Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-06-12 / 24. szám

Bratislavai Líra 1984

Eleonor Lytton, Franciaország képviselője

tálát után a technikai személyzet nem képes megbirkózni olyan fontos feladattal, mint a hangosítás! Ennek nemcsak a Szab- szervezetek Házában illő közönség látta kárát, hanem a tv-nézök is.

HAZAI DALVERSENY:

Arany Líra — Spútaná láskou (P. Hecko — E. Zeman) előadta: Júlia Heőková és a Knockaut

Ezüst Líra — Vénování (L. Filipová Z. Rytír)

előadta: Lenka Filipová és a Domino együttes

Bronz Líra — To dice svüj systém (J. Neckar — E. Krecmár) előadta: Éva Hurychová, Ján Nec- káf és a Bacily.

NEMZETKÖZI DALVERSENY:

Arany Líra — Der Himmel schweigt előadta: Petra Zieger és a Smokings (NDK)

Ezüst Líra — Sail On

előadta: Bo Haldorson és Johann Helgason (Málta)

Bronz Líra — Rád (J. Zmoüek — B. Janícek)

előadta: Jitka Zelenková KÜLÖNDÍJAK:

SZISZ KB — Hong Ky (Vietnam) Bratislava város nemzeti bizottsága

— Dana Gilespie (Ausztria) FIDOF [A dalfesztiválok szövetsége/

— Natália Rozskova (Szovjetunió) Supraphon — Kováts Krisztina (Magyarország)

Populär — Modus együttes A kritikusok díja — Peter Nagy

strieZenec Sándor

Fotó: Gyökeres György

Lenka Filipová, az Ezüst Líra tulajdnnnsa

A hazai dalverseny győztesei: az előadő, Júlia Heőknvá és a zeneszerző, Peter HeékiHuszonhárom ország mintegy háromszáz előadója, zenésze, popszakembere adott találkát egymásnak az idei, 19. seregszemlén. Jövőre tehát jubilál a Líra, s ezért önkéntelenül is gyanút kelthet a nézőben; vajon nem tartalékolták-e a legjobb rendezői ötleteket, anyagiakat a kerek évfordulóra? A látottak nem a kétkedőket Igazolták.

A hazai előadók dalversenyét figyelve nem állhatjuk meg, hogy párhuzamot ne vonjunk a cseh és a szlovák „versenymüvek“ színvonala között. A múltban az ilyen összehasonlítások mindig a cseh előadók és dalok javára dőltek el. néhány éve azonban változott a helyzet. Az idei fesztiválon nyilvánvalóvá vált a szlovák popzene előretörése. Mindez pedig a legfiatalabb generáció képviselőinek az érdeme, akik — háta a válogatóbizottság rugalmas reagálásának — szép számban kaptak lehetőséget a bemutatkozásra, bizonyításra.

Közöttük is kitűnt a zsűri által — szerintem méltánytalanul — figyelmen kívül hagyott Richard Müller és a Banket csoport. A Nespoznanú című daluknak mind a kompozíciója, mind pedig a szövege kiváló. Ráadásul az előadás és a hangszerelés is kiemelkedik az átlagból. Ugyancsak kellemes meglepetés volt Peter Nagy száma, a Kris- tínka iba spí. Összevetve eddigi alkotásaival, mindenképpen előrelépés. Mirka Bre- zovská Autoportrét című dalára szintén ráillik a korszerű jelző, s az említettek mellé felsorakozott néhány öreg rókának számító csoport, mint a Modus és az Elán.

Ejtsünk egy-két szót a helyezettekről. Közismert, hogy a zsűri az értékelésnél többféle szempontból mérlegel, többek között tekintettel van az előadásmód színvonalára is. Az Arany Lírával jutalmazott Spútaná láskou című dal sikerében meghatározó szerepe volt Júlia Heékovának, aki a szó szoros értelmében kiénekelte magának és a szerzőknek á fődíjat. Ezzel feltette a pontot az i-re, hiszen a gyorsan népszerűvé vált énekesnő célba ért; a befutottak között érezheti magát. Nem kisebb tehetség a második díjjal jutalmazott Lenka Filipová sem. Egyéniségének leginkább a balladisz- tikus, a sanzon világába tartozó dalok felelnek meg. A harmadik díj tulajdánosát, Éva Hurychovát is eddig inkább csak az ígéretes tehetségek kategóriájában jegyezték. Versenydalának fő erénye a modern, az elektronikát bőven kihasználó hangszerelés.

Talán még sohasem jött össze olyan erős mezőny a nemzetközi dalversenyre, mint az idén, ami a Líra egyre' növekvő nemzetközi tekintélyét bizonyítja. A hazai színeket az Elán és Jitka Zelenková képviselte, ez utóbbi nem is eredménytelenül.

Úgyszólván nem akadt gyenge produkció, s még a popzenei tradíciót nélkülöző országok — Mongólia és Vietnam — előadói is kitünően szerepeltek. Elményszámba ment a lengyel Joanna Zagdanska, a francia Eleanor Lytton szereplése. A szovjet Natalia Rozskovü nemcsak énektudásáról, hanem színészi képességeiről is meggyőzte a közönséget. Az Ausztriát képviselő Dana Gilespie személyében kiváló dzsesszénekes- -szerzőt ismerhettünk meg. A fiatalok körében a legnagyobb tetszést a szintén osztrák Bilgeri és a Svájcot képviselő Robert

Bauer aratta. Az előbbi nem rika vendége az európai slágerlistáknak, az utóbbival pedig a híres tinédzserzenekar, a Teens tagjaként találkozhatott a közönség. Magyar- országot Kováts Kriszta képviselte; széles ívű, érzelmes dala nagy feladat elé állította, amelyet sikeresen oldott meg. Málta szigete két színvonalas produkcióval képvisel-■ tette magát a Lírán. A Haldorson — Helgason kettős által énekelt dal nemcsak a zsűri, hanem a közönség ízlésével is találkozott. Az utóbbi néhány évben jelentős fejlődést észlelhetünk az NDK popzenéjében, különösen a rockzenekaroknál. Pár éve csak annak, hogy a nemzetközi dalversenyt a Silly Family nevű NDK-beli csoport nyerte, most ezt a sikert ismételhette meg a Smokings együttes, élén Petra Zieger énekesnővel. Tegyük hozzá — megérdemelten.

A legnagyobb érdeklődés, mint mindig, most is a fesztiválmüsorok második felére irányult, amikor is élvonalbeli külföldi és hazai sztárok mutatják be lerövidített koncertprogramjukat.

Roger Chapman személyében olyan előadóval találkozhatott a bratislavai publikum, akinek két dala (Shadow On The Wall, How, how, how) nemrégiben még a slágerlisták élén tanyázott. Chapman és kitűnő együttese kétszer lépett színpadra; koncertet adott a Fiatalok Líráján, mttfd- pedig az esti főmüsor fénypontjaként szerepelt.) A Fiatalok Líráján kívüle cT prágai K & Vocal és a jazz-rockot játszó fiatal bratislavai csoport, az Esprit band lépett színpadra.) Roger Chapman műsora vérbő rockmuzsikát kínált, amelyből nem hiányoztak a dzsesszes elemek sem.

Nemigen hallottuk eddig hírét Joan Orleansnak, pedig hazájában, az Amerikai Egyesült Államokban az élvonalban jegyzik a nevét. A soul műfajában jeleskedő énekesnő zömmel saját szerzeményű dalokat énekelt, a színes bőrű előadóktól megszokott átéléssel és lendülettel.

Az olasz Umberto Tozzi európai formátumú sztár. Annakidején a Tiamo című dala kapcsán vált ismertté a neve, később még nagyobb dicsőséget szerzett Gloria című számával. Zenéje tipikus olasz muzsika, egy kicsit több angolszász beütéssel, mint a- mennyit az olasz előadóktól megszoktunk.

Irina Gjevova a Szovjetunióból érkezett. A csupán két számra korlátozott műsorában a swing korszakát idézte, nem mindennapi tehetséggel.

Régi ismerőse a Líra közönségének a len-1 gyei VOX vokálegyüttes, hiszen nem először szerepelnek dalfesztiválunkon, s több önálló hangversenyt is adtak már a szlovák fővárosban. A négy fiú most is a tőlük joggal elvárt színvonalas produkciót nyújtotta.

A hazai előadók közül Václav Neckár és a Bacily együttes, valamint Jana Kocianová kapott bemutatkozási lehetőséget. Jól sikerült Peter Lipa minikoncertje is. Az idei Bratislavai Líra fénypontja Karel Gott fellépése volt. A népszerű énekes több éves tápolmaradás után visszatért első sikerei színterére.

A Líra koncepciója már négy éve nem változott, nem csoda tehát, hogy a rendezés gördülékeny volt, s néhány apró bakitól eltekintve hibamentes. Az azonban érthetetlen számomra, hogy ennyi éves tapaszSokszemközt a szerzővel

— Alig egy éve annak, hogy elkezdtük közölni SEM VELED, SEM NÉLKÜLED című kisregényedet. Akkor arra kérlelek, mutatkozz be az olvasóknak. Megtetted. Ügy vélem, most ■ felesleges lenne újra bemutatkozással kezdeni a beszélgetést.

— Egyetértek, hiszen semmi újat nem tudnék mondani magamról, arra pedig nem hiszem, hogy kíváncsiak az olvasók, hogyan él egy nyugdíjba vonult Író ember, milyen örömek és gondok töltik ki a néha szürke hétköznapjait. Az olvasót elsősorban az érdekli, szerintem, mi újat alkotott az író, mivel akarja bosszantani vagy megörvendeztetni.

— Mi újat alkottál az elmúlt év alatt?

— Röviden: megírtam néhány riportot, novellát, megírtam a FÉLRESIKLOTT ÉLET című kisregényt, amelyet a Hét közölt folytatásokban, továbbá megírtam két színdarabot — hogy mi lesz a sorsuk, még nem tudom —, és hát megírtam a LÁNY A FEL- LEGEKBÖL című kisregényemet.

— Gondolom, téged is izgatnak korunk nagy kérdései. Mi ösztönzött a regény megírására?

— Izgatnak természetesen, sőt túlságosan is. Köztudomású, hogy a világot a nukleáris háború kirobbanásának veszélye fenyegeti, ami az egész emberiség teljes pusztulását jelentené. Mint sok másnak, nekem is az az óhajom, hogy véget kellene már vetni az esztelen fegyverkezési versenynek. A fegyverkezésre szánt súlyos milliárdokat az emberiség javára kellene fordítani.

— Lehet-e tiszta és nyugodt a lelkiismeretünk, amíg látjuk, hogy a földgolyó különböző részein halomra ölik egymást az emberek, amíg milliók élnek embertelen körülmények között, és milliók halnak éhen, amíg a munkáskezek által kitermelt javak nem a jólétre, hanem az önpusztító fegyverzet hallatlan mennyiségű felhalmozódására folynak?

— Ügy látszik, az emberiség egy részének mégsem szolgált elég tanulságul a második világháború ötvenmillió halottja, megannyi árvája, özvegye, a gázkamrák sötét füstje, a szögesdrótok közti poklok ezernyi kínja, a borzalmak, a sok-sok szenvedés, megaláztatás és kiszolgáltatottság.

— Minden józanul gondolkodó ember — szerencsére azért sok van belőlük szerte a világon — a háború, a háborúk ellen emeli fel szavát. Az író is. Bár tudja, hogy nem válthatja meg a világot, mégis makacsul, újra meg újra megpróbál hatni írásaival az emberekre, vagyis az olvasókra.

— S hogy mi ösztönzött a regény megírására? Idén emlékezünk meg a Szlovák Nemzeti Felkelés kerek évfordulóján a negyven évvel ezelőtti eseményekről. A felkelés tanulsága, máig érő s a jövőbe mutató üzenete talán soha nem volt időszerűbb, mint napjainkban. Felkelt a nép. hogy lerázza a bilincseit, s hogy kiűzze hazájából a náci hordákat, amelyek után nem maradt más hátra, csak üszők, romhalmaz, könny és fájdalom. A felkelésben részt vettek már népek és nemzetek legjobb fiai és lányai, kétkezi munkások és értelmiségiek, egyszerű közkatonák és katonatisztek.

— Mondanál valami konkrétabbat is a regényedről?

— Talán csak annyit, hogy egy fiatal lány a központi alakja, aki a felhők közül érkezik, s aki bátor, önzetlen magatartásával és tetteivel példaképül szolgálhat a mai fiataloknak is. írásommal emléket a- kartam állítani a sok-sok névtelen hősnek, azoknak, akiknek a neve soha nem került és kerül bele a történelemkönyvekbe, de akik bátor, emberi magatartásukkal, ahogyan a jó ügyet szolgálták, megérdemlik mlndannyiunk tiszteletét és megbecsülését.

— Befejezésül mit tudnál még mondani?

— Járva az országot, jóleső érzéssel tapasztaltam, hogy tavaly a lapotokban közölt kisregényemet nagy buzgalommal és tetszéssel olvasták sok helyen, s nemcsak s fiatalok, hanem az idősebbek is. Nagyon örülnék, hogyha a most közlésre kerülő regényem is tetszene, s ha néhány gondola ta és üzenete megmaradna az olvasókban;

A beszélgetést köszönt: CSÍKMÁK IMRE

r