Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-06-12 / 24. szám
NICARAGUA Aláaknázott ország H enry Morgan kalózvezér, aki a XVII. században a Karib tenger és Közép-Amerika atlanti partvidékének rettegett alakja volt, a mocspras-lápos San Juan folyó mentén ütötte fel tanyáját. A szinte járhatatlan dzsungel kiváló védelmet nyújtott, a folyón pedig vagy a Nlcaragua-tó, vagy a tenger irányában bármikor menekülnie lehetett — ha úgy hozta a sors. A kalózok búvóhelyéből lett San juan del Norta település nevét vagy száz esztendeje sokan úgy emlegették, hogy ez lesz a két világóceánt összekötő csatorna kiinduló pontja. Csakhogy a terv végül is Panamában valósult meg. Így azután a kalózok és a világkereskedelem egyaránt megfeledkezett erről a vidékről. A Costa Rica határától alig öt kilométerre levő San juan del Norte tavaly óta a Nicaraguába behatoló fegyveres ellenforradalmi csoportok támadásainak egyik fő célpontja volt. A managuai kormány ezért elrendelte a település kiürítését. A helyőrség nyolcvan katonája időről időre harcba bocsátkozott a betolakodókkal. Azonban az idén április elején a Costa Rica felől érkezett fegyveresek mér az első rohammal értésre adták, hogy nem valamiféle nyugtalanító akcióról van szó. Gránátvetőkkel és gépágyúkkal lőtték a helyőrség katonáinak állásait. A harmadik napon, az elcsigázott, ivóvíz és lőszer nélkül maradt védőkre rakétatüzet zúdítottak a támadók, s végül is a magukénak mondhatták San Juan del Nortét. Nyugati hírügynökségek ekkor repítették világgá a hírt: rövidesen ellenkormány alakul Nicaragua területén és a sandinista erők felmorzsolására újabb offenzíva indul, amelynek célja Bluefields kikötőváros elfoglalása. A terv végrehajtása az ARDE nevű ellenforradalmi szervezetre várt. Ennek vezetője Edén Pas- tora, aki „Comandante Zero“ mozgalmi nevet viselt a diktatúra elleni küzdelem éveiben, majd fontos megbízatásokat kapott a forradalom győzelme után, ám egyéni megfontolások miatt hátat fordított harcostársainak és egykori ellenségeivel kötött szövetséget. Pastorának jó oka volt arra, hogy a közeli győzelemben reménykedjék. Hatszoros túlerővel, vadonatúj fegyverekkel és helikopterekkel ellátva érték el osztagai San Juan del Nortét. Ha huzamosabb ideig sikerül megvetni lábukat az elfoglalt területen, akkor „kormányuk“ külföldről kérhet segítséget. Honduras, Salvador és az Egyesült Államok pedig nem késlekedett volna ... A betolakodók reményei azonban igen hamar szertefoszlottak. Mana- guában a sandinista kormány vezetői nemzetközi sajtóértekezleten közölték, hogy — bár a korábban kiürített településnek nincs stratégiai jelentősége — egyetlen talpalatnyi ni- caraguai földet sem engednek át az ellenségnek. A tenger felől, a levegőből, vízen és a szárazföldön megsemmisítő csapás érte az ARDE csoportját. A fegyveres ellenforradalmár akció kudarca után politikai vereség Is következett. Costa Rica kormánya bejelentette: nem járul hozzá a továbbiakban a Nicaragua elleni akció hoz, felszámolja az ARDE utánpótlási rendszerét és nemkívánatos személynek tekinti az országban Edén Pastorát és társait. Az ellenforradalmárok a fiaskó után kénytelen-kelletlen „fegyverszünetet“ hirdettek. Costa Rica véleményének hirtelen megváltozásához feltehetően hozzájárult az ts, hogy az Egyesült Államok törvényhozásában jelentős politikai erők ellenezték a nicaraguai törvényes kormány megdöntésére szánt dollármilliók további folyósítását. Mindez egybeesett azzal, hogy a CIA vezetői megkísérelték megté veszteni a kongresszus tagjait, s megpróbálták leplezni a hírszerző ügynökség által irányított és pénzelt felforgató akciókban játszott szerepüket. Csakhogy egyáltalán nem volt nehéz összefüggést találni a nicaraguai kereskedelmi kikötők elaknásí- tása, a Pentagon parancsára végrehajtott felderítő repülések, a Hon- durasban épülő új repülőterek, a térségben folyó partra szállási hadgyakorlatok és a managuai kormány megfélemlítését célzó más lépések között. Míg az amerikai propaganda a Szovjetuniót és Kubát vádolta beavatkozással, addig egyértelműen kiderült, hogy a nicaraguai kikötőkbe élelmiszerrel, iskolai felszerelésekkel, a gyapot- és kávéexporthoz nélkülöz hetetlen göngyöleggel érkeztek a hajók. A szomszédos Costa Rica Caldera kikötőjének Igazgatója, Rodrigo Arauz felháborodott hangon Ítélte el a kikötők elaknásítását. Olyan japán, brazil, francia és nyugatnémet hajókat mutatott a riportereknek, amelyek a tengeri aknák miatt kényte lenek voltak útjukat megváltoztatva más kikötőkben kirakodni. A kikötők kulcsszerepet játszanak Nicaragua életében. Corinto bonyolítja le az ország külkereskedelmi forgalmának háromnegyed részét. Érthető hát, hogy az ország a Hágai Nemzetközi Bírósághoz fordult, és az Egyesült Államok felelősségre vonását kérte a nemzetközi tengeri forgalom veszélyeztetése miatt. Washington — mint megannyiszor, ha érdekei megkívánják -r nem Ismeri el a fórum illetékességét a kérdésben. A Reagan-kormányzat figyelmen kívül hagyja a Nicaragua támogatására kibontakozott nemzetközi mozgalmat, amelyben szakszervezetek — köztük az AFh—CIO —, neves nyugati poli tikusok, köztük a Szocialista Inter- nacionálé vezetői hallatják a hangjukat. Washingtonban mindent elkövetnek a nicaraguai forradalom vezetőinek lejáratására. Ezért nem fogadták el nagykövetként Nora Astorga asz- szonyt, aki a díktatúraellenes küzdelem egyik legendás harcosa volt, jelenleg pedig külügyminiszter-helyettes. Norfta — Nicaraguában így nevezik — 1978. március 8-án részt vett Perez Vega tábornok, a Somoza-re- zsím második emberének ártalmatlanná tételében. A Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front eredeti terve az volt, hogy túszul ejtik a tábornokot, és politikai foglyok szabadon bocsátása fejében elengedik. Norita, a csinos ügyvédlány találkát adott a tábornoknak, aki miután rájött, hogy az ellenállók csapdájában van, menekülni próbál. Norita később maga számolt be egy lapban arról, hogy miként végezték Vega tábornokkal. Astorga asszony a forradalom győzelme után a hírhedt Nemzeti Gárda tagjaj felett ítélkező különleges bíróságok ügyésze volt. Külügyminiszter-helyettesként sokat tett Nicaragua nemzetközi taekintélyének emeléséért. A The New York Times április közepén arról írt, hogy Washingtonban a CIA javaslatára utasították vissza Nora Astorga nagykövetként való akkreditálását. MERUK JÓZSEF Fiatalokról - dióhéjban ♦ A z APN tudósítója beszélgetést folytatott Viktor Csernoszkutov szociológussal, a filozófiai tudományok kandidátusával, az ifjúsági problémák számon tartott ismerőjével. — Nekünk, szociológusoknak megvan a saját eszköztárunk, amelynek segítségével létrehozzuk a mai fiatal ember portréját. — Nemrégiben egy felsöosztályo- sok körében végzett vizsgálat — amely a jövőről faggatta az ifjúságot — kimutatta, hogy egoista motívumok csupán a megkérdezetlek 6 százalékánál vannak. A diákok túlnyomó többségének társadalmilag hasznos és emberbaráti célja van az életben. És hisznek is abban, hogy ezek a célok megvalósíthatók, mert abogy ők mondják: ki más, ha nem az ember alakítja a jövőjét? — Mit értékel a legtöbbre, és mit vet el a mai szovjet fiatalság? — A mai szovjet fiúk és lányok értékrendjében a következők állnak az első helyen: hasznot hozni az embereknek; érdekes alkotómunkát végezni; továbbképezni tudásukat; kivívni ’ környezetünk tiszteletét; szeretni és szeretve lenni (ezt többnyi re ■ lányok hangsúlyozzák). Kevésbé helyezik előtérbe az anyagi jó létet és még kevésbé az önös érdekeket. Véleményem szerint ezek a mai fiatal nemzedék erkölcsi arculatának a legfontosabb összetevői. — Mondjon, kérem, konkrét példát arra, hogy miben mutatkozik meg az ifjúságnak ez az álláspontja? — Már több mint fél évszázados gyakorlat, hogy az ország kiemelt építkezései, létesítményei felett az ifjúság védnökséget vállal. 135 ilyen objektum van, többségükben Szibériában és a Távol-Keleten. Évente nem kevesebb, mint 110 ezer ifjú önkéntes utazik el ezekre a helyekre. A fiúk és lányok ilyen hozzáállása annak a felismerésével függ össze, hogy egy új nagyüzem, bánya, út stb. üzembe helyezésétől függ az egyik vagy másik aktuális gazdasági faiadat megoldása, vagyis mind a társadalom, mind az egyén életének megváltozása. — A nyugati tömegkommunikációs eszközök azt hangoztatják, hogy a szovjet fiatalok egyre inkább hajlanak a nyugati ifjúság értékrendjének az átvétele felé. Példaként felhozzák a nyugati zene és divat iránti érdeklődést. Mi az ön véleménye ezzel kapcsolatban? — Előbb a szovjet emberek élet- színvonaláról szólnék. Vegyük e kérdés egyik összetevőjét, a komfortot. Emlékszem, például mennyire örültem gyermekkoromban, amikor a szüleim hűtőszekrényt vettek. Ma mér nehéz lenne olyan családot, még fiatalt is találni, amelyben ne lenne a háztartás gépesítve. Ez természetes folyamat, a szocializmus fő feladata, hogy az emberek életét jobbá tegye. Az államnak most erre több lehetősége van, mint korábban. — És most a nyugati zenéről! Soha nem elleneztük, nem voltunk ellene. Ellenkezőleg, mindig azon voltunk, hogy kicseréljük minden néppel egymás szellemi és kulturális kincseit. A diszké például, amely hozzánk Franciaországból jött, meggyökeresedett hazánkban, és ösztönzőleg hatott az ifjúság alkotótevékenységére. Jelenleg az országban' mintegy 10 ezer diszkó működik, amelyek közül a legtöbbet a KOM- SZOMOL-szervezetek hoztak létre. A mi felfogásunk szerint a diszkók olyan ifjúsági klubok, ahol nemcsak szórakoznak, hanem vitatkoznak, beszélnek is a zenéről. — Ami a divatot illeti, nos ma az amerikai farmerek és az orosz csizmák, rajzos sálak és szarafánok békésen megvannak egymás mellett. Persze Így van ez az egész világon, nem csak a Szovjetunióban és az USA-ban. Véleményem szerint e tények alapján helytelen beszélni az amerikaiaknak az oroszokra gyakorolt hatásérői és viszont. — Természetesen a jé mellett a nyugati életnek olyan elemei is beszivárognak hozzánk, amelyek nem mindig felelnek meg a szocialista álét aormáinak. De ez már a nevelés, az izlés kérdése. ANDREJ LOSZKUTOV (APN) A szovjet-indiai közös űrrepülés fontos mérföldkő a két ország termékeny, kölcsönösen előnyös tudományos és műszaki együttműködésében, mindenekelőtt a világűr békés célú kutatásában, hangsúlyozta Rakes Sarma, az első indiai űrhajós azon a nagygyűlésen, amelyet az Indiai—Szovjet Kulturális Társaság szervezett Tiruvanantapuramban. Sarma a továbbiakban kijelentette, hogy a szovjetindiai űrrepülés új, magasabb szintre emelte a két ország népeinek szilárd, baráti kapcsolatait. Azt a meggyőződését fejezte ki, hogy az India és a Szovjetunió közötti együttműködés nemcsak a világűr kutatásában, hanem más területeken is tovább bővül. XXX Az emberi jogok tiszteletben tartását és sajtószabad- ságot követeitek az uruguayi fővárosban lezajlott nagyszabású tüntetés résztvevői. A megmozdulást abból az alkalomból szervezték az ellenzéki politikai pártok, szakszervezetek és ifjúsági szervezetek, hogy éppen 155 év telt el a sajtószabadságról szóló első törvény életbe léptetése óta. A rendőrség gumlbotok- kal és könnygázzal támadt a tüntetőkre, nyolcvanat megsebesített, és sokat közülük letartóztatott. A katonai rezsim nyilatkozatot adott ki, amely szerint a tüntetés szervezőit bíróság elé állítják. Megfigyelők szerint a megmozdulás elleni rendőri beavatkozás az 1973-as katonai hatalomátvétel éta a legkeményebb ilyen intézkedés volt. xxx Alan Cranston szenátor a republikánus kormány eltávolítása mellett szállt síkra, s hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok jelenlegi militarista külpolitikáját alapvetően meg kell változtatni. A szenátor nyilatkozatában rámutatott, hogy Reagan elnök szembehelyezkedett valamennyi lényeges szovjet-amerikai fegyverzet- ellenőrzési megállapodással, amelyekről 1960 óta minden amerikai elnök tárgyalt. Hangsúlyozta, ha Reagant ismét elnökké választják, a kilátások még veszélyesebbek lesznek. Cranston ugyancsak felszólított a nukleáris robbanófejekkel végzett kísérletek azonnali befagyasztására, a nukleáris rakétarendszerek rendszerbe állításának megszüntetésére, és a világűr militarizálásának elhárítására. XXX Babrak Karmai legfelsőbb afgán vezető az amerikai Newsweek magazinnak adott nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy a kabuli vezetés támogatja azokat a megbeszéléseket, amelyek az ENSZ védnöksége alatt folynak az Afganisztán körül kialakult helyzet békés rendezésére. Az Afgán Demokratikus Köztársaságban levő korlátozott létszámú szovjet kon- tigens jelenlétéről kijelentette, hogy ez a kétoldalú kapcsolatok körébe tartozó kérdés, amely kizárólag a Szovjetunió és Afganisztán elbírálása alá esik. „Ha garanciákat kapunk arra vonatkozóan, hogy megszűnik a belügyeinkbe való beavatkozás, akkor nem lesz szükség a szovjet kontigans jelenlétére országunkban“ — szögezte le Babrak Karmai.
