Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-06-12 / 24. szám

A Gergely-naptár hiányosságai________________

Ä viszonylag könnyen megjegyezhető Ger- gely-féle szökőszabály a naptár évének átlagos hosszát 365 nap, 5 óra, 48 peu: és 20 másodpercnek adja meg. Ez ■ esik 26 másodperccel rövidebb, mint a tropikus napév, amely szerint a Nap csillagászatilag pontosan meghatározható látszó tő helyzetei— a napéjegyenlőségek, a napfordulók —, vagyis az évszakok váltják egymást. A killönbségmásodpercekből csak mintegy 3300 év alatt telik ki egy teljes nap. Ez azt Jelenti, hogy majdan az ötvenedik században kell élő utódainknak egy szabály szerinti szökőévet rendes évnek venniük. Ez azonban az ő gondjuk, bennünket csak az érdekel, hogy naptárunk még igen sok emberöltőn át nagy pontossággal követi az élővilágot mélyrehatóan érintő évszakos meteorológiai változásokat.

A Gergely-féle naptárreform idejétől, a XVI. század végétől máig azonban az emberiség életének minden területén óriási változás, fejlődés tapasztalható. A termelési, elosztási, kereskedelmi, pénzügyi, utazási és szállítási kérdések megszaporodása és nemzetközivé, sőt interkontinentálissá válása naptárunkkal szemben is új követelményeket támaszt. A legkülönbözőbb ügyek intézésének, lebonyolításának meggyorsítása végett ugyanis elvárható, hogy naptárunk is alkalmazkodjék gyorsuló ütemű életünkhöz.

A Gergely-naptár — nem csillagászati jellegű — javítására, megreformálására már jóformán a bevezetése óta gondoltak bizonyos hátrányos sajátosságai miatt. Nézzük át ezeket röviden:

Lesz-e világ naptár?

*

Nemrég múlt négyszáz éve annak, hogy az emberiség csillagászati értelemben megnyugtató pontosságú naptárrendszert kapott a Gergely-féle megreformált naptár alakjában. Évezredekig tartott, amíg sok-sok fejtörés, kísérletezgetés, tapasztalatgyűjtés és -feldolgozás eredményeként megszülethetett az évszakok váltakozását a lehetőségekhez képest sZigorii pontosságai követő időbeosztási rendszer. A naptár szükségességéről, történetéről és a különféle naptárrendszerekről a jubileum évében, 1982- ben sok helyen olvashattunk. Most csak azt a kérdést vizsgáljuk meg, hogy négy évszázad múltán miért foglalkoznak sokan egy újabb naptárreformnak a gondolatával.

1. A hónapok napjainak száma erősen változó: 28 (29), 30, 31 nap;

2. nem egyenlő a negyedévek hossza: 90

(91), 91, 92, 92 nap; '

3. a félévek sem egyenlő hosszúak: 181 (182), illetőleg 184 nap;

4. a húsvét helye az évben 35 napos időközben (március 22—április 25.) mozog;

5. a heti napok havi sorszáma évről évre változik (az eredeti sorrend csak 28 év múlva tér vissza).

Az első három szabálytalanság megnehezíti, hogy szabatosan hasonlítsák össze a termelési és egyéb statisztikai adatokat, de bizonytalanná, pontatlanná tehet sok pénzügyi (például kamat-), bérezési vagy akár igazságügyi számítást is.

Sok állam polgári életében van fontos szerepe a húsvétnak: az iskolai életben, a turisztikában, a sportéletben, ’ az Idegen- forgalomban, sőt a ruházati iparban és a divatban is. Ha a húsvét korán van, rövidebb lesz a szórakozásra, vigalmakra szánt időszak, a farsang is. Az sem közömbös, hogy a húsvét két’ lehetséges határnapja között a nappal hossza — nálunk — csaknem két órával nő, a napi középhőmérséklet pedig 6 Celsius fokról 13 fokra emelkedik.

Mivel az adott dátumú napok évenként más és más heti napra esnek, tehetetlen rögzíteni az iskolai szünidők kezdetének és végének, a különféle kulturális és tudományos ülésszakok megnyitásának, a vásároknak, a kiállításoknak a dátumát. Ezek a napok ugyanis a következő évek valamelyikén bizonyosan vasárnapra fognak esni.

Mérsékelt reformtervek

_____

Százakra tehető azoknak a reformtervezeteknek a száma, amelyek az említett vagy hozzájuk hasonló okok miatt azt javasolták vagy javasolják, hogy kisebb-na- gyobb változtatásokat hajtsunk végre jelenleg használt naptérrendszerünkön.

A mérsékelt reformok sorába tartozik az, amely csak az eredeti, Julius Caesar- féle naptárt óhajtja visszaállítani, tehát augusztus 31. napját áthozná február végére, s a négy utolsó hónap hosszát felcserélné. Ezzel a félévek hossza nagyjában — szökőévekben pedig teljesen — azonos lenne. A negyedévek azonban ebben az eredeti, úgynevezett Julián-naptárban sem lennének egyenlő hosszúak.

A mérsékelt reformok másik része épp arra irányul, hogy a négy negyedév kiegyenlítődjék. Minden negyedév, két 30 és egy 31 napos hónapból, azaz 13 hétből állna. Az egyik negyedévnek azonban közönséges években egy, szökőévekben két nap többlete lenne. Például a 30 helyett 31 napos utolsó hónap szökőévben 32 napot számlálna. A javaslatnak az lenne az előnye, hogy minden negyedév az elsőnek pontos mása lenne, így tehát a január heti napjai ismétlődnének meg április, július és október folyamán.

Igen sok szakértőnek az a véleménye, hogy ha már megváltoztatjuk évbeosztási rendszerünket, alkossunk valóban kényelmesen, minden évben változatlan alakban használható úgynevezett öröknaptárt.

Miért nem használhatjuk az idén is a tavalyi naptárt? És miért nem használható jövőre is az idei? Ennek az az oka, hogy a tanév napjainak száma nem osztható héttel: 52 hét ugyanis csak 364 nap, a napév hossza pedig — kerekítve — 365, szökőévben 366 nap. Ha tehát az egyik év például vasárnappal kezdődik, a következőben az újév hétfőre vagy — szökőévben — keddi napra fog esni. Hogy a napok sorrendje minden évben azonos maradjon az újévvel kezdődően, ahhoz egy — szökőévben két — napot ki kellene vennünk a naptárból, tehát ezek a napok nem kapnának sem havi napsorszámot, sem heti napnevet.

Radikális elképzelések

______

A radikálisabb naptárreformfervekben mind megtalálhatók ezek az 52 héten felüli, a hetekhez nem tartozó, tehát nevezetlen napok.

A legradikálisabb tervben 13 — egyenként 28 napból, tehát négy hétből álló — hónap szerepel, természetszerűen egy, szökőévekben két nevezetlen nappal. Ez utóbbiakon kívül azonban miden hónap teljesen azonos á másikkal, s egész számú hetet tartalmaz. De hátránya az, hogy — a 13 prímszám lévén — a félév és a negyedév nem egészszámú hónapból áll, tehát szinte értelmetlenné válik.

A radikális tervezetek közül rokonszenvesebbek azok, amelyek meghagyják az év 12-es felosztását. Ilyen az 1834-ben M. Mastrofini apát által kigondolt és Elizabeth Achelis által tökéletesített, 1930-ban közzétett úgynevezett vllágnaptár.

Sokkal egyszerűbb!

__________

A világnaptár évében minden negyedéi első hónapja 31, a másik kettő 30 napos lenne, így minden negyedév 91 napból, vagyis 13 teljes hétből állna. A negyedévek első napja — így az újév is — vasárnap, tehát a negyedévek első hónapjának öt vasárnapja lenne. Ezáltal minden hónapban azonos számú (a szombatokat is számítva 26) munkanap volna. A 30 napos december utolsó — szombati — napja után következne a héten kívüli nap, az úgynevezett világnap (world day). Azt tervezik, hogy ez a világbéke ünnepe, tehát szünnap lesz.

A szökőszabály nem változna. Szökőévekben az első félév végén, június 30-a után is lenne egy héten kívüli világnap, de mert ez szünnap, a munkanapok száma júniusban sem változna. Ebben a naptárban tehát a félévi, a pegyedévi és a havi termelési adatokat közvetlenül összehasonlíthatnák.

Öröknaptár jellegéből következik, hogy a világnaptár napjainak helyzete az évben mindig változatlan marad. Tehát például május i. mindig szerdára, december 25. minden évben hőtfői napra esne. S minthogy a négy negyedévben a megfelelő napok sorszáma és heti napja azonos, néhány éven belül szinte minden dátum heti napnevét megjegyezhetnénk fejben.

Hiányzik az egyetértés

______

Az emberiség bizonyára igen hamar beleszokna a decemberi — és szökőévekben a júniusi—világnapnak, tehát egy új szünnapnak a használatába ...

A világnaptárt nyilván csak úgy vezethetnék be kizárólagos használatra, ha erre az államok nemzetközi megegyezés alapján köteleznék magukat.

Az Egyesült Nemzetek Szervezete 1954- ben fordult a tagállamokhoz, hogy hajlandók lennének-e bevezetni 1956-ban a világnaptárt. A tervezetet támogatta — a többi között — Franciaország, a Szovjetunió, de különösen India, ahol akkor még több mint harminc különböző naptárrendszer volt használatban. Ellenben olyan államok, mint Nagy-Britannia, az USA és még igen sok más állam, határozottan ellenezték a világnaptár bevezetését, mert az megszakítaná a hetek folytonosságát. Az ellenzés miatt 1961-ben sem sikerült bevezetni a világnaptárt. A tervezett naptárra ugyanis csak olyan években térhetnénk át, amelyek vasárnappal kezdődnek. Ilyen év lett volna az idei is.

Példája mindez annak, hogy a nem észszerű akadályok mennyi haladó elgondolást gáncsolnak el még értelmesnek mondott XX. századunk végén is. A következő alkalmas év 1989, majd 1995 lesz. Kétségtelen, hogy az emberiségnek még számos, ennél fontosabb problémával kell megküzdenie az ezredfordulóig, így alig valószínű az, hogy épp a naptár területén jön létre egység a világ államai között.

PONORJ THEWREWK AURÉL

Vulkánosság a Vénuszon!

Elektroterápia:

egyelőre

csak patkányoknak

Vtllanykezelésekkel már több mint kétszáz éve próbálkoznak a gyógyászatban. A gyomorfekély, a csont- és az idegsérülések kezelésében újabban azoktól a készülékektől várják a legtöbb eredményt, amelyek lüktetve teremtenek elektromágneses teret. Ilyen készülékkel — lásd képünket — több orvosi kutatócsoport már sikeresen kezelt csonttöréseket és balesetből eredő sérült idegeket.

Azután, hogy angol kutatók kimutatták: a sebek és különféle sérülések természetes gyó- gyógyulásában is szerepük van a villamos impulzusoknak, a kutatók jó okkal vélik, hogy a kívülről érkező elektromágneses impulzusok szintén segíthetik a gyógyulást. Erre a hatásra azonban csak most — patkányokon végzett kísérletekkel — sikerült először elfogadható bizonyítékot szerezni.

Elaltatott patkányok idegszálait elvágták, majd csipesszel összenyomták. A műtétből a patkányok szépen fölépültek. Az egyik csoportjukat elektromágneses 'impulzusokkal kei zelték, a másikat placebőval: az ő készülékük csak külsőre hasonlított arra, amelyből elektromágneses impulzusok léptek ki. Így maguk a kutatók sem' tudhatták, hogy melyik állat részesült, melyik nem részesült elektroteráplás kezelésben. A kezelés után határozott különbség volt a két csoport viselkedésében. Azok az állatok, amelyeket valóban kezeltek, a másik csoportbelieknél jóval tanulékonyabbak és nyugodtabbak lettek. A kutatók azt is mérték, hogy a csoportokban mennyi idő kellett ahhoz.

hogy az állatok a sérült végtagjukat újra meg. szokott módon tudják használni. Mérték például azt, hogy mennyi idő alatt tér vissza az a jellegzetes reflexmozdulat, amelynek során a kézben tartott állatot lassan a földhöz közelítve az a lábujjait szétterpeszti, s úgy várja a fűidet érést. Valamennyi mérés azt mutatta, hogy az elektromágneses impulzusokkal kezelt állatok feleannyi Idő alatt felgyőgyultak sérülésükből, mint azok, amelyeket valójában nem kezeltek. Amikor azután a kísérleti állatok kipreparált Idegeit elektromikroszkóp alatt vizsgálták, a kezelt idegszálak kevésbé voltak duzzadtak, s alig látszott rajtuk a hegedés nyoma. Az elektrfttnágneses besugárzás abban szintén segített, hogy a műtéti „törmelék“ természetes úton kltakarltódjék, felszívódjék, s az Idegszálak száma Is nagyobb, és érettsége Is előrehaladottabb volt, mint az ellenőrzőcsoportban.

Az angol kutatók e biztató eredmények ellenére is óvatosságra Intenek. Az állatkísérletekből' nem következtethetünk közvetlenül az emberben végbemenő folyamatokra. További vizsgálatok kellenek ama kérdésnek a megválaszolásához is, hogy az elektromágneses impulzusok miért nem hatnak az egészséges szövetekre, s hogy azok hogyan, miképpen segítik a gyógyulási folyamatot. Még sok kísérletre van szükség ahhoz, hogy az elektroteráplás készülék részt vehessen olyan emberi betegségek gyógyításában, amelyekben az valóban hatásos, s nem'k^lt hiú reményeket olyanokban, amelyekben hatástalan.

X

A mexikói El Chichón 1982. évi márciusi kitörése után egy kis űrszonda nagy meny- nyiségfi kén-dioxidot mutatott ki a földi légkör magasabb rétegeiben. Ez indította amerikai kutatóknak egy csoportját arre, hogy újra átvizsgálják azokat az adatokat, amelyeket 1978 óta a Pioneer Venns Orbiter űrszonda ultraibolya színképelemzője gyűjtött össze a Vénusz légköri gázairól. E spektrométer mérései szerint 1978 decemberében a Vénusz légkörében a megszokottnál ötvenszerte több kén dioxid volt, majd ez a mennyiség egyenletesen csökkent. A kutatók szerint a vénnszi kéndioxidot olyan tüzhányókitörés juttatta a légkörbe, amely tízszeresen nagyobb volt az El Chi- chónénál. Erejének elegendőnek kellett lennie arra, hogy a ként 70 km-es magasságba juttassa, olyan légkörön keresztül, amely százszorta sűrűbb a Földénél.

A Pioneer mérései megerősítették azt az 1981-ben fölvetődött gondolatot, hogy a Vénusznak aktív vunkáljai vannak. A Vénusznak radarképek és radaros magasságmérési adatok alapján elkészített geológiai térképe két olyan területet mutat, amely e vulkánosság szintére lehet. Az egyik az egyenlítője közelében egy törés mentén észak-déli irányban húzódó Béta Régió. Fölteszik, hogy ott két óriási, pajzsvulkán van. A másik az Aphrodite Terra nevű „szárazföld“ keleti szegélyén levő Atla Régió. Az ottani geo lógiai képződmények — éles körvonalaikból Ítélve — fiatalok: koruk nem haladja meg az egymillió esztendőt sem. A mozgásában megmutatkozó rendellenességekből arra következtethetünk, hogy a Pioneer

Orbitert mindkét vulkáni terület erősen vonzotta, valahányszor áthaladt fölöttük. Hasonló rendellenességeket a Földön is ismerünk a fiatal vulkánok alatt. Észleltek a Vénuszon villamos kisüléseket, villámlás szerű jelenségeket is — ezek szintén a két vulkáni területen összpontosultak. Ogy vélik, hogy vulkáni felhőkben kialakuló villamos fényjelenségekről van szó.

Az amerikai kutatók azonban rámutatnak arra, hogy a Vénuszon vagy egyáltalán nincs még lemeztektonikai mozgás vagy hogy az éppen csak megkezdődött, s így az ottani vulkánosság nem függhet össze a lemezek mozgásával. Ehelyett a Vénusz akként szabadul meg belső hőenergia-fölöslegétől, hogy a belsejében függőleges áramlások, gomolyok mozognak a felszín irányában, s ezek szállítják a magmát — összpontosítva, tömörítve — az említett két vulkáni terület alá. Az amerikai knta- tők szerint a Vénuszon minden öt-tíz évben egy-egy nagy kitörés van, míg a kisebb kitörések mindennaposak.

Ä Vénusz vulkánosságát megerősítik a* 1983 októbere óta körülötte keringő két szovjet űrszondának a lávafolyások jelenlétére mutató fényképfelvételei. A szovjet kutatók a Venyerák öt felvételét megküldték amerikai kollégáiknak, s azok további fontos adatokat várnak attól a két leszálló- egységtől is, amelyet a Szovjetunióból felbocsátandó, a Vénuszt és a Halley-Ustököst kutató szonda, a VEGA juttat majd — el- haladtában mellette — testvérbolygónk felszínére.