Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-07-17 / 29. szám

* Örömök és gondok Peter Nagy Éveken keresztül nem volt végleges he- lye Bolyban (Bot) a könyvtárnak. Tavaly azonban, amikor a fiatal, agilis Perhács Edit a faluba került, úgy döntött a község vezetősége, hogy a könyvtárat az alapiskola épületének egyik megüresedett tantermében rendezik be. A fiatal könyvtárosnő munká­hoz is látott. Polcokat, asztalt a hnb-től ka­pott, őmaga pedig elrendezte a könyveket, pontos kimutatásokat készített, s várta az olvasókat. Szerencsére azok gyorsan meg­szokták, hogy ezentúl ide, az iskolába jár­janak olvasnivalóért. A legfiatalabb olvasók, a gyerekek számára pedig külön előny, mert nemcsak tanítás után, hanem a nagy­szünetekben is mehetnek kölcsönözni. — A gyerekekkel nincs is baj, ők jön­nek, érdeklődnek, olvasnak eleget. S nem­csak a kötelező olvasihányokat, az iskolai olvasmányokat viszik, hanem a tudomá­nyos-népszerűsítő műveket, az érdeklődési körüknek megfelelő köteteket, újdonságo­kat. Nagyon szívesen foglalkozom velük, Irányítom ízlésüket, már csak azért is, mert tudom, hogy ha most megszokják a rendszeres könyvkölcsönzést, később is hű­séges olvasóim maradnak, akik számára a könyv nemcsak szobadísz, hanem életük természetes tartozéka, mindennapjaik szer­ves része lesz. Már nehezebb a dolgom a felnőttekkel. Őket nem könnyű ide csalo­gatni, mert eddig nem volt velük közvetlen kapcsolatom, így egyelőre azok jönnek, akik 1 eddig is rendszeresen kölcsönöztek. Legin­kább az ifjúságot, a SZISZ-korúakat sze­retném megnyerni minél nagyobb számban, mert tudom, hogy ők azok, akikre aztán más rendezvényeken, a könyvtárral kapcso­latos kulturális eseményeken is számítha­tok — mondta. A bolyi könyvtárnak jelenleg 120 felnőtt és 132 gyermekolvasója van Mintegy 3000 kötet közül választhatnak, amelyekhez ne­gyedévenként 60—70 új kötetet küld a Tre- biSovi Járási Könyvtár. — Eddig valójában úgy volt, hogy azt küldtek, ami éppen raktáron volt, vagy amit valaki úgy ítélt meg, ez jó lesz a bo­lyi könyvtárnak. A jövőben azonban szeret­ném elérni, hogy én magam választhassam ki, dönthessem el: ez kell nekünk. Lassan kezdem megismerni olvasóim ízlését, elsőd­leges célom tehát, hogy kedvükre, ízlésük­re való olvasnivalóval lássam el őket. Meg aztán szeretném kihasználni a könyvtáros ízlésformáló szerepét is, s igazán nívós művekkel hatni az emberek tudatára Ogy érzem, ez akkor sikerülne, ha magam vá­laszthatnám ki az igényeknek megfelelő könyveket. S hogy mi az, ami Bolyban kelendő? A könyvtárosnő örömmel nyugtázza, hogy el­sősorban a szépirodalmi művek, de sokan kérik a krimiregényeket, jóleső számára, hogy a fiatalok szívesen olvasnak minden olyan művet, amely napjaink problémáival foglalkozik, a mai ember életével, egyszó­val olyan témákkal, amelyek a jelen ifjú­ságát is érintik. Ezek aztán kézről kézre járnak, sokszor szólnak neki előre, hogy szeretnék elolvasni. A középiskolák, szak­tanintézetek elvégzése után hazakerülő fia­talok közül különösen sokan betérnek a könyvtárba, s ők azok, akik igénylik a rendezvényeket, a kulturális megmozduláso­kat is. Boruch Béla, Rigó Tibor, Ragán Jo­lán, Szűcs László, Breza Zoltán nevét em­líti, akik már jelezték neki, hogy bármikor segítenek a szervezésben. S ha már a ne­veknél tartunk, említést érdemel a legidő­sebb olvasó, Juhász Miklősné, akinek egyet­len napja sem telik el, hogy ne venne ke­zébe könyvet, pedig már közel hetvenéves. A legfiatalabb könyvbarát pedig Jászay Ági­ca, aki ugyan még csak elsős volt az elmúlt tanévben, de már januárban, amikor még csak az ábécét tanulták, bekopogtatott a könyvtáros nénihez meséskönyvért. Öt már biztosan nem kell később sem buzdítani az olvasásra. — A rendezvényeket próbáltam úgy meg­tervezni, hogy minden korosztály kapjon valamit. A legkisebbekkel kezdtük: mese délutánt szerveztünk a napköziseknek Sza- nyi Melinda tanítónővel Gajdar Csuk és Gek című művéből. Ez a délután meggyő­zött arról, hogy a legkisebbek érdeklődé­sét is fel lehet kelteni, ha koruknak meg­felelő formát találunk. A pioníroknak igé­nyesebb műsort állítottunk össze, hangle­mezek felhasználásával. Nagy próbatétel volt számomra az első író-olvasó találko­zó megrendezése. A közelünkben élő dr. Gyimesi Györgyöt hívtam meg. Tapasztala­tom persze nem volt, s a falu népe számára sem mindennapos az ilyen találkozó. Ennek ellenére, úgy érzem, jól sikerült, így tehát lassan kazdem szervezgetni a következőt. Ügy gondoltam, hogy Duba Gyulát hívnánk meg következő vendégnek. Művei ismertek és olvasottak nálunk is, így tehát lesz mi­ről beszélgetni, lesz miről kérdezni. Haladásnak és előrelépésnek tartja Per­hács Edit, hogy már bizalommal fordulnak hozzá az olvasók. Szavalóversenyekre ő se­gített nekik megfelelő művet találni, s mar­xista-leninista esti egyetem hallgatói is töbször kértek tőle politikai irodalmat. Ezért összeállított egy kiseb gyűjteményt a leg­szükségesebb és leggyakrabban használt művekből. Különösen Bacsó Pál, Becanyics Zoltán és Glovicky Péter örült, hogy ezzel is segítette tanulmányaikat. Kicsit nehezebb volt azonban a dolga, amikor a járási könyvtár meghirdette a Szlovák Nemzeti Felkelés irodalmi hagyatéka elnevezésű ve­télkedőt. Kiknek szóljon, kiket készítsen fel a versenyre? Aztán mégiscsak akadt három ügyes, fiatal. Balogh Jolán, Ragán Jolán és Szűcs László alkalmasak voltak arra, hogy négy kategóriában zajló vetélkedőn részt vegyenek. Negyedik helyezésüknek egyaránt örültek a résztvevők s a könyvtárosnő. Nem egészen egy éve működik a bolyi könyvtárban Perhács Edit. Örömmel és gondokkal teltek számára az elmúlt hóna­pok, azonban tudja, hogy a jövő minden­képpen biztató, mert megtalálta az utat azokhoz, akikre leginkáb építhet: a fiata­lokhoz. BENYÄK maria Fotó: szerző A popzenei fesztiválok megszokott velejárója a lemez- és plakátverseny, amely az idei Líráról sem hiányzott. Amikor aztán sor került az összegezés­re, kiderült: a legtöbb színes posztert Peter Nagy arcképével adták el. Vala­mennyire ez is jelzi, hol tart ma ez a fiatal szlovák énekes a népszerűség útján. Ügy kezdte, mint sok más fiatal: ajándékgitárral, sulibulikon, baráti tár­saságban. Önálló műsorát kezdetben if­júsági klubokban mutatta be, a nagy- közönség először a martini és a soko- lovi seregszemlén találkozott vele. A Profesor Indigo című dalával vált orszá­gosan ismertté, utána még jópár szer­zeménye — Zaliata do skla, Ako cha- lan, Uz je tu láska stb. — ért el ha­sonló sikert. Nemrégiben került az üz­letekbe első albuma, amelynek címe Chrárí svoje bláznovstvá. A Lírán szug- gesztív hatású dallal, a Krisztínka iba spí cíművel szerepelt. — Általában minden dalnak van va­lamilyen apropója, története. Milyen körülmények között született a Lírán előadott dala?! — A Kristínka iba spí megtörtént esetet mesél el. Egy barátnőm emléké­nek szenteltük a dalt, aki életével fi­zetett vesszőparipájáért, a hegymászá­sért. A nevét természetesen megváltoz­tattuk, s nem is kívánok bővebben nyi­latkozni róla, hiszen ez magánügy ... — Mennyire elégedett a legrangosabb fesztiválunkon való szereplésével? — Ha a közönség reagálásából ítélek, elégedett lehetek a sikerrel. Ám nem hallgathatom el a fellépés árnyoldalait sem, például a pocsék hangosítást. Ez valószínűleg annak tudható be, hogy mi az első napon szerepeltünk, amikor a technikai személyzet még nem állt feladata magaslatán. — Mint ismeretes, az Indigó együt­Igy mutatkozik be a vízcsepp, Koncsol László új verseskötetének, a Vizesnaplónak tárgya és „hőse“, hogy aztán versről versre kü­lönböző alakváltozataiban és módozataiban szólaljon meg: míg erőcsepp, köd, jégeső, zúzmara, anyatej, dér, vércsepp, jégcsap, verejtékcsepp stb., alkalmat adva arra is, hogy a gyermekek játékosan megjelenítő fantáziájával láttassa e természeti elem vi­lágát, meg arra Is, hogy a felnőtt ember reflexióit tolmácsolja — egyszóval, hogy költői megismerést és élményt nyújtson. Jaroslav Havlíceknek megkülönböztetett helye van a XX. száza­di cseh lélektani prózairodalomban. Két nagy regénye, „A láthatatlan ember“„és a „Petróleumlámpák“ már régebben ismert magyar fordításban Is. Legújabban a Ma­dách Könyvkiadó Havlíőeknek egy korai kisregényét, a „Tavasz a házban“ címűt adta ki a maga Kiskönyvtár sorozatában. A mű — akárcsak Havlídek pályakezdő el­beszéléseinek többsége — egy szép, rom­latlan lányról szól, aki hiába próbál kitörni nyomorító, lehúzó környezete világából. Havlíéek, aki 47 évesen halt meg (1943- ban), életében tehát épp csak elérte az epikus kor kezdetét, prózaíróknál szokatlan módon már korai alkotásaiban ts írásmű­vészete erejében volt: már ezekben is fel kell figyelni lélektani analízisének finom­ságára, jó környezetábrázolására, a müvek szilárd, tömör szerkezetére. tessel járja az országot. Kinek az ötle­te volt a koncertprogram? — Minden énekesnek vágya az önál­ló műsor, hiszen csak itt képes mara­déktalanul felvonultatni eszköztárát. Engem kellemesen érintett, hogy a Slov- koncert kezdettől fogva támogatta a koncertprogram tervét. Örömmel mond­hatom, műsorunk sikeres; eddig több mint hetvenszer mutattuk be, s még vár ránk az idén vagy száz fellépés. Több meghívást idő hiányában el kel­lett utasítanunk, pedig ezt nem szívei sen tesszük. — Ebben a nagy rohanásban még maradt idő egy nagylemez elkészítésé­re... — Maradt, és remélem, a lemez is sikeres lesz. A számokat barátommal, Július Kinőekkel írtuk, akivel még ka­tonáskodásunk idején ismerkedtünk össze. A dalokat tavaly novemberben és decemberben gyakoroltuk be, s a vég­leges formájukhoz a zenekar minden tagja hozzátett valamit. — Az Indigó együttes műsorát hall­gatva feltűnik, hogy a könnyebb fajsúlyú dalok mellett nem kevés az olyan, amely mélyebb gondolatiságot közvetít. Hogyan fogadja a közönség ezeket a dalokat? — Jól. Nem szabad az én generáció­mat vagy a még fiatalabbakat lebe­csülni! A nehezebbnek ítélt dalaimat is kedvezően fogadják koncertjeimen, s ennek örülök, hiszen nem volna értel­me fellépéseimnek, ha a közönség nem értené mondanivalómat. Mindamelett az úgynevezett slágergyanús dalokat is ked­velem, de nem szeretnék csak olyanokat énekelni. Az életem vágya teljesült az­zal, hogy az éneklés és a zenélés lehet a foglalkozásom. Hálás vagyok érte a sorsnak, s igyekezni fogok még jobb, még értékesebb dalokat írni és énekelni. Lejegyezte: Striezenec Sándor Tavasz a házban madáAjeurqpa Móra Ferenc életrajza jelent meg harmadik kiadásban a Móra Ferenc népszerű Így élt... soroza­tában. Az ifjúságnak, de a tiszta, meleg szóra fogékony felnőtteknek is immár év­tizedek óta kedves írója ilyen szerényen je­lölte meg a maga helyét az irodalomban: csak barkácsoló kismestere vagyok. Én utá­nam nem maradnak piramisok, sokat kell fúrnom-faragcsálnom. Nem vagyok csillag, csak rőzsetűz, de az, amíg ég, meleget tud adni egyszerű embereknek.“ Hogy azonban milyen szüksége van erre a melegre az embereknek, azt az évtizedek óta újra és újra elfogyó Móra-könyvek sokasága bizo­nyítja. Móra Ferenc életrajzának írója, Föl­des Anna is arról vall a könyv előszavában, hogy: „Móra életrajzírója számára a leg­gazdagabb és legélvezetesebb forrás maga az életmű. A Kincskereső kis ködmöntől halálos betegségének derűs krónikájáig “ Fu-ki Perhács Edit olvasóival Könyvújdonságok - . Mindig változom, folyton út előtt, új munkák jelé, új célokra kész, szorgos dolgozó, mindkét végtelen, a tér s az idő folyton másnemű s mindig egyazon munkatársaként.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents