Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-06-05 / 23. szám
új ifjúság 6 A Pravda — Televízió — Slovnafí nemzetközi atlétikai verseny fénypontja kétségkívül Szergef Bubka rúdugró 585 centiméteres ragyogó világcsúcsa volt. A szakemberek véleménye szerint abban a pillanatban talán-talán a bűvös hatméteres határt is átvitte volna, mert akkora tartalékkal huppant át a léc fölött. Az 590 centiméterrel már sikertelenül birkózott, de ki vehette tőle zokon a fárasztó, majdnem négy óra hosszat tartó maratoni verseny végén?! A cím nem tőlem származik, hanem Szerjozsa edzőjétől, Vitalij Afanaszjevics Pét- rovtól. Egy nappal a nagyszerű csúcsdöntés előtt találkoztunk rövid időre védence társaságában. — ö, Szerjozsa ideális sportember — mondta, nem kis zavart okozva ezzel a tavalyi I. atlétikai világbajnokság aranyérmesének, aki már addig is — bár fedett pályán — sikerrel megbirkózott a világcsúcsot jelentő magassággal. — Senki és semmi sem hozza ki a sodrából, és minden zokszó nélkül teljesíti az utasításaimat. A donyecki sportoló, aki a magánéletben Is ideális és közvetlen beszélgetőpartner, zavartan hárította el az edző dícséretét. — Hát ez azért túlzás — mondta —, de az az érzésem, hogy az edző nem akár nekem rosszat, ezért valóban igyekezem maradéktalanul teljesíteni az utasításait. Az alig huszonegy éves a{léta tavaly bal- szerencsével kezdte az évet. Télen sokat betegeskedett, úgy volt, hogy ki sem jut a világbajnokságra. Aztán mégis ktvitték, és ő világbajnoki címmel hálálta meg a bizalmat. Aztán ősszel edzőjével együtt visz- szavonultak Donyeckba és kitartóan edzettek. Meg is lett az eredménye. Szerjozsa az idei fedett pályás idény legszenzációsabb sorozatát hozta, amely január 15-én Vilniusz- ban kezdődött. Átadta a múltnak az amerikai Olson fedett pályás világcsúcsát. Az új csúcs 581 centiméter, amelyet később két ízben megtoldott .egy-egy centiméterrel. Sokáig ez volt a legnagyobb magasság, amelyet ember rúddal átvitt. Aztán a frangia Vigneron nyílt pályán is teljesítette ezt a magasságot. Ez volt a világcsúcs egészen május 26-ig. — Hogy világcsúcsot ugrok-e — válaszolt a kérdésre kérdéssel egy nappal a sikeres kísérlet előtt Szerjózsa —, azt nem tudom. Mindenesetre megkísérlem. A versenyeken rendszerint nem foglalkozom a többiekkel, nem érdekel az eredményük. Elég sokáig tart, míg rám kerül a sor, és ez nem jó. Nem félek a magasságoktól sem, sőt még attól sem, hogy eltörik a rúd, mert ez is előfordul. Hogy a hat métert én ugrom-e át elsőként, azt persze nem tudom megmondani. Vagyunk egynéhány an, akik egyenlő eséllyel fenjük a fogunkat a sporttörténeti pillanatra. Magamat is közéjük sorolom. Nem alaptalanul. Az ideális sportember "■■■■ ■ ' ■■■'— ■ . ... ....................- ■■■ 1 Félek attól a naptól Az élet megy tovább 'játékok körüli hercehurca. Elég fiatalnak érzem még magam ahhoz, hogy akár a legközelebbi olimpiát játékokon vagy más világversenyeken Is sikerrel szerepeljek. ■Pír X P—T—S atlétikai verseny első napján a beavatatlan közönségnek kétszeres világcsúcstartónőnk (400, 800 méter), Jarmila Kratochvílová okozta a legnagyobb csalódást. A 100 méteres síkfutásban csak a harmadik helyen végzett. Ez a felületes szemlélő benyomása, pedig ha ismerné az előzményeket ... — Jarmila még nincs teljesen rendben — mondta másnap reggel Miroslav Kváő, világbajnoknőnk és olimpiai e- züstérmesünk edzője. — Hosszú ideje hátgeríncbántalmakkal bajlódik, és csak az tudja, hogy mit jelent ez, aki már átélte. A P—T—S atlétikai versenyt mindig első számú hazai versenynek tartottuk, ezért erkölcsi kötelességünk részt venni rajta. Nemcsak a mezőny és a verseny szempontjából, hanem az azt körülvevő hangulat miatt is. Megfigyeltem, hogy Jarka mindig kitűnően érzi magát Bratislavában, a közönség egészen nagyszerűen viselkedik. Kevés ilyen hálás közönséggel találkoztam a világ atlétikai pályáin. A teljes igazsághoz tartozik, hogy Jarmila a hosszú betegeskedés után az ostravai Aranycipő-versenyen állt három nappal korábban először a rajthoz. A P—T—S másnapján némileg kárpótolta is a közönséget azzal, hogy nagyszerű versenyben bár nem a legjobb idővel, győzött a kétszáz méteres síkfutásban. , — Tény, hogy ha a világbajnokság után nem következett volna közvetlenül az olimpia, akkor már tavaly abbahagytam volna a pályafutásom. Elhatároztam azonban, hogy folytatom, és megpróbálom megszerezni az olimpiai aranyérmet, amellyel semmilyen érem nem ér fel. Helsinkiből több a- ranyérmet elhoztam, de ha azt kérdsz- nék, hogy melyiket becsülöm többre, akkor az olimpiai ezüstéremre szavazók, amelyet Moszkvában szereztem. Elég szomorú, hogy nem rajtolhatok a nyári olimpián, de az adott körülmények között, amikor a rendező ország nem szavatolja a versenyek normális lebonyolítását, valóban nem tartom lehetségesnek, hogy ott legyünk. így természetesen helyeslem a Csehszlovák Európa- és világbajnokunk, olimpiai ezüstérmes diszkoszvetőnk, Bugár Imre a közelmúltban az Amerikai Egyesült Államokban portyázott, és alapjában véve végigvert mindenkit. — Na, ez azért túlzás — hárítja el a dicséretet. — Modestóban kikaptam legjobb barátomtól, Géza Valenttól, és az igazsághoz tartozik még, hogy a legjobb amerikai diszkoszvetők kt sem álltak ellenünk. _ ??? •— Akkor már köztudomású volt, hogy nem veszünk részt az olimpián, és szerintem nem akartak velünk találkozni. Mert. az esetleges sikertelenség kétségbe vonta volna az olimpiai játékok mezőnyének hitelességét. — Mit tapasztaltál az olimpiai játékok színhelyén alig néhány héttel a versenyek kezdete előtt? — Az egyszerű emberek természetesen elítélik az amerikai kormányzat és a különféle szervezetek alantas mesterkedéseit, amelyek lehetetlenné tették, hogy a szocialista országok sportolói részt vehessenek az olimpián. Mindenütt szívélyesen, kedvesen jogadtak bennünket. Elhalmozták a figyelmességükkel, s velem és másokkal együtt nem értették, mire jó ez a keresztes hadjárat a szocialista országok sportolói ellen. — Minden bizonnyal szomorú fejezete az életednek, hogy nem rajtolhatsz az olimpián, amelyen a formád és az elért eredmények alapján jól szerepelhettél volna.- Magam is így látom a dolgot. Keményen készültem az olimpiára, és úgy Vélem, ha egészségileg rendben lettem volna, akkor egész biztos helytállók. Tulajdonképpen így időzítettük a felkészülést is. De hát mit lehet tenni ...Az élet megy tovább. — Es hogyan? — Már mondtam, hogy mindent úgy időzítettünk, hogy mondjuk augusztus 10-én Los Angelesben dobjak egy nagyot. Sajnos, erre már nem kerül sor. Viszont az időt nem lehet megállítani, és a napok egymás után múlnak. Mivelhogy a felkészülésben egy csöppet sem lazítottam, a formaidőzítés megtörtént, az az érzésem, hogy augusztusban vagy augusztus végén dobhatok egy nagyot. — Világcsúcsot? — Lehetséges. Elég jó formában érzem magam ahhoz, hogy akár világcsúcsot is dobjak. Szerencsére nagyon jó edzőpartnerem is van hozzá Géza személyében. Na meg az emberben dolgozik egy kicsit az a kis ördög is, hogy most majd megmutatom. — Mik a legközelebbi terveid? ■— Június harmadikén Zaragozában rajtolok (lapzárta után — a szerk. megj.j, ahol tavaly először dobtam túl a bűvös hetvenméteres határt, és ragyogó csehszlovák csúcsot állítottam fel. Egészen kiváló dobókor van ebben a spanyol városban. Ki tudja, talán ászéi is kedvez. Aztán következik a Rosicky- -emlékverseny, és mint mondtam, a formaidőzítés augusztusra történt, úgyhogy a többit bízzuk a jövőre. Különben engem nem hangolt le az olimpiai Nemzeti Olimpiai Bizottság döntését, hogy nem veszünk részt a játékokon. Más kérdés persze, hogy milyen színvonala lesz ennek a versenynek. Némely számban lényegében a második „garnitúra“ indul. Kíváncsi lennék, milyen érzés lesz majd bárki számára győzni egy ilyen nívón aluli versenyben. Igaz, hogy öt-tíz évvel később már csak a győztes neve szerepel a listán, és senki sem kérdezi, milyen versenyben jutott az olimpiai éremhez. Nekmn mindig szárnyakat adott, ha erős mezőny indult. Helsinkiben például már holtfáradt voltam, amikor a 400 méteres síkfutás döntőjében indultam. Hét rajttal a lábamban azt hittem, hogy menten összeesek. A kiváló mezőny meg a versenyhangulat azonban mégis szárnyakat adott és világcsúccsal győztem. Azt hiszem, szükség van rá, hogy megszorítsák az embert. Márpedig milyen verseny lesz az, ha nem lesznek ott a szovjet és NDK-s lányok, az a három- -három versenyzőnő, és mi ketten Ko- cembovával. Már ne vegyék szerénytelenségnek, de annál egy hazai verseny Is színvonalasabb! Keserű szavak egy kiváló sportoló szájából, aki világéletében a szerénység és a sportszerűség mintaképe volt, akit a közelmúltban az amerikai hír- ügynökségek is a világ legjobb sportolójává nyilvánították. Egyéni tragédiája, hogy talán utolsó lehetősége volt arra, hogy olimpiai győzelemmel fejezze be páratlan pályafutását. Hogyan tovább? — Félek attól a naptól, amikor sor kerül arra, hogy utoljára állok rajthoz. Már most sírhatnékom támad, hogy be kell fejeznem a pályafutásomat. S ha egv évvel korábban még azt mondtam magának, hogy azután már sohasem foglalkozom a sporttal, akkor most el kell mondanom, hogy mégis mellette maradok. Egyszerűen már el sem tudom nélküle képzelni az életem. Edzői tanfolyamra járok, és úgy gondolom, hogy egy ideig az ifjúságiakkal foglalkozom, és vagy négy év múlva akár a középtávfutó válogatott lányok felkészítését is kézbe vehetem. Az az érzésem, hogy van hozzá elég tapasztalatom, és sokmindent megtanultam Kvác edzőtől, akinek talán sohasem leszek képes megköszönni mindazt, amit értem tett. Lehet, hogy talán egyszer majd engem is kárpótol valaki a fáradozásomért. Egyelőre azonban az idén még maradok a pályán. Következik Párizs, egy nemzetközi viadal (lapzárta után zajlott le), a Rosicky emlékverseny, egy nemzetközi viadal az NSZK- ban, és az NSZK — francia — lengyel — csehszlovák négyesviadal Hannoverben. Ha teljesen rendbe jövök, úgy érzem, még bizonyíthatok. De borzasztóan sajnálom, hogy nem lehetünk ott az olimpián, és az az érzésem, hogy az ellenfeleink is ezt érzik. Amikor az év elején Amerikában versenyeztünk, meghívott bennünket otthonába Evelyn Ashford. Nagyon jól éreztük magunkat nála, és meggyőződésem, hogy az egyszerű amerikaiak, a sportolók nem tehetnek róla, hogy "a kormányzat ide juttatta a játékok ügyét. Az oldalt írta: PALÁGYI LAJOS Helexa felvételei v *
