Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-05-01 / 18. szám
újirjOsXGJ V ToSószék és olimpia S / lvatagí nap szíttá, ébenfekete teste, izmai, Inai mintha elnyühetetlen acélsodronyból készültek volna. Lé. glesen, utolérhetetlen könnyedséggel futott, az erőlködés leghalványabb Jele nélkül. Abeba Blklla fáradhatatlannak, legyőz- hetetlennek, elpusztlthatatlannak tűnt. A maratoni futás etióp nagyságát — Róma és Tokió aranyérmesét — méltán övezte csodálat. Ki is gondolhatta volna, hogy életének idő előtt ráköszöntő alkonyán, gépkocsibalesetének következményeként a mozgás- sérültek sportjának szószólója lesz, mi több, maga is örökre tolószékbe kényszerült nyomorék. így tanult meg asztaliteniszezni, az íjjal bánni, vett részt a mozgássérültek nemzetközi versenyein, s hirdette a mozgás, a sport és a versenyzés fontosságát sorstársai számára — korán bekövetkezett haláláig. ' Alakját, szavait a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagjai elevenítették fel legutóbb Lausanne-ban, ahol a NOB végrehajtó bizottsága tartott ülést. A napirenden helyet kapott a mozgássérültek felkarolásának és támogatásának ügye is. Ilyesfajta szándék a NOB köreiben már korábban is tapasztalható volt, kézzelfogható tervekről és következetes igyekezet-; rőt azonban csak 1980, a moszkvai olimpia, pontosabban Juan Antonio Samaranch elnökké választása óta beszélhetünk. Az ülést követő sajtótájékoztató keretében, amelyen egyébként az 1984. évi szarajevói téli és a Los Angeles-i nyári játékok szervező bizottságának vezetői is megjelentek, a NOB elnöke bejelentette, hogy a téli olimpián programba iktatnak egy óriáslesikló-számo-t, Los Angelesben pedig két tolószékesversenyt — a mozgássérültek számára. Az utóbbiakban a nők 800 méteren, a férfiak pedig 1500 méteres távon versenyezhetnek. „Ezekkel a versenyekkel az a célunk, hogy megmutassuk: nem kizárólag a legjobb sportolókért vagyunk, s nemcsak őket támogatjuk, hanem a csökkent mozgásképességünket is. Remélem, ilyen, s ehhez hasonló eseményekre sor kerül majd 1988- ban is — kommentálta a döntést a ‘NOB elnöke. — A Jövőben mind szorosabb kapcsolatokat szükséges kiépítenünk a nemzetközi sportszervezetünkkel, s úgy vélem, hogy ez nemcsak személy szerint nekem tűnik igen fontos és nemes feladatnak, hanem a NOB minden egyes tagjának is. Monique Berlioux, a NOB sportigazgatója, amikor a részletek felől kérdezték a sajtó képviselői, még az elnök szavához fűzte: „A pontos részleteket illetően nem született megállapodás. Nem döntöttük el például, hogy a nyári játékok atlétikai versenyei közé hogyan, melyik napon, milyen időpontban csúsztatjuk be a két tolószékes versenyszámot. A csökkent mozgásképessé- gűek nemzetközi sportszervezetétől várjuk a további lépést, tehát hogy milyen technikai feltételeknek és követelményeknek kell megfelelniük a versenyeszközöknek, a tolószéknek, s abban is az ő segítségüket kérjük, hogy a versenyzőket kiválasszák... Azt hiszem, a lényege az egész döntésnek abban van, hogy ilyen úton egyfelől valóban nemes gesztust gyakorolunk, kitárjuk előttük is az olimpiák ajtaját, megbecsülésünket és támogatószándékunkat bizonyítjuk, másfelől, s ez egy kicsit prózaibb ok, ezen az úton elkerüljük azokat a gondokat, amelyeket a múltban a csökkent mozgás- képességűek sportvezetői és egyéb hasonló sportszervezetek is okoztak. Nevezetesen, hogy az olimpia jelképét, jelszavait, eszméjét igyekeztek felhasználni saját világjátékaik és nemzetközi eseményeik népszerűsítése és egyéb célok érdekében. Ez nem egyeztethető össze az olimpiai előírásokkal és szabályzattal. Az olimpia egyetlen, egységes dolog — amelyért a NOB eszmeileg és anyagilag is felelős.