Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-07-17 / 29. szám
új ifjúság 6 \ A szovjet sportolók eredményeikkel cáfolnak Az olimpiai játékok közeledtével a nyugati sajtóorgánumokban egyre több olyan Írás lát napvilágot, amely a szovjet sportolók távolmaradásával foglalkozik — írja az APN szovjet hírügynökség. Csak néhány vezérszólam az említett írásokból: „Meghiúsult remények, életcélok“, „Méltatlanul véget ért sportpályafutások“, „A szovjet sportolókat személyt szabadságukban korlátozzák, amikor nem engedik, hogy összemérjék erejüket a nyugati országok legjobbjaival“. Hogy a szovjet sportolók mindezt másként látják, érzik, azt bizonyítják azok a levelek, amelyek még ma is naponta érkeznek a Szovjetunió Olimpiai Bizottsága címére. A szerzők olyan vtlághírű sportemberek, mint a háromszoros olimpiai úszóbajnok, Vlagyimir Szalnyíkov, a tavalyi év legjobb női atlétájának megválasztott világ- csúcstartó magasugrónő, Tamara Bikova, a rúdugrás világcsúcstartója, Szergej Bubka, a súlyemelő-világbajnok, Anatolij Píszaren- ko és sokan mások. — Természetesen én is olimpiai győzelemről álmodoztam, s ezért hónapokon keresztül keményen dolgoztam — írja levelében a tornász-világbajnoknő, Olga Bicsero- va. — Van azonban, ami az olimpiai aranynál is fontosabb, ez pedig a büszkeségünk, a méltóságunk, a tisztességünk. Mi, szovjet olimpikonok, valamennyien megértjük, hogy abban a szovjetellenes légkörben, amelyet az Egyesült Áilamokban mesterségesen szítottak, nem versenyezhettünk volna felszabadultan, azonos feltételek között. A szovjet sportolók nemcsak leveleikkel, hanem eredményeikkel is cáfolják a nyugati sajtóvéleményeket, megállapításokat. Elegendő csupán a közelmúlt kiemelkedő teljesítményeire utalni. A súlyemelő Alek- szandr Gunyasev az ólomsúlyban 462,5 kg- mal, a női súlylökésben Natalja Liszovszka- ja 22,53 m-rel, a női magasugrásban Bikova 205 cm-rel, a rúdugró Bubka 588 cm-rel, a női 400 m-es gátfutásban Margarita Pono marjova 53,58 mp-cel új világcsúcsot ért el. Ezek az eredmények mindennél ékesebben bizonyítják, hogy a szovjet sportolók számára az olimpiától való távolmaradás korántsem olyan nagy „tragédia, csalódás“, mint amilyenről Nyugaton beszélnek, írnak. És ha arra gondolunk, hogy csúcsformájukat valamennyien az olimpiára időzítették, akkor nem nehéz megjósolni, hogy a júliusban és augusztusban rendezendő nagy nemzetközi versenyeken további kimagasló eredményeket várhatunk tőlük. A szovjet sportolók nem szakadtak ki a nemzetközi sportélet vérkeringéséből. A vízilabdázók Budapesten, a Tungsram Kupán találkoztak a világ élcsapatával, a női röplabda-válogatott pedig Moszkvában fogadta az Egyesült Államok, Japán és a Kínai NK legjobbjait, és más sportágak képviselői is kihasználhatnak minden lehetőséget arra, hogy nagy nemzetközi viadalokon, a világ legjobbjaival versengve bizonyítsák felkészültségüket'. Veszélyben az eszme Az amerikai Itormánykörök és_ a nyári olimpiai játékok szervező bizottságának elvtelen és bűnös magatartása lehetetlenné tette, hogy a szocialista országok sportolói részt vegyenek a korábban szép és nemesnek tartott versengésen. Már az is az olimpiai alapszabályok durva megsértése volt, hogy nem akarták szavatolni a sportolók biztonságát, és megalázó