Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-07-24 / 30. szám
Negyven— szabad esztendő F elszabadulásának 40. évfordulóját ünnepli a Lengyel Népköztársaság, de július 22-e egyúttal az ország alkotmányának ünnepe is. Negyven évvel ezelőtt ezen a napon tették közzé azt a kiáltványt, amelyet a Lengyel Nemzeti Felszabadítási Bizottság fogalmazott meg rögtön megalakulása után Chelm városában. s ez lett a demokratikus lengyel állam programja. (A szocialista alkotmányt 1952-ben fogadta el a szejm, Lengyelország nam- ze’gyülése.j Köztuuott, hogy a második világháború kezdetet Lengyelország megtámadásától számítjuk, azaz 193S. szeptember 1-től. A hitleri Németország lerohanta Lengyel- országot, amelynek hadserege abban az időben Európa egyik legrosszabbul felfegyverzett katonai egysége volt. A lengyel hadseregben akkor még túlsúlyban voltak a lovas egységek a motorizált, technikai egységekkel szemben, légierőről pedig alig lehet beszélni. Hiábavaló volt hát a lengyel katonák és a nép hősiessége e harcban, az ország három hétig sem tudott ellenállni. Állami ünnep Lengyelországban a felszabadulás évfordulója. Ez pedig jó alkalom arra, hogy az ország népe felidézze, és mi is, a második világégés néhány eseményét, de főleg azokat a történelmi tanulságokat, amelyek feledése napjaink történelmének hamis értékeléséhez vezethet, amilyet Lengyelország napiatokban él. Lengyelország megtámadását megelőzően a Szovjetunió felaián- loUa. hogy kössenek olyan szerződést, amely háború esetén lehetővé teszi többek között egymás megsegítését. Igaz, a lengyel kormány aláírta az együttműködésről szóló egyezményt, ám az említett kitétel nélkül. Viszont éppen akkor erősítette meg Franciaországgal és Nagy-Britanniával a katonai együttműködését. A végeredmény ismeretes: Franciaország és Nagy-Britannia ugyan hadat üzent Németországnak, de valójában csak akkor kezdett harcolni a fasiszta csapatok ellen, amikor őket érte támadás. És e két ország befogadta a menekülteket, de ezt — szerződés nélkül — a Szovjetunió is megtette, sőt támogatta azokat, akik külföldről irányították a földalatti harcokat Lengyelországban. Később ez a segítség sokkal konkrétabb lett; szólt a fegyver- szállításról, az egységek létrehozásáról, az ideiglenes kormány megalakításáról, s végül Lengyel- ország felszabadítását eredményezte. Lengyelországot alig két hét a- latt térdre kényszerítette a hitleri német hadsereg, megadták magukat a lengyel csapatok. A nép hazaszeretete azonban nem ismert határokat: már szeptember 27-én megalakult egy titkos katonai szervezet Lengyelország Felszabadításának Szolgálatában néven, és ugyanezen a napon megalakult a konspiráclós Lengyel Úttörők Szövetsége és a Hubala elnevezésű első partizánegység. Október 10- én pedig megjelent az első kon- spirációs lap, a „Lengyelország Él“. (A háború hat éve alatt e- gyébként Lengyelországban 1200 ilyen lap és folyóirat jelent meg.) S hogy a lengyelek mennyire ó- hajtották a szabadságot, mennyire szerették hazájukat, tanúskodik az is, hogy alig négy hónappal a vereség után már Francia- országban szervezték hadseregüket, nem sokkal később pedig Szíriában jött létre a Kárpátoki Lövészek Önálló Brigádja. De felvették a harcot a német fasizmus ellen Angliában is, Afrika különböző frontjain, Görögországban, Jugoszláviában, s részesei voltak a Szlovák Nemzeti Felkelésnek, támogatták a szovjet haderőket; Lengyelországban pedig két földalatti hadsereg is dolgozott: az Armia Krajowa és az Armia Lu- dowa. Minden egységnek, bárhol harcolt is, az volt a jelszava, hogy Lengyelország él és élni fog. Az ország teljes felszabadítása 1945 májusáig tartott. A szovjet csapatokat akkor már hatékonyan támogatta az egyesített 1. Lengyel Hadsereg, amelynek katonái a szovjetekkel együtt vonultak .be Berlinbe. Internacionalista egység és segítség a fasizmusra mért u tolsó csapáskor — ezt követelte a kor, a becsület. Ezt sugallta a tör ténelem, amely végül egybeolvasz tóttá az egy célért harcoló népe két, nemzeteket. Lengyelország ünnepel. Az az idő, amelyre emlékeznek, szomorú, fájdalmakkal teli. Lengyelország második világháborús veszteségei a Szovjetunióéhoz hasonlíthatók. A harctereken, a koncentrációs táborokban vagy az éhségtől házaikban, a tereken, az utcákon több mint hatmillió lengyel halt meg, a lakosság egy ötödé. Lengyelország nemzetgazdaságának több mint negyven százaléka tönkrement. Voltak olyan városok, ahol a háború befejezése után egyetlen lakás sem volt használható, s olyan falvak, amelyeket a háborúból visszatérők hiába kerestek. A lengyel nép hazaszeretetéről vall az is, hogy gyorsan felépítette romjaiból az országot. Az anyagi javak termelésében már 1948- ban elérték a háború előtti utolsó évi termelési szintet. Az ötvenes évekre a megrongálódott házakat rekonstruálták, a tönkretettek helyére újakat építettek. Tették mindezt úgy, hogy a menthető történelmi értékeket eredeti állapotukba hozták. Így maradt meg Krakkó óvárosrésze a főtérrel, az egyetemekkel, a Wawellel, a római kori Zsigmond-templommal, a gótikus és barokk építészeti mód sok-sok remekével, igy épült fel a régi Varsó néhány utcája (s ú- jabban az eredeti tervek alapján a királyi kastély), Poznan főtere, rekonstruálták Wroclaw központját, és Lublin több nevezetességét. S arra is volt lelki ereje a lengyel népnek, hogy — mementó- ként — meghagyja és múzeummá alakítsa Közép-Európa egyik legnagyobb koncentrációs táborát, Oswiecimet. Olyan időszakban emlékezik erről Lengyelország népe, amikor legújabb kori történelmének eddigi legsúlyosabb társadalmi és gazdasági válságából próbál kilábalni. Az elmúlt négy év eseményeiről nem szükséges hosszabban értekezni, hiszen a rádió, a televízió és a sajtó jóvoltából pontosan értesültünk róluk. A legutóbbi fejlemények azonban optimizmussal tölthetik el mindazokat, a- kik aggódva figyelték a baráti Lengyelország erőfeszítéseit. Egyre nő a gazdasági aktivitás, a termelékenység csökkenését sikerült megállítani, ami feltételezi, hogy az idei év gazdasági tervét teljesíteni tudja a lengyel nép. A nehéz helyzetet saját céljaikra kihasználó magángazdálkodókkal szemben intézkedéseket foganatosítottak, szigorították a termékleadási kötelezettséget, ezáltal, ha lassan is, de javul a közellátás. Mindennél lényegesebb és konkrétabb azonban az a siker, amelyet társadalmi és politikai síkon ért el a Lengyel Egyesült Munkáspárt és az ország kormánya. A júniusi tanácsi választások eredménye arra enged következtetni, hogy Lengyelország népe megértette a társadalmi stabilizálódás fontosságát. A kérdés ugyanis ekkor nem az volt, hogy a jelöltek megválasztásával sikerül-e megőrizni a LEMP vezető szerepét, hanem az, hogy a választásra jogosultak közül mennyien érzik polgári kötelességüknek szavazni, hozzájárulva ezzel Lengyelország szocialista jövőjének formálásához. Annak ellenére, hogy a választásra jogosultak közül azok, akik külföldön tartózkodtak, a korábbi gyakorlattól eltérően nem szavazhattak, s a betegeket sem látogatták meg a választási biztosak, valamint a tengeri flotta úton lévő tagjai sem voksoltak, á lakosság 75 százaléka urnákhoz vonult. A választási kampányban a kormányzat a vezetők és vezetettek, a párt és a társadalom közötti tartós párbeszédet mint a hatalom gyakorlásának új stílusát hangsúlyozta. Ezt példázta márfciusban a LEMP országos értekezlete, később a kormány és az országos szakszervezeti vezetők találkozója, a nyílt központi bizottsági ülés. A kormányzat tehát a szocialista megújulás néven ismert reform- politika folytatásának meggyőző ígéretével agitált. A választások pedig azt bizonyítják: eredményesen. S azt is, hogy Lengyelországban kialakulóban van a kölcsönös bizalmon alapuló egyetértés. Fájdalmas eseményeket idéz Lengyelország népe a negyvenedik évfordulón, államünnepén. Az idei ünnepségeket négy nehéz év előzte meg. Legyen mindkettő memento és tanulság. NESZMÉRI SÁNDOR Lengyelország fővárosa, Varsó gyorsan felépült romjaiból. A 70- es évek végéig csaknem 100 új lakótelep épült, s több mint 1800 üzem és vállalat nyújt munkalehetőséget a főváros lakosainak. A krakkói Wawel. sag 5 A nicaraguai és az afgán ellenforradalmárok megsegítését kövelteite Reagan amerikai elnök beszédében, amelyet az úgynevezett „rab nemzetek hetének“ megnyitása alkalmából tartott a Fehér Házban. Reagan, aki az utóbbi időben viszonylag visszafogottabb hangot alkalmazott, beszédeinek jó részében ezúttal visszatért korábbi, élesen kommunisia- és szovjetellenes frazeoio- . giájához, heves támadást in- I tézett a Szovjetunió és más 1 szocialista országok ellen. Az elnök közvetve bírálta a Kongresszust, amely megtagadta újabb rendkívüli segély folyósítását a nicaraguai ellenforradalmi csoportoknak. Azt mondta, hogy ezek, valamint az afgán ellenforradalmi erők „megérdemlik a támogatást“. Reagan büszkén jelentette be, hogy az elkövetkező hat év során egymiiliárd dolláros költséggel korszerűsítik az Amerika Hangja rádióadóit, és jelentős összegeket fordítanak a Szabad Európa rádióadóállomás fejlesztésére is, továbbá megkezdik a műsorsugárzást a Jósé Marti rádióadón. Ez utóbbi elsősorban Kuba ellen folytat ellenséges propagandát. Reagan a „rab nemzetek hete“ alkalmából deklarációt írt alá. Az ünnepségen jelen voltak különböző ellen- forradalmi és emigráns vezetők is. X z z A munkanélküliség állandó növekedése 1934— 1985-ben is az Európai Gazdasági Közösség (EKG) országainak fő gazdasági és szociális problémája lesz. Az EGK gazdasági helyzetéről szóló dokumentum szerint, amelyet hétfőn tett közzé az Európai Közösségek Bizottsága, az idei év végéig a munkanélküliség az aktív korban levő lakosságnak több mint 11,1 százalékát sújtja, tehát mintegy 12 millió embert; s a következő évben pedig 11,4 százalékra emelkedik. A közösség minden nyolcadik-kilencedik felnőtt állampolgára munka nélkül marad. x x z Habib Satti, az Iszlám Konferencia Szervezetének főtitkára felszólította a nemzetközi szervezeteket és a világ közvéleményét, hogy járuljanak hozzá a Jeruzsálemben levő muzulmán és keresztény szenthelyek elleni cionista támadások megszüntetéséhez. A szaúdi hír- ügynökség által közzétett nyilatkozatában rámutatott arra, hogy a szélsőséges cionista szervezetek többször is megkísérelték a Kelet-Je- ruzsálemben levő A1 Aksza mecset lerombolását, s az izraeli lakosok a támadásokkal összefüggésben nem foglaltak el elítélő álláspontot. XXX Szaddam Husszein iraki elnök az iraki forradalom győzelmének 18. évfordulója alkalmából mondott beszédében hangsúlyozta: az ország 1968 óta jelentős sikereket ért el minden területen. Ezek a sikerek a saját természeti kincseiről önállóan döntő dolgozók erőfeszítéseinek az eredményei. Rámutatott, hogy Irak követi a haladás, a szociális és gazdasági fejlődés útját, megerősítette, hogy országa a háború befejezésére törekszik, s a konfliktus igazságos és békés rendezését óhajtja. Kijelentette, Irak üdvözöl minden olyan kezdeményezést, amely hozzájárulna a Perzsa-öböl térsége békéjének helyreállításához.
