Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-07-10 / 28. szám
KOMMENTÁRUNK Vizeink tisztaságáért A párt- és az állami szervek gyakran foglalkoznak vizeink védelmének kérdéseivel. Kiemelt probléma a Csallóköz vízkészletének védelme. Természetesen a vízvédelem nemcsak a szakemberek dolga, s nekünk, laikus kívülállóknak, vagyis fogyasztóknak nem sok közünk lehet hozzá. Ideje lenne már felszámolni ezt a véleményt, nemcsak azért, mert pazarlásra ösztönöz, hanem azért, mert saját jól felfogott érdekünk kívánja, hogy egyszerű vegyi képleténél többet tudjunk e fontos energiaforrásunkról. Azért energiaforrásunkról, mert az olcsó víz korunkban csak álom, megtermelésének költségeit ma már megérzi a népgazdaság, és közvetett formában a fogyasztó is. A szükség parancsolja, hogy különbséget tegyünk a vízvédelem szempontjából elsőrendűen és kevésbé fontos térségek között. Gyakran még a természetes körforgásból eredő víz minősége sem alkalmas előkezelés nélkül ivóvízellátásra, ipari vagy mezőgaz dasági felhasználására. A különbségek sok helyütt megmutatkoznak. És az igények is eltérők lehetnek, hiszen az élelmiszeriparban használható víz például korántsem biztos, hogy megfelel a magasnyomású kazánokba; vagy a vastartalom, amely nem káros az egészségünkre, de tönkreteheti a festett fehér textíliákat. Vannak gyógyító hatású vizeink, amelyek igen értékesek, de nem alkalmasak öntözésre. Hasonló a helyzet az élővizekbe vezethető használt és szennyvizekkel kapcsolatban. Ezeknél elsősorban az a követelmény, hogy az szennyeződések összetétele és mennyisége ne károsítsa a természeti folyamatokat, ne veszélveztesse a további vízhasználatot. A víz minőségének szabályozására jelenleg műszaki és jogi eszközeink vannak. Segítségükkel kellene távoltartanunk, illetve a még elviselhető minimumra szorítani a vizeink szennyezését. A műszaki megoldásoknak azonban határt szab a tisztítóberendezések építésének anyagi igényessége, így a korábbinál is nagyobb feladat hárul a jogi szabályozásra. A jog és a technika eszközeivel sem tudjuk azonban megvédeni a vizeinket, ha megváltozott magatartásunkkal nem járulunk hozzá a feladott lecke megoldásához. Ez a lecke pedig nem könnyű és nem is egyszerű. A legtökéletesebb rendszernek, a természetnek — tudósok szerint — százthetvenmillió évre volt szüksége ahhoz, hogy fejlődése során kialakítsa azt a csaknem zárt körforgást, amelynek eredményeként sem haszontalan melléktermék, sem károsító szennyeződés nem fordult elő. Mi ehhez képest néhány évtized, amely a mi rendelkezésünkre áll, hogy leutánozzuk a természetben lejátszódó folyamatokat?! Nem könnyű megoldást találni a gondokra, hiszen azok nagyon összetetten jelentkeznek, és bármelyik módszert választjuk is, minden esetben figyelembe kell vennünk országunk sajátos környezetvédelmi helyzetét. Ésszerű lenne, ha a jövő vízminőségére való tekintettel határoznánk meg a teendőket. Már a jelenlegi gyakorlat is előírja a szennyvizek tisztítását, sőt a kormány csak a tisztítóberendezések felépítése után engedélyezi egyes üzemek működését. Amíg azonban a beruházás elkészül, eltelik öt-tíz év. és a kiesés az egész népgazdaság számára elég sok veszteséggel jár. A jövőre gondolva cselekszenek azonban az irányító szervek, amikor a vizek védelmét elsőrendű feladatnak tartják. STRASSER GYÖRGY Két hír egy járási SZISZ-szervezet életéből Munkásfiatalok napjai Társadalmi aktivitás, az alkotó, sport- és honvédelmi adottságok fejlesztése, találkozások és beszélgetések a vezető dolgozókkal és tisztségviselőkkel — így jellemezhető a munkásfiatalok napjai rendezvénysorozat, amelynek főszervezője idén is a SZISZ Nagykürtösi (Veik? Krtís) Járási Bizottsága, a Nagykürtösi Középfokú Gépészeti Szaktanintézet ifjúsági szervezete pedig társszervezőként működött közre. Az ötnapos rendezvényen meglehetősen kévés SZISZ- szervezet képviseltette magát, így aztán a változatosnak ígérkező program egy része nem valósulhatott meg. Egyedül csak a társszervező SZISZ-tagok aktivitását lehet dicsérni, mert szinte minden rendezvényen ott voltak. Nagy érdeklődés jellemezte a járás testnevelési intézményeinek képviselőivel való beszélgetést, amelyen taglalták, hogyan lehet a szabadidőt testneveléssel, sporttal eltölteni. A rendezvénysorozat egyik napján pedig társadalmi munkát is végeztek, a járási székhely tornatermének építésében segédkeztek. A ZENIT-versenyben, amely során lakatosok bizonyították képességeiket, a szaktanintézet fiataljai szerepeltek a legeredményesebben; Miroslav Durls lett a verseny győztese, s ezzel bejutott a kerületi döntőbe. A munkásfiatalok napjain, amelyeket idén rendeztek meg másodszor, kitüntették a legjobb ifjúsági kollektívákat. A Dolina bányából Ján Kyzek és Köböl Róbert, a UAZ nagykürtös) üzeméből pedig Bolgár Lukács munkaközössége részesült elismerésben. Gépjavítók versenye A nagykürtöst járásban ugyancsak megrendezték a ZENlT-mozgalom keretében a mezőgazdasági gépjavítók versenyét. Házigazdája a nagykürtöst gépállomás üzemi ifjúsági szervezete volt. A verseny egyetlen szépséghibájául azt lehet felróni, hogy mindössze nyolcán vettek rajta részt. Legjobbnak bizonyult a verseny vendéglátójának „színeiben“ szereplő Laurfk Zoltán, megelőzve a Daöov Lom-i Efsz-ből érkezett Bohuslav Slávtkot, valamint Fonód Lászlót, aki szintén az említett gépállomás javítója. Bodzsár Gyula Felhívás a természet védelmére Napjaink egyik legégetőbb kérdése a természet védelme. A műszaki fejlődés korában ugyanis az emberi közöny és hanyagság már eddig is olyan jóvátehetetlen károkat okozott a természetben, amelyek lassan már a létünket veszélyeztetik. Ezért a természet és a környezet védelme közügy, mindany- nyiunk érdeke. S mivel a napokban emlékeztünk meg a környezetvédelmi világnapról, ebből az alkalomból közöljük a trnavai járásbeli ostrovi egységes földművesszövetkezet SZISZ-alapszervezetének felhívását abban a reményben, hogy visszhangra, követőkre talál. „Mi, a trnavai járás ostrovi Haladás Efsz SZISZ-alap- szervezetének tagjai szekciót alapítottunk, amelynek a feladata a természet, a környezet védelme és gondozása. Annak ellenére, hogy csak márciusban alapítottuk, máris érdemdús munka van mögöttünk. Teljesítjük az igényes munkatervet, amelyet az alapító gyűlésen fogadtunk el. Tár sadalmi munkát szerveztünk abból a célból, hogy a szövetkezet földterületének határán 1000 fát ültessünk ki, s ezzel teljesítettük a felajánlásunkat. Elhatároztuk, hogy ősszel további 500 fát ültetünk. Fontosnak tartjuk, hogy felvettük a kapcsolatot a Szlovák Vadászszövetség Haladás nevű . helyi szervezetével, amelynek a tagjai szintén segítségünkre voltak az ültetésben. A természet védelmére és gondozására szervezett ak ciónk volt az is, hogy madáretetőket készítettünk és elhelyeztük őket a község határában. Hazánk felszabadításának 39. évfordulója tiszteletére jelképesen 39 madáretetőt készítettünk, és elhatároztuk, hogy számú kát minden évben növelni fogjuk. Társadalmi munkát szervezünk, hogy rendbe hozzuk a szövetkezeti telephez vezető utat, a telepen pedig virágokat ültetünk, s védnökséget vállaltunk, hogy ápolni fogjuk őket. Felhívjuk a többi SZISZ- szervezet figyelmét, hogy segítsék a szebb környezet kialakítását maguknak és az utánunk jövő ifjú nemzedéknek, és mentsék az arra rászoruló növény- és állatvilágot.“ JÄN KOCI, a környezetvédelmi székeié elnöke Szlovákiában eddig százötven pionírcsapat munkaközössége — amelybe a gyerekek felnőtt barátai, segítői, rajvezetők — instruktorok, szakkörvezetők, védnökség! üzemek dolgozói tartoznak — mondhatja magáénak a SZISZ PSZ Központi Tanácsának legmagasabb elismerését, a „Példás pionírvezetők munkakollektívája“ oklevelet. A napokban újabb tizenhárommal gyarapodott a számuk, miután dr. Beata Kosnvá, a SZISZ SZKP pionírosztályának vezetője átnyújtotta képviselőiknek az oklevelet. Jólesően nyugtáztuk, hogy öt magyar tanítási nyelvű alapiskola pionírcsapata is közöttük volt. if*-A Jókat (Jelka) Alapiskola Fábry Zoltán Pionírcsapata már másodszor kapta meg a kiváló munkaközösség címet, s méltón, mert Újabb tizenhárom csapatuk kiválóan dolgozik. Az, hogy a gyerekek száméra egyre több felnőtt barátot, segítőt találnak, nagyban köszönhető az igazgatónőnek, Tóth Piroskának, aki kiváló szervező. A tomasikovóiak már négy éve versenyeznek e elmért, s azalatt különösen a rajok munkáját tették érdekesebbé, sokrétűbbé. Védnökségi szerződést kötöttek a helyi efsz-szel. ahonnan egyre több fiatal dolgozik raj- instruktorként, szakkörvezetőként a pionírokká). Együtt szerepelnek a polgári ügyek testületének rendezvényein, s közös műsorokat adnak a tömagszervezetek ünnepségein is. A koméromi (Komám n) Béke utcai Alapiskola Steiner Gábor Pionircsapatának munkáját huszonnégy SZISZ- tag segíti. Ezenkívül megalakították a csapat baráti körét, amelynek keretében ötven rajinstruktor, héttagú vezetőség, huszonnégy raj vezető fáradozik azon. hogy a gyerekek szabadidejét, délutánjait, szombat-vasárnapjait érdekessé tegyék. Többek között ezért is kapták meg a kitüntetést. A lakszakéllasi (Sokolce) pionírcsapat képviselői már másodszor viszik haza Bra- tislavéból a példás munkájukért járó oklevelet. A róluk szóló jellemzés főleg az őrsök szorgalmát emeli ki, valamint a szombatok nagyszerű megszervezését, s nem utolsósorban azt is, hogy negyvenhat SZISZ-ta- got sikerült megnyerniük a rajok, a szakkörök irányításéra. 1881-ben már ugyancsak megkapta a példás címet a Nemesónsai (Zem. Olfca | Alapiskola Petőfi Sándor Plonlrctapata. Azóta még példásabhan dolgoznak, természetesen mindezt a gyerekek és a felnőttek szoros együttműködésével. Szakképzett rajvezetőik, -instruktoraik vannak, Ravasz Ödön pionírvezető és Bartanusz Attila iskolaigazgató pedig megszerezte a pionírmozgalom dolgozóinak első fokú képesítését. A csapat rendezvényeibe bevonják a védnökségi üzemek dolgozóit, legutóbb pedig két közbiztonsági dolgozó vezetésével megalakították a közrend ifjú védőinek szakkörét. A csapatok képviselői, az okleveleket átvevő pionir- vezetők mögött természetesen megannyi fiatal tömegszervezeti tag, segítőkész felnőtt éli, akik arra törekednek, hogy a gyerekek elégedettek, boldogok legyenek. Örvendetes tény, hogy ezek a munkaközösségek egyre népesebbek. (benyák) Pillanatképek a Varsói Szerződés Duna '84 hadgyakorlatról összehangolt csapatmunka Az elmúlt napokban Magyarország területén tartották meg a Varsói Szerződés Duna '84 hadgyakorlatát. Ennek egyes mozzanatait villantjuk fel. A Dunántúlt beterítő nap sugarában megcsillanó harckocsi félelmetes látvány. Feltehetően ez a meghatározás csak ránk, civilekre vonatkozik, ugyanis A. I. Gripko hadseregtábornok törzsfőnök otthonosan ugrik a csehszlovák tankra, ahon nan az egység parancsnoka Irányítja a támadást. Megkezdődött a Szovjet Hadsereg, a Csehszlovák Néphadsereg és a Magyar Néphadsereg közös hadgyakorlata, a Duna ’84. A harckocsik hernyótalpat valósággal falják a köves, sziklás talajt. Izgalmas látvány, ahogy megindulnak a tankok, az önjáró lövegek és egyéb harci jármüvek. A robbanások megremegtetik az egyébként kellemes, nyári levegőt, majd fejünk felett elhúznak a vadészrepü- lők, azután a harci helikopterek foglalják el a légteret. — Részt vett már Ilyen nagyszabású hadgyakorlaton? — érdeklődöm a keménykötésű, barna, rövidre nyírt Évien Zalina alezredestől, az egyik csehszlovák páncélosegység parancsnokától, aki harckocsiból irányítja a támadást. — Igen, néhány évvel ezelőtt a Pajzs elnevezésű közös gyakorlaton már részt vettem. — Tehát nem újdonság ez a feladat? — Alapjában véve nem, de azért mégis izgalmas, hiszen a feladat lényegesen nehezebb, mint az olyan gyakorlatokon, amelyeken csak magunk vagyunk. — Az ön egységének mit kell tennie? — Páncélosaink a magyar és a szovjet egységekkel karöltve áttörik a feltételezett ellenség arcvonalát, majd miután kialakították az éket, a repülők és helikopterek támogatásával továbbnyomulnak előre. — Ezen a gyakorlaton három ország csapatai és törzsei vesznek részt- Milyen a kapcsolat az egységek között. — Ügy tapasztalom, nagyon jó, hiszen a gyakorlat vezetése előre kidolgozta az egységek manőverezési tervét, amit nekünk csak végre kell hajtani. — Nincsenek nyelvi nehézségek? — érdeklődöm tovább a harckocsik roha mát irányító csehszlovák alezredestől. — Nem ... Nincsenek. — Mi a közös nyelv? — Természetesen az orosz, hiszen a tisztjeink a főiskolán is tanulták az orosz nyelvet, és elég sokan vagyunk, akik a Szov jetunióban végeztük a katonai akadémiát. — Találkozott már ismerősökkel? — Igen, bár most olyan harci helyzetben vagyunk, hogy nincs időnk barátko- zásra, a régi közös emlé keink felelevenítésére. Minden pillanatunkat leköti a hadgyakorjat. Zalina alezredes indulásra utasítja a harckocsi vezetőjét, a gép nekilódul, hogy a parancsnok tovább Irányíthassa az egységét. — Mi a gyakorlat célja? — kérdezem Kővárt István századostól, az egyik magyar alegység parancsnokától. — Legfontosabb a gyakorlatot Irányító törzsek és a különböző fegyvernemek együttműködési készségének csiszolása, Javítása. Miközben vonulunk a Duna irá nyában, lesz egy éteslővé- szet, ami valamennyiünk számára Izgalmas, hiszen a gyakorlatnak ebben a részében mér arról is számot kell adnunk, hogy a parancsnokok és beosztottak milyen fokon sajátították el a legfontosabbat: a feltételezett ellenséges cél megsemmisítését. Terepszinti sátor alatt dolgoznak a rádiósok, akik megteremtik a kapcsolatot a gyakorlaton részt vevő három ország törzsei között. A fiatal katonák látható izgalommal hajtják végre feladatukat, hiszen ritkán adódik Ilyen Igazi harci helyzet. — Milyen az ellátás? — kérdezem a fiúktól, akik szinte kórusban válaszolják: — Nagyon jó. — Meleg ételt is kapnak? — Természetesen — feleli Novák Béla szakaszvezető. — Bár előfordul, hogy konzervvel kell helyettesíteni a főtt ételt, de nem gond, ki lehet bírni egy-egy napot meleg ételt nélkül is. Katonák vagyunk, és most úgy kell harcolnunk, mintha tga- zi ellenfelet üldöznénk. S. A.