vízumkényszerhez kötötték egyes küldöttségek részvételét. Legújabban veszélybe került az olimpia egyik legnemesebb eszméje, amely kimondja, hogy a játékokon nem vehet részt az a sportoló, a- melynek megélhetési forrása a sportolás. Bár az utóbbi Időben módosították az amatör státus szigorú szabályait, de amit most szándékoznak elkövetni az amatőr szabályok ellen, az ökölvívó-kifejezéssel élve övön aluli ütés. Az NSZK olimpiai bizottsága például bejelentette, hogy 218 sportolóját küldi ki Los Angelesbe. köztük a labdarúgócsapatban 17 hivatásos játékost. Közülük négyen az EB-n Is szerepeltek: név szerint Bomer, Buchwald, Breme és, Falkenmayer. Ezenkívül a Bundesliga veteránja, a 36 éves Franke és a 32 éves Wen- maier és Bast, továbbá az ismert góllövő Schatzschneider, dé Ismerős a kapus junghaus és mások neve ts. Hermann Neuberger, az NSZK labdarúgő-szö- vetségének elnöke az olimpiai válogatott névsorának nytlvánosságra hozatalával egyidőben kijelentette: „Meggyőződésem, hogy a kővetkező olimpiai játékok nyílt verseny lesz min. denkt számára.“ Ha jóslata beválik, akkor ez szomorú lesz az egész olimpiai mozgalomra, nézve, s veszélybe hozhatja a játékok puszta létét. A sors Iróniája még. hogy az NSZK csapata úgy jutott el az olimpiai szereplésig, hogy az igazságos küzdelemben e jogot kivívó szocialista országok csapatai nem Indulnak. (pi) Jelesre vizsgáztak Pongrác* Kriszti Az iskolaév utolsó napjaiban szokatlanul nagy volt a sürgés-forgás a Dióspatonyi (Orechová Potöfi) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolában. Kiderült ugyanis, hogy a „Rátermett gyermekek ’84“ elnevezésű versenyben, amelyet öt éve rendez a Csehszlovák Testnevelési Szövetség és a Sport szerkesztősége, országos viszonylatban az iskola 5. osztálya végzett az első helyen. Ilyesmi nem mindennap fordul elő egy kis falusi iskola életében. Vége-hossza nem volt a jókívánságoknak. Aztán eljött a csallóközi községbe dr. Ernest Demetrovíí, a CSTSZ Központi Bizottságának alelnöke, hogy személyesen nyújtsa át a legjobbaknak járó aranyérmet. Ezt egyhamar, nem telejtik el Dlóspatonyban. Hogy az olvasónak is fogalma legyen róla, mit1 Jelent ez a verseny, hadd mondjam el, hogy 60 és 1500 méteres síkfutásból, távolugrásból, krikettlabdadobásből és rúd- vagy kötélmászásból áll. Nem egy vagy két ügyesebb, tehetségesebb gyerek versenyez, hanem az egész osztály. Ez a szabály, jóformán az ország minden iskolájának ötödik évfolyama bekapcsolódott, összeadták a pontszámokat és a húsz legjobb immár szigorú bírák előtt újra teljesítette a számokat. Az első fordulóban a diós- patonylak még csak harmadikok voltak, de a döntő viadalon, amelyet a dunaszerdabe- lyi (Dunajská Streda) Jilemnlcky utcai iskola pályáján rendeztek, kitettek magukért, összesen 277,7 pontot gyűjtöttek össze, 7,9 pontot vertek rá a második helyezett, Lip- ník nad Beévou-i Lenin utcai Iskola versenyzőire. A dtőspatonytak közül negyvennégy tanuló vett részt a versenyben, és a végső sorrend alakulásában az egész osztály átlaga volt a mérvadó. Ebben a versenyben éppen az az érdekes, hogy a csapatmunkára épül, mertbát egy osztályban azért akadnak olyanok is, akik nem éppen jeleskednek a testnevelésben. A siker elsősorban Németh Ödön testnevelő tanító érdeme. Huszonnégy éve tanít a dióspatonyi Iskolában. Az első naptól máig bámulatos szorgalommal és lelkiismerettel. A kötelező órákon kívül a szabad idejében Is a gyerekekkel foglalkozik. Ö vezeti a sportkört, ezenkívül pedig az iskolai leánykézllabda- és a serdülő labda- rúgőcsapat edzője. Az utolsó a sportszervezet égisze alatt működik. — Tudja, a heti kötelező két testnevelési őrá édeskevés — mondja. — Néha sajnálom a gyerekeket, hogy meg vannak fosztva a mozgást lehetőségtől. Ezért foglalkozom velük akár a szabad időm rovására is. Tombolt már a vakáció, amikor ott jártam, de az iskolaudvar, pontosabban az ott található sportpálya nem volt üres. Fiúk és lányok labdáztak, futkároztak. Horváth Pista úgy dekázott a labdával, hogy egy első osztályú labdarúgónak is dicséretére volna. Testnevelő tanára szavai szerint tehetséges labdarúgó, ötödikes létére a csapat egyik legjobbja. Maga sem titkolja, hogy szeretne kiváló labdarúgó lenni. Neki meg a többieknek, Csiba Tominak és Nagy Valinak is nagy érdeme volt benne, hogy országos elsők lettek. Pista 3,8 másodperc alatt kúszott fel a rúdra és 38 méterre dobta el a krikettet. Vali leány létére 6,15 perc alatt futotta le az 1500 métert, ami a fiúk mezőnyében is kiváló eredménynek számít. Tomi 360 centimétert ugrott távolba. — Egész pályafutásom alatt arra törekedtem, hogy mozgáskészségre neveljem a gyerekeket — vallja hivatásáról Németh Ödön. — Erre pedig ez a verseny roppant megfelel. Valóban sokoldalúnak kell lennie annak, aki helyt akar állni. Tulajdonképpen ez is a célja az egész mozgalomnak. Aztán a csapatszellem sem lebecsülendő. Mert az egyik ebben tűnik ki, a másik abban, van viszont gyerek, aki esetlen, és 12 másodperc alatt kúszik fel a rúdon vagy mindössze két métert ugrik távolba. Megfigyeltem azonban, hogy még a lemaradók Is szorgalmasan készültek a döntő versenyre, hogy ha másodpercekkel vagy centiméterekkel is, de javítsák a teljesítményüket, s hozzájáruljanak az osztály jobb összered- ményéhez. Az utolsó napokban reggel hétre jártunk be, hogy gyakoroljunk. — Igaz-e gyerekek? — fordult a pályán futkározó tanulókhoz. Németh Ödön, éppen lelkiismeretes és következetes mun kájáért nagy tiszteletnek örvend a faluban. Dióspatonyban élénk sportélet folyik. A labdarúgók már évek óta vezető szerepet játszanak a kerületi bajnokságban, úgyszintén a kézilabdázónők. Többek között a kézilabda-szakosztály elnöke, és nrínden valamirevaló labdarúgó nála tanulta még a sportág ábécéjét. Az idén a serdülőkkel megnyerte a járási bajnokságot. — Egy évvel korábban az átszervezés miatt kiestünk a kerületi bajnokságból. Bántott a dolog, s elhatároztam, nem hagyjuk annyiban. Egyébként a jelenlegi csapat tagjai csupa hetedikesek voltak, és még egy évig nálunk maradnak. Minden reményünk megvan hozzá, hogy ezzel a csapattal megálljuk a helyünket. Hogy még visszatérjek az iméntire, hogy miért igyekszem mozgáskészségre nevelni a gyerekeket. Ogy hiszem, ez mindennek az alapja. Ötödikes-hatodikos korban kifejleszteni a mozgáskészséget, aztán ráállni valamilyen sportágra. Bizonyára érdemes lenne velük atletizálnt is, hiszen Pongrácz Kriszti, aki a fiúkat is beleértve a legjobb volt ebben a versenben, úgyszólván minden számban, óriási tehetség. Sajnos, nincsenek hozzá megfelelő feltételeink. Betonpályán nem lehet futni. Remélem azonban, hogy a tér hetségek nem vesznek el. PAI.