Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-01-17 / 3. szám

Kése Lenin közvetlen irányításával folyt. A II. szovjetkongresszus október 25-én Lenin két előadása alapján elfogadta a békéről és a földről szóló dekrétumot, majd 26-án megalakította a Népbiztosok Tanácsát, amelynek elnöke, s ezzel a világ első szocialista államának kormányfője Lenin lett.

A szovjethatalom győzelme után Lenin a szovjet kormány élén hatalmas energiával fogott hozzá a hatolom megszilárdításához.

1919. március 2-án kezdeményezésére összeült a Kommunista Internacionálé I. kongresszusa, amely teljesen szakított a II. Internacionálét elposványosító opportunistákkal és árulókkal. Lenin ezekben az években mind a szovjet állam, mind a nemzetközi munkásmozgalom elvi és gyakorlati vezetésében óriási munkát végzett. Biztos kézzel irányítva a szovjet állam gazdasági és politikai építőmunkáját, és az ezekben az években írt műveiben kijelölte a szocializmus építésének útját. 1920-ban kidolgozta Oroszország villamosításának hatalmas tervét, a GOELRO tervet.

Az ifjú nemzedék részére az Oroszországi Kommunista Ifjúsági Szövetség III. kongresszusán is meghatározta a feladatokat:

„Az új nemzedékre bonyolultabb feladat vár. Önöknek a kommunista társadalmat kell felépíteniük. A munka első felét sok tekintetben elvégeztük. A régit annak rendje és módja szerint szétromboltuk, az már nem más, mint romhalmaz, aminthogy romhalmazzá kellett is változtatni. Az ifjúkommunista nemzedék feladata az, hogy ezen a talajon felépítse a kommunista társadalmat.

Önök előtt az építés feladata áll, s ezt a feladatot csak úgy oldhatják meg, ha elsajátítanak minden korszerű ismeretet, ha képesek lesznek a kommunizmust készen kapott, betanult formulákból, tanácsokból, receptekből, előírásokból, programokból olyan eleven erővé változtatni, mely egységbe foglalja az önök közvetlen munkáját, ha képesek lesznek a kommunizmust gyakorlati munkájuk vezérfonalává tenni.“

V. I. Lenin megtestesítette a proletár- forradalmár legszebb vonásait. A tudomány géniusza volt, sziklaszilárd akarattal, gyűlölte az elnyomást és a kizsákmányolást, forradalmi lelkesedés, a tömegek alkotó erejébe vetett korlátlan hit töltötte el, óriási szervezőkészséggel rendelkezett, és következetes internacionalista volt.

Az utóbbi időben talán legpontosabban Husák elvtárs értékelte Lenin tevékenységének és műveinek nagyságát:

„Lenin nagysága abban rejlik, hogy megvédte a marzizmus lényegét az opportunisták és a revizionisták minden kísérletével szemben ... új körülmények között sokoldalúan továbbfejlesztette a marxizmust ... A leninizmus korunk marxizmusa.“

Kezdjük akár Vlagyimir lljics egyszerű, szerény külsejével. Közepes termetével, egyszerű ellenzős sapkájával feltűnés nélkül elvegyülhetett bármelyik gyámegyed emberáradatában. Kissé keleties, barna arca volt — ennél többet nem Is igen mondhatnánk a külsejéről. Ha parasztruhát ölt, bármikor épp Ilyen köny- nyen elvegyül akár a volgai parasztok között Is; volt valami az arcában, ami arra vallott, hogy közvetlenül az egyszerű népből származott, hogy vérrokonság fűzte hozzá. De mihelyt belenézett valaki Vlagyimir Iljios szemébe — ezekbe a nem mindennapi, átható pillantású, belső erőt és energiát sugárzó sötétbarna, majdnem fekete szemekbe —, mindjárt megérezte, nem mindennapi emberrel van dolga. Hűséges barátja és figyelmes elvtársa volt igaz barátjainak, mindenkinek, aki annak a proletárpártnak volt a munkása, amelyet ő egész életen át fenntartás nélkül szolgált, de mindig és mindenütt kíméletlenül küzdött mindennemű fillszterség és nyárspolgáriasság ellen, könyörtelenül elítélt mindenféle, bármilyen mézzel álcázott megalkuvást. Ahol ő Jelen volt ott nem volt helye a fölösleges szószaporításnak, az üres beszédnek, s még kevésbé a fecsegésnek.

Egyszerűen beszélt, de szavait úgy fűzte egymáshoz, hogy nyomban megmutatkozott szellemi képességének koncentrált, nem mindennapi ereje. Kétségtelenül óriási munkabírású, sokoldalú tehetségű (nem véletlen, hogy éveken át a gimnázium legjobb tanulója volt) és pompás szervezetű ember volt.

Ebben a zömök, keménykötésű testben valósággal forrt, pezsgett az életerő, s nem csupán a szellem energiája, hanem az eres, egészséges, normális fizikumú ember energiája is. Mindenki másnál jobban felismerte a lángeszű Marx alkotta fegyver ellenállhatatlan erejét. Az 6 felfogása szerint a marxista elsősorban forradalmár. Harci riadót fújt, és zászlaja alá hívta a dolgozók millióit, kezükbe adva a marxi fegyvert, hogy élethalálharcra keljenek a kapitalizmus és a tőke szolgái ellen. Nagyszerűen forgatta a marxi tanítás vezérelveinek fegyverét.

Lenin élete, tevékenysége összeforrt a munkásosztály harcának nemzetközi méretű kibontakozásával, forradalmi eszmevilágának kikristályosodásával, az elmaradt országok és kontinensek kiszipolyozott népeinek ellenállhatatlan erejű szabadságharcával.

Lenin a demokratikus forradalmak fűzében edzett oroszországi munkásosztály

pártjának élén szervezte és vitte győzelemre a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat, amely hatalmas rést ütött a tőkésvilágon.

Marx és Engels meghirdette a munkás- osztály forradalmi hivatását, hogy a tőkésuralom sírásója legyen, s felépítse az osztálykizsákmányoláson és nemzeti elnyomáson alapuló rendszerek romjain a szocialista, majd pedig a kommunista társadalmat. Lenin abban a korszakban kezdte forradalmi tevékenységét, amelyben a tőkésuralom imperialista szakaszába lépett, átalakult az osztálykizsákmányolás és gyarmati elnyomás világ- rendszerévé, az emberiség óriási többségének leigázásává a monopóliumok, a finánctöke, a nemzetközi trösztök által. Marx és Engels a kapitalizmus felfelé ívelő Időszakában úgy vélték, hogy a proletárforradalom, az iparilag fejlett tőkés államok proletariátusának közös fellépésével válik lehetővé. Lenin kimutatta, hogy az imperializmus a bomlásnak indult kapitalizmus szakasza, amely a tőkésvilág összes gazdasági és politikai, osztály- és nemzeti ellentmondásainak addig nem ismert kiéleződéséhez vezet, hogy az imperializmus a szocialista forradalmak előestje. Ezt a megállapítást pedig maradéktalanul megerősítették a századunk elejétől egymást követő, földrengésszerű forradalmi mozgalmak és egyes országok és népek fejlődési fokozata közti mérhetetlen különbségek, a nemzetközi gazdasági válságok, a kirobbant imperialista világháborúk körülményei.

A munkásosztály Ideológiai és politikai felfegyverzésére Lenin kidolgozta a proletariátus forradalmi élcsapatának, a marxista munkáspártnak stratégiai és taktikai alapelveit az opportunizmus különféle válfajai ellen vívott szakadatlan harcban.

A forradalmi munkáspártok'építésének kérdése sürgetően felvetődött azért is, mivel a XIX. század utolsó éveiben Közép- és Nyugat-Európá szociáldemokrata pártjait megtámadta az opportunizmus és a revizionlzmus rozsdája.

Lenin rendkívüli jelentőséget tulajdonított a párt osztályjellege pontos meghatározásának. Azt a nézetet védte, hogy a marxista munkáspártnak kikristályosodott osztályjelleggel kell rendelkeznie. Ezt hangsúlyozni kell programjában, taktikájában és alapszabályzatában is. A munkáspárt osztályjellege ugyanis nemcsak szociális összetételétől függ, hanem ideológiájától, programjának céljaitól, feladataitól, stratégiájától és taktikájától, politikai tevékenysége irányelveitől is.

Tanulmányozva a proletárforradalom hajtóerejének kérdését, Lenin megvilágította a munkásosztály és a parasztság szövetségének történelmi fontosságát, a munkásmozgalmaknak, valamint a gyarmati és nemzeti felszabadító mozgalmaknak szerves összefüggését az imperializmus elleni harcban, minden haladó erővel való összefogás nélkülözhetetlen voltát a demokratikus és a proletárforradalom különböző szakaszain.

Lenin hangsúlyozta a munkásosztály vezető szerepét korunk demokratikus

forradalmi átalakulásában, s a nemzeti burzsoázia haladé jellegét a gyarmati népek szabadságra törekvő harcában. Rámutatott arra, hogy az elmaradott cári Oroszországban csupán a munkásosztály — mint következetesen forradalmi osztály — képes a széles néptömegek élén szétzúzni az abszolutizmus fegyveres ellenállását, ellensúlyozni a fejletlen burzsoázia állhatatlanságát és árulását, véghezvinni a demokratikus forradalmat s biztosítani az átmenetet a szocialista forradalomba. Felismerte ennek az átmenetnek bizonyos, adott körülmények között, békés úton való lehetőségét is.

A nemzeti kérdés egyik legrugalmasabb kutatójára talált Leninben, aki felismerte a gyarmati rabság, nemzeti elnyomás ellen harcoló népek nacionalizmusában a pozitív magot. A polgári nemzetek kialakulása és független állammá szerveződése után az uralomra került burzsoázia a nacionalizmust a nemzeti kisebbségek elnyomására s a dolgozók megosztására használja fel. Lenin, a bomlasztó és elnyomó jellegű polgári nociona- lizmussal szemben a proletár nemzetköziség s a nemzeti jogegyenlőség eszményeit állította.

A proletár nemzetköziség Lenin szerint nem zárja ki, sőt magába foglalja a munkásosztálynak hazája iránti szerete- tét, amely abban nyilvánul meg, hogy megvédje hazája függetlenségét mindenfajta imperialista agresszióval szemben, s szabaddá tegye hazája társadalmát minden osztálykizsákmányolástól és nemzeti elnyomástól. Lenin szerint a dolgozók, a munka emberei az igazi hazafiak, ők védelmezik következetesen a nemzeti függetlenséget és a demokratikus jogokat. Ezzel szemben a tőkésuralom a hazafiasság örve alatt hódító és elnyomó politikát űz, s ugyanakkor — a saját profitjának biztosításé végett — kész áruba bocsátani a nemzeti szuverenitást.

Lenin ellenzett mindenfajta nihilizmust vagy közönbösséget a nemzetiségi kérdésben, amely azt hirdeti, hogy a kizsákmányolás alapjainak megszüntetése gépiesen megoldja majd azt a kérdést Is. A nemzeti elnyomás azonban történelmi, társadalmi okokkal, a kizsákmányoló osztályok elnyomó törekvéseivel magyarázta, nem pétiig nemzeti, faji tulajdonságokkal. Lenin szorosan összekötötte a nemzeti elnyomás elleni harcot az osztályharccal. A nemzetiségi kérdés egyik sarkalatos elve a leninizmusnak.

Miben áll a Lenin által kijelölt út lényege? Röviden a következőképpen lehetne összefoglalni. Ez nem más, mint a szabad nemzetek szövetségének teljes önkéntessége, amely a szocialista köztársaságok szövetsége maximális szilárdságának a biztosítéka. Ez nem más, mint minden nemzet és nemzetiség teljes egyenjogúsága, következetes irányvonal az egyenlőtlenség nem pusztán jogi, hanem tényleges felszámolására. Ez nem más, mint minden egyes köztársaságnak, minden nemzetnek, nemzetiségnek testvéri szövetségben végbemenő szabad fejlődése. Ez nem más, mint az Internacionalista tudatra való állhatatos nevelés, és az ország minden nemzetének és nemzetiségének közeledését elősegítő tántoríthatatlan irányvonal.

Az SZKP Központi Bizottsága a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa és az Orosz SZSZK Legfelsőbb Tanácsa 1982 decemberében a Szovjetunió 'énegalakulásának 80. évfordulója alkalmából megtartott ünnepi ülésen Jurlj Andropov leszögezte: „A lenini hagyaték, a nemzetiségi politika lenini elvei szentek számunkra. Ezekre támaszkodva, következetes gyakorlati megvalósításuk révén hatalmas államot hoztunk létre: a Szovjetuniót, amelynek megalakulása nem csupán hatalmas lépést jelentett a szocializmus fejlődésében, hanem a világtörténelem egyik rendkívüli fontosságú mérföldköve volt. Minden

egyes szövetségi köztársaság, minden nemzet és nemzetiség pótolhatatlan módon járul hozzá a Szovjetunió gazdaságának és kultúrájának általános fejlődéséhez (...) sikeresen bontakoztatja ki lehetőségeit (...). A szovjet társadalom nemzetiségi és állami alapjainak megszilárdításában hatalmas mérföldkövet jelent a Szovjetunió új alkotmánya. Ebben a jelentős dokumentumban nem csupán az eddigi fejlődés eredményeit összegeztük, hanem kijelöltük az ország valamennyi nemzetének és nemzetiségének közeledéséhez és további virágzásához szükséges tartós és szilárd politikai-jogi alapokat ts.

A történelemben először az ország soknemzetiségű összetétele a gyengeség forrásából az erő és a virágzás forrásává vált.

A Nagy Októberi Szocialista Forradalmat követő évek gigászi önvédelmi harcában az imperialisták katonai intervenciós, gazdasági bekerítő politikájával szemben Lenin az első szocialista állam külpolitikájában a békés együttműködés elvét hirdette minden országgal.

Lenin a marxizmus forradalmi tartalmának és az oroszországi viszonyokra való helyes alkalmazásának érdekében folytatott sok évtizedes küzdelemben, majd pedig a kivívott győzelem megőrzésének éveiben fejtette ki ideológiai és politikai tevékenységét. De a legélesebb elvi harc hevében is emberi tudott maradni. A tévedések, hibák elleni könyörtelensége soha sem ment át nála forradalmár társai elleni személyes bosszúállásba. Lenin páratlan politikai személyiség volt. Forradalmár és gondolkodó, ugyanakkor humánus és szerény. Meg tudta érteni a dolgozók minden problémáját.

Kortársai Így emlékeznek róla: köztudomású, hogy Lenin nagyon szerény életmódot folytatott külföldön éppúgy, mint Oroszországban. Szerette a rendet, dolgozó- és hálószobájában mindig makulátlan rendet tartott. Moszkvai élete idején a Kremlben lakott, a Népbiztosok Tanácsa irodahelységeinek szomszédságában. öt kicsi szoba közül Lenin magának a legkisebbet választotta. Egyszer

parasztok keresték fel Lenint a Népbiztosok Tanácsában. Elég hideg volt, s a beszélgetés végén az egyik paraszt megkérdezte: Miért van ilyen szörnyű hideg nálad, Vlagyimir lljics? Nincs fa, takarékoskodni kell — felelte. Valamivel később egy vagon fa érkezett Moszkvába Lenin nevére; a parasztok küldték neki egy levél kíséretében, amelyben az állt: „... itt küldünk neked egy vagon fát, fűts be vele a kályhába, ha pedig nincs kályhád se, írd meg, azt is küldünk, nálunk több is van a faluban.“

Munkájában is szigorú volt. A Népbiztosok Tanácsában az előadó öt percig beszélhetett, a hozzászólók pedig csak három percig. „Ez nem gyűlés, elvtársak, agitációval nem kell foglalkozniuk, csak magáról az ügyről beszéljenek!“ Ha valakinek az - ideje lejárt, félbeszakította. A maga hozzászólásait is ugyanilyen szigorúan korlátozta. Köztudomású, hogy Gorkijért, aki az emigrációban támogatója volt, de aki értetlenül s ellenérzülettel tekintette a proletárforradalom, a proletárdiktatúra kényszerű intézkedéseit, az osztályellenséggel szemben, Lenin mindent megtett, hogy alkotási szabadságát s egészségét megóvja.

Az az ügy. amiért Lenin a marxista ideológia s politika teljes fegyverzetében egy életen át harcolt, ma már a szocialista államok egész rendszerében győzedelmeskedett. A’ leninizmus gondolatat inspirálják a kapitalista országok munkásmozgalmát, és beigazolódnak a gyarmati rendszer széthullásában, a széles körű nemzeti felszabadító és Imperialistaellenes mozgalomban. Az imperializmus, élén az USA-val, mint azt napjainkban tapasztaljuk, hatalmas összegeket fordít a fegyverkezésre, tömegpusztító fegyverereket gyárt, s állandóan veszélyezteti a békét, több száz millió ember életét. Ezzel szemben a szocializmus megszünteti a kizsákmányolást, az elnyomás rendszerét, s egyúttal az egész Im- perialistaellenes, a békefront támasza. E rendszer ereje bátorítóan hat a ttfkés államok munkásosztályára, haladó erőire, a gyarmati és félgyarmati népek függetlenségi harcára. E rendszer eredményei növelik a békét védő erők világtáborának erejét.