Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-07-17 / 29. szám
Dolgos vakáció Már az iskolaév utolsó napjaiban munkába álltak néliányan abból a háromszáz diákból, akik a nyár folyamán a „Diákok a prágai. várért“ mozgalomban hazánk fővárosát fogják építeni. Sokan dolgoztak a mezőgazdasági üzemekben, hogy segítsék a gyorsan érő gyümölcs betakarítását. De mindez csak előjátéka volt annak, ami július első napjaiban kezdődött. Országszerte ismét megnyíltak a nyári építőtáborok, amelyeket immár tizenötödik alkalommal szervez a Szocialista Ifjúsági Szövetség. Mert nem minden diák tölti édes semmittevéssel a vakációt. Évről- évre egyre többen vannak, akik a nyár egy részében dolgoznak, idén feltehetően 150 ezren. Egyetemisták, főiskolások, középiskolások és kisebb számban szakmunkástanulók. Az ifjúság nyári aktivitása a Szocialista Ifjúsági Szövetség egyik számottevő mozgalma. Többféle haszna és küldetése van. Mindenekelőtt fontos szerepet játszik az ifjúság nevelésében; a munkával és a munkára való nevelés egyik legjobb módja. A fiatalok sok esetben itt kerülnek először közvetlen kapcsolatba a kétkezi munkával, megtanulják becsülni és tisztelni a munkát és mindent, amit vele létrehozunk. A leendő hivatásuk vagy szakmájuk teendőit végezve a gyakorlatban ellenőrizhetik elméleti tudásukat, megismerik a munkahelyi légkört, dolgozóink életét. Nem hagyható figyelmen kívül a munka társadalmi haszna sem, elvégre százötvenezer pár kéz már képes valamire. Végül a táborban közösségi életet élnek, ismerkednek hazánkkal, történelmével, forradalmi múltunk nevezetes helyeivel. Mert az elsődleges szempont — a SZISZ SZKB Elnöksége 1977. évi decemberi határozata értelmében — a nevelő szándék, s ez az idén különösen kidomborodik. A nyári építőtáborokat az egységes nevelési rendszer elválaszthatatlan részének kell tekinteni. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy a diákok az ország minden részében ott lesznek. Néhány kiemelt munkahely azonban mindenképpen szót érdemel. Ezek közé tartozik a már említett „Diákok a prágai várért“/« az országos ifjúsági építkezéssé nyilvánított déli út Prágában, a bratislavai központi ifjúsági építkezés, amely immár hagyományosan az új petrZal- kai városrészben összpontosul, a gabcíkovo — nagymarosi vízi erőmű, a Jaslovské Bohunice-i atomerőmű vagy a Element Gottwald Központi Ifjúsági és Pionírház építkezése Bratislavában. Előfordul, hogy a munkaadó „jóvoltából“ a nyári építőtábor balul üt ki. A diákok kerülhetnek olyan munkakörbe is, ahol csak lógást vagy hanyag munkát, rossz munkaszervezést látnak, tapasztalnak. Olyan környezetbe is kerülhetnek, ahol a nevelő szándék a legjobb akarattal sem érvényesülhet. Ez azonban mitsem változtat a tényen: a nyári építőtáborokra mind a népgazdaságnak, mind pedig az ifjúsági szövetségnek szüksége van. Sajnálatos, hogy egyes üzemek az utolsó pillanatban felmondták a korábban megkötött szerződést. Ä VZKG Vítkovice és a Tatra Koprivnice például 600 fővel kevesebbre tart igényt a szerződésben foglaltnál. A szó szoros értelmében öt perccel tizenkettő előtt lemondta több táborozó fogadását a déli út ifjúsági építkezés, Szlovákiában a rado- sinai szövetkezet és a Nit- rianske Pravno-i Állami Gazdaság. Ezek azonban inkább csak egyedi esetek. Az üzemek többsége igényt tart a fiatalok munkájára, és elégedett is vele. Bizonyára több kézre lesz még szükség a mezőgazdasági üzemekben, ahol az időjárás is beleszólhat a munka menetébe. A nyári építőtáborok törzskara a SZISZ Szlovákiai Központi Bizottságán azonban felkészült rá, hogy az utólagos igényeket is kielégítse. K. I. Húszéves a KGST közös vagonparkja Húsz évvel ezelőtt, 1964. július 1-én hozták létre az európai KGST-országok közös vasúti tehervagonparkját, az OPW-t. A közös vagonpark a szállítási eszközök hatékonyabb kihasználását, az üresjáratok csökkentését, a nemzetközi vonalak áteresztőképességének növelését szolgálja. Noha az OPW vagonjai az egyes tagországok tulajdonát képezik, a kocsikat kirakodás után nem kell azonnal és esetleg üresen visszajuttatni a származási országba, hanem mindenki úgy használhatja, mint a sajátját. Vagyis még olyan országba történő szállításra is felhasználhatók, amely nem tagja a közös vagonparknak. Az együttműködésnek ez a formája lehetővé teszi, hogy a tagállamok közötti vasúti teherszállításban a vagonokat maximálisan kihasználják. Növekszik a kocsik hasznos forgási sebessége, és olcsóbbá válik a szállítás, minimálisra csökken az üres vagonok mozgása. Amennyiben egy ország területén több OPW-vagon tartózkodik, mint amennyit az illető ország beadott, úgy csak a többletért kell használati díjat fizetnie. A kezdet kezdetén a tagállamok Összesen 92 700 tehervagont bocsátottak az OPW rendelkezésére. Az együttműködés előnyei az elmúlt két évtizedben egyértelműen megmutatkoztak. A vasúti teherkocsik üresjáratait harmadával sikerült csökkenteni. Közben ezalatt az OPW jelzéssel ellátott, közösen használt vasúti kocsik száma háromszorosánál is nagyobb lett; a vagonpark ma már 305 ezer kocsit foglal magában, és az országok teljes teherforgalmának 58 százalékát ma is vasúton bonyolítják le. Közben modernizálták a szocialista országok vasúti forgalmát. A KGST-országok vásútjainak túlnyomó része villamos, illetve dieselvonta- tással működik. A közlekedési együttműködésben fontos feladatokat fogalmaz meg „A KGST-tagállamok együttműködésének alapvető irányai és feladatai a közlekedés terén 1976-1980- ban és az azt követő időszakban“ című koncepció, amelyet 1976-ban fogadott el a KGST XXX. ülésszaka. E koncepcióban megfogalmazott feladatok konkretizálását és megvalósítását á következő időszakra kidolgozandó program keretében oldják meg a tagországok. Konkrétan napjainkban folyik a közös tehervagonpark tervezése és irányítása korszerű módszereinek kidolgozása. Szó van arról, hogy már az idén átadják az a célt szolgáló automatizált rendszerek első részét, amely az elszámolásokat korszerűsíti. A mi szempontunkból talán még fontos megjegyezni, hogy a közös tehervagonpark * székhelye Prága. H. Gy. A proletár nemzetköziség mártírja KOMMENTÁRUNK Hasznos együttműködés a mezőgazdaságban A napokban a Szovjetunió Kárpátontúli területén jártam, amelynek igen jó, gyakorlatban hasznosítható kapcsolatai vannak a kelet-szlovákiai kerülettel. Az együttműködés legfőbb területe a mezőgazdasági termelés. Hazánkban a hozamok javulását jelentős mértékben elősegítette a szovjet búzafajták széles körű elterjedése, valamint azoknak az agrotechnikai eljárásoknak az alkalmazása, amelyeket hazai kutatók a szovjet fajtákra kidolgoztak. Az elért eredmények alapján megállapítható, hogy a nagyüzemi búzatermesztést a szovjet Be- zosztaja fajtán keresztül tanulták meg szakembereink. A termesztés feltételeinek javulásával később megjelentek és mind inkább elterjedtek az újabb szovjet búzafajták, mint amilyen az Aurora, a Kavkaz, a jubilejnaja és a Mironovszkaja fajta. Az elmúlt évek átlaghozamaiban a belföldi nemesítés is jelentős szerepet kapott. Nemesítőink munkájában nagy jelentősége van a KGST-országokból kapott segítségnek, különösen a szovjet növény- és állatnemesítésnek. Az együttműködés eredménye, hogy javulnak az állattartás feltételei, alkalmazzák a korszerű takarmányozási elveket, és nem utolsósorban lehetőség nyílik a genetikai alapok és tartalékok korszerű tenyésztési eljárásokkal történő további kihasználására is. Ezeket az együttesen ható tényezőket jelzi a fajlagos termesztési mutatók fejlődése. Többek között sikerült fokozni és intenzívebbé tenni a tojás- vagy a tejtermelést. A KGST-, valamint a kétoldalú együttműködés keretében folyó nemzetközi növény- és állatfajta-vizsgálatok eredményeit hasznosítva a KGST-országokban mintegy háromszáz új növényfajtát és hibridet termesztenek, amelyek vetésterülete a KGST-tagállamokban kb. 15 millió hektár. Örömmel nyugtázhatjuk, hogy a Szovjetunióval való együttműködésünk állandóan bővül és fejlődik. Ez az együttműködés magában foglalja a fajtacserét, a kísérleti metodika alkalmazását, a személyes tapasztalat- és információcserét, valamint a fajták tovább- szaporításával összefüggő teendőket és feltételeket is. A nemzetközi fajtakísérletek és kétoldalú megállapodások eredménye, hogy az évenként kölcsönösen kipróbált többszáz fajta közül többet hazánkban is termeszteni kezdenek. A fajtahasznosításban realizálódó genetikai haladás forrásai elsősorban a uemesltési alapanyagok és. az azok kiaknázását elősegítő új nemesítési módszerek. A gyakorlati termelés számára forrásnak tekinthetők a bevezetésre kész fajták is, éspedig mind a hazai, mind a külföldi nemesítés legértékesebb eredményei. A genetikai haladás érvényesülése a termelésben azonban nemcsak az új fajták előállításán, hanem azok bevezetésén, fajfenntartásán és a kielégítő vetőmagellátáson is múlik. A genetikai tartalékok jobb felhasználása mellett az eredmények elérésében fontos szerepük volt és van mezőgazdasági szakembereinknek, akik közül sokan szereztek szakképesítést a Szovjetunióban. Mindez hatalmas szellemi kapacitás, amely a műszaki és tudományos fejlődés követelményeinek megfelelően évről évre növekszik, segítve az új, korszerű módszerek, fajták gyakorlati alkalmazását. Most, amikor néhány hét múltva már az idei búzából sütött kenyér kerül az asztalunkra, gondoljunk a KGST-n belül folyó igen hasznos mező- gazdasági együttműködésre is. STRASSER GYÖRGY Prágai ferde tornyok A pisai ferde torony világhírű. Kevesen tudják azonban, hogy hazánk fővárosának, Prágának nem egy, hanem több ferde tornya is van, amelyek a pisaival is vetekszenek. Ezek közé tartozik még a híres óvárosi városháza csaknem hetven méter magas tornya is, amely dél felé 23, nyugatra 14 centméterre hajlik el saját tengelyétől. jó félméteres dőlésű a Szűz Mária-templom tornya VySehradon. A templomot még IV. Károly alapította 1360-ban, s mostani neogótikus stílusát — többszöri átépítés után — csak 1863-ban kapta. Kissé ferde , a Várban a Szent György-templom két tornyának egyike, az északi. Pontosan 40 centiméterre hajlik el északi irányban. Ezért az 1962—1972 között végzett teljes felújítás során különleges statikai megoldásokkal erősítették meg. A prágai várnak ez a legrégebbi, épen maradt épülete, amelyet Vratislav fejedelem alapított 920-bah, s a mai, román stílusú formáját az 1142-es tűzvész utáni újjáépítés óta őrzi. A legferdébb prágai torony az 1495-ben épült vítkoűi víztorony, amely sokáig fontos szerepet játszott a város — no meg a sörfőzdék — vízellátásában. A merőlegeshez képest 68 centimétert dőlt meg. Ezt mérésekkel már 1927-ben kimutatták, s a vizsgálatok megállapították, hogy a tornyot nem cölöpökre építették, hanem az alapok közvetlenül a Moldva homokos medrének alján nyugszanak. Ennek tulajdonítható, hogy megdőlt. A fer- desége legjobban a Myslík utcából látható. F. V. Negyven évvel ezelőtt, július 17-én a sachsenhauseni koncentrációs táborban a náci pribékek kivégezték a magyar, a csehszlovák és általában a nemzetközi munkásmozgalom kiváló egyéniségét, Alpári Gyufát. Hazánkból származott, Bratislavában született, de személyéről olyan keveset tudunk, hogy helyénvalónak tartjuk, ha f mártírhalálának évfordulóján megismerjük harcos életútját. 1882. január 19-én született, és szülővárosában már tizenhat éves diákként megismerkedett a marxista eszmékkel. A századfordulón Budapestre költözött, diák- - szállásokon tengődött és korrepetálással kereste meg a betevő falatra valót. Mint érettségire készülő diák is részt vett a munkásmozgalomban, a cserépfedő és kövező munkások, valamint a lakatosok szakszervezetében oktatóit. 1902-től a Népszava munkatársa lett, s már mint fiatal hírlapíró szembefordult a nem következetesen forradalmi szociáldemokrata vezetőkkel. Az 1905-ös orosz forradalom hatására felismerte, hogy a cél: „a tömegakció és az ifjúság meghódítása.“ Minden energiáját az ifjúmunkás-mozgalomnak szentelte. Az Ifjúmunkást szerkesztette, és közreműködött az ifjúmunkások első országos értekezletének (1907. március 31. f előkészítésében és munkájában, s javaslatára mondta ki az értekezlet csatlakozását a Szocialista Ifjúsági In- ternacionáléhoz, amelynek stuttgarti alakuló kongresz- szusán személyesen is részt vett. Itt ismerkedett meg Karl Leibknechttel, Rosa Luxemburggal és Wilhelm Pieck- kel, s a velük való kapcsolatot nagyra tartotta. Hazatérése után csatlakozott a szociáldemokrata pártban kialakult baloldali ellenzékhez. Szigorúan bírálta a pártvezetőséget, amiért együttműködött a kormánnyal. Emiatt 1910-ben kizárták a párt soraiból. Alpári a II. Internacionálé koppenhágai kongresszusához fellebbezett, de az opportunista többség itt is megerősítette a kizáró határozatot. A forradalmi kisebbség, élén Leninnel, Clara Zetkinnel és Rosa Luxemburggal azonban Alpári mellé állt. „Meglepően bátorító tapasztalat volt — írja —, hogy Lenin a legaprób részletekig tájékozott volt a magyar munkásmozgalom és pártélet részletkérdéseiről, és minden kérés nélkül a legmesszebbmenő támogatást ígérte meg a magyar ellenzék részére.“ Barátaival megkísérelte egy igazi, következetes marxista párt megalapítását, Szociáldemokrata címmel baloldali lapot is indított, de tervének nem tudott kellő tömegbázist teremteni. Az első világháborúból húszhónapi frontszolgálat után betegen tért haza. Cikkeiben élesen támadta a reakciós kormányzatot, támogatta a nemzetközi szocialista baloldalnak a zimmerwaldi konferencián megfogalmazott béketörekvéseit. A Tanácsköztársaság százharminchárom napja idején Kun Béla oldalán a külügyi népbiztos helyetteseként tevékenykedett. A proletárdiktatúra bukása után Csehszlovákiába emigrált. Itt is folytatta széles körű szervező munkáját, és egyik szószólója lett a kommunista párt megalapításának. Majd Becsben telepedett le. 1921-ben, amikor a Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizottsága előtt felmerült a kérdés, hogy nemzetközi folyóiratot alapít, az Internacionálé Presse-Korrespodenznek, röviden az Inpreknrrnak, a hét nyelven megjelenő elméleti folyóiratnak a főszerkesztőjévé Lenin javaslatára Alpári Gyulát jelölték ki. Életének hátralevő húsz esztendejében ez a munka alkotta politikai tevékenységének gerincét. A nemzetközi kommunista mozgalom elismert képviselője lett. 1939-ben a kommunista ifjúsági lapok támogatására ifjúsági nemzetközi szemlét alapított. Ebben nem- csak az ifjúmunkásság kérdéseivel foglalkozott, hanem a marxizmus-leninizmus tanításait is magyarázta. A második világháború elején Párizsban élt, és amikor a hitleri hadsereg megszállta a francia fővárost, az ott élő antifasiszták és kommunisták ellen indított hajtóvadászat során őt is letartóztatta a Gestapo. Megkülönböztetett figyelemmel szállították a sachsenhauseni koncentrációs táborba, ahol maga a fasiszta birodalom második számú embere, Heinrich Himmler SS-vezér kereste fel cellájában, hogy rávegye: írja meg emlékiratait, amelyben nemcsak leleplezné, de meg is bélyegezné a nemzetközi kommunista mozgalmat. Cserébe kegyelmet ígért neki. Munkához látott, az egyik kommunista érzelmű német rab tanúsága szerint a kézirat ezzel a mondattal kezdődött: „Énekelni fogok, mint a madár, és azt mondom, amit mondanom kell - az igazságot“. Alpári az akasztófa árnyékában írott hatalmas tanulmányában valóban megmagyarázta: a fasizmus pusztulása hamarosan törvényszerűen bekövetkezik. Ezernyi ténnyel, harcos élete során megismert eseményekkel, folyamatokkal és a marxista-leninista elmélet tanításával támasztotta alá Az írás olyan meggyőző volt, hogy Paul Eckarius, a tábor hírhedt SS-parancsnoka állítólag ezzel rontott be Alpári cellájába, amikor elolvasta a német fordítását: „Ha igaz lenne, amit ír, akkor nekem nem lenne hátra más mint az öngyilkosság!“ Neki is meg eszmei vezéreinek végül is — a történelem tanúsága szerint — valóban csak ez maradt hátra.