ÄGYI LAJOS A szerző felvételei Németh Ödön egy kis taktikai megbeszélésen a gyerekekkel, akik kiérdemelték a* aranyérmet. Balról jobbra: Csiba Tomi, Horváth Pisti, Nagy Valéria és a szeretett testnevelő tanító bácsi. Már hosszabb ideje rebesgették, de csak június utolsó napján, késő éjszaka robbant Nápolyban a bomba: negyvenhárom napos heves alkudozás után az olasz Napoli és a spanyol CF Barcelona labdarúgócsapatának vezetői mégiscsak megegyeztek arról, hogy a katalán klub argentin szupersztárja, Diego Maradona a jövőben az itáliai gárdát erősíti meg. Már-már úgy tűnt, hogy kútba esik az olaszok nagy terve: Maradona megszerzése. A Napoli szurkolói még közvetlenül a sikeres vásárról szóló hír megér kezese előtt is tüntettek a nápolyi spanyol konzulátus előtt. Az „ostromállapot“ akkor csapott át örömünnepbe, a- mikor Spanyolországból végül is megérkezett a várvavúrt hír: a Barcelona 7,5 millió dollárért átadja Maradonát. A szurkolók tűzijátékot rendeztek, az autók kürtjei szinte egész éjjel szóltak, sokan a tengerbe ugráltak örömükben. Nápoly egy mondatot visszhangzott: Maradona a miénk. Corrado Ferlaino, a Barcelona elnöke a szerződés aláírása után kissé kiábrán dultan mondta: „Maradonát akarata ellenére nem tarthattuk magunknál. Az anyagiak csak másodlagosak voltak. Egy olyan labdarúgót, aki nem érzi jól magát nálunk, legyen bár a világ legjobbja, el kell engednünk.“t Az Ibériai félszigeten bánkódnak, az olaszok örülnek. Ezrek és ezrek viselik a képmásával díszített trikókat. A városi tanács anyakönyvvezetöje néhány nap alatt több Diego és Armando nevet jegyzett be. A vendéglőkben Maradona pizzát és koktélokat kínálnak, amelyek u- gyanolyanok, mint korábban, csak drágábbak, arányosan a névadó vételárához, akinek a tiszteletére hatvanezer szurkoló gyűlt össze a stadionban. Vége-hossza nincs az örömmámornak. Vannak azonban, akik józanabbul gondolkodnak, és a kifizetett összeget túlzottnak tartják. Ogy vélik, hogy ezt a pénzt lehetett volna másra is fordítani, és egy labdarúgó, legyen bármilyen képességű, mégsem érhet ennyit. Nápolyban a legmagasabb a gyermekhalandóság egész Európában, itt van a legtöbb munkanélküli Olaszországban. Százezreknek nincs fedél a fejük fölött, vagy bádoglemezekből összetákolt viskókban laknak. Es még csak nem is biztos, hogy a drága csillag meg is szolgálja a pénzét. A két klub szerződésének ugyanis van egy záradéka, tekintve, hogy a Napoli képtelen volt egy összegben „leszurkolni a stekszet“. „Maradonát elengedtük, de továbbra is a CF Barcelona játékosa marad mindaddig, amíg az olaszok nem teljesítik a pénzügyi kötelezettségüket — jelentette ki a katalán klub sajtófőnöke, f. Gáspárt. <— Az átigazolás automatikusan érvényét veszti, ha a nápolyiak nem tel* jesítik a kötelezettségüket.“ A kötelezettség így hangzik: az AC Napoli három részletben, 1986. IX. 30-ig köteles megfizetni a 7,5 millió dollárt. Főhet a fejük a nápolyiaknak, hogy hon- nan teremtsék elő. Talán gyűjtést ren- deznek a munkanélküliek és hajléktalan nők körében?. M. í. Maradona az öccsével. Hugóval, akiről azt mondja, hogy egyszer majd jobb lesz, mint 6. I t—r Ez már túlzás Avagy: kerül, amibe kerül
