Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-05-29 / 22. szám

Mélt héten befejeződött a Berlin — Prága — Versé kerékpáros Békeverseny, amely az utolső pillanatig iz­galmas küzdelmet hozott és ismét kifejezésre juttatta a haladé gondolkodásé emberek békevágyát, erősítette a nemzetek közötti barátság és együttműködés szellemét. A 18 európai és afrikai ország versenyzői közül a szov­jet kerékpárosok bizonyultak a legjobbaknak: megnyer­ték az egyéni és a csapatversenyt is. Sikerük teljesen megérdemelt. Szovjet elsőség A 37. KERÉKPÁROS BÉKEVERSENY UTÁN Az előző két esztendőben a szovjet csapatot megelőz­te az NDK-válogatott. Az idén is e két együttes vívott nagy harcot az elsőségért. A szovjet kerékpárosok min­dig ott voltak, ahol valami lényeges történt az útsza­kaszok során, jól szerepeltek a verseny elején rendezett idöfutamokban, kitűnőek voltak a hegyiterepen, akár­csak a lengyel síkságon. Egyszóval a sokoldalú kerék­párosok kiegyensúlyozott csapatot alkottak. A 27 éves olimpiai bajnok Szergej Szuhorucsenkov is méltán sze­rezte meg öt év után újra az elsőséget. A két kerékpáros-nagyhatalom mögött végzett csapa, tok elszánt harcot folytattak a harmadik helyért. A cseh­szlovák együttesnek sokáig nem ment a versenyzés, vég­eredményben azonban mégiscsak sikerült megszerezni a bronzérmet. Ez volt az egyik cél. A másikat — egyé­niben a három között végezni — nem sikerült teljesí­teni. Igaz, ötször állt csehszlovák kerékpáros az útsza­kaszok után a dobogón. Sokan merész és váratlan hú­zásnak tartották, hogy a csehszlovák hatosban négy újonc volt, ráadásul Kreuzigernél (18 éves) nem volt fiatalabb a mezőnyben. Megválaszolatlan mindmáig az a kérdés, hogy a legnagyobb riválisoktól eltérően miért volt két részre osztva a válogatott, hiszen ezt a luxust csak nehezen engedheti meg magának egy sportág, a- mely kis tömegbázissal rendelkezik. Ha ott lett volna az idei Békeversenyen mondjuk a tapasztalt Skoda, jur­án vagy Kozárek, talán az egyéniben is előbbre végez­nek a csehszlovákok. Csapatversenyben is nagyobb lett volna a küzdelem az érmekért, a két „utolérhetetlent“ meg lehetett volna szorítani. Tény viszont, hogy ez a fiatal csapat sem okozott csa­lódást. Bátor felfogásban versenyzett, önfeláldozásukkal kivívták a nézők és a szakemberek, elismerését. Tulajdonképpen nem volt kiemelkedő csapat a me­zőnyben, amint azt korábban megszoktuk a Békeverse­nyen. Persze a Szovjetuniót és az NDK-t nem nagyon veszélyeztették a többiek. Az NDK kerékpárosai az idő­futamokból, a szovjet versenyzők a nehéz hegyiterepek­ről és Szuhorucsenkov egyéni képességeiből profitáltak. A lengyelek kiegyensúlyozatlan csapattal szerepeltek, nem tudták kihasználni a hazai hegyeket. Jól ment vi­szont a hegyekben a holland csapatnak, amely az öt kö. zött végzett. A 37. kerékpáros Békeverseny tehát befejeződött. Az amatőr kerékpárosok legnagyobb világversenye azonban még sokáig emlékezetes marad a résztvevők és a nézők számára. EGV HŰNAP - 52 MÉRKŐZÉS A Nemzetközi Labdarágó Szövetlég (FIFA) mexikói vezetői, valamint az 198S. évi VB szervező bizott­ságának illetékesei összeállították a május 31-től június 29-ig, tehát lényegében 1 hónapig tartó esemény műsorát. A tervek szerint a mérkőzéseket helyi idő sze­rint délelőtt 11 és délután 3 órakor kezdik, kivéve az észak-mexikói Monterreyben megtartandó találkozókat, mivel itt a VB idején várhatóan óriási hőség uralkodik, ezért délután 4-kor, illetve fél 5-kor játszanak. Az 1986-os VB 24-es döntőjében összesen 52 mérkőzést rendeznek majd. Május 31-től június 13-ig a 31 csoport- mérkőzést bonyolítják le. június 14—15-e pihenőnap. A versenyben maradó IS együttes — a hat csoport első két-két helyezettjei, valamint a négy legjobb harmadik — egyenes kieséses rendszerben folytatja. A nyolcad- döntöket június IS—17—18-án játsszák, majd újabb két szünnap után június 21-én és 22-én lesznek á negyed­döntők A harmadik mérkőzésért folyó találkozó idő- pontja június 28., a döntőt 29-én rendezik. A mexikóvárosi Azték-stadion sokak szerint a világ legszebb labdarúgó-létesítménye. Tizennégy évvel ez­előtt itt játszották az első mexikói világbajnokság dön­tőjét. Mindkét félnek érdeke a megegyezés, a FIFA-ille- tékesek ugyanis kijelentették, hogy az Azték-stadion nél­kül Mexikó nem rendezheti meg a VB-t. IP) í EGYEDÜLÁLLÓ CSEHSZLOVÁK EXPEDÍCIÓ INDUL A HIMALÁJÁBA A nagy cél: Mount Everest A CTK felv. — Minden hegymászó titkos álma, feljutni egyszer a világ legmagasabb pontjára, s a világ „tetejéről“ szétte­kinteni a végeláthatatlan környéken, gyönyörködni a természet szépségeiben és élvezni azt a leirhatatlanul gyönyörű érzést, amely akkor tölti el az embert, amikor a Mount Everest csúcsán ég és föld között lebeg... — vallja Ivan Fiala, a csehszlovák hegymászócsoport egyik nagy egyénisége. De rögtön hozzá is teszi —: Igaz, ez a titkos álma csak nagyon kevés hegymászónak válik va­lóra. Nem mintha erre a csúcsra nehezebb lenne feljut­* 'Hí, mitit* ‘számos más hét- vagy nyolcezres hegyóriásra. Sokkal egyszerűbb az oka: a Mount Everest az évezred végéig le van foglalva. 1982-ben a Nemzetközi Hegymászószövetség (UIAA) 44. közgyűlésé elfogadta az ún. Káthmándúi deklarációt, a- mely a Himalája hegység szennyezettsége elleni harcra hívta fel nemcsak a hegymászók, hanem a tudósok fi­gyelmét is. Amikor több mint egy évvel ezelőtt a bra- tislavai IAMES sportegyesület hegymászó-szakosztálya vezetőjének fejében megszületett az ötlet, expedíciót szervezni a Mount Everestre, éppen ez a felhívás jelen­tette az egyetlen reményt, hogy a nepáli kormány kivé­telesen engedélyezi egy csehszlovák küldöttség útját is a Himalája legmagasabb csúcsára. S ennek köszönhető­en, hihetetlenül rövid idő (alig egy év) alatt megérke­zett az engedély. A nepáli kormány monszun előtti, il­letve utáni időszakban mindig két-két csoport útját en­gedélyezi a csúcsra, tehát évente összesen négy expe­díció kísérelheti meg a 8848 méteres magas „világ tete­jének“ a meghódítását. Idén ősszel egy holland és egy új-zélandi hegymászócsoport indul majd útnak, s velük egyidóben pedig a csehszlovák expedíció is. — 1965-ben jártak először csehszlovák hegymászók a Himalájában — mondja Ivan Fiala. — Hat évvel később Michal Orolínnal elsőként sikerült feljutnunk a szocia­lista országokból a Himalája egyik nyolcezresére, a vi­lág kilencedik legmagasabb csúcsára, a Nanga Parbatra. Történelmi pillanat volt, elmondani sem lehet, mennyi­re meghatódva tűztük ki a csehszlovák zászlót, öt év­vel később meghódítottuk az ötödik legmagasabb csú­csot, a Makalut, 1981-ben pedig a harmadik iegrifaga- sabbat, a Kanchenjungát. Múlt évben Jozef Rakocaj, egy olasz expedíció tagjaként, feljutott a világ második leg. magasabb hegycsúcsára, a 8611 méteres K—2-re. S tgy már, esak a Mount Everest maradt hátra. 1971-ben történelmi esemény volt a Nanga Parbat meg­mászása, de minden bizonnyal még jelentősebb lesz az, amikor a Mount Everesten állnak majd a csehszlovák hegymászók. Addig még azonban sok mindennek sike­rülnie kell. Nagyon nehéz, igényes feladatról van szó, a siker valóban sok tényezőtől függ majd. Az előkészü­letek első szakasza már befejeződött, a küldöttség ösz- szetétele, az egész út pontos terve már pontosan meg van határozva, ki van dolgozva. A Himalája 84-Sagarmatha elnevezésű expedíció tudo­mányos-sportrendezvénynek számít. A 16—20 tagú kül­döttségben a sportolók mellett földrajztudósok, orvo­sok, geológusok kapnak helyet. A tudományos dolgozók elsősorban a Sagarmatha nemzeti park területén kíván­nak különböző geológiai kutatásokat végezni, míg az or­vostudomány képviselői az emberi szervezet működését, ellenállőképességét vizsgálják majd a magaslati környe­zetben. Az új ismeretek bizonyára nagy segítséget nyúj. tanak majd a sportolók következő generációinak. Az ex­pedíció hegymászócsoportjának vezetője Ivan Fiala lesz, rajta kívül több kitűnő hegymászó, mint Jozef Psotka és Ludovít Záhoransk? (mindketten megmásztak a Kanchen­jungát) vág majd neki a nehéz útnak. Az előbb felsoroltak után teljesen természetes, hogy az expedíció szervezésében több intézet is részt vállalt. A főszervező szerepét a Szlovák Tudományos Akadémia Szlovák Földrajzi Társasága vállalta, az expedíció veze­tője dr. Frantisek Kele, a tudományok kandidátusa lesz. A IAMES Bratislava és a IAMES Keimarok társszer­vezőkként vannak feltüntetve, de lényegében az előké­születek nagy részét e két egyesület dolgozói végzik. Jaroslav OrSula, a bratislavai fAMES titkára az expe­díció számára szükséges élelmiszert, műszaki és egyéb felszerelést szállító tehergépkocsit vezeti majd Magyar- országon, Bulgárián, Törökországon, Iránon keresztül Káthmándúba, amely az expedíció kiindulópontjának számít. — Tizennégy-tizenöt tonna súlyú szállítmánnyal kelünk útra július elején. Az expedíció nagy része csak egy hó­nappal később repül Nepálba. Utolsóként a hegymászók csatlakoznak hozzánk. Különben az expedíció talán leg. érdekesebb mozzanata, hogy a Mount Everest meghódí­tására kiszemelt hegymászók több héten keresztül a Szovjetunióban, a Pamir hegységben készülnek majd a nagy feladatra, itt akarnak akklimatizálódni. A csehszlo­vák küldöttség tagjai együttműködési szerződést kötöt­tek a holland csoporttal, mégpedig azzal a céllal, hogy kölcsönösen segítik egymást a közös út első szakaszán. — Az első (alap) tábort 5600 méter magasságban léte­sítjük. A hegycsúcsot több úton lehet elérni, mi a biz­tonságos szovjet utat választottuk a délnyugati falban. Ezen az úton eddig összesen kilenc.: csoport próbálta meghódítani a csúcsot, de csak háromnak sikerült. Negyven-negyvenöt nap alatt tervezzük elérni a „világ tetejét“, számításaink szerint október elején két hegy­mászó, öt nappal később, közvetlenül a rossz időjárás beállta előtt, egy másik kettős igyekszik majd feljutni a csúcsra. A részletes útiterv minden eshetőséggel számol, ám ismerve a gyakran változó, viszontagságos időjárást a Himalájában, a végső siker még így is nagyon bizony­talan. A szervezőbizottság mégis abban reménykedik, hogy az expedíció eléri célját, teljesíti feladatait. Mind- annyiukat vezérli majd Ivan Fiala szimpatikus gondolata a viszontagságos úton: „Negyven évvel ezelőtt apáink szabadságunkért a sokszoros túlerővel szemben is győz­ni tudtak, miért elégedjünk meg mi, fiaik, kisebb célok­kal? Miért ne győzhetnénk le a 8848 méter magas Mount Everestet? Én meg vagyok győződve, hogy sikerülni fog.“ A hegymászók Picasso békegalambjával, a világ béke- mózgalmának szimbólumával v,ágnak majd neki a nagy útnak, hogy a csúcsra érve a Szlovák Nemzeti Felkelés 40. évfordulójának évében még azon g helyen is a bé­két hirdessék tettükkel. Az expedíció több mint 10 hétig tart majd. A nyilvá­nosság a tudományos és kutatómunka eredményeivel, a hegymászók kalandos sportteljesítményével nem csak a sajtó vagy a rádió közreműködésével ismerkedhet meg, mert a Csehszlovák Televízió egy speciális csoportja há­rom egyórás filmet készít majd a Himalája 84-Sagar­matha elnevezésű expedícióról. A dokumentumfilmek részletesen beszámolnak a történtekről, és lehetővé te­szik,. hogy a nagyszabású expedíció szinte közvetlen résztvevőinek képzelhessék magukat a nézők. K. G. Los Angeles Times egyik utóbbi számá­ban vastagbetűs cím­ben számol be L. Castaneda, a lap munkatársa arról a koalícióról, amely a szovjet sportolók olimpiai részvéte­lét igyekszik megakadályoz­ni. Á koalíció vezetője, Da­ve Balsiger (egy 8 millió dolláros adóssággal csődbe jutott író] kijelentette, hogy a koalícióban több mint 160 különféle vallási, nemzeti­ségi és egyéb egyesülést, szövetséget igyekeznek tö­möríteni. Céljuk nyilvánva­ló, s ha a szovjet és a szo­cialista országok sportolói ott lesznek az olimpián, a módosított feladat az lesz, hogy minél több sportolót arra bírjanak rá, hagyja el hazáját. Amikor az újságíró tevékenységük, előkészüle­teik részletei felől kérde­zősködött, Balsiger csak ennyit válaszolt: „Ez olyan dolog, amiről most nem tárgyalok, de — készek va­gyunk mindenre!" A hírügynökségek nem számoltak be annak idején arról, hogy a szovjet atlé­ták amerikai fedettpályás körversenye idején terrorak­ció történt New York-i szál­lásuk közelében. Három bomba robbant, de személyi sérülés szerencsére nem tör­tént. Ter Ovaneszjan, a csa­pat vezetője, amikor később tudomást szerzett az eset­ről, higgadt maradt, csak annyit jegyzett meg, hogy a biztonság kérdéseit komo­lyan kell venni, ezzel nem lehet tréfálni, még akkor sem, ha az akció története­sen nem ellenük irányult. ■ A szovjet küldöttség ma­radt, versenyzett, Bubka vi­lágcsúcsot is javított rúdug­rásban .., Ennek a mara­dásnak a hangsúlyozása lé­nyegesnek tűnik, s ha kö­vetkeztetést akarunk levon­ni a közelmúlt aggodalom­mal telített eseményeiből, ezt a mozzanatot sem lehet figyelmen kívül hagyni. Vagy emlékezzünk a múlt­ra! 1980 elején a Carter-féle bojkott meghirdetése után a szovjet küldöttség eleget tett olimpiát kötelezettsé­geinek, elment Lake Placid- be a téli olimpiára. Pedig New Yorkban az Aeroflot­gépet nem szolgálta M a repülőtér, s így a küldött­ség kénytelen volt előbb Washingtonba repülni, majd onnan utazott jel buszon, messze északra. A szovjet versenyzők el akartak menni az olimpiára, Ez eltökélt szándékuk volt* Érthető azonban, hogy ra­gaszkodnak az egyenlő fel­tételekhez — elbánásban és a versenyzésben egyaránt — és aggódnak a biztonsá­gért. Peter V. Ueberroth, a Los Angeles-i Olimpiai Szervező Bizottság elnöke a Daily Telegraph fLondont értesü­lése szerint beismerte, hogy a moszkvai amerikai nagy- követség, illetve a külügy­minisztérium helytelenül járt el. De hát a tűrésnek is van határa, és az amerikai hatóságok ezt túllépték. Tűréshatár

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents