Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-06-12 / 24. szám

NICARAGUA Aláaknázott ország H enry Morgan kalózvezér, aki a XVII. században a Karib tenger és Közép-Amerika at­lanti partvidékének rettegett alakja volt, a mocspras-lápos San Juan fo­lyó mentén ütötte fel tanyáját. A szin­te járhatatlan dzsungel kiváló védel­met nyújtott, a folyón pedig vagy a Nlcaragua-tó, vagy a tenger irá­nyában bármikor menekülnie lehe­tett — ha úgy hozta a sors. A kaló­zok búvóhelyéből lett San juan del Norta település nevét vagy száz esz­tendeje sokan úgy emlegették, hogy ez lesz a két világóceánt összekötő csatorna kiinduló pontja. Csakhogy a terv végül is Panamában valósult meg. Így azután a kalózok és a vi­lágkereskedelem egyaránt megfeled­kezett erről a vidékről. A Costa Rica határától alig öt ki­lométerre levő San juan del Norte tavaly óta a Nicaraguába behatoló fegyveres ellenforradalmi csoportok támadásainak egyik fő célpontja volt. A managuai kormány ezért elrendelte a település kiürítését. A helyőrség nyolcvan katonája időről időre harc­ba bocsátkozott a betolakodókkal. Azonban az idén április elején a Cos­ta Rica felől érkezett fegyveresek mér az első rohammal értésre adták, hogy nem valamiféle nyugtalanító akcióról van szó. Gránátvetőkkel és gépágyúkkal lőtték a helyőrség ka­tonáinak állásait. A harmadik napon, az elcsigázott, ivóvíz és lőszer nél­kül maradt védőkre rakétatüzet zúdí­tottak a támadók, s végül is a ma­gukénak mondhatták San Juan del Nortét. Nyugati hírügynökségek ekkor re­pítették világgá a hírt: rövidesen el­lenkormány alakul Nicaragua terüle­tén és a sandinista erők felmorzso­lására újabb offenzíva indul, amely­nek célja Bluefields kikötőváros el­foglalása. A terv végrehajtása az ARDE nevű ellenforradalmi szerve­zetre várt. Ennek vezetője Edén Pas- tora, aki „Comandante Zero“ mozgal­mi nevet viselt a diktatúra elleni küzdelem éveiben, majd fontos meg­bízatásokat kapott a forradalom győ­zelme után, ám egyéni megfontolások miatt hátat fordított harcostársainak és egykori ellenségeivel kötött szö­vetséget. Pastorának jó oka volt ar­ra, hogy a közeli győzelemben re­ménykedjék. Hatszoros túlerővel, va­donatúj fegyverekkel és helikopte­rekkel ellátva érték el osztagai San Juan del Nortét. Ha huzamosabb ideig sikerül megvetni lábukat az elfoglalt területen, akkor „kormányuk“ kül­földről kérhet segítséget. Honduras, Salvador és az Egyesült Államok pe­dig nem késlekedett volna ... A betolakodók reményei azonban igen hamar szertefoszlottak. Mana- guában a sandinista kormány vezetői nemzetközi sajtóértekezleten közöl­ték, hogy — bár a korábban kiürí­tett településnek nincs stratégiai je­lentősége — egyetlen talpalatnyi ni- caraguai földet sem engednek át az ellenségnek. A tenger felől, a leve­gőből, vízen és a szárazföldön meg­semmisítő csapás érte az ARDE cso­portját. A fegyveres ellenforradalmár akció kudarca után politikai vereség Is következett. Costa Rica kormánya bejelentette: nem járul hozzá a to­vábbiakban a Nicaragua elleni akció hoz, felszámolja az ARDE utánpótlá­si rendszerét és nemkívánatos sze­mélynek tekinti az országban Edén Pastorát és társait. Az ellenforradal­márok a fiaskó után kénytelen-kel­letlen „fegyverszünetet“ hirdettek. Costa Rica véleményének hirtelen megváltozásához feltehetően hozzá­járult az ts, hogy az Egyesült Álla­mok törvényhozásában jelentős poli­tikai erők ellenezték a nicaraguai törvényes kormány megdöntésére szánt dollármilliók további folyósítá­sát. Mindez egybeesett azzal, hogy a CIA vezetői megkísérelték megté veszteni a kongresszus tagjait, s meg­próbálták leplezni a hírszerző ügy­nökség által irányított és pénzelt felforgató akciókban játszott szere­püket. Csakhogy egyáltalán nem volt nehéz összefüggést találni a nicara­guai kereskedelmi kikötők elaknásí- tása, a Pentagon parancsára végre­hajtott felderítő repülések, a Hon- durasban épülő új repülőterek, a tér­ségben folyó partra szállási hadgya­korlatok és a managuai kormány megfélemlítését célzó más lépések között. Míg az amerikai propaganda a Szovjetuniót és Kubát vádolta beavat­kozással, addig egyértelműen kide­rült, hogy a nicaraguai kikötőkbe élelmiszerrel, iskolai felszerelésekkel, a gyapot- és kávéexporthoz nélkülöz hetetlen göngyöleggel érkeztek a ha­jók. A szomszédos Costa Rica Calde­ra kikötőjének Igazgatója, Rodrigo Arauz felháborodott hangon Ítélte el a kikötők elaknásítását. Olyan japán, brazil, francia és nyugatnémet hajó­kat mutatott a riportereknek, ame­lyek a tengeri aknák miatt kényte lenek voltak útjukat megváltoztatva más kikötőkben kirakodni. A kikötők kulcsszerepet játszanak Nicaragua életében. Corinto bonyolít­ja le az ország külkereskedelmi for­galmának háromnegyed részét. Ért­hető hát, hogy az ország a Hágai Nemzetközi Bírósághoz fordult, és az Egyesült Államok felelősségre voná­sát kérte a nemzetközi tengeri for­galom veszélyeztetése miatt. Washing­ton — mint megannyiszor, ha érde­kei megkívánják -r nem Ismeri el a fórum illetékességét a kérdésben. A Reagan-kormányzat figyelmen kí­vül hagyja a Nicaragua támogatására kibontakozott nemzetközi mozgalmat, amelyben szakszervezetek — köztük az AFh—CIO —, neves nyugati poli tikusok, köztük a Szocialista Inter- nacionálé vezetői hallatják a hang­jukat. Washingtonban mindent elkövetnek a nicaraguai forradalom vezetőinek lejáratására. Ezért nem fogadták el nagykövetként Nora Astorga asz- szonyt, aki a díktatúraellenes küzde­lem egyik legendás harcosa volt, je­lenleg pedig külügyminiszter-helyet­tes. Norfta — Nicaraguában így ne­vezik — 1978. március 8-án részt vett Perez Vega tábornok, a Somoza-re- zsím második emberének ártalmat­lanná tételében. A Sandinista Nemze­ti Felszabadítási Front eredeti terve az volt, hogy túszul ejtik a táborno­kot, és politikai foglyok szabadon bocsátása fejében elengedik. Norita, a csinos ügyvédlány találkát adott a tábornoknak, aki miután rájött, hogy az ellenállók csapdájában van, me­nekülni próbál. Norita később maga számolt be egy lapban arról, hogy miként végezték Vega tábornokkal. Astorga asszony a forradalom győ­zelme után a hírhedt Nemzeti Gár­da tagjaj felett ítélkező különleges bíróságok ügyésze volt. Külügyminisz­ter-helyettesként sokat tett Nicara­gua nemzetközi taekintélyének eme­léséért. A The New York Times ápri­lis közepén arról írt, hogy Washing­tonban a CIA javaslatára utasították vissza Nora Astorga nagykövetként való akkreditálását. MERUK JÓZSEF Fiatalokról - dióhéjban ♦ A z APN tudósítója beszélgetést folytatott