Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-06-12 / 24. szám

Vásárvárosi pillanatképek

Újra zajos vult a brnói vásárváros. A nagyközönséget talán legjobban érdeklő árumintavásárt Ladislav Ada- mec cseh miniszterelnök-helyettes nyitotta meg, aki beszédében egyebek mellett megállapította.: „Épp az ilyen árumintavásár mutatja meg, hogyan valósítják meg a helyi gazdálkodási vállalatok és az ipari szövetkezetek a CSKP XVI. kongresszusának programját, és a CSKP KB 6. ülésének határozatait. Tényekkel támaszthatjuk alá, hogy több területen javulás következett be. De legyünk nbjektívek, és ismerjük be, hogy nem értünk el mindent, amit el szerettünk volna érni. Gyakran a bátorság, máskor az ötletesség hiányzik.“

Vásárvárosi sétánk ezt a gondolatmenetet követi nyomon.

A fogyasztó1! javak árusításával egybekötött idei brnói kiállítás minden eddiginél nagyobb területen, és minden eddiginél gazdagabb kínálattal zajlott tíz napon keresztül. A 457 kiállító résztvevő 45 746 négyzetméteren kínálta termékeit. A látogatók száma is felülmúlt minden eddigit: félmilliónál többen keresték fel az idei, 22. vásárt. A látottak sokakat ámulatba ejtettek. Hasonló mondatokat lépten- -nyomon hallani lehetett: „Bár mindez az üzletekben is kapható lenne!“, „Vajon mikor találkozunk ezekkel a termékekkel az üzlete.kben?“, „Minek ingerük itt fölöslegesen a vevőket, ha a termékek jó' része úgysem lesz kapható?“ ... A felvetett kérdések jogossága — a látottak és a’z előző évek tapasztalatai alapján — tagadhatatlan. Hiszen a vásári kínálat hasonlított bármely európai nagyáruházéhoz. Egy olyan nagyáruházéhoz, amelybe bemegy a vevő, S amit szeme-szája kíván, megkap, majd elégedetten távozik, Csak hát van a dologban egy bökkenő: a vásár tíz napig tart, és az év megmaradt háromszáz- -egynéhány napján szintén vásárolni szeretnénk. Szép, divatos, jó, kellemes anyagból készült ruhákat; kényelmes cipőket; ízlésünknek, elképzelésünknek, elvárásainknak megfelelő bútort; hangulatos fürdőszobacsempéket; kedves, ötletes játékokat; meleget adó plédeket; hasznos konyhai felszereléseket; • illatos, ízlésesen csomagolt, színvpnalas kozmetikai cikkeket; lakáskiegészítő és díszítő elemeket; jó ízű cukorkákat, kekszeket, konzerveket; szép kivitelezésű faházakat; bar- kácsfelszereléseket... A sort hasábokon keresztül folytathatnánk. S hadd tegyük még hozzá: a vásáron mindezt olcsón, mindenki számára elérhető áron vehettük meg. És ez a mai gazdasági helyzetben az egyik legfontosabb szempont. Jót, gyorsan, és olcsón. U- gyanezt fogalmazta meg — ha kicsit másképpen is — az idei vásár jelszava: „AZ emberekért dolgozni, az embereket szolgálni“. Ez, persze, cseppet sem könnyű feladat. Egy csapásra nem is lehet megvalósítani. Épp ezért a vásárlók türelmét teszik próbára minden egyes ilyen kiállításon agyár- tők és a kereskedők. Hiszen a hiányzó árucikkek egyre inkább természetesnek tűnő jelenségei mindennapi életünknek. De — s ez itt a kérdés — miért van ebből vagy abból az árucikkből kevés az ország üzleteiben, amelyeket itt a vásáron bemutatnak? Vagy miért nem jelennek meg bizonyos árucikkek az üzletekben, amelyeket itt a kirakatokban reklámoznak? Megpróbáltam — ha csak néhány árucikk esetében is — u- tánajárni a témának, mert a vásár, egyebek mellett, erre is lehetőséget kínált.

A vásárváros jellegzetes, Z pavilonjában, amely a legnagyobb, az egyes szövetkezeti vállalatok

kínálták termékeiket. Nagy volt itt a kavalkád reggeltől estig, hiszen szemet gyönyörködtető látvány tárult a látogató elé. Mindjárt a főbejárat melleit a lábbeliket gyártó szövetkezetek kirakatai és elárusítópultjai kaptak helyér.' Az ország egyik legnevesebb szövetkezete, a női. lábbeliket gyártó brnói; SNAHAi Olyan kollekciót mutattak be, amely látványára megdobbant a nők szíve. Néhány slágerlábbeli, elsősorban a textil alapanyagból készült, nyári viseletre alkalmas cipők már kaphatók, hosszú sor kígyózott értük. A szövetkezet egyik vezető munkatársa, Milan Várták készségesed válaszolt kérdéseimre.

— Mikor kerülnek a boltokba a kiállított cipők?;

— Jövőre, de csak részben — hangzott a tömör válasz.

Hogy jövői'4 azt még csak éréve Európa-szerte a fekete lakk- cipő volt a divatos, mindenki azt viselte. Gyorsan ráálltunk mi is a hasonló cipők gyártására. Nálunk viszont nem kellettek senkinek. Nem is voltak drágák, szépek is voltak, volt is belőlük elég. Ezzel csak azt akarom szemléltetni, hogy a piac teljes mértékben kiszámíthatatlan, néha érthetetlen. Nem lehet előre megjósolni, mi lesz a menő.

— Most például a vászoncipő a cikk. Keresik országszerte. Miért nem elégítik ki a piaci igényeket?

Előbb „kapok“ egy laikusnak kijáró mosolyt, aztán következik a válasz:

— Olcsó árucikkről van szó, száznyolcvan koronába kerülnek a vászoncipők. Ilyen olcsó árucikket pedig nagy mennyiségben nem kifizetődő gyártanunk.

Ez tehát a bűvös kör: az olcsót, a keresett cipőket a gyárnak nem kifizetődő gyártani; a drága, szép cipőket pedig nem tudja mindenki megvenni. Marad a középszint árban és minőségben. Ki érti ezt? Vagy ki érti a következő mondatokat: - Az a legnagyobb baj, hogy erre az üzletkötői vásárra beengedik a nagyközöhséget is. Itt a mintadarabok láttán valóban azt hiszik, jövőre mindez az üzletekbe is kerül. A látogató nem

lát a kulisszák mögé, nem tudja, hogy jövőre nagyon sok itt bemutatott cipő nem kerül az üzletekbe. Aztán szitkozódik. Meg aztán: cipőből olyan bőséges így is a választék, hogy az emberek nem tudják a sok közül a legmegfelelőbbet kiválasztani. Kevesebből biztos jobban tudnának választani'—< ezt már megfigyeltem az üzletekben.

Beszélgetésünk még hosszan zajlott, ám amikor számomra világossá vált, hogy már megint, mi fogyasztók vagyunk a vétkesek — udvariasan távoztam.

A Tesla vállalat a vásáron számos, sokakat érdeklő terméket mutatott be. Nagy volt a tolongás kiállítópavilonjaiban, pultjainál, bár meg kell mondani, az igazán keresett cikkek már az első napokban elkeltek. Az elárusítók információi alapján az URH-sávos DOMINA tranzisztoros rádió iránt mutatkozott a legnagyobb érdeklődés. Ára 1310 korona. A színes tévék úgyszintén vonzották a közönséget. Eze'kből a készülékekből idén az elmúlt évhez viszonyítva 53 ezer darabbal több kerül majd a piacra. Nagy volt az érdeklődés a fülhallgatók iránt is, amelyek egyébként csak ritkán kaphatók. Sláger volt továbbá egy 560 koronás női kvarcóra is.

Mi minden volt még keresett vásárfia? Természetesen elsősorban olyan árucikkek, amelyek e- gyébkor hiányoznak az üzletekből. Mélyhűtők és hűtőszekrények. ígérték, idén ezekből is mintegy hatvanezerrel több kerül majd a boltokba. Vagy a kerékpár. Tavaly 529 ezer darabot dobtak piacra. Idén nyolcvanezerrel több lesz. A vásáron láttam egy érdekes vonalú gyermekbiciklit. Á gyártó vállalat, a Mladá Boleslav-i Kovodruzstvo szakembere szerint eddigi évi termelésük 45 ezer darab, ami kevésnek bizonyult. Épp ezért bővítik kapacitásukat, s jövőre már 100 ezer darabot állítanak majd elő.

ígéret tehát akadt szép száip- mal. Az optimista természetű ember azt mondja: legyünk türelemmel, várjuk ki a jövő évet. Hátha jövőre megérjük, hogy az a sok nagyon szép — például — bútor, lakberendezési tárgy, építőanyag, tranzisztoros rádió, cipő ... kapható lesz. Hátha a gyártók és kereskedők rugalmasan felzárkóznak a vevők igényeihez. Hátha levonják a következtetéseket mindabból, ami egy-egy ilyen vásár során lezajlik. Hátha eloszlatják a vásárlók értetlenkedő kételyeit. Hiszen éppen ez a vásár, az itt kiállított termékek széles és színes skálája bizonyítja, hogy az ipar tud olyan árucikkeket előállítani, amelyekre szükség van, a- melyek keresettek, amelyek minden bizonnyal még külföldön is versenyképesek lennének.

ZOLCZER JÁNOS A szerző felvételei

Gyermekbútorqjcból is ötletes, gazdag volt a,kínálat.

Autó tetejére szerelhető sátor.

tem, hiszen ezen a vásáron a nagykereskedelem a jövő évi megrendeléseit köti le, ám azt már nem, hogy miért csak „részben“. Erre is megkaptam a választ:

— Az itt bemutatott szandálok, cipők egy része csak mintadarab marad. Néhány például azért, mert azt az alapanyagot, amelyből előállítottuk, hazai vállalat már nem gyártja, vagy azért, mert a kereskedelem nem tart rájuk igényt, vagy mert nem kell a vásárlónak, mert drága, nem divatos.

— Az utóbbi két indok, hogy drága,, nem divatos, elég nyomós ok, nem gondolja?

— Nézze: mi az, hogy drága, divatos, szép, meg ilyesmik? Ezek relatív jelzők. Én úgy ítélem meg, hogy nálunk az a divatos, ami titán fut mindenki, amit mindenki keres, már-már azt is mondhatnám, ami hiánycikk. Mert néhány

„Fogjuk meg, és vigyük“ — a vásárfiát.