Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-07-03 / 27. szám
“ Hát nem, doktorkám.-., — Néhány pillanatig még tűnődött az alezredes, hogy kimondja-e őszintén a gondolatát. Végül is kimondta. — Hivatásos katonatiszt vagyok, nem szabadna így beszélnem, nem is beszélnék, ha nem bíznék meg benned. Az az igazság, doktor, hogy ismét rossz lóra tettünk, mint már annyiszor a történelem folyamán. Egyre sodródunk, csak sodródunk a piszkos árral, és nincs akaratunk, de tán erőnk sem biztos partra vergődni... — A történelmünkért azért talán mégsem kell szégyenkeznünk — jegyezte meg Kalocsai János csendesen. — Hogy csak két dolgot említsek: az 1848-as Szabadságharc, vagy az 1919-es Tanácsköztársaság. Melyik közép-európai nép..,? Az alezredes figyelmeztetően lökte magasba az ujját s közbevágott: — Ez a kérdés más lapra tartozik, dok- torkáml... Ezt a gondolatot jobb lenyelni és elhallgatni. Veszélyesek, és csúnya helyzetbe sodorhatják az embert. — Ügy véled? 'Az alezredes ismét fel s alá járt, majd hirtelen megállt, mintha falnak ütközött volna. — Nézd, doktor, én annak idején a haza védelmére esküdtem fel, hangsúlyozom: a haza védelmére!... Már a kezdet kezdetén kételyeim támadtak, azóta meg... — keserűen legyintett. — Akkor is megalázó volt számomra, ma is az, hogy a német parancsnokság kénye-kedve szerint tologatott és tologat bennünket, mint a bábukat. Ismétlem: megalázó... Bennem is van önérzet, büszkeség, emberi méltóság, s egy kicsit gondolkodni is tudok, de mire megyek vele, doktorkám, mire? — Maga elé tartotta a szivarját, hosszan, tűnődve nézte a kígyózó füstjét. — Megcsömörlőttem mindentől Váratlanul Suchy bácsi unokája jelent meg. Kissé meghökkent az alezredes láttán, de a doktor feltalálta magát. — Gyere, csak gyere, Marika, rögtön odaadom a gyógyszeredet! — Bementek a rendelőbe, — Azt üzeni a nagyapám, hogy megjött a lány, s hogy tessék itthon tartózkodni, nemsokára idehozza,.. A doktor egy üres dobozt nyomott a kislány markába. '— Mondd meg a nagyapádnak, hogy minden rendben, s hogy köszönömI Az alezredes kitartóan pöfékelt, s folytatták a beszélgetést. —Minden elveszett volna? — kérdezte. 'A kemény katonaember felelet helyett kínosan felnevetett. — Valóban elveszett? — ismételte meg a kérdést a doktor. — Hitler még nem adta fel... szerintem .., Rendületlenül bízik a csodafegyverben... — Hitler meg a csodafegyverI .. Elúszott, doktor, elvitte a Volga... Ezek már csak amolyan elvetélt álmok, ábrándok és hiú remények. Mari néni behozta a kávét. — Megfőtt, alezredes úr, kérem. ■— legyen szíves vigye fél a szobámba, rögtön megyek — mondta. — Elfáradtam, kiégtem, de pihenésre nincs idő. Katona vagyok, a parancsokat teljesítenem kell, vagy pedig... — Vagy pedig? — Homlokomhoz nyomni a pisztolyom csövét, és meghúzni a ravaszt. — Más kiút nincs? — Az én számomra nincs... — Ezt olyan hangsúllyal mondta az alezredes, mintha már régóta foglalkoztatná ez a gondolat, s valóban megteszi, ha megoldhatatlannak látszó helyzetbe kerül. — Jobban meg kellene fontolni, alezredes uram. — Nem, nem, kedves barátom: íratlan szabályok és törvények is léteznek, ha nem tudnád... * Mindenképpen némi eredményt •kell elérnem, különben a némettel gyűlik meg a bajom. Látod, látod: ezt nevezik önvédelemnek, aztán hogy jogos-e vagy sem, ki tudja?! A szakastvezetö lépett be a hallba. Vi- gyázzba merevedett, és tisztelgett: — Alezredes úr, Kőváry István szakasz- vezető alázatosan jelentem, járőrutunkon semmi említésre méltó esemény nem történt! — Köszönöm, távozhat! A szakaszvezető tisztelgett, és elment. — Családod van-e, alezredes urpm? — kérdezte a doktor. — Van ... Feleségem, két lányom, három unokám. Mind a három fiú. Nyolc hónapja láttam őket utoljára... — mondta az alezredes valahová a távolba nézve, mintha az utoljára látott képet akarná felidézni. s— A legnagyobbik unokám fejére tette a sapkámat, tisztelgett, jelenteit — szabályosan —, ha hiszed, ha nem, összeszorult a szívem, pedig kemény ember vagyok, sok mindent láttam, sok mindent átéltem, és mégisNem szeretném öt katonaruhában látnit nem.3. soha... elegem van belőle, . — Kihűl a kávéja, alezredes úr — mondta Mari néni, majd letipegett a lépcsőn. Kedves arcú, gömbölyded teremtés volt, lába nemigen szerette a lépcsőket. Köszönöm, máris megyeki... — mondta a kemény férfi, habár most nem is tűnt olyan feszesnek és szigorúnak. — fő lenne már egyszer kirúgni a hámból, nagyot mulatni, nótázni, táncolni, legalább egy éjszakára mindent elfelejteni... — Annak igazán semmi akadálya, bármikor összehozhatunk egy görbe éjszakát. — Valóban? ... föl van, doktorkám, majd összehozunk ... Megiszom a kávémat, és lepihenek egy kicsit... Időjárás-változás lesz, hasogat a lábamban — mondta az alezredes, és felballagott a lépcsőn. Miután magára maradt a doktor, gyors egymásutánban megivott két-három pohárka italt. A percek múlásával egyre idegesebbé és nyugtalanabbá vált. Egyrészt mielőbb szeretett volna már túllenni a lány fogadásán, másrészt a felesége leplezetlen, már-már a szemtelenségig terjedő magatartása dühítette. Egyre gyakrabban pillantott az órájára, egyik cigarettáról a másikra gyújtott, járt fel s alá, majd meg az ablakból pásztázta végig-hosszig az utcát. Valósággal összerezzent, amikor nyílt az ebédlőszoba ajtaja: a felesége és az őrnagy jött ki. ~ — Doktor úri biccentett a német. — Őrnagy úr! — bólintott vissza a doktor. — János, kérlek, az őrnagy úrnak erős fejfájása van, segíthetnél rajta... — mondta ellenszenves ni/ajagással az MSSz.omt.mtnt- általában a lúlsdabsan elkényezteted emberek. Egyébként magas volt és karcsú, telt- keblű, szép arcú, s olajzöig szemében, min:Az őrnagy láthatóan megkönnyebbült, miközben a rádión megpillantotta Goethe kötetét. — Nicsak, nicsak, maga Goethét olvassa? Szereti? ... — Szeretem a költészetet, Goethét meg különösen kedvelem ... Különös kisugárzása van ... mélysége, magassága, egyszóval olyan varázsa, ami elkápráztat ja az embert... — Ez meglep, hogy egészen őszinte legyek ..: Ezek szerint rokonlelkek vagyunk: én is imádom a költészetei — mondta az őrnagy, és belelapozott a kötetbe. — Szabad? — vette át a könyvet a doktor. — A Cupidó című verset ismeri az őrnagy úr? — Cupidó ... Cupidó ... — ismételgette az őrnagy kissé zavartan —, nemigen emlékszem rá. — Érdekes vers, hallgassa csak: „Cupidó. önző, rakoncátlan kölyökI Pár órai szállást kikönyörögtél. Hány napja* éje már. hogy itt maradtál! S most parancsolgatsz és'gazda vagy a házbani — Valóban érdekes vers jegyezte meg az őrnagy kissé fanyalogva. A doktor pedig folytatta a vers olvasását: „Széles ágyamból kiszorultam;-—i&iföldön ukik. es -gyölrprifs az éj; ha örökmécses vi\ jelenésében volt v dent és mindenki gárzás, férjibolon jegyzöékhez megi U volna. Egész meg- fennköltség, a min- iiprö és mégálázó sukacérság. — Én a Jő- Olgához — folytaira —, lehet, hogy cs(tfy este jöttök, tfazdjf de Qf is lehet, hogy előtSS z - / V; — Fáradjon a ^ndglőíejt őrnagy úÁ... : ■— mondta a doktpr róei/orSán} mgjd é fe-p T?, pe&a iíáf^ kfi\ekj, beszélni átn ragaszkodsz hozzá, ' Netlenul, leségéhez fordult, amíg elintézem a karok veled. — Sürgős? m — Igen. kg — Ha mindenkép. _. ■ várhatok — mondtd az asszony és visszament az ebéd’'- be. — Tessék, őrnagty&r Az őrnagy azonban nem mozdult. — Az a helyzet, doktor, hogy időnként valóban belenyilall a fejembe... nem lényeges, másról van sző: beszélnem kell önnel. — Tessék, állok rendelkezésére! — Nos... — kezdte az őrnagy a „talpig úriemberek“ modorában úgy érzem, hogy egy idő óta valósággal menekül előlem, csak azt nem tudom, miéri... Megtörténik, hogy két férfi kölcsönösen utálja egymást, a mi esetünkben azonban, nem hiszem, hogy érről van szó. A doktor elmosolyinlotta magát: — Ilyesmiről valóban nincs szó, legalábbis az én részemről nincs. Miért is lenne?.a Hiszen alig ismerjük egymást. Két külön világban élünk mi:, én lótok-futok a betegeimhez, az őrnagy úr pedig ...' — ... szintén fut, végzi a kötelességét, azaz végezné, ha lennének barátai, akik segítik... Megkínálna egy pohárka itallal? — Nagyon szívesen. TessékI — Köszönöm!... Cigaretta? Parancsoljont — KöszönömI Az őrnagynak hideg volt a tekintete, mint a kígyóé. Még a legbizalmasabb beszélgetések alkalmával sem gyúltak benne melegebb fények, hacsak szeretkezés közben nem. — Nézze, doktor úr, szerintem tudnánk ,mi jó barátok lenni, ha akarnánk ... a közös cél érdekében. En német tiszt vagyok, ön pedig magyar orvos, értelmiségiek ... Köztudott, és úgy vélem felesleges különösebben hangsúlyoznom, hogy közös ellenségünk a bolsevizmus, a barbár horda, akikkel szemben kötelességünk megvédeni évszázados kultúránkat, az emberi humánum nevében. Remélem, egyet ért velem ebben a kérdésben? Nos, itt, ezen a ponton találkoznak az érdekeink, és ehhez kérném a maga segítségét. kalocsai János 'kérdőn nézett az őrnagyra. — Miben lehetek a segítségére? — Hogy miben?... Például ön mint orvos ismeri a falu és a környék embereit, szegényt, gazdagot egyaránt< És ami nagyon lényeges, bizalmasak magához. A bizalmukat kellene és lehet kihasználnia, így aztán sok értékes adattal könnyíthetné meg a munkánkat. Néha elég egy név, egy házszám. egy lőtt sebbel fekvő beleg címe... a többi aztán már a mi dolgunk. Elég érthető? — Hogyne, természetesen — bólogatott a doktor. — Egészségére! — emelte meg poharát az őrnagy. — Mi a véleménye, doktor úr? — Minden tőlem telhetőt megteszek, számíthat rám az őrnagy úr — felelte a doktor. Persze más volt az ő célja, és más az őrnagyé. — Egyébként kitűnően beszél magyarul az őrnagy úr. Hol tanult meg ilyen tökéletesen? — Anyám Sopronból származik ... felelte az őrnagy elgondolkozva. — Minden nyaramat a nagyszüleimnél töltöttem Sopronban. Szép gyermekkorom volt... Tehát megegyeztünk? — — Hazafias kötelességemnek tartom a segítségnyújtást. — Köszönöm! — biccentett a fejével az őrnagy —, ön is számíthat a bizalmamra és a segítségemre. — En is köszönöm! tűzhelyem lángját dévajon egyre szítod, felemészted a leli raktár:, s ___Jjzeperzselsz .. Az őrnagy croUetetten felnevetett:- Remélem, nem célzásnak szánni, dok- br út. irie’tfcGz au jelentené, hogy mi két- én tűz éfr-rrti vagyunk. Ejnye, őrnagy úr, ha egy versrészlet «árnyékolja akkor ... — x doky>r;':félig uiAesen. félig kottyan. — Egyébként, ha nem veti fel ezt M ■^asi^niatöt^ soha nem intett volna eszembe: hogy adott helyzetben Jegy verssel cé- 'ievtf'és célba is lelhet taláfni. — Felnevetett. — Erre aztán ighzár\it nunk kell még egy poh&rkávctl. Egészségére, őrnagy úr! Doktor, ploktor! — ienyegeite meg az Hrtáfjcm fm^&foa^^lizlocsáii. — Viszontlátásra, íf'kédtúólcom a nagyságos asszonynak" »«A. után *2 doktor elgondolkozott, vajon nem lőtt-e túl a célon kissé. Már megbánta, hogy felolvasta a vers- részletet, nem kellett volna. Es inni sem kellene annyit. A szesz sok mindent felold az emberben, könnyelművé teszi, italos állapotában aztán olyan baklövést követhet el, ami végzetes lehet. Zita, a felesége perdült elő kissé dühösen: — Azt hittem, sosem hagyjátok abba. jő, hogy szerelmet nem- vallottatok .egymásnak, — Hallgatóztál? — Jót tudod., hogy egyetlen szót sem lehet behallani az ebédlőbe!... Most pedig ki vele, milyen sürgős és halaszthatatlan beszéded van velem!? Kalocsai hosszabb ideig fürkészte a felesége arcát. — Mi van veled, János? ■.. Ügy bámulsz rám, mintha most látnál először. * — Kérlek, ne tégy nevetségessé! — Nevetségessé? En? Téged? ■— Igen. ■— Csak nem az őrnagyra gondolsz? Szerinted nincs rá okom? — Ugyan, kérlek — biggyesztett az asz- szony flegmán —, csak nem vagy féltékeny? — Azt mondtam, ne tégy nevetségessé! — Tehetek én róla, hogy tetszem neki? — A tetszés és a viszony két külön fogalom ... — Csak nem képzeled, hogy viszonyom van vele? — Nem képzelem, hanem tudom! — Nicsak, nicsak, az én férjecském átlát az ajtókon, át a falakon... ki hitte volna, hogy ilyen képességgel áldotta meg a teremtő? ... Ha tudni akarod, nincs viszonyom az őrnaggyal... még nincs! — Néhány hónapja a Zoltán fiatalúrral sem volt, mégis belétek botlottam. — Az más volt — fogta csendesebbre a hangját az asszony —, te is jól tudod, hogy az egészen ' más volt. Pillanatnyi megingás, kihagyás és... százszor megbántam már. sőt szégyellem is ... — Ne alakoskodj, Zita, tudod, hogy ezzel nálam éppen az ellenkező hatást éred el. Az asszony a doktorhoz lépett, hozzásimult, s mint egy doromboló macska, hízelegve mondta: — Mért nem hiszel nekem, János? Kalocsai eltolta magától a feleségét szelíden, nem durván, s a hangját sem emelte fel: — Mondtam már, hogy ne alakoskodj! Az asszony taktikát változtatott: — En is rád foghatnám, hogy viszonyod van Olgáual, rád bizony, kedvesem, csakhogy nekem nincsenek ilyen alantas gondolataim. — Hát persze — pattant fel a doktor —, legjobb védekezés a támadás, csakhogy nálam semmire sem mész ezzel a gyermeteg trükköcskéddel, kedvesem ... Nézd, Zita, mindketten tudjuk, hogy a házasságunk megromlottVan ilyen. De ... amíg együtt élünk, legalább tiszteljük egymásban az embert. Ha erre képtelenek vagyunk, semmi értelme tovább alakoskodni egymás mellett, nevetségessé és szánalmassá tenni a másikat. Megalázni és beletaposni... Az asszony látva a férje vergődő lázado- zását, még inkább fölényben érezte magát, mint az a macska, amelyik kénye-kedve szeMHHM új ifjúsági rint játszadozhatott már a zsákmányul ef* tett egérrel, hiszen nem volt menekülési lehe* tősége, s meg kellett adni magát a sorsának, Azt persze nem tudhatta és nem is tudta — szerencsére —, hogy a férje csak látszatra nyimnyám, anyámasszony katonája, e- gyébként kemény, határozott, mindenre elszánt ember, aki a rendkívül nehéz és veszélyes időszakban tudja, hol a helye, s éppen a magasabb célok érdekében tűri el feleségének a megbotránkoztató viselkedését. — Ne filozofálgass, János — nevetett fel az asszony —, egész szépen megvagyunk mi egymással... csak éppen abban kell megállapodnunk, hogy nem törődünk egymással. Legyünk vakok és süketek, s akkor minden szép és jó lesz továbbra is. Áll az alku? — Legszívesebben beléd fojtanám a szót.., — felelte a doktor. Ezt sem mérgesen mondta, csupán megjegyzésnek szánta. Nem állt szándékában a végletekig kiélezni a helyzetet. ' — Kissé gyáva vagy ahhoz, nem gondolod? — kuncogott az ’asszony. Valósággal élvezte ezt a játékot, amely korántsem volt játék, neki viszont csupán annyit jelentett. — Nem félek tőled, Jánoska, féltékeny sem vagyok, pedig tudom, hogy a kisebbik paplány tetszik neked, meg te is tetszel a kis csitrinek. Ügy néz rád, mint a tükörbe, majd fel fal a szemével... — Hiszen gyereklány még, Zita! — A fiatal csirkehúst senki sem veti meg — mondta az asszony incselkedve. . — Most aztán elég legyen! — emelte fel a hangját a doktor, már-már elveszítve a türelmét. —■ Mikor ilyen dühös, vadoroszlán vagy, újra tetszel, komolyan... — ragyogott fel az asszony szeme, s büszkén felszegte a fejét. Abban a pillanatban tényleg úgy fes- tetf~, mint egy valódi császárnő. — Te, János, megtörtént már valaha, hogy egy asz- szony másodszor is beleszeretett a férjébe? ... Ha igen, akkor még minden jóra fordulhat, — Ügy látom, félreértettél, Zita. — Nagyon is jói értlek. — Nem a szerelmedet akartam és akarom visszakönyörögni, eszemben sincs, csupán arra kértelek és kérlek, hogy ne tégy nevetségessé' — De hiszen szeretsz, különben miért vadulnál!? Ki tudja, meddig folytatták volna még ezt ( a „kedélyes“ társalgást, ha váratlanul nem jön meg Olga, a főjegyző felesége. Tagadhatatlanul csinos volt a harminc év körüli, választékosán öltözködő, Jó megjelenésű asszony, aki mellesleg bolondulásig szerette a doktort. A doktor viszont — ha csak tehette — kitért előle, s nem viszonozta az érzelmeit, pedig az asszony mindent elkövetett vágyai beteljesüléséért. Egyetlen pillanatig sem adta fel a reményt. ' — Szervusztok, gyerekek!... Én ugyan várhattalak, Zita . ■. Enyelegtek vagy veszekedtek? — kérdezte kedvesen. — Is, is— — fő nektek — mondta Olga sóhajtva. — Én már nem enyeleghetek a Károlyommal, csak veszekedhetek. Azt viszont nagyon tudunk!... Mi lesz, Zita, jössz? — Azonnal mehetünk, csak kalapot teszek a buksimra — mondta a doktornő, azzal magukra hagyta Oígáékat. — Szomorúnak látszol, János... — Pedig nem vagyok szomorú, Olga. Sok a gondom-bajom, rengeteg a betegem, állandóan lótok-futok... — Tegnapelőtt megígérted, hogy beugrasz hozzánk. Nem jöttél, pedig nagyon vártalak — mondta a föjegyzöné szemrehányóan, szomorkásán. — Egyedül voltam egész estig... — Valami közbejött ■.. nem is tudom, hogy mi... manapság annyi minden történik nap nap után... sokszor estig azt is elfelejti az ember, hogy mit reggelizett. ,i — Zavarában összevissza beszélt a doktor, aztán hogg mentse a menthetőt, csendesen megjegyezte. — Csinos vagy, Olga, nagyon csinos ... — Mire megyek a csinosságommal? — kérdezte a föjegyzöné lemondó sóhajtással, kesernyésen. — Semmire... Te is csak azt veszed észre rajtam, hogy csinos vagyok, más egyebet nem. pedig... Ideges vagy, János, valami bánt téged. Az én szememet nem lehet becsapni... Zita? Suchy János bácsi jelent meg a bejárati ajtóban. Kalapját maga előtt tartva köszönt: — Jő napot kívánok! — Mi újság, János bácsi, mi jőt hozott nekünk? — kérdezte a doktor felélénkülve, mintha semmiről sem tudott volna. Izgalmában enyhén megremegett a hangja. — Meghoztam az új cselédlányt, doktor úr, kérem. . — Máris szerzett? ... Hót ezt igazán ű- gyesen csinálta, köszönöm1.... Hol aan a lány? — Kinn várakozik a lépcsőkön, kérem szépen. — Küldje be, János bácsi... maga pedig elmehet.és még egyszer köszönömI — Nincs mit, doktor úr, nincs mit, na- gyón szívesen tettem. Bár csak mást is tehetnék a doktor úrért. Isten áldja! Suchy János elment, Zita pedig nagyka- rimájú kalappal a fején, szelesen bepördülti — Jó napot kívánok! — lépett be a hallba Kató. — Maga kicsoda, mit akar? — kérdezte Zita nyersen* (Folytatjuk)