“ Jólesik hallani Ilyenkor, a rokkantak napja idején, hogy olyan rangos nemzetközi szövetség, mint a Nemzetközi Olimpiai Bizottság is foglalkozik hátrányos helyzetű embertársaink ügyével. Egy csallóközi falu sportsikereinek titka Kiss Zoltán H a az utóbb! fordulókban nem következik be a hodosl (Vydrany) labdarúgócsapat megingása, akkor most némi pontelőnnyel vezethetné a kerületi bajnokság déli csoportjának tabelláját. Teljesítménye azonban így is figyelemreméltó. A mindössze 1400 lélekszámú község jóval nagyobb települések, sőt városok csapataival verseng sikerrel. Ez már elegendő ürügy arra, hogy oknyomozást folytassunk a község sportsíkereinek ügyében. Kíváncsiságunkat tetézte, hogv a többi faluval ellentétben itt csak huszonkét éve, 1962-ben kezdődött el a szervezett sportélet. Az első benyomás, hogy Hodoson példás ösz- szefogás uralkodik. A sportélet úgyszólván mindenkinek szívügye, s nemcsak az egyesület 21 tagú vezetősége vagy a közel 200 tagot számláló szervezet él vele. Kiss Zoltán egyesületi elnök végtelenül dicséri a Dukla Egységes Földművesszővetkezet és a hnb vezetőségének támogatását. Píver Dezső, az efsz elnöke, Strbka Lajos,’ az üzemi pártszervezet elnöke, aki egyben az alapozó testnevelési szakosztály elnöke Kázmér Sándor hnb-elnök és az egyesület alelnöke, de még Mtchal Kmef, a CSSZTSZ járási bizottságának elnöke, helyi lakos is a- hoi csak tehetik, támogatják a szervezetet. A jó gondoskodás egyik eredménye például a sporttelepen folyó munka. Amikor ott jártam, éppen földgyalu dolgozott a készülő edzőpályán. — A választást program részeként építjük 2- -akciőban — tájékoztat a hnb-elnök. — Ml adtuk a földet, a szövetkezet a gépeket, a tagok meg segítettek. így készül el hamarosan a füves edzőpálya, 20—25 ezer korona ráfordítással. — De ez még csak a kezdet — toldja meg Kiss Zoltán egyesületi elnök. — Hamarosan építünk rop- és kézilabdapályát, mert azt tartjuk, hogy nem csak a futballal élnek az emberek. Mindenkinek lehetőséget akarunk adni, hogy sportolhasson. Hodoson valóban módszeresen foglalkoznak a tömegsport fejlesztésével. A labdarúgószakosztály mellett jól működik az asztalltenlsz- -szakosztály, amelynek a csapata a járási bajnokságban játszik, de szerepelt már a kerületi bajnokságban Is, és a játékosok minden vágya, hogy Ismét feljebb kerüljenek. Az alapozó testnevelés szakosztályában működik az öregfiúk labdarúgócsapata és a női focisok, s jól dolgozik még a testépítők szakosztálya. Hamarosan létrehozzák a turlstaszakosztályt. Mészáros Alajos, a labdarúgó-szakosztály elnöke. — Elsősorban a családi turisztikát szeretnénk ápolni — mondja az egyesületi elnök. — Úgy képzelem el, hogy szombaton vagy vasárnap a családok gyermekeikkel gyalog vagy kerékpáron nyakukba vennék a világot. Van egy autóbuszunk, időnként azzal Is kiruccanhatnánk szalonnasütésre a Dunához vagy máshová. De azért Hódosban Is változatlanul a labdarúgók szereplését kíséri a legnagyobb figyelem. A csapat egy-egy mérkőzésére háromszáz ember is kíváncsi, tehát a község minden negyedik lakosa. Szép és tetszetős futballt játszanak a hodosiak, és 1980-tól, amikor felkerültek a kerületi bajnokságba, folyton a továbbjutás lehetőségével kacérkodnak. Sikerül-e vajon? — Lehet, hogy a vérmesebb szurkolók megköveznek a mostani kijelentésemért,, de én jobban szeretném, ha az ifjúsági csapat kerülne feljebb — vallja az egyesületi elnök. — Szép és tetszetős futballt játszunk ugyan, de kicsi Vladislav Kmef a Játékoskeret. Mindössze tizenöt tagú, s ezzel és a ml anyagi lehetőségeinkkel nehéz lenne boldogulni a magasabb osztályban, s csak a kiábrándultság következne. Ezzel szemben a fiatalok nevelésében látok fantáziát. Az ifjú-) ság ^nevelése nagyon kifizetődő befektetés. Hodoson ezt nemcsak hangoztatják, hanem e szerint cselekednek is. Most van folyamatban egy temek elképzelésünk megvalósítása, amelyről Vladislav Kmef, a labdarúgó-szakosztály titkára beszél: — Az ifjúság nevelését az nehezíti, hogy községünkben csak négyosztályos Iskola van. A * nagyobbacska fiúk Dunaszerdahelyre (Dunajská Streda) járnak Iskolába, és valahogy elvesznek. Éppen ezért tárgyalunk a dunaszerdahe- lyi Hviezdoslav utcai Iskola igazgatóságával, hogy nyissanak sportosztályt. A tanulóköri gyerekek általában kevés lehetőséget kapnak arra, hogy pályára lépjenek, és szakszerű Irányítás alatt edzenek. A mi pályánkat nyugodtan használhatnák, és jó feltételeket teremthetnénk nekik. Remélem hogy elképzelésünket sikerül valóra váltanunk. Az Ifjúsági csapat, amelyet Kiss Dezső edz, a kerületi bajnokságban játszik, a serdülők csapata Csömör László irányításával a járási bajnokságban. Ha megértésre találunk, létrehozunk még egy serdülő csapatot. Jobb lehetne az együttműködés a DAC labdarúgó-szakosztályával is. Ott már valóban jó feltételek között és magasabb szinten folyik a munka. Sajnos azonban, hogy sok fiatal, miután kinőtt az ifikorból, de nem üti meg az ottani mércét, elkallódik. Ml szívesen látnánk őket, és folytatnánk a nevelésüket, s ha tovább fejlődnének, esetleg visszamehetnének a magasabb osztályba. Elvégre itt vagyunk Dunaszerdahely tőszomszédságában, és mindannyiunk érdeke, hogy a telteié törő DAC szereplése továbbra Is sikeres legyen. Sajnos, az az érzésem, hogy a DAC vezetőségében egy kicsit fölényesen kezelik ezt a kérdést, pedig a jobb összmunka mtndannylunk javára lenne. Nem vitás. Hodoson azonban Így Is Igyekeznek boldogulni. A huszonnégy tagú vezetőség, számszerüségét tekintve ritkaság, valóban egy. emberként dolgozik a község sportéletének fejlesztésén. Hogy mire jó eS: a népes „vezérkar“?, — Arra, hogy ha mondjuk társadalmi munkát szervezünk, és minden vezetőségi tag csak 3—4 embert hoz magával, akkor Is vagyunk hatvanan-hetvenen — világosít fel az egyesületi elnök. Mert a hodosl sportolók a társadalmi munkás ból Is kiveszik a részüket. Nemcsak viselik a szövetkezet nevét, hanem a csúcsmunkák idején segítik Is a bázisszervezetet. Nyáron az egyesület klubhelyiségeit a vendégkombájnosok rendelkezésére bocsátják. A jó politikai nevelő munkára vall, hogy az egyesület tagjai közül négyen állandó önkéntes véradók. Szóval ebben a községben szép és hasznos megértésben dolgozik mindenki. Azt hiszem, az egész község javára. PALÁGYI LAJOS A szerző felvételei Kiss Dezső a r‘. NEKEM A MOZGÁS AZ ÉLET J é humorú, víg kedélyű fiatalember. Szinte minden érdekli, így a sport is, de sakkozni szeret a legjobban. — Az élet mozgás, nekem pedig a mozgás az élet — vallja magáról. Elhiszem neki, nagyon meggyőzően mondja. Csak akkor képedek el, amikor indulni akar. Lába ugyanis nem engedelmeskedik az akaratának. Botra támaszkodva közlekedik születése óta. Mozgássérült. Zolczer Józsefnek hívják. Harminckét esztendős, mérnök. Szülőfalujában, Ipoiybalogon (Balog nad Ip- lom) járt alapiskolába. Az időt tájt még körülményesebben mozgott. Reggelente apja vagy édesanyja vitte Iskolába kis kocsin vagy kerékpáron s a tanítás után is várták az éleseszű gyereket az osztály ajtajánál. — Hatodikos lehettem, amikor jelentkeztem a sakk-körbe — meséli. — Egyszerűen vágytam a velem egyívásúak közé. A futballpályára vagy az Ipoly-partra nem tarthattam velük, hát szóltam Török tanító bácsinak, hadd lehessek én Is az Iskola sakkcsapatának a tagja ... Az alapiskola elvégzése után Csehországba, közgazdasági szakközépiskolába jelentkezett, ahol a hozzá hasonló sorsúak tanultak. Mivel pedig kollégista lett, s többnyire a négy tál között teltek a napjai, tsmét hódolni kezdett régi szenvedélyének: megtanította szobatársait sakkozni, hogy késő éjszakába nyúló csatákat ••ívhassanak egymással. itt is gyorsan elszaladt a két esztendő, újra haza került Ipolybalogra, és elkezdődtek számára a dolgos hétköznapok. A szövetkezet bérosztályán kezdte pályafutását. , Egyszer megszólította őt volt tanítómestere, Török Gábor. — íe, gyerek, ‘nem lenne kedved megint felcsapni sakkozni? Sikeresen szerepelt már akkor is a falu csapata, sok Jót hallott róluk, hát azonnal rávágta: — Miért Is ne? Örömmell Attól kezdve rengeteget gyakorolt, falta a szakkönyveket, és egyre-másra szerepelt a különböző járási tornákon versenyeken. S legtöbbször a dobogós helyek valamelyikén végzett. Természetesen eredményesen játszott Ipoly- balog sportegyesületének sakkszakosztályéban Is. A kerületi bajnokságban az élmezőnyben tanyázó gárda oszlopos tagjává vált. Közben levelező tagozaton mérnöki oklevelet szerzett a Nitrát Mezőgazdasági Főiskolán, s továbbra is a helyi efsz műszaki gárdájában dolgozott. Több sikeresnek mondható orvosi beavatkozás nyomán állapota Is valamelyest javult. Személyautót vásárolt, amelyet egy kissé át kell tt alakítani hogy vezethessen. A sakknak továbbra sem fordított hátat, mint mondja, ebből a játékból talán nem Is lehet kiöregedni. Egyik győztes mérkőzésére különösképpen büszke: Balassagyarmaton, egy szimultán játszma alkalmával egyedül neki és csapattársának sikerült legyőznie a 32 táblán játszó Rlbli Zoltán nemzetközt nagymestert, aki a világ egyik legjobb sakkozója. Jóska esztendők óta a nagykürtös! (VeL KrtíS) járás tíz legeredményesebb Játékosa közé tartozik, de egyben az alapiskola sakkcsapatának ts az edzője, innen kapja az utánpótlást a szakosztály. Harmadfokú edzői képesítéssel rendelkezik. A játék szépségeiről taggatom. — Hogy ml a szép, a jó a sakkban? — Eltöpreng. — A játék maga. Remek fizikai erőnlétet követel, meg aztán agytorna is egyben. Nekem különösen sokat jelent: pihenést, szórakozást, játékot egyben. Nélküle létezni se tudnék! Zolczer László A szerző felvétele Zolczer József mérnök játék közben
