Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-05-29 / 22. szám
VONTSZEMÜ HENRIETT^ EGY ÉRETTSÉGI TALÁLKOZÓ ALA K edves olvasóm, én most nem arról akarok írni, amit megírna bárki egy ilyen találkozóról, hanem arról, milyen lehet valójában ez a viszontlátás. Nem arról akarok írni, hogy kinek milyen az iskolai végzettsége, még csak nem is azt, hogy hányán mentek férjhez, hányán nősültek meg vagy ehhez hasonlót. Ez most mind felesleges, elhanyagolható. Most valami mást akarok mondani, egészen mást. Mindenképpen érdekes dolog visszaülni a padokba, és újra felemelni a kezünket, mintegy jelezve, hogy valamit mondani vagy kérdezni szeretnénk. Aznap értettem meg valamit abból a bonyolult fogalomból: közösség. Mikor készülődtem a találkozóra, eszembe jutottak azok, akik épp így készülnek valahová, illetve pontosan oda, ahová én. 'Beléptünk az osztályba, s nem tudtunk mit mondani, de nem is volt erre szükség, mindent értettünk. Nem akartuk elhinni, hogy eltelt egypár év, hogy vannak köztünk olyanok is, akiket nem láttunk évek óta. Megállítottuk az időt, kizártunk mindenkit és mindent, aki és ami nem tartozott valamikor oda. Megszűntek számunkra, s úgy éreztük, hogy valamiféle csodálatos időgéppel visszarepültünk a távolba, piem tudtunk semmit mondani, gyerekek voltunk megint, s akkor hirtelen az jutott az eszembe: vannak emberek, akikből sose lesz felnőtt, akik talán örökre gyerekek maradnak, mint mi. Mérnökök, tanárok, jövendő orvosok és egyáltalán mindenki gyerekké tfírpült. Bég nem találkoztam ekkora tisztasággal, mint azokban a percekben. Aztán szétröppentünk az osztályfőnöki óráról, vltfük a lelkűnkben mindazt, amit megőriztünk a múltból, ami nem tűnik el soha az ember lelkivilágából, mert a lélek csodálatos konzerváló szer. Aztán elindultunk, hogy együtt ünnepeljünk. Beszélgettünk. Néhányon lángoltak, aztán elment a Tanárnő, és mi úgy éreztük, felügyelet nélkül hagyták a gyerekeket. Valamit mondani akartunk egymásnak, amit eddig nem mertünk kimondani, mert féltünk, hogy felfedjük az iga- ■ zi Ént. 'Aztán mindenki azzal beszélgetett, táncolt, akivel mindig is szeretett volna. Elaltattuk a jelent, hogy felébredjen mindaz, ami bennünk volt eddig is, csak valami hiányzott ahhoz, hogy megvalósuljon. Tudtuk, hogy reggel felébredünk. Hagytuk, hogy bolondot űzzön belőlünk az idő. Most semmi sem számíthat. Olyan lehetőség ez, oly csodálatos variációja az elemeknek, amit nem lehet megismételni. A világ: bonyolult összhang. Hát mi most szépen megkevertük! A régi szerelmek, amelyeket már majdnem elfeledtünk, most újak és igazak lettek. A végén nem tudom, hányán maradtunk, tizenöten-húszan, de arra jól emlékszem, azok maradtak, akik mindig is maradni szoktak. Hallgattuk a zenét, és értettük egymást, jobban, mint akkoriban, mikor azt a látszatot akartuk kelteni: hallgatlak és Veled érzek. Aztán elindultunk, kijózanodva, legyőzve az 'éjt, büszkén lépkedtünk a hajnalban, elaltatva az ös-Ent, hogy többnek lássunk, mint amennyik vagyunk. onmn Jlftl BARTOS A kerítő Ä nap lassan labnkntt a domb mögé, Blazsej kántorán mustrálta a házát. A teld taljssan alrongyolődott, mondta Iáinkban, ás szomoráan a vandéglő falé indáit, hogy megbeszélje a dolgot Hubacsek tetőfedő mesterrel. — Emberek vagyunk, mi sem természete, sehb, megfoltozom azt a fránya tatot — csapott a tenyerébe a jó negyvenes Huba- esek, aki gyengébb pillanataiban aszal szórakoztatta a vendéglő közönségét, hogy ösz- zzerágta a söröskriglit. Da van egy kikötésem. Arra a napra szerezzen nekem egy nőt. ■* . Uramisten, a korrupció már idáig fajult? — ijedt meg az öreg Blazsej, majd hangosan kimondta: — Ember, ne bolondozzék! Nálam olyan sora lesz. mint a török basának. Házi füstölt disznósíig, amennyi csak belefér, friss pilzeni egyenesen a sörgyárból és szilvó- rium. Az öcsém párlata ... — Köpök a szilvóriumára meg a diszné- ságaira — szakította félbe az örag Blazsej kecsegtető ajánlatait Hubacsek. — Azt mondtam, hogy nőt, egyébként egye meg a háza tetejét. Az öreg a nagy megrázkódtatástól alig tndott hazatámolyogni. A fejében egymást kergették a gondolatok: ki az ördögöt kínáljak fel ennek a Hubacseknek? A feleségemet? Attól tartok, nem az esete, no meg ahogy Malvinkát ismerem, még elagyabu- gyálná a szerencsétlent. Erre fiatalabb évjárat kell. Könnyelmű mai nő, akinek nin- esenek gátlásai. S eszébe jutott az unoka- hága, jaruska. Ez az. villanyozódott fel. Ogyis zabolátlan kölyök, díszlettervezést vagy mit tanul. A fene tudja, hogy mi az, ha folytan szemináriumokra jár. Az a lány kész Szodoma ás Gomorra. Az ördögi terv tehát megszületett. Blazsej először bátorságot öntött magába egy dupla szilvóriummal, aztán meghívta az unokahógát Bruzsek cukrászdájába. Két krémes és tejszínhabos torta társaságában megpróbálta szemérmes szavakba csomagolni egyszerű, de csöppet sem erkölcsös indítványát. jaruska figyelmesen hallgatta, közben lassan kanalazgatta a habos tortát. Végül valódi kéjenc módjára megnyalta az ujjacs- káit, és teketóriázás nélkül a nagybácsi mellének szegezte a kérdést: — És mondd, bácsiként, nem vagy te egy kicsit disznó? A nagybácsi a szívéhez kapott, és ártatlanul, mintha a világ legtermészetesebb dolgairól beszélne, a kérdésre kérdéssel vá. laszolt: — Mit képzelsz rólam, gyermekem?! Min. dent érted teszek. Tudod, hogy senkink sincs, és az a viskó egyszer még a tiéd lesz. jaruska befejezte az evést, és sokatmondóén kacsintott: — Rendben van. bácsiként. Áll az alku. Majd csak boldogulok valahogy azzal a szégyentelennel. És eljött a nap. Megérkezett a tetőfedő. jaruska a konyha közepén állt, átlátszó blóza a köldökéig kigombolva, testhez álló szoknyáját tenyérnyi bőrből varrták. Sejtelmesen mosolygott a magas, izmos kisiparosra, szemmel láthatóan tetszett neki. Annak földbe gyökerezett a lába. Egy darabig bámulta a divatbábunak álcázott une. kahágot. aztán csöndben megjegyezte: — Miféle hajadért hozott nekem ide, Bla. zaej ár! Hiszen érthetően megmondtam, hogy egy igazi nőre van szükségem ... — Hát azért nem mondom ... — védekezett kétségbeesetten a ház ura. — Mondom, nekem egy igazi nőre van szükségem — folytatta Hubacsek —, aki pontosan elnyírja a kátránypapírt. A nőknek pompás érzékük van hozzá. A férfiak délre rendszerint tükrészegre isszák magukat, aztán össze-vissza nyirbálják az anyagot. Semmi hasznom belőlük. De ahogy ágy elnézem, a kisasszonyról sem rí le, hogy \ világéletében nyírt veina-e kátránypapírt. — Ne, no — vágott közbe kissé sértődöt. tea az öreg Blazsej. — jaruska roppant ügyes kislány. Díszlettervezést tanul, ha tudni akarja. — Mit lehet tenni — legyintett rezignál- tan Hubacsek, és elindult a fészerbe a létráért. PALÁGYI LAJOS fordítása FODOR KATALIN TUSRAJZA j ársadalnjunknak abba az osztályába ' tartozom, amelyet a tudósok úgy tartanak számon, hogy „feleségek“. Én Is éppen ilyen feleség vagyok. Ezenkívül, bár ettől nem teljesen függetlenül, anya is. Nemrég egy barátom állított be hozzánk — alig néhány hete vélt el, mesélte. Egy gyereke van, az természetesen az asszonynál maradt. Nyilvánvaló, hogy barátom helyzete nem lehet tartós, s mielőbb új feleség után fog nézni. Ez járt az eszemben, mikor később a vasalódeszka mellett álltam, és sóvárogva gondoltam, milyen jól jönne nekem is egy feleség. Hogy miért? Természetesen, feljebbjutásomhoz tovább kell tanulnom, el kell végeznem a főiskolát, s mindenki tudja, hogy a nappali tagozat mégiscsak más, mint az esti. Ehhez kell nekem egy feleség, aki ezalatt dolgozik s a családot is ellátja. Fontos, hogy a gyerekeit» jó nevelést kapjanak; mindig rendes, tiszta ruhában járjanak és korszerűen táplálkozzanak. Feleségem ne csak az iskolába szállításukról gondoskodjék, hanem ott legyen a szeme azon, hogy kikkel barátkoz, nak, ügyeljen arra, hogy tisztességesen tanuljanak, hogy' szabad idejüket tartalmasán töltsék, hogy a kötelező védőoltásokat pontosan megkapják, hogy fogukat rendszeresen ellenőrizzék, s ha betegek, maradjon otthon velük. Nekem erre nincs időm, mert órákat nem mulaszthatok. Míg feleségem otthon van, vállalhat valamilyen különmunkát, hiszen amúgy sem jár be dolgozni, s a szűkösebb jövedelmet valamivel pótolni kell. Feleségem természetesen rólam is gondoskodjék. Tartsa .tisztán a lakásomat, rá. moljon el a gyerekek után és énutánam. Mossa a ruháimat, vasalja az ingeimet, a szekrényeimben rend legyen,, hogy ne kelljen mindenféle kacatot külön keresgélnem. Feleségem jó háziasszony is legyen, értsen a főzéshez, tudja, mit hol kell beszerezni, ízlésesen tálaljon, az étkezések után nyomban mosogasson el, hogy engem ne zavarjon az a sok piszkos edény. Ha gyengélkedem, együttérzést, ha beteg vagyok, részvétet várok. Nyaralásunk alatt különösen fontos, hogy a feleségem a gyerekek mellett JUDY SYFERS legyen, hiszen a szabadság arra való, hogy kipihenhessem magam. Olyan feleséget akarok, aki nem nyaggat állandóan, s nem. panaszkodik, hogy neki milyen nehéz. Olyan feleséget akarok, aki számontartja társadalmi életem részleteit. Mikor vendégeket hívunk, gondja legyen rá, hogy a gyerekek időben vacsorázzanak és aludni menjenek, hogy minket már ne zavarjanak. Ha munkatársaim vagy iskolatársaim jönnek hozzám, legyen tiszta a lakás, feleségem ünnepi vacsorát tálaljon, s ne szóljon bele ál. landóan a mi beszélgetésünkbe. Azt aka« rom, hogy a vendégeim otthon érezzék magukat, hogy a tányérok gs a poharak soha ne maradjanak üresen, hogy a cigaretta és a hamutál kéznél legyen, s ne kelljen mindenért felugrálni, ha már olyan jól ülünk. Elvárom, hogy a feleségem megértse, nekem néha szükségem van a kikapcsolódásra, hogy nem kell minden estét együtt töltenünk, s ilyenkor ne nyaggasson a kér« dezősköd ésével. Olyan feleséget akarok, aki megértő sze. xuális partner, aki odaadóan szeret, mikor úgy kívánom, s természetesen nem zaklat, amikor egyszerűen aludni akarok. Aki tud-: ja, hogy a fogamzásgátlás az ő dolga, hiszen már nem akarok több gyereket. Feltétlen elvárom, hogy feleségem hűséges legyen, hogy a fölösleges féltékenykedés ne zavarja lelki békémet. Aki megérti, hogy nekem szükségem van a változatosságra, hogy az én érzelmi életem nem korlátozódhat az ósdi monogámiára. • Abban az esetben, ha olyan partnert ta. lálnék, aki megfelelőbb feleségnek ígérkezik, mint amilyen ő, természetes jogom, hogy újranősüljek. Akkor persze vadonatúj életet akarok kezdeni, s elvárom, hogy gyermekeim ne akadályozzanak szabadságomban, önállóságomban, de továbbra is a megfelelő nevelést kapják. Ha már befejezem a tanulást, elvárom, hogy a feleségem lépjen ki a munkahelyéről, s az legyen, ami: FELESÉG. Hát csoda, hogy mindenki feleséget akar? BOLLOBÄS ENIKŐ fordítása Feleséget akarok y
