Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-06-26 / 26. szám
sag 8 A SZARAJEVÓI MERÉNYLET 70. ÉVFORDULÓJÁRA Az áldozat a nép H etven évvel ezelőtt, 1914. június 28-án Szarajevóban merényletet követtek el Ferenc Fertlinánd, Ausztria-Magyarország trónörököse ellen, amely az imperialista hatalmaknak ürügyül szolgált az I. világháború kirobbanásához. A történelem azóta már egyértelműen igazolta, hogy a háború kitörésének valódi oka az, imperialista hatalmak közötti gazdasági viszály, az új piacok és nyersanyagforrások szerzéséért, a világ újrafelosztásáért folytatott mohó, féktelen küzdelem volt, a- njely a kapitalizmus általános válságából, a tőkésországok egyenlőtlen fejlődéséből eredt. Hogy mennyire óhajtották az imperialista hatalmak egy háború kirobbantásának lehetőségét, bizonyítják Bolgár Ferencnek, a Monarchia korábbi honvédelmi államtitkárának szavai, amelyeket a merényletet követően az Országház folyosóján az újságírókhoz intézett. „Ez az ultimátum, amelyet Szerbiának küldtünk, a háborút jelenti — közölte a befolyásos politikus. — Lehetetlen elképzelni, hogy Szerbia teljesítse követelésünket, s még ha akarná is teljesíteni, jegyzékünk úgy van szöve- gezve, hogy mindig találunk egy pontot, amelyet nem hajthatnak végre, s a- mely ürügy lehet a beavatkozásra.“ Világos beszéd, hogy az uralkodó körök csupán ürügyet kerestek a fegyveres beavatkozásra. Annál bizonyosabb, hogy esztelenség volt a szerb hazafiak és nevezetesen Gavrilo Princip tette, mert csak elszabaditotta azt a bizonyos rossz szellemet, amely annyi pusztítást és szenvedést hozott az emberiségre. Ez a merénylet ismét igazolta annak a marxi-lenini tételnek a megalapozottságát, hogy az individuális terror, az anarchia a forradalmi harcban nem vezet semmi jóra, s mint ilyen, elvetendő. Az eltelt hetven év alatt sokan és sokféle módon és beállításban leírták már ennek az esetnek a történetét. Aki Szarajevóban jár, feltétlenül megmutatják neki azt a helyet, ahol Gavrilo Princip a két halálos lövést leadta. A Mil- jacska rakpart, a korábbi Appel rakpart kövezetébe építve látható egy asztallapnyi acéltábla Princip lábnyomával úgy, ahogy a lövés leadásának pillanatában állt. A festői Miljacska patakkal szemben áll az ún. Princip-ház, ma a Mlada Boszna Múzeum, amelyet az első világháború befejezése után közadakozásból építettek. A merénylet színhelyétől csak mintegy két méterre van, oldalán fehér kőből épült hatalmas tábla hirdeti a fiatal boszniaiaknak nevezett nemzeti hősök emlékét. Benn a múzeumban, a bejárattal szemben egy óriás freskón a merénylet után megtartott tárgyalásnak azt a részét örökítette meg a festő, ahogyan Princip, Gabrinovics és Grabezs, a három fővádlott, valamint Ilics, Cubrilo- vics, Kerovics, Ivanovics és Milovics vádlottak őreik között ülnek a vádlottak padján. A múzeumban természetesen ki van még állítva minden olyan tárgy, újság, ruha, amely a merénylettel kapcsolatban volt. Magában a városban több olyan lakos él még, aki jelen volt a merényletkor, de az újabb nemzedékek is szinte percről percre és méterről méterre el tudják mondani a merénylet történetét az egyes helyszínek pontos megjelölésével. E szerint a fentebb felsorolt személyek a bevonulás útvonala mellett szétszóródva foglaltak helyet. A Gabrinovics által eldobott bomba Merizzi ezredest sebesítette meg a legjobban. A nagy zűrzavarban a trónörökös kocsija eltévedt, és egy pillanatra megállt. Az akkori Ferenc Józpef utca sarkán álló Princip ekkor adta le a két halálos lövést a trónörökösre és feleségére; s ezek a lövések a világ szempontjából vészterhes időket hoztak. A merénylet valóságos áldozata nem a rövid időn belül meghalt trónörökös pár, hanem Európa népe volt, amelyet az imperialista hatalmak belekergettek egy véres háborúba. Farah Valéria A könyvművészek seregszemléje V ártam június tizenharmadikát, a XI. brnói nemzetközi könyvművészeti és könyvillusztráció-bienná- lé megnyitásának a napját, hogy képzeletbeli körutazást tehessek az új, szebbnél szebb könyvek, illusztrációk, rajzok és betűk világában. Az ábécé u- gyan marad, de a grafikusok mappájuk fölé hajolva, újra és újra megpróbálják jobbá, i olvashatóbbá vagy éppenséggel érdekesebbé tenni a betűket, a művészek pedig közelebb hozni a mondanivalót, hiszen az ember nemcsak az értelmével, hanem az érzékeivel is tudatosítja a világot. A nemzetközi seregszemle ismét előbbre lépett, újabb államok, köztük számtalan fejlődő ország, összesen ötvenhat állam művésze küldte el a bien- náléra a munkáit. A több mint ezerhat- száz munkából a zsűri csak ötszázvala- hányat választott ki. Aki viszont ebben a szerencsében részesült, az biztos lehet a dolgában, mert a szakemberek húszéves tapasztalattal rendelkeznek, és nagy tekintélynek örvendenek. Köztük kétségkívül az NDK-beli és a japán művészek alkotásai vezetnek, illetve ők azok, akik pontosságukkal, találékonyságukkal nagyon is meghatározzák a könyv készítésének a formáit, esztétikai kritériumait. De természetesen számtalan más helyen és művész keze alatt, köztük a Szovjetunióban is erőteljesen fejlődik a könyv külleme, amit bőségesen tükrözött a nemzetközi biennálé anyaga. Nem véletlen, ha a világban ma a grafika Velencéjének, a grafika és könyvművészet fővárosának mondják Brnót, ahol jó érzékkel és nagy előrelátással indultak el húsz évvel ezelőtt, s ahol ténylegesen is felfogták azt a nagy fejlődést, amelyen a könyvművészet és az alkalmazott grafika az elmúlt időszakban átment. Mint tudjuk, a tv, a számítógépek és a különböző új nyomdatechnika óriási térhódítása hozta ezt magával, de a tudományos- -műszaki vívmányok jóvoltából is végéhez közeledik a Gutenberg-galaxis, és nemcsak a világ, a könyvművészet is megújul, más lesz, illetve sok felé már, más is. A biennálé nem alkalmas arra, hogy az ember a kezébe vegye, átlapozza, ne- talántán el is'olvassa a kiállított vagy nagydíjjal, arany-, ezüst- vagy bronz- plakettel jutalmazott munkákat, de a- zért egy kis ízelítőt, némi fogalmat szerelhet az, aki figyelmesen átnézi az a- nyagot, és elgondolkodik azon, hogy miképpen befolyásolja és befolyásolhatja a könyvművészetet például a fejlett optikai ipar vagy a fényképezőgépgyártás. A japán könyvek alkotói közül u- gyanis sokan éltek a fénykép adta lehetőséggel. Mások, köztük például a cseh ifjúsági és gyermeklapok az ötletek gazdag tárházából merítettek. Szá- momra meglepetést jelentett az is, a- mikor az egyik panel alatt, ahol újfajta betűtípust mutatott be Leo Bednárik, egy katalógusban megtaláltam a Tábortűz fejlécét is. jó volt látni, hogy a mi gyerekeink lapjában olyan megoldásokkal találkozhatunk, amelyek ott vannak a világ élvonalában, hiszen a kiállításon csak azokat a munkákat mutatják' be, amelyek többet jelentenek, jobbak az átlagnál. Mindezt természetesen inkább csak ízelítőül néhány gondolat erejéig soroltam fel, hiszen nem vagyunk szaklap, nem a mi dolgunk, hogy eldöntsük, mi az, ami szép és jó. Hogy mégiscsak elmondtam, tettem azért, mert fontosnak tartom a fiatalok esztétikai nevelését. NÉMETH ISTVÁN Roger Chapman Megőrizni, átadni és továbbvinni Isö korszaka a hatvanas évek második felére tehető, amikor is egy sajátos hangvételű társulás, a Family tagjaként ért el sikereket. A Family azonban 73-ban megszűnt, s utána Chapman inkább csak klubokban diadalmaskodott, mintsem a lemezpiacon. Visszatérését az élvonalba tavaly nyártól számíthatjuk, ekkor énekelte lemezre Mike Oldfield dalát, amelynek címe Shadow On The Wall (Árnyék a falonj. Ez a szám megjárta szinte valameny- nyi európai slágerlista csúcsát, s a dal vi- deováltozata is a legkedveltebbek közé tartozott. Roger Chapman ezt a sikert hamarosan megduplázta How, How, How című saját dalával. Igencsak a fiatalok kedvében járt az idei Líra rendezősége, amikor meghívta Roger Chapmant és együttesét a fesztiválra. Remek hangulatú koncertet adtak a Fiatalok Líráján, s felléptek az esti föműsorban, itt azonban a különböző korosztályú közönség miatt kevésbé volt forró a hangulat. A zenekar a tipikus szigetországi rockot játszotta, bőven megtűzdelve dzsesszes e'e- mekkel Különösen a zongorista és a szaxofonos játékán érződött a dzsessz. Roger Chapman a lemezfelvételekről megszokott teljesítményt nyújtotta, kihasználva a színpad adta lehetőségeket is. — Hogyan került kapcsolatba a rockzenével? Melyek voltak az első popzenei élményei? — Az első kedvencem Elvis Presley volt, rajta keresztül szerettem meg a rock and rollt. Később eljutottam a bluesig, különösen Ray Charles muzsikájáért rajongtam. ~Elsö énekesi próbálkozásaimmal őket igyekeztem utánozni. — A Family feloszlása után szinte alig lehetett hallani önről. Egy népszerű muzsikusra, Mike Oldfieldre volt szükség, hogy' ismét az érdeklődés homlokterébe kerüljön. Hogyan fogadta a sikert? — A Shadow On The Wall sikere meglepett, de természetesen örültem neki. Be kell, hogy vállfám, a dal csupán Európában vezette a listákat, Angliában egy volt a sok dal közül. — Terveznek a jövőben újabb közös lemezfelvételeket Mike Oldfielddel? — Egyelőre nincs kilátás közös felvételre. Oldfielddel szívesen dolgoznék együtt a jövőben is, nem úgy a lemezkiadójával... — Volt alkalma már bemutatkozni valamelyik szocialista országban? — Szerepeltem az NDK-ban és Jugoszláviában. Egyébként most egy háromhónapos turnén veszünk részt, s ennek során szívesen ellátogatnék bármelyik szocialista országba. Az igazsághoz tartozik, hogy elég nehéz az angol rendezői szervek beleegyezését megkapni egy ilyen fellépéshezi — Több mint két évtizede van színpadon. Mit adott önnek a rockzene? — Sok-sok sikerélményt, meghatározza életvitelemet, hozzásegít ahhoz, hogy úgy éljek, ahogy nekem az legjobban megfelel. Lejegyezte: STRIÉZENEC SÁNDOR K ülönös élményben volt részük a gyerekeknek június elsején a vásárúti (Trliové Myto) művelődési házban. A Pántlika zenekar látogatott el falunkba, hogy műsorával szórakoztassa az apróságokat, akik még pár nap múlva is a „francia négyest“ emlegették, s gyakran hallottam az utcán a „Száz forint a csibe ára“ című dalocskát. Kálmán Erzsébet, a művelődési ház vezetője a gyermeknapra valami olyan meglepetést akart, amely élmény lesz mindenki számára. — Nemcsak a kicsiket vártuk — mondja Kálmán Erzsébet —, hanem a tizen- és a huszonéveseket is. A zene ugyan odacsalogatta a fiatalokat is, de azok nem álltak be a körbe táncolni. Véleményem szerint, ha máskor is rendezünk ilyen délutánokat, a fiatalok rájönnek, hogy nemcsak a diszkóban érezhetik kellemesen magukat. Az óvodások viszont kitünően szórakoztak. A gyermeknapon könyvvásárt is rendeztünk, száz könyvből csupán négy-öt maradt. A gyerekek örültek a szép könyveknek, a szülőknek pedig nem nkozott gondot, milyen gyermeknapi ajándékot vegyenek csemetéjüknek. Jó volt nézni, ahogy a művelődési ház nagytermében fodros ruhácskában, kipirult arccal táncoltak a gyerekek. Azon gondolkodtam, mennyi erő és akarat van a zenekar tagjaiban, akik faluról falura, városról városra járnak, hogy a népzene szeretetére neveljenek, s teszik ezt úgy, hogy a közön, ségnek öröme telik benne. E cselekedetük értékét növeli az a tény, hogy míg sokan csupán anyagi érdekeik kielégítése végett tesznek valamit a közösségért, ők ezt önzetlenül teszik. A vezetőjük László Irén, aki pszichopé- dusként dolgozik Tallóson (Tomasíkovo), a szellemi fogyatékos gyerekek iskolájában. — Ha látnád mennyire hálásak ezek a gyerekek — mondja Irénke —, biztosan megértenéd te is, hogy érdemes ezt csinálni. Hetente kétszer próbálunk munka után. Soha egyikünk sem panaszkodik, hogy fáradt, sőt úgy érezzük, hogy a próbákon új erőre kapunk. Ezeken az összejöveteleken merítünk a holnaphoz. A gyermeknap alkalmából felléptünk Tallóson, Megyeren (Ca- lovo) és Dunaszerdahelyen (Dun. Streda) a Nőszövetség megbízásából. Irén szeretettel nézi a gyerekeket, ég megelégedéssel tölti el a siker. — Már azt hittük, hogy el se kezdjük, amikor láttuk, milyen kevesen vannak. Ekkor hirtelen támadt egy ötletünk. Ki kell menni az utcára, s a gyerekeket be kell csalogatni — mondja Lőrincz István, a zenekar bőgőse. — Érthető, hogy az emberek idegenkednek az újtól. De úgy véljük, ha már másodszor látogatunk el ebbe vagy abba a faluba, ilyen problémával nem találkozunk — folytatja Lőrincz Tibor, a Pántlika kontrá- sa. A társaság következő tagja Nagy István, aki furulyán játszik. — Az utóbbi időben nagyon sokat foglalkozom a népzenével. Azt szeretném, ha má. sokat is megragadna a népzene szé|Rége. A népi hagyományok megőrzése a célunk, valamint az. hogy ezt a kincset megismerjék a fiatalok is. A közösségi érzés fejlesztésének példájává válhat egy-egy ilyen táncház. FUzék Ildikó e lelkes társaság további tagja, szeretne megtanulni citerázni. Hajdú László ugyan nem tartozik a zenekarhoz, de szívesen jár a Pántlikával, és segít a többieknek. — Nemrég én tanítottalak az első tánclépésekre — mondja az egyik anyuka Lacinak —, s lóm most már te tanítod az én fiamat. i Sok sikert kívánunk a Pántlika tagjainak, s köszönjük a gyerekek nevében ezt a szép, tartalmas délutánt. VONTSZEMÜ RITA