Viktor Csernoszkutov szociológussal, a filozófiai tudo­mányok kandidátusával, az ifjúsági problémák számon tartott ismerőjével. — Nekünk, szociológusoknak meg­van a saját eszköztárunk, amelynek segítségével létrehozzuk a mai fiatal ember portréját. — Nemrégiben egy felsöosztályo- sok körében végzett vizsgálat — amely a jövőről faggatta az ifjúsá­got — kimutatta, hogy egoista motí­vumok csupán a megkérdezetlek 6 százalékánál vannak. A diákok túl­nyomó többségének társadalmilag hasznos és emberbaráti célja van az életben. És hisznek is abban, hogy ezek a célok megvalósíthatók, mert abogy ők mondják: ki más, ha nem az ember alakítja a jövőjét? — Mit értékel a legtöbbre, és mit vet el a mai szovjet fiatalság? — A mai szovjet fiúk és lányok értékrendjében a következők állnak az első helyen: hasznot hozni az em­bereknek; érdekes alkotómunkát vé­gezni; továbbképezni tudásukat; ki­vívni ’ környezetünk tiszteletét; sze­retni és szeretve lenni (ezt többnyi re ■ lányok hangsúlyozzák). Kevés­bé helyezik előtérbe az anyagi jó létet és még kevésbé az önös érde­keket. Véleményem szerint ezek a mai fiatal nemzedék erkölcsi arcu­latának a legfontosabb összetevői. — Mondjon, kérem, konkrét pél­dát arra, hogy miben mutatkozik meg az ifjúságnak ez az álláspont­ja? — Már több mint fél évszázados gyakorlat, hogy az ország kiemelt építkezései, létesítményei felett az ifjúság védnökséget vállal. 135 ilyen objektum van, többségükben Szibé­riában és a Távol-Keleten. Évente nem kevesebb, mint 110 ezer ifjú ön­kéntes utazik el ezekre a helyekre. A fiúk és lányok ilyen hozzáállása annak a felismerésével függ össze, hogy egy új nagyüzem, bánya, út stb. üzembe helyezésétől függ az egyik vagy másik aktuális gazdasági faiadat megoldása, vagyis mind a társadalom, mind az egyén életének megváltozása. — A nyugati tömegkommunikációs eszközök azt hangoztatják, hogy a szovjet fiatalok egyre inkább hajla­nak a nyugati ifjúság értékrendjének az átvétele felé. Példaként felhozzák a nyugati zene és divat iránti ér­deklődést. Mi az ön véleménye ez­zel kapcsolatban? — Előbb a szovjet emberek élet- színvonaláról szólnék. Vegyük e kér­dés egyik összetevőjét, a komfortot. Emlékszem, például mennyire örül­tem gyermekkoromban, amikor a szü­leim hűtőszekrényt vettek. Ma mér nehéz lenne olyan családot, még fia­talt is találni, amelyben ne lenne a háztartás gépesítve. Ez természe­tes folyamat, a szocializmus fő fel­adata, hogy az emberek életét jobbá tegye. Az államnak most erre több lehetősége van, mint korábban. — És most a nyugati zenéről! So­ha nem elleneztük, nem voltunk el­lene. Ellenkezőleg, mindig azon vol­tunk, hogy kicseréljük minden nép­pel egymás szellemi és kulturális kincseit. A diszké például, amely hozzánk Franciaországból jött, meg­gyökeresedett hazánkban, és ösztön­zőleg hatott az ifjúság alkotótevé­kenységére. Jelenleg az országban' mintegy 10 ezer diszkó működik, amelyek közül a legtöbbet a KOM- SZOMOL-szervezetek hoztak létre. A mi felfogásunk szerint a diszkók olyan ifjúsági klubok, ahol nemcsak szórakoznak, hanem vitatkoznak, be­szélnek is a zenéről. — Ami a divatot illeti, nos ma az amerikai farmerek és az orosz csiz­mák, rajzos sálak és szarafánok bé­késen megvannak egymás mellett. Persze