Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-07-17 / 29. szám
J Vietnam- vésíre turistaszemmel M oszkvai átszállással, a pakisztáni Karachi és az indiai Bombay érintésével kb. tizennégy órát kellett eltöltenem a levegőben ahhoz, hogy turistaként ennek a iélszáz milliónál jócskán több lelket számláló trópusi országnak a iöldjére léphessek. Hanoi nemzetközi repülőterén ért véget az Aeroilot 1L 62-es óriásgépsvel való utazásom. A gép ablakából kitekintve bőséges alkalmam kínálkozott ahhoz is, hogy 10 km-es magasságból „felfedezzem" az alattunk elvonuló Indiát, a Bengáli-öblöt, Burmát, Thaiföldet és Lauszt, és a mar Vietnamban kanyargó Voros-lulyót: A száraz évszakban erkeztem Hanoiba, a vietnamiak fővárosába. A nekünk úgyszólván őrjítőnek tűnő kerékpárforgalom, de még inkább a Vörós-folyon átívelő több kilométer hosszúságú híd gyenge áteresztőképessége miatt meglehetősen sok időbe tellett, amíg a Hanoi egyik ékességének számító Nagy-tó partján a kubaiak közreműködésével épített szállodánk elé értünk. Itt Saigon-kok- téllal frissítettük fel magunkat — utána gyors pakolás, zuhanyozás és első találkozás a vietnami szakácsuk iöztjével. Nyolc évvel ezután, hogy vietnami barátaink végre országuk e- gész területére nezve elnyertek szabadságukat, még mindig — hozzánk képest — neliez körülmények között einek, de rendkívül OizaKo dóan. Sokat szenvedett nép a vietnami — még a velünk való összehasonlításban is. A kínaiak i. e. II. században igázták le őket, s maradtak a nyakukon több mint egy évezreden át. S ami a kínaiak menesztése után következett, az a csaknem újabb 1000 év is szinte a szüntelen harcok közepette telt el — legutóbb a francia gyarmatosítók, az USA rettentő hadereje és kiszolgálóik ellen. Mindezek alapján nem az udvariasság mondatja velem: sok népnek írmagja sem maradt volna, ha fele annyit kell hadakoznia a zsarnokság ellen történelme során, mint a vietnamiaknak. A több milliós Hanoiban viszonylag nagyon kévés az emeletes ház, s mikent az épületek túlnyomó többsége, a hanoi villamos is nagyon öreg már. Mindez azonban éppúgy, minta vietnamiak nyelve, öltözéké es az Üzletekben pompázó áruielesegek ránk egzotikumként hatottak. A vietnamiak gyermekszeretöek — ezt lépten-nyomon látni s tapasztalni —, nyíltszívű, kedves és büszke emberek. Ami pedig a vietnami nőket illeti, nem nin- ném, hogy náluk légiesebben mo- zognauia, megejtőbben mosolyoghatna bármelyik nép leánya vagy asszonya is. Jobbara vékoiiyak, de arányos testalkatuak, fogsoruk a fehér porcelán szépségét idézően villan elő a szájukból — hacsak valamelyikojük nem az idősebb korosztályok valamelyikéből való. Az idő tájt ugyanis nem a fogak fehérsége, hanem feketesége vonzotta a férfiakat, s ezért az akkori női szépségideál egyik fokmérője volt a feketére lakkozott fogsor. S ezt a lakkot többé uiár nem lehetett lemosni, de még le- csiszolni sem. Feketere lakkozott fogsorú idős nőkkel még mostanság is gyakran lalálkozhatuuk Vietnamban. XXX Mielőtt még sikerült volna az a- merikaiaklól és dél-vietnami lakájaiktól megszabadulni a vietnami népnek, az ország déli felében, de különösen az akkori Saigonban — ma már Ho Sí Minh városnak hívják — és más városokban szépszerével nyüzsögtek a bűnözők, s ezek sorában is legnagyobb számmal a zsebtolvajok. Prostituáltakból is annyi „futott“, amennyi több országnak együttesen is elég lett volna a szóban forgó „ipar“ keresetét kielégítően. Ma azonban — lehet, hogy túlzásnak tűnik ez a megállapításom, de én ezt tapasztaltam — mutatóban sem maradt belőlük, holott a vietnamiak ez utóbbi szabadságharca 8 évvel ezelőtt ért csak véget. Azt, hogy vietnami barátainknak miféle pedagógiával és a ráhatás más módjával sikerült az elsősorban az amerikai katonákat kiszolgáló „pillangóktól“ megszabadulniuk, s hogy a zsebtolvajokból rendes embereket faragniuk, arról könyvet lehetne írni. Az mindenesetre bizonyos, hogy kemény kézzel — s ami nem mond ez ellen — és sok- -sok szeretettel, törődéssel. Miként erről meggyőződhettem például Ho Si Minh varos egyik gyógyintézetében, ahol többek között a kábítószer áldozatait kezelik. Sajnos még ma is akadnak visszatérő betegek, akik a háborús években szoktak rá a kábítószer élvezetére. Az ország északi, középső és déli részén egyaránt volt alkalmam fürödni a tengerben, amely szép kagylókat kínál a turistáknak, hogy ha zsáknyit szeretnének hazavinni ajándékként belőlük, az sem okozna számukra nehézséget. Da Nang — Vietnam harmadik nagyvárosa, amely az amerikaiak és vietnami zsoldosaik ellen vívott élethalálharcról vált annak idején számunkra ismertté — tengerparti fürdőhelyén találkoztam egy feketére lakkozott fogsorú nagymamával, aki tizenéves unokájával buzgón ásott a homokban. Miként az pillanatok alatt kiderült, piciny rákokat ástak ki a tengerparti homokból, amelyeket azután kosárkába rakva vittek haza vagy a piacra. A magyar erős paprikánál is e- rősebbnek tűnt szamomra a vietnami, amely a hazai ízekre emlékeztetve csalt ki könnyeket a szememből. Nguyen üoung Hien, a Vietnam Tourist mindvégig velünk tartó idegenvezetője volt olyan jó hozzánk, hogy kérésünkre többször is vietnami vacsorát szolgáltatott fel. Az a pompás leves, amelyben többek között polip és rákdarabkák is főttek, s olyan erős volt, mint a méreg, osztatlan sikert a- ratna idehaza. Jártunk Huéban, az ősi császár- városban, ahol nem is annyira a málladozó [egyik-másik része ENSZ-segéliyel újjáépülőj műemlékek, s az Illatos (HjongJ folyón való hajókázásunk gyakorolták szerénységemre a legnagyobb hatást, hanem — uram bocsá’ — a hűéi fedett piac látványosságai. Kapható volt minden, ami például a vietnami szemnek-szájnak ingere, s természetesen vietnami kalapok is, amelyek napszúrás ellen védenek. Ho Si Minh város olyan volt, a- milyennek elképzeltem. Hatalmas és nyüzsgő forgalmú. A kínai negyeden csupán átrobogtunk. Sajnáltam, mivel a látnivalókat tekintve az élmények harmadát kínálta volna. Nem kell azonban a kínai negyedbe menni ahhoz, hogy a turista megszabaduljon a pénzétől — ha már persze előzőleg nem költötte el Hanoiban, Da Nangban, Huéban vagy másutt. Itt ugyanis művészien faragott elefeántcsont figurák és agyarak, a lehéletfinom kínai porcelán „csodák“, a számunkra teljességgel ismeretlen déli gyümölcsök éppúgy kapha. ík, mint a gyöngyház berakású sakktáblák s dobozok, kézi hímzésű kínai selymek, és szívfájdalom egy nő számára nézni is, ha nincs annyi pénz nála, hogy megvehesse. Több mint két hetet töltött turistacsoportunk Vietnamban, s hogy fájó szívvel szálltunk fel Ho Si Minh város repülőterén a bolgár légitársaság bennünket Colombo (Sri Lanka fővárosa) és Abu Dhabi közbejöttével Szófiába vivő repülőgépére, abban ninGs semmi csodálnivaló. Valamennyien megszerettük egész életünkre ezt a gyönyörűséges országot, amelynek népe nemcsak áhította a szabadságot, hanem talán a földkerekség minden népénél nagyobb áldozatot hozott érte. MARTINKÖ KÁROLY uj iijwyuy v Ulánbátorban ünnepi gyűlést tartottak a népi forradalom győzelmének 63. évfordulója alkalmából, amelyen részt vettek az ország párt-és állami vezetői, a társadalmi szervezetek képviselői, a néphadsereg tagjai és a fővárosi dolgozók, élükön Jumzsagijn Cedenballal, Dzsambin Batmönhhel és további vezetőkkel. A nagygyűlésen Tümenba- jarin Ragcsa, a Mongol Népi Forradalmi Párt KB Politikai Bizottságának tagja, a minisztertanács első alelnöke mondott beszédet. Értékelte a 63 éves szocialista fejlődés eredményeit. Megállapította: Mongólia ma a szocialista közösség teljes jogú tagja, mindinkább szilárdítja és fejleszti barátságát és szoros együttműködését a KGST országaival. XXX Javier-Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár szovjetuniőbe- li látogatásával kapcsolatban interjút adott a TASZSZ tudósítójának. Nagyra értékelte a Szovjetuniónak a béke erősítésére, a leszerelésre és az államok közötti együttműködés bővítésére irányuló, a világszervezetben kifejtett erőfeszítéseit. Rámutatott, hogy a Szovjetunióra mint az ENSZ alapító tagjára és a Biztonsági Tanács állandó tagjára rendkívül fontos szerep hárul a világszervezet tevékenységében. Az ENSZ-főtitkár a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió hosszú évek során át igen aktív érdeklő- , dést tanúsított a fegyverkezési hajsza megállításával és csökkentésével kapcsolatos kérdéseknek, és számos fontos feladatot terjesztett elő. Javier-Pérez de Cuellar kiemelte, hogy meg kell őrizni a békét a világűrben, és hogy az erről folytatandó tárgyalásoknak szerinte korábban meg kell kezdődniük, még mielőtt a technika fejlődése megelőzné a világűr felfegyverzésének megakadályozására irányuló erőfeszítéseket. Megelégedettséggel lehet megállapítani, hogy az ENSZ közgyűlés tavaly felkérte a genfi leszerelési értekezletet, kezdjen tárgyalásokat az űrfegyverkezés megakadályozásáról. Támogatta továbbá Konsztantyin Csernyenkó- nak, az SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének azt a javaslatát, hogy a nukleáris hatalmak kapcsolatai igazodjanak bizonyos -normákhoz a nukleáris háború megakadályozására. XXX John Turner, Kanada új miniszterelnöke szeptember 4-re idő előtti parlamenti választásokat írt ki. Televíziós sajtóértekezletén, amelyet a kormány ülése után tartottak, közölte továbbá, hogy felkérte az ország főkormányzóját, oszlassa fel a parlamentet, és írásban erősítse meg a választások dátumát. Kanadában csak jövőre kellett vona törvényhozási választásokat tartani. XXX Martin Feldstein, Reagan elnök gazdasági tanácsadói testületének elnöke távozott tisztségéből, hivatalosan állítólag azért, hogy mint elő: adó visszatérjen a Harvard Egyetemre. Az igazi ok azonban: egyre élesebbek voltak az ellentétek közte és Reagan elnök, valamint kormányzatának tagjai között továbbá, hogy élesen kritizálta a Fehér Ház gazdasági és pénzügyi politikáját Feldstein ismételten óvott a magas állami deficit következményeitől, amely deficitet a fegyverkezési kiadások növekedése okozott. A vietnamiak kedvelik a virágot A legelterjedtebb közlekedési eszköz a kerékpár.
