Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-07-24 / 30. szám
40 éve történt KOMMENTÁRUNK A kombájnos becsülete Érdekes beszélgetést olvastam a minap, egy kombájnos nyilatkozott, aki több mint két évtizede évről évre becsületesen végzi munkáját, és emlékszik még a földművelő ember izomszaggató, kegyetlen aratási munkájára is. Arra a kérdésre, mennyire igaz az, hogy a jelenkori aratás hőse a kombájnos, a riportalany őszintén tiltakozik. Azt vallja, a hősiesség magasztosabb emberi tett, olyan cselekedet, amiért az országnak őt feltétlen meg kell jutalmaznia, örök időkre megjegyeznie. Szerinte az a kombájnos, aki ma már korszerű, többségében légkondicionált fülkében, elődeinél jóval kényelmesebben dolgozik, nem nevezhető hősnek. Igaz, hogy napi 10—12 órában igen rövid megszakításokkal a kombájnosnak minden figyelmét koncentrálnia keil, és ez sokuk szerint összehasonlíthatatlanul fárasztóbb, mint bármilyen fizikai megterhelés. Az is igaz, hogy az ö munkaideje nem akkor kezdődik, amikor feldübörög a kombájn motorja, hanem jóval előbb, és nem is akkor végződik, amikor leszáll a kezelőfülkéből. Előtte is, utána is legalább másfél órát még a géppel és önmaga felkészítésével kell eltöltenie. A 10—12 órából nyáridőben, aratáskor tehát legkevesebb 13—14 óra lesz. Ha ezt is számítjuk, akkor látjuk csak igazán, hogy mit jelent számára a korszerű aratás. Azt mondják a szakemberek, hogy a kombájnos elsősorban idegileg fárad el. A hallásának is kifogástalannak kell lennie, mert ha nem, a sokféle mechanizmus könnyen becsaphatja őt. Fel kell figyelnie a legkisebb hamis hangra is, hogy elkerülje a nagyobb bajt. Ezért megosztott az a figyelem, amit tőle elvárnak. Mert a hallásnak, a látásnak óriási szerepe van a munkában. Látnia kell a visszajelző rendszert, a lariót, amelyen jár, és a gabonát, hogy nem dőlt-e le, nem alacsony-e. Oe lehet váratlan akadály, például a táblába tévedt őz, vagy tévedésből ott maradt gépet pusztító tárgy. Ez tehát valóban idegmunka. A mai aratóra, aki lelkiismeretesen végzi a dolgát, még vár a gép mindennapi karbantartása is. Ahhoz ugyanis, hogy a kombájn gördülékenyen haladjon, hogy az aratás folyamatos lehessen, a gépet ápolnia kell. Azok a szerencsések, akik maguk a gép szerelői is. Ha tehát valaki azt akarja, hogy a tarlón minden simán folyjon, a szerelői feladatokat is tökéletesen el kell látnia, mivel ha netán baj adódik, nincs kire hivatkoznia, és amúgy sincs senki, aki a gépet jobban ismerné, mint ő maga. Az aratásban ma a legnagyobb feladat a termés gyors és veszteségmentes betakarítása. Ez a legnagyobb művészet, mert a gyorsaság még csak valahogy „összejön“, de a pergő búzaszem megmentése már sok. kai ádázabb munka. Az egész közösség érdeke, de a kombájnosé is, hogy a veszteség a minimumra csökkenjen. Hiszen nála a pénz, az elismerés függ tőle. A gépek bármennyire tökéletesebbek is, mint a régiek, talán sohasem lesznek olyanok, amilyeneknek az ember szeretné. Ha a termés kissé túlérik, máris a tarlón marad néhány százaléknyi. így én sem döntöm el az alapkérdésből származó vitát: hős-e a kombájnos; de mindenesetre megérdemli az elismerést, mert az mindig jólesik, ha a megfelelő helyről érkezik STRASSER GYÖRGY Színvonalas oktatás A SZISZ Nagykürtöst (Vetk? Krtís) Járási Bizottsága értékelte az 1983—84-es politikai oktatási év lefolyását. A fő cél — hogy a SZISZ-tagok megismerkedjenek a marxlzmus-leninizmus alapjaival, s hogy a CSKP XVI. kongresszusa és a SZISZ III. kongresszusa határozatainak szellemében világosan lássák a párt vezető szerepének lényegét szocialista társadalmunkban — lényegében megvalósult. A politikai-szervező munkában nagy figyelmet szenteltek az oktatás hatékonyságára főleg az üzemi ifjúsági szervezetekben, a szakmunkástanulók és középiskolás fiatalok körében. A SZISZ jb ajánlására a Nagykürtösi Középfokú Gépészeti Szaktanintézet, a Zsélyl Középfokú Mezőgazdasági Szaktanlntézet és a Nagykürtösi Gimnázium SZISZ-szervezetében növelték a világnézeti nevelés szakköréinek számát. és javították az oktatás színvonalát. Az 1983—84-es évfolyam politikai oktatását 3663 fiatal látogatta, ami majdnem százszázalékos részvétel. A pártoktatáson 336, a szakszervezeti-gazdasági oktatáson pedig 31 SZISZ-tag vett részt. Bodzsár Gyula A felkelés előkészítése Negyven évvel ezelőtt, 1944 nyarán Szlovákiában egyre inkább megérett az idő egy fegyveres felkelés kirobbantására a gyűlölt fasiszta rendszer ellen. A felkelés előkészítése a Szlovák Nemzeti Tanács kezében összpontosult. Ezt az egységes nemzeti ellenálló központot a legszélesebb antifasiszta erők bevonásával a párt hozta létre, és a kommunisták játszották benne a vezető szerepet. Politikai programját 1943 végén fogalmazta meg, s ez Karácsonyi Egyezményként vonult be a történelembe. Megfogalmazói a párt képviselői, Karol Smidke, Ladislav No- vomesky és Gustáv Husák voltak. Kifejezésre juttatta a nép akaratát, mindenekelőtt azt a tényt, hogy a háború után vissza kell állítani a csehek és szlovákok München e- lőtti közös államát. Ez az állam elrendezésében demokratikus lenne, és külpolitikájában a Szovjetunióra támaszkodna. Már az Egyezményben felvetődött egy fegyveres felkelés előkészítésének gondolata. A következő időszakban éppen a felkelés katonai előkészítése állt a Szlovák Nemzeti Tanács és az SZLKP V. illegális vezetősége figyelmének homlokterében. Ezzel kapcsolatban negyven évvel ezelőtt ezekben a napokban, július 20—27-e között CremoSné- ben tárgyalt az illegális SZNT a fegyveres felkelés körülményeiről. Ezt a tanácskozást joggal tekinthetjük a Szlovák Nemzeti Felkelés egyik mérföldkövének. Itthon és a hadseregben is nőtt a németés ludákellenes hangulat. A náci hadsereg gaztettei, a civil lakossággal való barbár bánásmód csak fokozta a szlovák katonák kedvetlenségét, hogy egy ilyen szövetséges oldalán harcoljanak. Tömegesen szöktek át a szovjet hadsereg oldalára, megalakították az önálló csehszlovák hadtestet, és bekapcsolódtak a Belorussziában és Ukrajnában kibontakpzott partizánmozgalomba is. Az SZLKP vezetősége tudatosította, hogy a nemzeti felszabadító mozgalomnak szüksége van a fegyveres hatalomra. Igaz, hogy a londoni emigráns kormánynak nem volt ínyére az itthon is fokozódó partizánmozgalom, de a pártnak és a Szlovák Nemzeti Tanácsnak sikerült keresztülvinnie, hogy ezt a fasisztaellenes felkelést a nemzeti és demokratikus forradalom fontos részének tekintsék. Ebben az időben érkeztek Szlovákia területére a Szovjetunióból az első szovjet és csehszlovák harcosokból álló csoportok. A legelsőt, Velicskov csoportját 1944. július 26-án dobták le Liptő környékén. Számbelileg még nem voltak sokan, de abban a helyzetben sokat jelentettek. A felkelés kitöréséig számuk nyolcezerre nőtt. Cremosnében Gustáv Husák és Ladislav NovomeskJ vezetésével elvi álláspontot fogadtak el, amelyben többek között ez állt: „Véleményünk szerint a fordulatig, a fordulat alatt és közvetlenül utána minden intézkedést a széles néprétegekre vonatkozó demokratikus alapelvek következetes érvéA felkelés hősei EMELT FŐVEL Ha élne, akkor július 25-én még csak hetvenéves lenne. És életrajzírói szerint erős, magas legény volt, igazi kovácsmester; de minek szaporítsuk a szót. Egész biztos, még most is űzné a mesterségét, de nem űzi, mert fiatalon, mindössze harmincnégy évesen életét áldozta meggyőződéséért és népe szabadságáért. MiloS Uher, mart róla van szó, lehetett volna esetleg festőművész vagy grafikus, mert az iskolában kitűnően rajzolt. S bár az egyszerű, négygyermekes lubinái kovácsmester nem engedhette meg magának azt a fényűzést, hogy a fiából festőművészt neveljen, de mert a tanítók és ismerősök igyekeznek meggyőzni, végül is kitaníttatta legalább a polgári iskolában. A hadseregben is felfigyeltek rendkívüli adottságaira és képességeire és kijárta „egyszerű gyerek“ létére az a'tiszti iskolát. Maradt azonban számára a kovácsmesterség, apja öröksége. Csehországban dolgozott, és egész biztosan többre is vihette volna, ha nem szól közbe a világháború és az ország kettészakítása. A fogékony és alig huszonöt éves Miloä azonban látta, hogy a ludák fasiszták az országot a végzetbe vezetik, Magyarországon keresztül Jugoszláviába szökött, hogy harcoljon a fasizmus ellen. Különleges megbízatással visszatért Szlovákiába, hogy az említett úton ismét kü'földre menjen, de elfogták, és átadták a szlovák hatóságoknak. Dr. Anton Raulénak köszönheti, hogy olcsón, mindössze hathetes börtönnel megúszta. nyesítésével kell meghozni, hogy minden politikai döntés megfeleljen a nép akaratának és elképzelésének.“ Ezt az álláspontot haladéktalanul továbbították az emigráns londoni kormánynak, s magának Eduard Benesnek, mivel az egy korábbi határozatával szuverén parancsnokságot akart gyakorolni a felkelő seregek fölött. Az állásfoglalás külön hangsúlyozta a köztársaság ún. folytonosságát szélesebb demokratikus alapokon úgy, ahogy azt a Karácsonyi Egyezmény megfogalmazta. A hatalmat kizárólag a nemzeti bizottságok gyakorolták volna. Leszögezte továbbá, hogy „az új köztársaság a csehek és szlovákok közös állama lesz, amely mindkét nemzetnek mint egyenrangú partnernek lehetőséget biztosít ügyei önjogú igazgatására. Ennek az alapelvnek később csak egyes részkérdéseit módosíthatják. Maga az alapelv már a köztársaság felújításáért folyó küzdelem idején teremtsen világos kilátásokat minden nemzetnek, és legyen minden felelős szlovák politikai vezetés első programnyilatkozatának alapvető cikkelye.“ Benes londoni kormánya megpróbálta ig- norálni a Szlovák Nemzeti Tanácsnak ezt a programjeilegű nyilatkozatét. Ez azonban már mit sem változtatott azon a tényen, hogy az SZNT egy hónappal később kilépett az illegalitásból, átvette a tényleges hatalmat, és megindította a fegyveres Szlovák Nemzeti Felkelést. B. M. Szabadulása után sem tehetett mást, mint amit a lelkiismerete diktált. A Nővé Mesto nad Váhomban állomásozó katonákkal szövetkezve fegyvereket szerzett, és 1943 nyarán partizánosztagot alakított. A Hurban- -osztag hamarosan félelmetessé vált a Ja- vorina-hegység alatt. Német transzportokat röpített a levegőbe, fasiszta ludák egységeket támadott meg és tett harcképtelenné. Pedig mindössze 200—250 főt számlált. Ereje akkor nőtt meg, amikor a Szovjet, unióból Hja Danyielovics Gyibrov ezredes vezetésével segítség érkezett, és Uher kis csapata a II. Sztálin-partizánbrigád 6. osztaga lett. Vakmerő tetteiért vérdíjat tűztek ki a fejére! A németek mindenáron igyekeztek kézre keríteni. És ez némi árulással si. került is. Miután a felkelést a hegyekbe szorították, a brigád változatlanul folytatta, sőt időnként hevesebben is a tevékenységét. Ezért csapdát állítottak nekik, és a hírhedt Edelweiss szlovák partizánvadász alakulatot küldték ki ellenük, a németekkel egyetemben szovjet katonai öltözékben. A Cetuna- -hegyi település mellett vívott egyenlőtlen harcban sok más társával együtt elesett a parancsnok, Miloá Uher és helyettese, Anton Jakubík. Halála után a Szlovák Nemzeti Tanács a Szlovák Nemzeti Felkelés Hősének nyilvánította. Megérdemelten. Emelt fővel halt meg. P. L'. Hetven éve tört ki az I. világháború Hadüzenet a népnek A közelmúltban emlékeztünk meg a szarajevói merénylet hetvenedik évfordulójáról, amely ürügyül szolgált az első világháború kirobbantásához. Ez az igazság, mert az Imperialista hatalmak valójában már évek, sőt évtizedek óta készülődtek a háborúra önös gazdasági érdekből, a világ újrafelosztásáért, az újabb piacok és nyersanyaglorrások szerzéséért. A történelmi folyamatok és a társadalmi mozgás elemzése alapján Vlagyimir Iljics Lenin fogalmazta meg legtalálóbban az Imperialista háborúk lényegét. Rámutatott, hogy a háborúk a kapitalizmus elkerülhetetlen kísérői. Idegen földek elrablása, gyarmatok meghódítása és fosztogatása, új piacok megszerzése váltotta ki a kapitalista államok hódító háborúit, beleértve az 1. Imperialista háborút Is. A háború a tőkés országok számára ugyanolyan természetes és törvényszerű állapot, mint a munkások kizsákmányolása. Ugyancsak Lenin találó megállapítása a következő: „A háború a politika folytatása, csak más eszközökkel.“ A századfordulón gyakorlatilag már az egész földgolyó fel volt osztva. S mivel az Imperializmus korszakában a kapitalizmus fejlődése rendkívül egyenetlen, az ugrásszerűen előre tört hatalmak új gyarmatokra, új nyersanyagforrásokra, ú* térre vágytak a tőkekivitel számára. Ebbéli igyekezetükben a végső eszközhöz folyamodtak. Ezt a háborút egyfelől Németország és Ausztria — Magyarország, másfelől Franciaország, Anglia és a tőlük függő Olaszország készítette elő. 1907-ben létrejött a hármas egyezmény, Anglia, Franciaország és Oroszország szövetsége, az ün. antant. A másik imperialista szövet, séget Németország, Ausztria — Magyarország és Olaszország alkották, de Olaszország a háború elején kilépett ebből a szövetségből és később az antanthoz csatlakozott. Németországot és Ausztria — Magyarországot Bulgária és Törökország támogatta. Elsősorban Németország akart Angiiétól és Franciaországtól gyarmatokat elhódítani, Oroszországtól Ukrajnát, Lengyelországot és a balti államokat. A cári Oroszország Törökországot akarta feloszlatni. A francia tőkések el a- karták venni Németországtól a szénben és vasban gazdag Saar-vidéket és Elzász-Lotarlngiát, amelyet Németország az 1870—71-es háborúban hódított el Franciaországtól. Tehát az imperialista háborút a két kapitalista államcsoport között fennálló hatalmi ellentétek idézték elő. S mivel a világ újrafelosztásáért folyó rablóháború valamennyi imperialista ország érdekelt érintette, később Japán, az Amerikai Egyesült Államok és más országok is belesodródtak. A háború világháborúvá nőtt, de ez már maga a borzalmas világháború története. A lényeg az, hogy az Imperialista hatalmak a népbutítás eszközeivel sokáig {ltokban tartották az előkészületeket, és leplezték a valós okokat a nép előtt, végső soron azonban a népnek üzentek hadat, s az félelmetes árat fizetett a burzsoázia hatalmi érdekeiért. Tehették ezt azért is, mert a szociáldemokrata pártok Is elárulták a nép érdekeit, és szövetségre lép. tek az imperialista hatalmakkal. IsmétjLenln fogalmazta meg az Imperialista háborúból kivezető utat. 1914 őszén megírta: „A mostani imperialista háború átváltoztatása polgárháborúvá — ez az egyetlen helyes proletár jelszó... Csakis ezen az úton haladva szakíthatja ki magát a proletariátus a soviniszta burzsoáziától való függésből, és csakis Így tud majd az egyik vagy másik formában, többé vagy kevésbé gyorsan határozott lépéseket tenni azon az úton, amely a népek Igazi szabadsága és a szocializmus felé vezet.“ Az orosz proletariátus Lenin útmutatása nyomán sikeresen meg Is vívta harcát. A világon először győzött a proletérforradalom, de addig az I. világháború mérhetetlen szenvedést .hozott a népnek. Az I. világháború történetéhez tartozik még egy hazai vonatkozású hír. Történelmi értékű dokumentumra bukkantak a Nyugat-csehországi Múzeumban. Megtalálták Gavrilo Princip ha. lotti levelét. Ebben az előkerült okmányban A. A. Boss ügyeletes orvos többek között Igazolja, hogy Princip szerb diák, aki 1914. Június 28- án Szarajevóban agyonlőtte Ferenc Ferdinánd osztrák-magyar trónörököst és feleségét, 1918. április 28-án halt meg a csehországi Terezín helyőrségi kórházának rabosztályán, csonttuberkulózis következtében. Ugyanebben a városkában temették el 1918. május elsején. A szarajevói merénylet utáni perben Prlnct- pet harmlncévl várfogságra ítélték. Büntetését a terezlni erőd börtöncellájában töltötte le e- gészen haláláig. Halálra Ítélni nem tudták, mert a tett elkövetésekor még nem volt húsz éves, s az akkori törvények ezt nem tették lehetővé. B. M.
