Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-05-22 / 21. szám
I A BŰN Pikkoló mester, az utcák bölcse, a kávéházban Ült, és elkeseredetten bámult maga elé. Hűséges tanítványa tisztelettel és fájdalommal kémlelte a mester dúlt arcvonásait. Végre aggodalmasan megszólalt: ►— Mi baja, mester? A mester haragosan legyintett: <— Végei Elcsaptam a feleségemet. •— Miként történhetett?. Bűnös volt a nő? >— Te mondád — szólt a mester. — Bűnös volt. Elcsíptem egy levelet, amelyet a szeretőjének írt. <■— 0/ — szólt a tanítvány. *— Es ezért a csekélységért... •— Nem ezért a csekélységért — mondta a mester hiszen te tudod a legjobban, kisebb-nagyobb csalásait már százszor megbocsátottam neki. Az'ért csaptam el, mert a „szerelem“ szót még mindig nagy Sz-szel és két L-lel írja, holott tízezerszer megmagyaráztam neki, hogy ez nem helyes. Az én türelmemnek is van határa. SZERELEM Lycas nagyon szerette Pannychist, és bár sokat szenvedett miatta, sehogysem tudott elszakadni tőle. — Hogyan maradhatsz e nővel? — kérdezték barátai. — Hisz minden jöttmenttel megcsal, és becstelenséggel mocskolja be nevedetI — Tudom — mosolygott szomorkásán Lycas ' de legalább a szünetek között az enyém.
