Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-06-19 / 25. szám

hogy beválnak-e vagy sem, mit bír­nak el a tanulók és mit nem. Többek között itt mérték fel már 1974-től az ú] koncepció hatékonyságát és lét- jogosultságát az alsó, és 1980-tól a felső tagozaton. Mintatanításokat rendezünk vagy rendeznek ná­lunk, és szakmai értekezle­tet tartanak. Nekünk az az előnyünk származik ebből, hogy hamarább ér­vényesülnek az új, progresszív mód­szerek, előnyben részesülnek a kor­szerű taneszközök és segédeszközök juttatásában, az oktatók szakmai to­vábbképzésében. Végeredményben te­hát ez a sajátos helyzet csak a hasz­nunkra válik. Már azt is hallottam, hogy kiváltságos iskola a miénk. Pe­dig hét szó sincs kiváltságokról, ese­tenként még egy kis többletmunka is származik belőle, de szívesen vállal­juk, mert tudjuk, hogy mindez a ne­velő és oktató folyamat javát szol­gálja. Szóval jó hírű iskola ez á mienk. Olyannyira jó hírű, hogy híre már a legfelsőbb szervekig is eljutott. Édes bizonyítéka ennek a most ka­pott magas állami kitüntetés. Remé­lem, sőt meggyőződésem, hogy ez még jobb munkára sarkallja a Gorkij utcai alapiskola amúgy is kiváló pe­dagógusgárdáját. PALÄGYI LAJOS A szerző felvételei Török László iskolaigazgató. Ä pedagógusok országos értekezle­te alkalmából a köztársasági elnök a Kiváló Munkáért állami kitüntetést adományozta az eredményes pedagó­giai munkásságért, a fiatalok szocia­lista nevelésében elért eredménye­kért többek között a Dunaszerdahelyi ÍDun. Streda) Gorkij utcai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolának. Csu­pán Szlovákiában több ezer alapfokú iskola van. Mitől válik valamelyik jó hírűvé, sőt olyanná, hogy érdemeit állami kitüntetéssel jutalmazzák? Er­re a helyszínen kerestem magyará­zatot. Csömör Lajos, a Dunaszerdahelyi Járási Nemzeti Bizottság iskolaügyi osztályának vezetője azzal igazított el, hogy a Gorkij utcai alapiskola a járás legkiválőbbjai közé tartozik. — Évek óta együttműködik a Bra­tislava! Pedagógiai Kutatóintézettel — mondta. — Itt próbálják ki az új oktatási módszereket, többek között itt alkalmazták először az új koncep­ciót. Ezenkívül ez az iskola jól fel van mindennel szerelve, tehát korsze­rű eszközök« Módszereket alkal­mazhat az oktatásban. A szerencsés véletlen közrejátszása folytán a ta­nítói kar összetétele is roppant jó. Egy jó középkorú gárda verődött ösz- sze olyan pedagógusokból, akik már gyakorlattal és tapasztalatokkal ren­delkeznek, de még mindig elég fia­talok ahhoz, hogy fogékonyak legye­nek minden új és haladó iránt. Kü­lönösen kimagasló eredményeket ér­nek el a természettudományi tantár­gyak oktatásában. A végzős tanulók figyelmét úgy irányítják, hogy azok a népgazdaság érdekeivel összhang­ban döntsenek pályaválasztásukkor. Ezenkívül élénk pionírélet és iskolán kívüli munka folyik itt. Szakkörök dolgoznak, s mind a pedagógusok, mind a tanulók bekapcsolódnak a po­litikai és társadalmi munkába. Bár még sok olyan kimagasló iskolánk lenne, akkor oktatásunk a mainál is színvonalasabb lenne. Az iskola, amelyről ennyi dicsére­tet hallottam egyvégben, valóban korszerű tanintézmén^. Valóságos tankombinát 106Q tanulóval és 59 pe­dagógussal. 1963-ban nyílott meg, de a szokásosnál egészen más körülmé­nyek között. Először is ezzel ismer­tetett meg Török László igazgató, aki kezdettől fogva áll az iskola élén. — Iskolánk 1963-ban 420 gyerek­kel és 26 pedagógussal nyílott egy jobb sorsra érdemes öreg épületben és egy barakkban. Minden osztályban két váltásban tanítottunk. Tizenegy évvel később, 1974. szeptember else­jén aztán megnyílt ez az új, korsze­rű, minden igényt kielégítő iskola. Igaz, hogy akkor nem volt semmink, teljesen a nullapontról indultunk. Ma csupán a segédeszközök és tansze­rek leltári értéke megközelíti a há­rom és fél millió koronát. Hivatalo­san az iskola huszonkét tantermes, de harminc osztályban tanítunk. A felső tagozaton egy műszakban, az elsőtől a harmadik osztályig két váltásban. Ezenkívül van 8 napközis osztályunk, klubhelyiségünk, forra­dalmi emlékszobánk, tornatermünk, sportpályánk, fizikai, kémiai, bioló­giai, képzőművészeti és zenei, vala­mint honvédelmi szaktantermünk. A honvédelmet mint tantárgyat ugyan megszüntették, de a szaktantermet meghagytuk, mert úgy véljük, hogy jő hasznát vesszük a nevelésben. Szep­tember elsejétől megnyitjuk még a nyelvi laboratóriumot, amelyben ka­binos rendszerben, audiovizuális esz­közök segítségével folyik majd az ok­tatás. Kézilabdában iskolai sportköz­pont vagyunk, de egész sor kiváló asztalíteniszező került már el tőlünk a DAC ifjúsági edzőközpontjába. Nyilván ennek a jő felszerelésnek és a tanítói kar nagyszerű hozzá­állásának köszönhető, hogy egészen kiváló eredményeket érnek el a ter­mészettudományok oktatásában, amit nemcsak a tanulmányi eredmények igazolnak, hanem az is, hogy az is­kola növendékei sorra jól szerepel­nek a különféle olimpiákon. Az ok­levelekkel nyugodtan kitapétázhat­nák a meglehetősen tágas tantermek és folyosók falait. Ezekről az eredményekről Váradi Izabella kémia szakos tanítónő tájé­koztatott, aki ezenkívül a pionírta­nács elnöke és a munkára nevelésért felel. A vegyi olimpia járási fordu­lójában legutóbb például Hájos Nor­bert első, Fóthy Zsolt második lett. A kerületi fordulóban Török Bene­dek, a Vili. A tanulója a második he­lyet szerezte meg, és 4. lett a mate­matikai olimpián. Váradiné mondta, Magyarics Mónika és Török Bene­dek, akiknek úgy fog az agyuk, mint a borotva. hogy ennek a fiúnak úgy fog az esze, mint a borotva. De jól szerepeltek az Ismerd és védd a természetet! versenyben, ahol geológiából a járási fordulóban az első négy helyen az iskola tanulói végeztek, botanikából Magyarics Mó­nika a VII. A-ból a járásban harma­dik, a kerületben a tizenegyedik lett. Általában nagy gondot fordítanak az iskolán kívüli és szakköri munkára a pionírszervezetben is. Váradiné tá­jékoztatása szerint a pionírcsapatban legalább harminc szakkör működik. A Zoja Pionírcsapat munkája elsősor­ban a szakkörben és a rajokban zaj­lik. Nem véletlenül kapta meg 1972- ben a SZISZ I. kongresszusának dísz­szalagját, 1981-ben pedig a „Járás fej­lesztésében szerzett érdemekért“ ki­tüntetést. Az intézmény szempontjából egyik legfontosabb körülmény, hogy az SZSZK Oktatásügyi Minisztériumának mintaiskolája. Mint ilyent, a Bratisla­va! Pedagógiai Kutatóintézet már több mint tíz éve kísérleti bázisisko­lájának tekinti. Hogy mit jelent ez valóságban, erről ismét az iskola­igazgató tájékoztatott. — A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy mi próbáljuk ki az új oktatási módszereket, és a kutatóintézet mun­katársai itt a helyszínen mérik fel, EGY JÓ HÍRŰ ISKOLA­Arcképvázlat Közismert ember falujában, Nagyfödéme- sen (Veiké. Úlany) NÉMETH TIBOR. A kö­zért végzett önfeláldozó munkája, a falu kul. turális felemelkedését szolgáló sokrétű te­vékenysége, az ifjúsági szervezetben elért eredményei elismerést, tiszteletet ébreszte­nek iránta. — A faluban meséltek rólad, hogy fél­szeg, a közösségi élettől eléggé visszahúzó­dó fiú voltéi. Hol történt a változás? — A gépipari szakközépiskolát elvégezve berukkoltam, s a katonáskodás után a fa­luban maradtam. Nem vonzott a nagyváros, így a közeli sládkoviCovói kenderfeldolgo­zó üzemben helyezkedtem el. Egyszer az­tán szólt valaki: szerepet vállalhatnék egy induló színjátszó csoport választotta darab­ban. Elmentem az első próbára, csak úgy, kíváncsiságból... — ... és hogyan érezted magad? — Borzasztó rosszul. Amolyan fabábunak, amely nem akar, nem tud engedelmeskedni a mozgatójának, a mi esetünkben a rende­zőnek. (A színpadon leemelni az asztalról egy poharat, vagy csak egyszerűen végig­menni a deszkákon, a világ legsúlyosabb problémájának tűnt akkor számomra. Mit tagadjam, kétségbeestem. — De nem sokáig tartott ez az állapot, mert rövidesen szép szerepeket kaptál, si­kereket értetek el. — Hát igen ... Folytattuk, s ma mór el­mondhatom, hogy a helyi szövetkezet égi­sze alatt működő SZISZ-alapszervezet szín­játszó együttese öt éve szerepei rendszere­sén az induláskor „felálló“ gárdával. En­nél az együttesnél én sokat tanultam fellé­pésből, emberségből, életvitelből. — Amikor fényképfelvételt készítettem rólad, azt mondtad: most akasztják a hó­hért ... — Az az igazság, hogy én is fotózok, méghozzá rendszeresen. Egyszer ugyanis felmerült az az igény, hogy jó lenne, ha valaki fényérzékeny papírra rögzítené a fa­lu kulturális életét, az itt folyó társadalmi eseményeket, legyen bár szó a polgári ügyek testületének tevékenységéről vagy színda­rabról. koszorúzási ünnepségről... Elvál­laltam. — Ezek szerint minden eseményen je­len vagy? — Egy-kettő kivételével Igen. S mivel engem itt ügy ismernek mint a kultűrház küldöttét, akarva-akaratlan sokszor a ren­dező szerepe is rám hárul. — A gazdaságban árulták el, hogy jól működik a szövetkezet SZISZ-csoportja.-é- Mi tagadás, dolgozunk. Én mint tisz­teletbeli tag veszek részt a munkában. Se­gítünk a mezőgazdasági csúcsmunkákban, vasat gyűjtünk, szépítjük falunkat. A gaz­daság támogatásával hálálja meg eit a se­gítséget. — A saját vállalatodnál nem működik SZISZ-alapszervezet? — De igen. Itt ís tevékenykedem. Mivel ezüstérmes szocialista brigádnak vagyok a tagja, a műszálas deszkákat gyártó részle­gen pedig műszakvezető, megbíztak a SZISZ-alelnöki tisztséggel is. — És szívesen vállaltad? — Aránylag jó a tevékenységünk, én sze­mély szerint is sokat teszek azért, hogy munkánkról csakis elismeréssel beszélhes­senek. Különböző vállalásokkal, újításokkal segítjük a termelést, emellett a község pio­nírszervezetével is foglalkozunk. Ünnepsé­geket szerveztünk a pioníroknak, időközön­ként részt veszünk a csapatgyűléseiken, gondjaikat, problémáikat igyekszünk közö­sen megoldani. Gondjaink azért nekünk is vannak. Mivel műszakokban dolgozunk, így nehezebb összetartani a tagságot, vagy ösz- szejöveteleket szervezni. — Van-e szabadidőd? — Azt körülbelül kitölti mindaz, amit el­mondtam. Mivel még nőtlen vagyok, így jut idő mindenre. És máskülönben is: a köz­érdekű dolgok végzése korántsem időfe- csérlés. Kalita Gábor Á szerző felv. USWS2RTQ TOZZI A népszerű olasz énekes-szerző ked­velt alakja az európai popszínpadoknak. Az idei Bratislavai Líra egyik kiemelkedő mű­sora fűződik a nevéhez. Az alábbi beszélge­tés a délutáni próbát követően zajlott. — Hogyan érzi magát minálunk? — Kitünően! Van egy müncheni barátom, tőle már sokat hallottam az önök hazájá­ról, különben bár rövid időre, 75-ben már jártam önöknél. — Körülnézett már Bratislavában? — Még nem volt rá időm. Tegnap este, amint megérkeztem, rögtön tévé elé ültem, s végigizgultam a BEK-döntőt. Sajnos, nem a rómaiak lettek a bajnokok, ezért szomorú vagyok. Odahaza már minden elő volt ké­szítve az ünnepléshez, s most biztosan ott is nagy a szomorúság. — Ennyire szívén viseli a római csapat sorsát? Hiszen torinói születésű ... — Igaz, de néhány éve már Rómában élek. Egyébként nemcsak drukkolok, ma­gam is aktívan focizok. Sok más híres elő­adóval együtt tagja vagyok az olasz popze­nészek válogatott csapatának. Elég sok meccset játszunk, s az így befolyt pénzt jó­tékonysági célokra fordítjuk. Az utóbbi há­rom év alatt 700 millió lírát fociztunk ősz- sze. A pénz egy részével a rákkutatást tá­mogatjuk, a fennmaradt összeggel pedig az árvaházakat segítjük. — Ön amatőr labdarúgó, de profi zenészt Mit gondol, milyen szerepe van az olasz muzsikának a világ popéletében? — Eljutottunk odáig, hogy végre export­képes az olasz popzene. Ez azonban csak Európára érvényes, a tengerentúl nemigen sikerült számottevő eredményt elérni. Büsz­kén mondhatom, hogy az amerikai sláger­listát megjárt egyedüli olasz dal az én slá­gerem, a Gloria. — Most fordítsuk meg a kérdést: milyen hatással van a világ popzenéje, elsősorban az angol-amerikai az olasz könnyűzenére? — Nagy hatással, s ez szerintem több kárt okoz, mint hasznot hajt. A külföldi pop túltelítettségének az az oka, hogy az állami rádióadók mellett minden városban mintegy 15—20 magánkézben lévő rádióállo­más üzemel. Ezeknek a műsor politikáját szinte lehetetlen befolyásolni. — Felvázolná eddigi pályafutását, annak fontosabb mérföldköveit? — 1952-ben születtem, az első példaké­pem természetesen a Beatles együttes volt4 Tizenhárom éves koromban kezdtem el gi­tározni, s hamarosan megpróbálkoztam a szövegírással is. Az éneklésre ekkor még egyáltalán nem gondoltam. 74-ben díjat nyertem mint szerző, a következő évben már saját magamnak írtam a dalokat. Be­mutatkozó albumom megjelenési dátuma 1976, nemsokára megszületett első sláge­rem, a Tiamo, s ettől kezdve már nem szá­moltam a trófeákat. — Mik a közeljövő tervei? — Ha Bratislavából hazautazunk, készülő albumomon dolgozunk majd, közben néhány fontos , focimeccset is lejátszók. Júliusban egy hosszabb ausztráliai koncertturnén ve­szünk részt. — Hogy képzeli el a jövőjét? — Nyolc év alatt elértem mindent, ami ezen a pályán elérhető. Még néhány évig szeretnék énekelni, utána producerként jo­gok tevékenykedni. — Köztudomású, hogy nagyon feszült po­litikai helyzet közt folyik életünk. Foglal­koztatja önt a békeharc? Ha igen, mennyi­ben érződik ez a dalaiból? 4 — Az olasz átlagember eléggé közönyö­sen viselkedik a világ dolgai iránt. Sajátos életfilozófiájukat röviden így foglalhatom össze: vasárnap foci, s utána majd meglát­juk... Ez ideig két dalomban énekeltem az atomháborús veszélyről és a kábítószerek gyilkos hatásáról. — Mondana valamit magánéletéről, ked­ves időtöltéséről? — A legnagyobb hobbimról, a fociról már beszéltem, azon kívül szívesen teniszezek, Nem vagyok nős, de öt éve együtt élek egy hölggyel, akivel van egy öthónapos kis­fiúnké Lejegyezte: Strieífenec Sándor Bán«»«««« au «anasttíiaas ÜBÉaaaaa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents