Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-05-22 / 21. szám
KULCSÁR TIBOR ROVATA HAMERLIK ZSOLT: TÖPRENGÉS ESŐBEN A város kihalt részén, ahol jártam, jobban lehetett az esernyőn is hallani az esőcseppek koppaná- sát. Mindig szívesen sétáltunk itt, én az ernyőt tartottam, ő belémkarolt, úgy ballagtunk. Néha meg-megálltunk egy kis időre, és csókjaink belevesztek a sötétségbe. Csak pár napja volt. Olykor az sem számított, hogy nem voltunk fedél alatt. Átáztupk, és az is jólesett, hogy utána friss ruhába bújhattunk, új göncöt vehettünk magunkra, úgy szívtuk magunkba a boldog percek mámorát. Vagy nem is vettünk új ruhát. Csak pár napja! Sötét volt. Az éjszaka meghitt fényei enyhén megvilágították az alakokat. A- hogy sétáltunk, egyik lámpától a másikig, megnyúlt, majd újra kicsire töpörödött az árnyékunk, megelőzött* lemaradt mögöttünk, aztán újra behozott. Ezt figyeltem. Közben fél füllel hallgattam Mártát, de tulajdonképpen az árnyékok kötötték le a figyelmemet. Elméláztam. Figyelsz? — kérdezte. ►— Igen, hogyne — mondtam gyorsan. <— Érted, hogy a férjem mindent tud?, Érted? í— Akkor most hogy lehetsz itt?, s— A barátnőmnél vagyok. Ezt is mondtam már. Nem figyelsz rám. De ez most mellékes. Téged féltelek. Azt mondta, hogy beveri a képed. Vagy szakitok veled, vagy összetör mindkettőnket. Hallod? >— Hallom. i— Akkor miért nem szólsz? Mondj valamit! — sírva fakadt. — Gondolkodom. És te mit mondtál neki? i— Mit mondtam volna? Ordítottam. ►— Mit akarsz tenni? Nem tudom. Segíts! — Mert sok választásod nincs. Vagy szakítunk, és ott maradsz mellette ... i— Azt nem! i— ...vagy pedig elválsz tőle, velem Jössz, és elmegyünk innen valahova messzire. >— Azt sem! •— Akkor mit akarsz? — kérdeztem Idegesen. — Se ezt, sem a?t! Tulajdonképpen sosem szeretted igazán, azt mondtad. Meg hogy rám vártál, engem Verestél, én kellek neked. — Igen, de tudod, a gyerek .. a — Persze, a gyerek. Nem nőhet fel anya és apa nélkül. Talán jobb lesz, ha szakítunk. Nekem nincs senkim, már megszoktam a magányt, újra megszokom. Azt hiszem, csak pár napja történt. Vagy már egy hete is van, talán egy hónapja? Azóta minden este Itt vagyok a lámpák alatt, és várom őt. Elküldtem, hogy maradjon meg inkább Kellner Jánosné- nak, pedig nagyon szerettem. Pár napja. Azóta mindig itt várom a lámpa a- latt. Hátha eljön ... Már régen esik, de nekem az sem számít. Sosem számított, még akkor sem, ha nem volt ernyőm. Amikor még együtt sétáltunk, neki sem számított, ha átázott, mert szerettük egymást. Pár napja neki sem számított még az eső. Papp Katalin.y HÄGA ANNA versei! Ilangváltás Hangod, megremeg az időben. Egymásba hullanak a zónák. Riaszt a csend. Az idő kisiklik ujjaid közül. Hová lesz az idő múlásával lázadó hangod? Nélküled A folyó partján sétáltam az este. Halk zenét dúdolt t a lassan tovahullámzó víz. A sötétség védelmet nyújtó leplébe rejtőztek a hegyek. Vonalaikat csak sejtette szemem. Arcod is lassan elmosódik már az idő homályában. Hangod már a távoli messzeségből cseng a fülembe. Mint a cigarettafüst, szétfoszlik a légben. Álmaink, közös vágyaink hullottak széjjel. Hívlak, de a végtelenbe vesztek már lépteid. mm\ mi iiiiiiiiiTmriTHTvnwninnr~~ Védtelenül A magány kopogtat ismét szobám ajtaján. Kint sötét köntösbe bújt már a világ. Ezüstös fényével nevet a hold. Néhány csillag is pislog már. telkembe is a sötétség árnya lép. Egyedül vagyok, védtelenül. ~ Nélküled üresen kong a szoba. És jönnek hívatlan vendégeim. Hallom lépteiket. .Jönnek a múlt árnyat. Kisértik védtelen lelkem. Tudják jól, hogy egyedül vagyok, s ők sokan, nagyon sokan vannakt Nevetnek, kérdeznek, falhoz szorítanak. Lemeztelenítenek. Idegszálaim már-már szétszakadnak, a múlt súlya, a jelen számonkérése alatt. ö, mily védtelenek is vagyunk önmagunktólI Gagarin űrbe repülésének évében születtem Szenei Molnár Albert városában. Itt érettségiztem 1978-ban. Eszmélésem hajnalán szomszédom volt Gál Sándor. Talán az ő hatására írtam az első versemet tizenegy évesen. E rovat hasábjain hét évvel ezelőtt mutatkoztam be. Eddig tizennégy versem, illetve prózai írásom jelent meg, ezek közül néhány a Hétben. Szívesen énekelek és gitározok megzenésített verseket. Régebben kollázsokat is készítettem. Sok zenét hallgatok, főleg intellektuális rockot. A színház és a film iránti érdeklődésem mellett erősebb a vonzódásom a festészethez. Kita nult szakmám: könyvtáros és bibliográfus. Jelenleg a Poly- grafické závody n. v. munkása vagyok. Váltakozva Újfalun (Nová Dedinka), Szencen (Senec) és Bratislavában lakom. Három éve vagyok nős, két fiam van. GULYÁS JÁNOS VERSEI: Magadkereso út vagy tallösi bélAnak evezz bele közönyödbe rontsad meg viszolygásod a kitágulástól — csak akkor énekelsz ha már vonítanod kell — magadkereső út vagy csobbanás a tanyasi kútban gonosz gondolat mitől megborzongsz -* szakállat növesztesz — VOJTECH KONDRÖTNAK MINT Kisírt szemed: éked — elfeded, a kenyeret: étked — 0 megszeged, a jelened: vétked — megveted. SZÖÉRZÉKENY Ha leírom, sírva fakaszt: bedeszkázott ablak, kulcsa-nem-nyitja lakat. PILLANAT Balladat csöndben szendergek. Egy<émber az ablak előtt elbiceg. Fázósan énekel: és téged ki véd meg? KIS IMA Orrfúvásos telet hozz rám, Cigánylány. Ölrengést, forró könnyekre szelett békítőén kéket. Ormányválságot, tavaszra kazalárulást. HARANGOZD Ássák már sírodat. Ásó-kapa éle szívembe szalad. Árvaságod vége: Árvaságom kezdete. Hűséges társad, a föld, befogad. MIATTAD Miattad vétettem. S vétkezem szüntelen. Lettem szűkszavú. Rideg idegszú. GYÄSZOLÖ Kemény tél lesz. S utána a tavasz még kegyetlenebb. Idegölő lassúsággal születnek a versek, a hangok belefúlnak a ködbe, a homályba. Színüket vesztik, a képek. Az új virágok is rá emlékeztetnek. GITÁR nt moccanj énekeld éneked a csillagok sem dideregnek csak hát halhatatlan húr remeg Taposás közben, őrségben Ez az az út, mely elvezet az egy igaz képhez: havazik a koponyámon belül, hull a hó csöndesen, sűrűn, hull a hó, lassan, szüntelenül. HÍREK Írod, hogy pirulában a kebled. Tudatom, borúidban a mer szem. Nem fekszünk ölközelbenl CIGÁNYOK Itt cigányak táboroztak a szabad ég alatt. Nem vertek színes sátrakat, utánuk csak pernye maradt. Jöttek pacsirta szavával: keresni igazukat. Bőrükön Jakó ösmázzal, szívük tiszta havas. Kártyavár: Próbálkozásainak legfőbb erénye az Sszint'eség. Érzéseinek, hangulatainak, tűnődéseinek megfogalmazása még nem éri el azt a szintet, hogy versnek nevezhessük. Tanuljon, olvasson, mielőtt újra próbálkozna a versírással. Sz. K.: Két ÜJabb verse Is a régebbiekhez ha. sonlé: bölcselkedő hajlam, kissé patetlkus hangvétel, nem túl korszerű fennköltség, néhol mesterkéltség Jellemző rájuk. A múlt évi decemberi "rovatunkban közölt szerkesztői üzenetünkre várjuk a válaszát. HMB 71: Versel nagyon kezdetlegesek, sokat kell olvasnia, tanulnia, míg újra elhatározza, hogy írással próbálkozik. F. F.: írása jól sikerült jellemrajz, annak ellenére, hogy helyenként a hasonló témájú Mő- rlcz-elbeszélések légkörét, hangulatát Idézi. Befejező része elnagyolt. Nemcsak a happy end- -szerü megoldás miatt (mellyel valószínűleg tudatosan kerülni akarta az Ismert példát), hanem az írás utolsó mondata Is nehezen hihető: „A felesége, látván, hogy a férjének jókedve van, 6 Is átölelte, és hármasban összefonódva ugrándoztak" stb. Terhessége nyolcadik hónapiéban ezt aligha tehette. A múltban játszódó események, Ismert témák, életsorsok és -helyzetek megírásakor mindig kísért a nagy elődök hatása, ezért Inkább az átélt események, közvetlen élmények megírását ajánljuk. De elbeszélését terjedelme miatt sem közölhetjük. Rovatunk — s ezt több munkatársunknak Is újra figyelmébe ajánljuk -*• jellegénél fogva nem vállalkozhat hosszabb írások közlésére. Cs. I. — Ch.: Két verse közül a Pigment című nem tetszett, erőltetett, konstruált írás. Másik versében sikerült sorok váltakoznak túlzottan elvont képekkel, nehezen érthető és értelmezhető metaforákkal, néhol képzavarokkal Is. Küldjön újabb verseket. M. A.: Szép volt, elmúlt című első próbálko- kozása megfelelő Íráskészséget sejtet, de közlésre nem érett. Az írás utolsó harmada gyengébben sikerült az előző részeknél, a jellemzés elnagyolt. Stílusa és helyesírása is sok helyen javításra szorul. Pótolja hiányosságait, utána ismét próbálkozzék. Csak azért: Újabb írása lényegesen jtobban sikerült, a főhős lélekrajza hiteles. Nyelve, stílusa viszont helyenként még mindig az aktív nyelvhasználat hiányáról tanúskodik. Ezt próbálja elsősorban kiküszöbölni. N. L.: Verselt örömmel olvastuk. Bár nem hibátlanok, felfigyeltünk eredeti látásmódjára, egyéni hangvételére. A nyár folyamán néhány versét közöljük. L. I.: Nem ismerjük az életkorát, de versel Inkább gyermeklapba kívánkoznak. KAMASZ: Versel valóban inkább dalszövegek, az elsőnek különösen jó a ritmusa és a rímel. De azért a „tán fály a felyed" és az „úgy fály" — valóban fájl Még a dalszövegben Isi Cs. S.: Harcolj a békéért és Életet az embereknek című verspróbálkozásai gyengék, frá- zlsszerűek. Nem biztatjuk! Mandula: Verseit és levelét örömmel és érdeklődéssel olvastuk, a közeljövőben bővebben válaszolunk. i
