Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-06-05 / 23. szám

új ifjúság 8 Négy nap krónikája Május végén élénk gyermekcsi- viteléstől visszhangzottak Duna- szerdahely (Dun. StredaJ utcái, terei. A Dunamenti Tavasz, a csehszlovákiai magyar gyermek- színjátszó együttesek, bábcsopor­tok, vers- és prózamondók köz­ponti versenyének több mint száz szereplője találkozott immár ki­lencedszer a Csallóköz központjá­ban. Az eseménysorozatot a hősök emlékművének megkoszorúzása, az ünnepi megnyitó és a Szlovák Nemzeti Felkelés tiszteletére ren­dezett ünnepi műsor vezette be. Ezt követően a vers- és próza­mondók I., II. és III. kategóriá­jának a versenyzői léptek a zsűri elé, majd értékes szeminárium kö­vetkezett a bábcsoportok vezetői és általában a pedagógusok szá­mára: a pedagógiai bábjátszásról volt szó. A szereplők ez alatt az idő alatt sem unatkoztak. A Városi Műve­lődési Ház előtt „felsorakozott" a négytagú Pántlika zenekar, és megkezdődött a táncház. Öröm­mel kell megállapítani hogy nem­csak a szereplők, hanem a helyi iskolák tanulói i# szívesen ismer­kedtek népművészetünk táncre­mekeivel. A táncház bár ideigle­nesen megszakadt a városban, de este folytatódott az eperjesi (Ja- hodná) pionírtáborban, ahol a szereplők laktak. Sajnos, itt már fagyosabb volt a hangulat, amit azonban nem a jókedv hiánya okozott, hanem a didergésre for­dult időjárás. A .második napon annál forróbb lett a légkör; színre léptek a bá­bosok, hogy tanúságot tegyenek felkészültségükről. A két kategó­riában összesen hét csoport mér­te össze erejét. A zsűri a verseny után csak hosszas tanakodás, vi­tatkozás után tudta odaítélni a dí­jakat. Az I, kategóriában a duna- szerdahelyi Százszorszép, a II. ka­tegóriában a komáromi Napsugár bizonyult a legjobbnak. Monda­nom sem kell, hogy az eredmény kihirdetése után a pionírtáborban amolyan „öröm-üröm“ hangulat uralkodott a kis szereplők között. Mégpedig aszerint, hogy a döntés mennyiben volt összhangban az elvárásokkal. Az eredményhirde­tés utáni tábortűz azonban jó­kedvre derítette a gyerekeket. A harmadik napon, nyolc ■ szín­játszó együttes lépett színpadra. Itt jegyezzük meg, hogy idén a versenyen nem szerepeltek külön csoportban a kisszínpadi formák, hanem minden csoportot a szín­játszó együttesek műfajéba sorol- ak. A szervezők szerint ez azért lett így, mert a két műfaj kö­zött elmosódtak a határok. Talán megérné elgondolkodni azon, va­jon helyes elhatározás volt-e ez. Nem vitás ugyanis, hogy ezekből a gyermekcsoportokból került ki a felnőtt színjátszás utánpótlása. Márpedig a felnőtteknél megvan a két színpadi forma közti elha­tárolás. Ha tehát nem kívánjuk a felnőtteknél is összemosni a két irányzatot, szorgalmaznunk kelle­ne, hogy a színjátszás mindkét ágazata jusson hozzá „szereplő- tartalékokhoz“. A színjátszó csoportok közül az I. kategóriában az alsószeli (Dől. Saliby) Pejkó Színpad és a stúro- vói Hahota vitte el a pálmát. A negyedik nap már a búcsúz­kodásé volt. Az ünnepi bezárás után a Hahota a fülekl (Fílako- vo) Kazinczy Színpád és az Apró Szőttes búcsúzatták a kis szerep­lőket. Viszontlátásra egy év múlva a tizedik Dunamenti Tavaszon. — hr — A gyermekszínjátszó együttesek és bábcsoportok országos versenyének eredményei BABCSOPORTOK I. kategória 1. SZÁZSZORSZÉP, Dunaszerdahely (Dun. Streda) 2. PRÜCSÖK, Marcelháza (Marcelová) 3. MÁLYVÁCSKA, Perbenyík (Pribenik) A TÁBORTŰZ díja: CSIBÉSZEK, Szarva (Rohovce) II. kategória 1. NAPSUGÁR, Komárom (Komárno) 2. HÓVIRÁG, Zselíz (ZeliezovceJ 3. PITYPANG, Fülek (FUakóvoj SZÍNJÁTSZÓ együttesek 1 I. kategória 1. PEJKÓ SZÍNPADA, Alsószeli (Dőlné Sa­llby) 2. NAPSUGÁR, Somorja (Samorín) 3. JÁTSZANI Jó, Zone (Tureií) II. kategória 1. HAHOTA, Stúrovo 2. KAZINCZY SZÍNPAD, Fülek (Filakovo) 3. BODROGKÖZI APRÓSZlNPAD, Királyáéi- niec (Král. Chlmec) A király pantallója a Stúrovólak előadásában Táncház a Városi Művelődési Ház előtt A nagykaposiak (Vei. KapuSanyJ Lúdas Matyija Hasznosat a kellemessel Telt ház A klub mint művelődési torma ho- va-tovább nagyobb teret hódít. Elő­nye, hogy lehetővé teszi fellazítani a merevebb, hagyományos művelődési formákat, alkalmas az új utak kere­sésére, vonzóbbá teheti a közművelő­dést. Persze csak akkor, ha a klub vezetősége él is a lehetőségekkel, ha kellő fantáziával és cselekvőkész­ségei rendelkezik. Ilyen „nem ha­Az előadó Marcel Béla és közönsége gyományos“ klubestére kaptunk a napokban meghívást Somorjára (Sa- morln). A CSEMADOK helyi szervezete mű­velődési klubjának és a Városi Hon­ismereti Háznak a meghívója „sza­badtéri“ klubestre invitált Khín An­tal születésének századik évforduló­ja alkalmából. A Mester egy ideig Somorján tanárkodott, de pedagógiai munkássága mellett néprajzi gyűjtést is végzett a halászok között, s ő volt a kezdeményezője az első somor- jai múzeum megalapításénak. Amikor késő délután beléptünk a , honismereti ház kapuján, egy kicsit aggodalommal vártuk, vajon hányán jönnek el erre a szokatlan találko­zóra a meleggel éppen nem bővel­kedő májusi estén. Tévedtünkl Mire az óra elütötte a hetet, több mint nyolcvan klubtag, többségük­ben fiatal, ült a pázsitos udvar kör­körös „auditóriumában“. Az est első felében Marcel Béla, a dunaszerda- helyi (Dun. Streda) Csallóközi Mú­zeum etnográfusa tartott előadást a csallóközi halászok hiedelemvilágá­ról, majd Koday Lajos nyugalmazott pedagógus ismertette Khín Antal életművét. Az est vendége Pongrácz István bácsi volt. A hetvenhét éves csölösztői (CílistovJ halászmester egyike azon kevés dunai halászok­nak, akik még élnek. Érdekes volt hallani, hogyan élte át István bácsi mindazt, amit az előző előadásban mint hagyomány felsorolását hallot­tuk. Így szőttük a hálót — mondja Pong­rácz István bácsi Mire az előadások elhangzottak, az udvar egyik zugában elkészült a sült hal és a bográcsban fortyogó halász­lé. Az ilyen előadás után megszo­kott „vita“ mentes volt minden for­malitástól, a halínyencségek kóstol­gatásával folytatódott. Majd amikor később a sötétségben felhangzottak a Csalló népművészeti együttes zene­karának bánatűző, vidám dalai, a mű­velődési találkozónak indult este tár­sadalmi eseménnyé vált. A kellemet­len hűvös ellenére csak nehezen akart vége szakadni a rendezvény­nek. A szervezőknek sikerült nem szabványos formával megvalósítaniuk céljukat: szórakozva művelődni. Ahogy értesültünk tőlük, a következő rendezvényüket főtt kukorica és friss dinnye kíséretével tervezik. — hr — Jón Cikovsky felvételei A Moszkvai Művész Színház, a hires MHAT egyik előadásának szünetében megkérdeztünk néhány nézőt: mit gon­dolnak, minek köszönhető, hogy ma­napság ilyen sokan akarnak színházba menni? Sokféle választ kaptunk. „Egy­re több a müveit ember. Nőnek a kul­turális igények. Az emberek valószínű­leg belefáradtak a tévénézésbe, eleven kapcsolatot akarnak a színészekkel.” Az egyik néző pontosította a kérdésünket, „Moszkvában nemcsak ma akarnak so­kan színházba menni, itt soha nem lanyhult a színház Iránt az érdeklő­dés.“ A városban több mint, harmjne szín­ház működik. Arculatukra elnevezésük is fényt vet. Szatíra. Cigány. Operett. Pantomin. Központi Gyermekszínhéz. Bábszínház (Ilyen több Is van, külön a felnőtteknek, külön a gyerekeknek). Esztrád. Mindez a világhírű Nagyszín­ház (opera és balett), valamint a pró­zát játszó Kis Színház, a már említett, voltaképp a szovjet Nemzetinek számító Művész Színház, a Vahtangov Színház és a Mósz-szovjet Színház mellett. Jó, ha lehet válogatni, de ez most már szükséglet is. Moszkvai színházláto­gatók azt állítják, hogy számukra na­gyon fontos, hogy egy-egy mülntézet- ben más-más a játékstílus és eltérők a rendezői hagyományok, nem is beszél­ve a repertoár sajátságáról. Lényeges, hogy milyen nézőrétegre számít a szín­ház. Van, ahova többnyire fiatalok jár­nak. Vannak „rendezői“ és vannak .szí­nészi“ színházak. A lényeg az, hogy sok önálló arculatú társulat dolgozik, és nem ritkaság, hogy két színház — persze más feldolgozásban — ugyanazt a darabot játssza. A műsoron levő daraboknak valami­vel több mint a fele orosz klasszikus és mai szovjet írók műve. A többi kül­földi darab. Némelyik színpadra állí­tásához vendégrendezőt hívnak meg. Természetes, hogy moszkvai rendező­ket külföldre hívnak. De a moszkvai színházak is egyre gyakrabban cserél­nek egymással rendezőket. Ne felejtkez­zünk meg a vendégszereplésekről sem; a fővárosban szerepelnek Taskent, Mlnszk, Tbiliszi. Kl)ev, Vilnius neves társulatai, a moszkvaiak pedig náluk lépnek fel. Kell-e mondani, hogy a ven­dégszereplések alkalmat teremtenek az alkotó eszmecserére, a repertoár és t színpadi kultúra felfrissítésére. Minden fővárosi színház átlagosan négy új darabot mutat be egy évadban. De úgynevezett kis színpadok is mű­ködnek Moszkvában. Ezeket fiatal ren­dezők, színészek és írók rendelkezésé­re bocsátották. Ügy tartják, hogy egy kis teremben, ahol a színész és a nézd egészen közel van egymáshoz, különösen feltűnik a hamis, rossz alakítás. Ilyen kísérleti előadásokkal mutatko­zott be számos fiatal rendező, akiknek a nevét ma már az egész moszkvai szín­házt világ ismeri. Módfelett nehéz be­jutni ezekre az előadásokra, amelyek olyan pici helyiségekben zajlanak, ahol esetleg csak félszáz szerencsés néző fér ell A televízió is csak ritkán közvetíti a kis színpadok előadásait. Bezzeg a nagy színházak előadásait a televízió és a rádió is nemegyszer át­veszi. Otthon olcsóbb is, kényelmesebb is — gondolhatnánk, a képernyő ezért a színpad veszélyes vetélytársa. Nos, a színházak és a televízió megállapodása szerint a darabot csak rögzítése után két évvel lehet sugározni. A valóságban azonban, ahogy Vlagyimir Szeleznyov, a Moszkvai Városi Tanács felügyelete alatt működő kulturális főigazgatóság helyettes vezetője elmondta, az utóbbi időben a színházaknak ntnes kifogásuk a határidő megkurtítása ellen. A bevé­tel nem csökken, sőt, Ingyen reklámot kapnak az előadáshoz. Egyre többen úgy látják azonban, hogy a televíziós közvetítés minden erénye ellenére nem igazi színház. Szükség van a nézőtér atmoszférájára, arra, hogy az ember akkor és ott legyen az előadás születésének tanúja, úgy érezze, hogy valami személyes része van a da­rabban, hallani kell a függöny suhogá­sát, és a darab végén bravót kiáltani vagy rosszallóan hallgatni. (A szovjet nézők előadás közben és a felvonások végén rendszerint nem tapsolnak, az előadás után viszont gyakran lelkes ki­áltásokkal adnak hangot tetszésüknek. — A szerk.) Más szóval, egyre több né­ző válik színházpártivá. Nem Itt kell-e keresnünk a pénztáraknál álló soroknak és annak a bizonyos rendkívüli érdeklő­désnek az egyik oldalát? APN T

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents