Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-07-03 / 27. szám

új ifjúság 6 Győzött a papírforma, jóllehet voltak meglepetések. Röviden így summázhatnánk a labdarúgó Eurúpa-bajnokságot. Francia- ország valóban kitett magáért játékban és házigazda módjára is. Teljes mértékben ki­használta az adott lehetőséget, a hazai pá­lya előnyét. Megérdemelten győzött, mert olyan Egységes csapatot vonultatott fel, ami­lyent már rég nem láttunk világversenyen. A pályára lépett együttesnek úgyszólván nem volt gyengéje, voltak viszont egyéni­ségei, amelyek magasan kinőttek a sorból. Gondolok itt főleg Tiganára, Giresse-re és főleg Platinire, aki a sző szoros értelmé­ben tündökölt, és időnként úgy tönt, hogy akár maga is eldönthet egy mérkőzést. A franciák győzelme ismét bizonyította, hogy mit ér, ha valaki módszeresen, hosz- szú ideig és csendben készül valamire, ami egy ilyen csapatjátékban úgyszólván pótol­hatatlan. Ha már itt tartunk, a másik nagy esélyes, az NSZK válogatottja pontosan ezekben az erényekben maradt alul. Az a válogatott, amely a korábbi években éppen e tekintetben jeleskedett. Mivel pedig a mai nyugatnémet csapat­ban mégcsak egyéniségek sem voltak, ter­mészetszerűleg nem szólhatott bele a játsz­mába. Nagyon találóan jellemezte ezt a csa­patot Paul Breitner, aki az 1974-es és az 1982-es világbajnokságon az egyik motorja volt az együttesnek: „A felállítással kapcso­latban nem lehet különösebb hibákra rámu­tatni, hiszen pillanatnyilag egyszerűen nem rendelkezünk jobb csapattal.“ A franciák viszont rendelkeztek. Az öreg kontinens bajnokságának azonban ezen túl is az volt a legnagyobb erénye, hogy az elmúlt évtized fizikai alapon nyugvó játé­kán túl győzött a játékosság. Ebben pedig éppen az újdonsült bajnok, a francia csa­pat, továbbá a dánok és imitt-amott a por­tugálok és a spanyolok jeleskedtek. Ha az utóbbiak időnként nem vitték volna túlzás­ba a „kemény“ játékot, talán még jobb er­kölcsi bizonyítványt is nyújthattak volna magukról. Ismét beigazolódott, hogy a nagy egyé­niségek mérkőzéseket dönthetnek el. Amit például Piatini művelt, az már majdnem a tökély. A francia lapok utolérbetetlenül ezt írták róla: „Piatini olyan, mint a polaroid kamera. Azt mondja, hogy kvik, és a jó eredmény máris adva van.“ Ami még ennél is több, mindig akkor mondta, hogy kvik, { amikor erre a legnagyobb szükség volt. Dgy látszik, ez teszi a nagy játékosokat. Volt viszont csillaghullás is, vagy job­ban mondva megerősítést nyert, hogy mire vezet, ha valakit nem a megfelelő helyen a megfelelő feladattal látják el. Vonatkozik ez Rummeniggére, akit alig korábban elkép- - zelhetetlen összegért szerződtettek Olasz­országba. Nem csoda, hogy a nyugatnémet szurkolók imigyen illették: „Rummenigge, eladtad magad Olaszországba, távozz minél előbb, nincs rád szükségünk.“ A Gazetta dello Sport, mint érdekelt új- i ság a Portugália elleni mérkőzés után a ko­rábban kiváló csatár „elsőosztályú temeté­séről“ írt: „Rummenigge a rossz mérkőzé­sen a mezőny legrosszabb embere volt. S ha többször így játszik, akkor az Interna- zionale rendkívül rossz vásárt csinált.“ Őrségváltás történt az európai labdarú­gásban. Franciaországban a latin futball ( lépett csatasorba. Meg kell hagyni, bogy szép és tetszetős játékkal rukkoltak elő. A franciák, a spanyolok, a portugálok kultu- j rált és élvezetes labdarúgást űznek. A vi­lág rádöbbent, bogy nemcsak libegve lehet jó eredményt elérni. Illetve: ezek a csapa­tok hajtásban, gyorsaságban, a fizikai elő- j nyök csillogtatásában sem maradtak alul egy korábbi nyugatnémet vagy angol válo­gatott mögött, csakhogy ezt éppenséggel szebben, élvezetesebben csinálták. A labda­rúgás kezdi visszanyerni szépségét, látvá­nyosságát. a harciasság kínálta lehetőségek ; elvesztése nélkül is. Ez egy végtelenül megnyugtató megállapítás. Voltak az Európe-bajnokságnak érdekes mellékszereplői is. Többek között a cseh­szlovák játékvezetői hármas, Christowal az élen. Aki egy EB-döntőben, ki mer állítani egy hazai játékost, az valóban csak nagy játékvezető lebet fó lenne, ha itthon is I példát vennének róla. (palágyi) Harc a szorítón kívül K ét éve, 1982 novemberében szinte az egész világsajtót bejárta egy szomo­rú, megtört anya fényképe. Az anya november 13-án elvesztette mindössze 23 éves, életerős fiát. Duk Koo Kim, a profi ökölvívás nagyra hivatott képviselője a könnyűsúly világbajnoki címéért a védő, Ray, alias Bum Bum Mancini ellen lépett szorítóba, s az összecsapás után mér nem tért magéhoz. A mérkőzés során elszenve­dett ütések következtében meghalt. A dél­koreai öklöző tragédiája újra a felszínre hozta az ökölvívás ellenzői, ellenfelei és a sportág barátai, védelmezői közötti ellen­téteket. A harc azóta is ho! gyengébben, hol felerősödve — tovább folytatódik. Az ellenzők táborának vezéralakjai újab­ban orvosok. A tudomány, a rideg racio­nalitás képviselői'' ütköznek meg a boksz szenvedélyes híveivel. A^z ökölvívás tehát a szorítón kívül éli legnehezebb időszakát. Az Egyesült Államok Orvosi Társasága nem véletlenül abban a Las Vegas-t szállo­dában tartotta meg az ökölvívás veszélyes­ségével foglalkozó tanácskozását, amelyben néhány hónappal korábban Kim utoljára lépett a kötelek közé. Az amerikai orvos­társaság több év vizsgálati eredményei alapján tette közzé az ökölvívás veszélyei­re felhívó nyilatkozatát. Fő veszélyként az agykárosodást jelölte meg. Annak ellenére, hogy a szabályos ütésfelület jóval nagyobb, az ökölvívók mégis elsősorban fejre mért ütésekkel operálnak, állapították meg. Bi­zonyára nem véletlenül, hiszen a fejen el­helyezett egy-egy csapott, egyenes — nem is beszélve az agykárosodás szempontjából legveszélyesebb felütésről — a leghatáso­sabb. Érthető az ökölvívóknak az a törek­vése, hogy a bírót, pontozói szubjektivitást kizárandó, egyértelműen eldöntsék a mér­kőzés sorsét. A döritő fölény, a kiütés egy­értelmű, de néhány megrendítő — minde­nekelőtt fejre bevitt — ütés is Jobb belá­tásra tudja bírni a legelfogultabb ponto­zót is. Az agy az ilyen ütések következté­ben rázkódik, károsodik. Az ártalmak — így az agyzsugorödás, a különféle dagana­tok, ömlenyek — spkszor csak évekkel ké­sőbb jelentkeznek, amikor a folyamat gya­korlatilag már visszafordíthatatlan. M ég drámaibb tényekkel, adatokkal szolgált a világ orvosainak tavaly Velencében megtartott tanácskozása. A kiadott dokumentum, amely az olasz L’Unlta című lap értesülése szerint kétmil­lió egészségügyi szakember véleményét tük­rözi, megállapítja, hogy az ökölvívás már eleve különbözik a többi sportágtól abban, hogy itt a pontozói megítélés alapja az el­lenfélre mért minél több ütés. Az öklözök pedig a hatásosság és a látványosság érde­kében elsősorban az ellenfél fejére össz­pontosítanak. A dokumentum az ökölvívás veszélyességét bizonyítandó, közli a ring- ben bekövetkezett halálesetek számát. Ezek szerint: 1920-tól 1983 végéig közel 450 ököl­vívó lelte halálát a szorítóban. A legtöb­ben az ötvenes években, 119-en. A nyolc­vanas években eddig 28-an. S ezek csak a halállal végződő összecsapások, a mara­dandó sérüléseket szenvedett bokszolók számáról nincsenek pontos adatok. E tények ismeretében és legújabb vizs­gálatai eredményeképpen Jutott el a Brit Orvosok Szövetsége arra a következtetésre, hogy a szigetországban legjobb lenne egy­szerűen betiltani az ökölvívást. A brit egészségügyiek több elgondolkodtató adat­tal támasztották alá radikális követelésü­ket. Csak egy, szinte elrettentésként ható tény: a hivatásos ökölvívók negyvenöt szá­zaléka hal bele az ütések által előidézett előbb vagy utóbb jelentkező agy- és kopo­nyasérülésekbe. Az ez év márciusában nyil­vánosságra hozott közlemény új megálla­pításokat, vizsgálati eredményeket is tartal­maz. Ezek szerint egyértelműen bizonyít­ható, hogy nemcsak a nagy ütések, hanem a kisebbek is károsítják az agyat. Érzékle­tes, tipikusan, brit példával az emberi agyat a teáskannában levő teához hason­lítják. Mint ahogy a tea az edény legki­sebb megdöntésekor annak falához csapó­dik, úgy az ag'y is, még a leggyengébb ütés hatására is a koponyafalnak ütközik, s így károsodik. A brit orvosok végső következtéié' se tehát: halál a bokszra, hogy a bokszolók élhessenek! Az éremnek azonban van egy másik olda­la is. Az ökölvívás hívei, az edzők, mened­zserek, egykori és aktív öklözök szorosra zárva soraikat, szenvedélyesen védik ked­venc sportágukat. Érvelésük, bér kevésbé tudományos, mégis elfogadható. Rudolf Sabatini, a világhírű olasz me­nedzser szerint nem az ökölvívás az egyet­len sportág, ahol pofonok csattannak el. A „pofonok alapján“ a kézilabdát is be kellene tiltani, a jégkorongról nem is be­szélve — véli a tekintélyes szakember. — Ha pedig a kisebb ütések is maradan­dó agykárosodást okoznak, akkor az a lab­darúgó sem lehet nyugodt, aki akár csak egyszer is belefejel a labdába. Számoljuk fel akkor a labdarúgást is? — kérdezi Sa­batini. A világ szinte valamennyi országában évről évre nyilvánosságra hozzák a sportsérüléseket összegező statiszti­kákat. Ezek tanúsága szerint nem az ököl­vívás a legsérülésveszélyesebb sportág. Meg­előzi az autó-motorsport, a rögbi, a jégko­rong, a kézilabda, sőt még a labdarúgás és a röplabda is. A k. o. sem kizárólag az ökölvívás jellemzője. Nem ismeretlen fo­galom a kézilabdázók és a jégkorongozók körében sem. A fekete bárány ennek elle­nére mindig a boksz. A sportág igazi tudorai egyébként nem a nagy és gyakori ütésekben látják a fó veszélyt, sokkal inkább a versenyzők hiá­nyos felkészítésében. Egyformán jól felké­szített két öklöző csatája a szó klasszikus értelmében nemes küzdelem, de amikor a Papp László háromszoros dlimpiai bajnok, aki úgyszólván a tökéletességig fejlesztette tudását, és mindig a „finom“ technikás ví­vás híve volt. vetélvtársak egyike jóval felkészültebb, már nem lehet egyenrangú küzdelemről be­szélni, s ebben az esetben valóban nagyobb a sérülés veszélye. Itt jelentkezik az edzők, a menedzserek felelőssége. A felelősségér­zetet azonban sokszor háttérbe szorítja az eredmények, pontok (amatőrök), illetve a pénz (profik) hajhászása. A versenyző tra­gédiájáért sokszor az edzőjét terheli az igazi felelősség és nem az ellenfelet! Az ökölvívók — elsősorban a hivatáso­sak — másik nagy ellenfele a dopping. Er­re világított rá éppen a Ktm-tragédia kap­csán az egykori világbajnok, Nino Benve- nuti: — Sajnos, a profi bokszolók egyre gyak­rabban lépnek szorítóba ajzószer hatása alatt. A dopping okozta Kim halálát is, nem pedig Mancini ütései. A maga módján mindkét félnek Igaza van. A Nemzetközi Amatőr Ökölvívó Szövetség (AIBA1 mindenestre vála­szolt a bírálók kihívására. A szövetség technikai és orvosi bizottságának javaslatá­ra az AIBA vezérkara április 16-án Los An­gelesben megtartott ülésén úgy döntött, hogy az olimpiai ökölvtvótornán kötelezővé teszi a fejvédők használatát. A szövetség vezetése emberiességre, a sérülések meg­előzésére hivatkozik. A döntés — sajátos módon — éppen a legérdekeltebbek, az ökölvívók és edzőik körében nem aratott egyértelmű sikert. De ez már egy másik történet... ..Oirfrt &■ Az egyes Utésfajták hatása as agyra. A egyenes; B • csapott; C =* felütés. AZ EGYSÉGES HONVÉDELMI NEVELÉSÉRT örvendetes, hogy az egységes honvédelmi ne­velés rendszerében foglalt feladatok teljesíté­se a komáromi (Komérno) Járásban a Honvé­delmi Szövetség járást szervezete számára Is magától érthetődővé vélt. Nehéz lenne felso­rolni, ml mindent tesz a Honvédelmi Szövet­ség tevékenységének ezen a különösen fontos területén. Az elmúlt esztendőben például a tömegpoli­tikai munka során a Honvédelmi Szövetségben 865 előadást és vitaestet tartottak a párt ér­demes dolgozóival és a szakszervezeti dolgo­zókkal, s ezeken 45 ezren jobbára fiatalok vet­tek részt. De nem feledkeztek meg a Honvé­delmi Szövetség tagjai a Nemzeti Front válasz­tási programjának megvalósításáról sem: le­dolgoztak 154 ezer őrét társadalmi munkában. Azok nem mindennapi igyekezetéről, akik el­kötelezték magukat minden közül e legneme­sebb munkának, a haza védelmének, tanúsko­dik egy további tény Is: Komáromban a Hon­védelmi Szövetség járási bizottsága 15 szocia­lista munkabrtgádot tart nyilván. Ezek közü! a Stavba Ipari szövetkezet, a nehézgépiparí gyár. az autőiskola és a Hydrostav mér büsz- kélkedhetik is ezzel a rangos címmel. Javult a HSZ együttműködése a SZISZ járási bizottságával, ami megmutatkozik a sorköteles fiatalok eszmei felkészültségén, ezt bizonyltja az, hogy közülük negyvenhatot választottak ki párttagjelöltnek. Ha az egységes honvédelmi rendszer felada falnak a teljesítéséről beszélünk, e munkát ér­tékeljük, nem feledkezhetünk meg a fiatalság szakmai-honvédelmi ás műszaki tevékenységé ről sem. Külön figyelmet érdemelnek a legtö­megesebb és legnépszerűbb versenyek, amilye­nek á duklai honvédelmi rátermettségl. a soko- lovi verseny, úgyszintén • honvédelmi többts­sa: ezeken a fiatalok ezrei vesznek részt. E téren dicséretet érdemelnek a Honvédelmi Szö­vetség keszegfalul (Kameniüná) és madarl (Mödrany) Stavba alapszervezete. Figyelemre­méltóak továbbá a sportlövészetben elért telje, sltmények. A kotárovói és a bogyal (Bodza) sportlövészcsapat képviselte a komáromi já­rást a szlovák liga versenyében. A Honvédelmi Szövetség Komáromi járási Bi­zottsága nagy figyelmet fordít a motorosokra, különösen ami a szolgáltatásokat és a verse­nyeket Illeti. A motorosok részt vesznek a motoros honvédelmi-tájékozódás! és gyorsasági autósversenyeken. Naszvadon (Nesvady) a nehézgépipari gyár mellett és Csallőközaranyoson (Zlatná na Ost- rove) a motorosok rendelkezésére áll egy mű­hely, amelyben az autó motoklub tagjainak ju­tányos áron megjavítják a járművét. Ha már a motorlzmust említjük, akkor dicséret Illeti a Honvédelmi Szövetség „legjelt“, a nehézgép­ipari gyár AMK Skoda alapszervezetét, amely­nek tagjai a szlovákiai motocross és más ver­senyeken is képviselik a komáromi járást. Szót érdemel továbbá a rádiókor munkája: például a járási Ifjúsági és plonlrház HSZ tagjai és a naszvadlak a legjobbak közé tartoznak. A ne­hézgépipari gyár rádiósai segítenek az Igényes feladatok megoldásában, ők biztosítják az üzem és a próbakocslk között a kapcsolatot. A honvédelmi nevelés egységes rendszere a- zonban mindig újabb és újabb célokat tűz ma­ga elé. Ha betekintünk a többi szakkör mun­kájába.- fel keli figyelnünk a modellezőkre Is. A repülőmodellezésben a legjobb eredménye­ket a gépipari szakközépiskola tanulói és a komáromi pionírház tagjai érték el. liléi Stano Csökkenő érdeklődés Az amerikaiak többsége kezdi elveszteni érdeklődését a Los Angeles i nyári olimpiai játékok iránt. Erre az eredményre jutott a Haris Intézet közvélemény-kutatása, mely­ről a Reuter hírügynökség számolt be. A megkérdezettek 80 százaléka azt mondta: akkor vált számunkra érdektelenné az olim­pia. amikor a Szovjetunió és a többi szo­cialista ország lemondta a részvételt. Lengyelország minden központi napilapja közölte a nemzeti olimpiai bizottság nyilat­kozatát arról, hogy a lengyel sportolók nem indulnak a Los Angeles-i játékokon. Sok kommentátor hangsúlyozza: a Lengyel Olim­piai Bizottság döntése logikus, mivel az amerikai kormány lengyelellenes magatar­tást tanúsított és tanúsít. Az amerikai Nation című újság szerint a szovjet sportolókra .jnagy veszély“ várt vol­na a Los Angeles-i olimpiai játékokon. Az USA területén hidegháborús kampányt foly­tattak volna a Szovjetunió és a szocialista országok ellen. A lap továbbá megjegyzi: a Los Angeles-i játékok üzleti célt szolgál­nak, s mindez a szervező bizottság tudomá­sával történik. Az Egyesült Államok felelőtlen politikája eredményezte, hogy a Los Angeles-i játé­kokon nem indultak a Szovjetunió és a szo­cialista országok sportolói — hangsúlyozza a kanadai Canadian Tribune című hetilap. A többi között hozzáfűzi: az európai disz- szidensek, akik már hónapok óta fenyege­tőznek. hogy tűrhetetlen feltételeket terem­tenek a Szovjetunió és a szocialista orszá­gok sportolói számára, a Reagan-kormány- zat hallgatólagos beleegyezésével tevékeny­kednek. v TT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents