Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-05-01 / 18. szám
/ 1 NEPÁL K atmandu, Nepál fővárosa egy darabka élő történelem. A külföldiek elől sokáig elzárt ország műemlékekben rendkívül gazdag. A hegyvidékek, lakói, a bhotlják, tháruk, Ilmbuk és ta- mangok egyes csoportjai még ma Is törzsi viszonyok között élnek, de a Katmandu-völgyben hosszú évszázadokon át virágzó, erős, független feudális állam létezett. A főváros soktornyú, karcsú pagodákkal tarkított látképét megpillantva nem tűnik túlzásnak a század eleién erre Járt angol utazó, Kirkpatrick megállapítása: „Nepálban minden lakóházra |ut egy templom, és minden lakosra egy isten.“ Katmandu igazi hamisítatlan középkori hangulatát éreztem az ó- város szívében, a Hanumán dho- kánál, ami magyarul Malom kaput 1*lent. Hanumán, a majom isten nagy tiszteletnek örvend szerte pz országban. A régi királyi palota előtti téren kavargó, színes emberforgatag látványa fogad. A lenyűgöző, fantasztikus formájú templomok semmihez sem hasonlítható varázsa szinte mágnesként vonzza a külföldi turisták seregeit. A legimpozánsabb épület a királyi család védő istenségének a temploma, a Taledzsu, ahova csak az uralkodó és közvetlen környezetének a tagjai léphetnek be. Kizárólag szeptemberben, a színpompás Indra Dzsátra ünnep ideién nyitják meg a templomot az egyszerű- földi halandók előtt, de akkor is csak a hindu vallás követői léphetik át a küszöbét. 1768-ban az Indra Dzsátra Ünnepségek Idején Pritvi Nárájá Sah elfoglalta Katmandut, és egyesítette a már előzőleg meghódított területekkel. Ezzel megalapította a mai Nepál államot. Egy régi legenda szerint a győzelem örömére Pritvi Náráján Sah emberáldozatot mutatott be a Taledzsu-temp- lomban, de egy éjszaka Taledzsu istennő megjelent a király álmában és korholó szavakkal illette a véres szertartásért. Ekkor vetett véget a király ennek a hátborzongató szokásnak. A főváros a fatemplomokról kapta a nevét. Nevári nyelven kath- mandir fatemplomot jelent. Ebből származik a Katmandu elnevezés. A Hanumán-dhoka közelében található az egyik legnagyobb nepáli uralkodó, Jaksa Malla király (1428—1482) emlékoszlopa. Jaksa Malla több mint félévszázados uralma alatt jelentősen kiterjesztette birodaltaa határait, s még halála előtt felosztotta országát gyermekei között. Ekkor kapott királyi székhelyi rangot Kirtipur, Patán és Badgaon, ahová szintén sikerült ellátogatni Patan Katmandu közvetlen közelében, a Bagmanti folyó partián helyt zkedik el. Mint egy elvarázsolt mesebeli város, úgy ragadja meg a látogató fantáziáját a sok pagoda. A patani utcák, zegzugos sikátorok apró, félhomályos boltocskáiban árulják a nepáli rizspálinkát, a rokit. Sok üzletnek nincs ablaka, ajtaja, fatáblákkal és lelakatolható kéresztrudakkal zárják el a bejáratot. Félelmetesen viNarendra Malla király, a XVII. században élt nepáli uralkodó em- lékszobra Patanban csorgó szörnyalakok fejét utánzó famaszkok, a rituális táncok kellékei, rézből kalapált csillogó álarcok, gyertyatartók, apró istenszobrok, dísztárgyak, rézedények, fémdomborítású tibeti naptárak és hajlított pengéjű, borotvaéles kardok, kukrík, a nepáli gurkha katonák rettegett fegyverei várnak új gazdára. A kereskedők barátságosan kí- nálgatják a régiségeket. Rőzsekö- teget cipelő mezítlábas asszonyok szuszognak homlokukra erősített nehéz terhük alatt. A fát a környező hegyekben gyűjtik össze, s a városi teázók, étkezdék számára háton szállítják a fűtőanyagot. Sok szegény falusi asszonynak nyújt megélhetést ez a keserves cipekedés. Errefelé ismeretlen fogalom a közvilágítás. Este a sötétben zseblámpa fényénél botorkálnak az emberek. Csatornázás sincs, a szennyvíz patakokban folyik az utca kövein. Patan az egyik legősibb nepáli város. Az ütött-kopott, omladozó vályogházak közül kilépve éles kontrasztként hatott a főtér közelében magasodó, erőt, hatalmat, méltóságot és büszkeséget sugárzó Macsendranáth-templom. A dúsan mintázott támpillérek- kel tagolt templom 1408-ban, a hindu pagodák stílusában épült, de belsejében buddhista istenség, Ava- lokitesvara szobra áll. Nepál különlegessége, hogy mindkét vallás hívői magukénak érzik, tisztelik és egyaránt látogatják a Macsend- ranáth-templomot. KUBASSEK JÁNOS Elveszett ifjúság „Emberek, akiket lelöktek a fedélzetről“- Az amerikai Newsweek folyóirat egyik számában ezzel a címmel közöl cikket az amerikai munkások ifjú generációjának sorsáról. Azt Írja, hogy a 80-as évek elején kezdődött gazdasági válság miatt a 20, 30, 40 éves korú munkások egész generációja, ha nem is szorult ki teljesen az élet peremére, mindenesetre jókora meg á/K-dtatásokat él át. Nem az ő hibájukból. Áldozataivá váltak az elavult termelési módszereknek és az Idejétmúlt berendezéseknek egy olyan időszakban, amikor olcsóbb dolog külföldi árukat vásárolni. De hiszen ők és apáik tették oly hatalmas és gazdag országgá az Egyesült Államokat, mint amilyen ma, és a társadalom felelős értük. A cikk szerzőjének igaza van, de meg kell Jegyeznünk, hogy Akarva vagy akaratlan „elfelejtette“ megemlíteni az amerikai fiatalok rossz helyzetének fő okát — magát a kapitalizmust, amely a felnőtt kor küszöbén megfosztja őket a munkához való jogiól. a lehetőségektől, hogy megmutassák képességeiké* kifejthessék alko ió energiájukat.. És ez nem csak a2 USA-ban van így! A tőkés világban a munkaerő összességének 40 százaléka fiatalokból áll. A modern termelés egyre inkább művelt, munkaképes, a műszaki-tudományos színvonalnak megfelelő embereket kíván. De a kapitalista társadalom ellentmondásos fejlődése ahhoz vezet, hogy a munkahelyek száma jóval kevesebb, mint amekkora az igény a fiatalok részéről. Emiatt a fiatalság csak gyarapítja a „felesleges“ emberek sorait. A fejlett kapitalista országokban az állástalan fiatalok — fiúk és leányok — aránya eléri a munka- nélküliek 45 százalékát. Az USA munkaügy minisztériumának adatai szerint 1983 augusztusában a fiatalok esetében a munkanélküliség 23 százalékos voltf a néger fiataloknál — 53 százalék. Japánban több mint 300 ezer a 15—24 év közötti teljesen munkanélküli fiatalok száma. Az olasz szakszervezetek adatai szerint a munkanélküliek háromnegyed része 17— 28 év közötti fiatal ember. A tőkés világ kegyetlen paradoxo- na, hogy még az aránylag képzett fiatal munkaerő sem számíthat arra, hogy kap munkát. Japánban például csak minden negyedik diák jut álláshoz az egyetem vagy a főiskola elvégzése után. Még kilátástalanabb perspektíva vár az egyetemeken tanú. ló lányokra — 11 közül csak egy szá múhat arra, hogy állásba kerül. Az angol iskolásoknál egymillió végzŐ3 kösül 650 ezer ebben az évben gyakorlatilag semmilyen munkahelyet nem talál. „A brit társadalom nincs abban a helyzetben, hogy akár színes bőrűeknek való munkát Is biztosítani tudjon az iskolából kikerülő fiataloknak“ —»kénytelen elismerni a Daily Express. Nyugaton az elhúzódó gazdasági válság következtében a fiatalok belátható időn belül nem számíthatnak a munkanélküliség enyhülésére. Nyugati szakértők és különféle kutatóközpontok által készített prognózisok többsége szerint is az elkövetkező években a fiatal generáció szempontjából a munkaerőpiacon Javulás nem várható, sőt, még éleződik a helyzet. Az e’helyezkedés lehetőségei csak rosszabbodnak a termelés egyre na- gvrhb méretű irctonallzálása és az automata rendszerek bevezetése, a gazdaság egyre fokozódó mllitarizálódása miatt. Ez utóbbi óriási eszközöket von el, amelyeket új munkahelyek létesítésére lehetne fordítani. Az Európai Gazdasági Közösség szociális kérdésekben illetékes képviselője kijelentette: ......azt kockáztatjuk, hogy elveszett nemzedéket hozunk létre. Nem lesz munkájuk, és a tudatukban mélyen gyökeret ver az a gondolat, hogy senkinek nem kellenek. Ez veszélyes „gyújtóláng“ lehet.“ A munkanélküli fiatalok anyagi helyzete sokkal rosszabb, mint a „felesleges“ emberek tömegének egyéb kategóriájában. Az a fiatal, aki kikerül az iskolából vagy az egyetemről, főiskoláról, és nem tud elhelyezkedni, tehát nincs sehol állásban, nem is kerülhet fel a munkanélküli segélyre jogosultak listájára. Megfosztják őket ettől a minimális megélhetési forrástól is. Természetesen, sokan családban, a szüleiknél élnek, ha van, aki eltartsa őket. De akinek nincsenek eltartói? A kilátástalanság elkeseredésbe viszi a munkanélküli fiatalokat, bűnözési hullámot indít el, sok fiatalt nar- kománlába, öngyilkosságba kerget. A kapitalista társadalom és annak kegyetlen törvényei érzéketlenek a jövőjét vesztett fiatalok sorsa iránt. (APN) QJIFJÚSÁG 5 A cél a hatékonyabb munka Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának 10. ülése részletesen foglalkozott a gép-, az elekt- rotechnikei és a kohóipar' fejlesztésével és feladataival. Ezek az ágazatok alappillérét képezik népgazdaságunk fejlődésének. A központi bizottsági tagok felszólalásaiból is kitűnt, hogy milyen nehézségeket okoz más ágazatok vállalatainál, üzemeiben a kohászat, a gépipar vagy éppen az elektrotechnika valamilyen lemaradása. Ha a kohászat nem szállítja a megrendeléseknek megfelelő időben és minőségben például a vasút számára az új síneket, akkor az nem tudja terv szerint felújítani, karbantartani hálózatát, márpedig ez folyamatos és pontos munkájához elengedhetetlen. Gépipari termékeink fontosságát pedig szinte szükségtelen példákkal bi. zonygatni, hiszen nyilvánvaló, hogy nélkülük gazdaságunk egyetlen ágazata sem működhetne. A gépipari termékek leien vannak mlnde- r üti, az Iparó) kezdve a mezőgazdaságon keresztül a háztartásokig. És elképzelhetetlen életünk az elektrotechnikai termékek nélkül is, gondoljunk csak a különböző mérő- és szabályozó műszerekre vagy a minden háztartásban megtalálható rádió- és tévékészülékekre. Érthető, hogy a központi bizottság ülése egymáshoz közvetlenül kapcsolódó ágazatok problémáin, feladatain keresztül vázolta az egész gazdaságunkra is érvényes teendőket, nyíltan, alapos. Sággal szólt róluk, és hangsúlyozta, hogy a lehető leggyorsabban fel kell számolni a fejlődést akadályozó gátakat. Nem akármilyen módon, hanem az intenzív fejlesztés követelményeinek megfelelően, a rekonstrukció és korszerűsítés útján való fejlesztés kerül előtérbe. Erre mind a kohászatban, mind a gépiparban találunk már néhány példát, de még korántsem elegendőt ahhoz, hogy azt mondhassuk, a gépipari-kohászati komplexum bázisát hatékonyan fejleszt, jük. Még mindig több mint az egyharmadát az építkezési kiadások teszik ki a komplexum beruházási költségeinek, nem pedig a gépekre és technológiai beriu- dezésekre fordított anyagi eszközök. A központi bizottsági ülés ezzel a megállapítással kapcsolatban azt is hangsúlyozta, hogy ez a kedvezőtlen jelenség nemcsak az értékelt ágazatokban tapasztalható, hanem népgazdaságunk csaknem minden területén. A központi bizottság ülése értékelte tavalyi eredményeinket is. Megállapította, hogy tervteljesítésünk Jobb volt a vártnál, s a bonyolult bel- és külgazdasági feltételek ellenére az iparban, az építőiparban és a mező- gazdaságban teljesítettük, illetve túlteljesítettük termelési feladatainkat, a tervezettnél nagyobb hatékonyságot értünk el a népgazdaságban. Nemzeti jövedelmünk múlt évi 2,7 százalékos növekedése lényegében megfelel a XVI. pártkongresszus által kitűzött átlagos évi ütemnek. Ez mindenképpen népgazdaságunk jelentős mozgósítható tartalékairól tanúskodik, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a mostani évtized kezdetén a népgazdaság fejlődése különböző okok miatt bizony jócskán lelassult.