Így van ez az egész világon, nem csak a Szovjetunióban és az USA-ban. Véleményem szerint e té­nyek alapján helytelen beszélni az amerikaiaknak az oroszokra gyako­rolt hatásérői és viszont. — Természetesen a jé mellett a nyugati életnek olyan elemei is be­szivárognak hozzánk, amelyek nem mindig felelnek meg a szocialista álét aormáinak. De ez már a neve­lés, az izlés kérdése. ANDREJ LOSZKUTOV (APN) A szovjet-indiai közös űr­repülés fontos mérföldkő a két ország termékeny, köl­csönösen előnyös tudomá­nyos és műszaki együttmű­ködésében, mindenekelőtt a világűr békés célú kutatásá­ban, hangsúlyozta Rakes Sarma, az első indiai űrha­jós azon a nagygyűlésen, amelyet az Indiai—Szovjet Kulturális Társaság szerve­zett Tiruvanantapuramban. Sarma a továbbiakban ki­jelentette, hogy a szovjet­indiai űrrepülés új, maga­sabb szintre emelte a két ország népeinek szilárd, baráti kapcsolatait. Azt a meggyőződését fejezte ki, hogy az India és a Szovjet­unió közötti együttműködés nemcsak a világűr kutatá­sában, hanem más területe­ken is tovább bővül. XXX Az emberi jogok tisztelet­ben tartását és sajtószabad- ságot követeitek az uru­guayi fővárosban lezajlott nagyszabású tüntetés részt­vevői. A megmozdulást ab­ból az alkalomból szervez­ték az ellenzéki politikai pártok, szakszervezetek és ifjúsági szervezetek, hogy éppen 155 év telt el a saj­tószabadságról szóló első törvény életbe léptetése óta. A rendőrség gumlbotok- kal és könnygázzal támadt a tüntetőkre, nyolcvanat megsebesített, és sokat kö­zülük letartóztatott. A kato­nai rezsim nyilatkozatot adott ki, amely szerint a tüntetés szervezőit bíróság elé állítják. Megfigyelők sze­rint a megmozdulás elleni rendőri beavatkozás az 1973-as katonai hatalomát­vétel éta a legkeményebb ilyen intézkedés volt. xxx Alan Cranston szenátor a republikánus kormány eltá­volítása mellett szállt síkra, s hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok jelenlegi militarista külpolitikáját alapvetően meg kell változ­tatni. A szenátor nyilatkoza­tában rámutatott, hogy Rea­gan elnök szembehelyezke­dett valamennyi lényeges szovjet-amerikai fegyverzet- ellenőrzési megállapodással, amelyekről 1960 óta minden amerikai elnök tárgyalt. Hangsúlyozta, ha Reagant ismét elnökké választják, a kilátások még veszélyeseb­bek lesznek. Cranston ugyancsak fel­szólított a nukleáris robba­nófejekkel végzett kísérle­tek azonnali befagyasztásá­ra, a nukleáris rakétarend­szerek rendszerbe állításá­nak megszüntetésére, és a világűr militarizálásának el­hárítására. XXX Babrak Karmai legfelsőbb afgán vezető az amerikai Newsweek magazinnak adott nyilatkozatában hangsúlyoz­ta, hogy a kabuli vezetés támogatja azokat a megbe­széléseket, amelyek az ENSZ védnöksége alatt folynak az Afganisztán körül kiala­kult helyzet békés rendezé­sére. Az Afgán Demokratikus Köztársaságban levő korlá­tozott létszámú szovjet kon- tigens jelenlétéről kijelen­tette, hogy ez a kétoldalú kapcsolatok körébe tartozó kérdés, amely kizárólag a Szovjetunió és Afganisztán elbírálása alá esik. „Ha ga­ranciákat kapunk arra vo­natkozóan, hogy megszűnik a belügyeinkbe való beavat­kozás, akkor nem lesz szük­ség a szovjet kontigans je­lenlétére országunkban“ — szögezte le Babrak Karmai.

Next

/
Thumbnails
Contents