamban, a gondolatlánc maradt. A téma örök, hiszen elemi igénye az embernek, bárhol és bármikor élt vagy él is, hogy sorsát napról napra jobbra fordítsa; hogy keresse, kutassa önmaga és világa jobb, emberségesebb, szebb arcát; hogy tegyen ma többet, mint tegnap tett. S hogy ez mennyire sikerült az embernek évszázadokon keresztül, nincs egyértelmű válasz. Hiszen miközben a néző két hét alatt végignézi harminchat ország alkotásaii — s egyszerre harminchat ország jelenébe-múltjába-éle. tébe is bepillant —, egyrészt azt lát.

V. RuZicka, a népszerű cseh színész az autogramgyűjtők tömegében.

Andrea Cunderlíková néhány napig a fesztivál vendége volt.

latban. A dokumentumfilmek drámai erővel hívják fel a világ közvéleményének figyelmét — s ebben kimagasló szerepet játszott a szovjet film — egy esetleges új háború kimenetelének eshetőségeire, a megoldatlan gondok, ellentmondások minél sürgősebb rendezésére, a világ emberszabásúbbá tételére ... Csak bízhatunk abban, hogy nem készültek hiába ezek a dokumentumfilmek.

ELSŐ RENDEZŐK

Az elsőfilmes rendezők vérsenyét csak a szakemberek részéről kísérte megkülönböztetett figyelem. Hiszen a szakma emlékszik még arra, hogy épp Karlovy Varyban mutatkozott be először több világhíresség: Carlo Lizza- ni és Pier Paolo Passolini, ez a két, azóta világhírű olasz neorealista ren. dező. Hogy a most bemutatkozók között vannak-e ígéretek? Nos, idézzük erről a nemzetközi zsűri egyik tagjának, Elek Judit magyar filmrendezőnek a szavait:

„Nagyon meglepett, hogy ezek az első filmek valójában öreg filmek. Ezen azt értem, hogy rettenetesen sok bennük a séma. Nagyon ritka az o- lyan rendező, aki egyéni hangon szólal meg, ha még dadogva is. .Mert azt sokkal inkább el lehet fogadni egy elsöfilmestől, hogy nem ismeri a szakmai fogásokat, de van mondanivalója, amely csak az övé. S épp ez hiányzott. Talán csak a magyar és a szovjet versenyfilmben volt érezhető néhol az egyéni hang, ám ezeknek is az a nagy hibája, hogy a rendezők eiművészkedik a filmet. Én nagyon jól tudom, mennyire rettenetesen nehéz filmet csinálni, ám ha valakinek nincs mondanivalója, akkor inkább ne vállalkozzék rá."

E tömör summázattal teljesen e- gyetértek, hiszen tény és való, hogy az első tíz perc képsorait megtekintve körülbelül tudtam, hogyan folytatódik a történet, mi lesz a vége — megölik« vagy sem a főhőst, meghal-e vagy sem, lesz-e happy end vagy sem. Szóval, az utánpótlás vaj- uji jót ígér.

VÄLSÄGBAN a filmipar

Ez a mondat több sajtótájékoztatón elhangzott a szakemberek szájából. Mondták, csökken a mozikban a nézők száma, egyre kevesebb a jő forgatókönyv, egyre kevesebb a pénz, a- meiyet a filmekre szánni tudnak, s egyre kevesebb az ígéretes új rendező. Egy olasz szakember lehangoltan mesélte, hogy Itáliában i«lenleg már csak évi száz filmet torgatnak, amíg évekkel ezelőtt kétszáznál több készült. És hasonlóan van ez a tőkés világ többi országaiban Is. A sanyarú gazdasági helyzetben minden producer meggondolja, milyen filmbe fektesse a pénzét. Milyenbe? Elsősorban olyanba, amely kasszasikert ígér, a- mely nyereséget hoz. Ám ezekből a filmekből hiányoznak a művészi elemek, az érték, s megmaradnak magas szakmai szinten elkészített, szórakoztató, kommerszfilmeknek. Másra ugyanis a mozikba nagyon nehéz becsalogatni a nézőket. Ehhez persze tudni kell, hogy a kapitalista országokban állami támogatásról csak elvétve lehet beszélni.

& hogy mi az oka a filmipar válságának? Az illetékesek szerint elsősorban a televízió. További ok: a videó- készülékek elterjedése, vagy az, hogy ma már egy-egy film elkészítése hatalmas összegekbe kerül. A sztárok már csak milliókért hajlandók akár néhány perces szerepeket is elvállalni.

A szocialista országok sajtótájékoztatóin elsősorban a román filmesek nyilatkozatai keltettek nagy feltűnést. Ugyanis Romániában néhány évvel ezelőtt még csak évente húsz film készült. Tavaly viszont már harminc- hármat forgattak, s a jövőben már hatvan filmet szeretnének elkészíteni évente — elsősorban hazafias témájúkat. E célból építették ki az önellátást biztosító filmnyersanyag gyártó ipart is. Megjegyezték, hogy pénzügyi szempontok miatt elsősorban fekete-fehér filmek készülnek majd. Hazánk továbbra is évente negyvennégy filmet forgat. Magyarországon szintén marad az évi 22-24 film, a Szovjetunióban pedig 180 alkotás készül majd.

Említést érdemel még az is, amit a Kínai Népköztársaság szakembereitől megtudtunk. Kína három nagy filmstúdiójában tavaly százhúsz filmet forgattak; ha összevetjük azzal, hogy a négyek bandájának uralma idején volt év, amikor egyáltalán nem készült film, ez óriási haladás. S még egy érdekes adat: a kínai mozikban naponta hetvenmilltó néző vált jegyet.

Válságban a filmipar — írtam a bevezetőben, ám a 24. Karlovy Vary-i nemzetközi filmfesztivál is azt bizonyítja, s erről tanúskodik a vetítőtermek zsúfoltsága vagy üressége, hogy a jó, értékes, színvonalas filmeknek mindig is volt és ma is van közönsége. Csak hát jó filmet készíteni legalább olyan nehéz, mint jobban boldogulni holnap, mint ma. Persze, ezt is, azt is, meg kell próbálni.

ZOLCZER JANOS A szerző felvételei