Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-05-01 / 18. szám

Cj IFJÚSÁG 3

A

Hz rail

Hsai értik keletkezett

felszabadulás után egyre-más- ra alakultak meg a lenini rajok, amelyek a kibontakozóban levő ifjúsági mozgalom, a haladó ifjúság legkisebb, de akkor még egyedüli sejtjei voltak. Szeptember elsejével Daesókeszin (Kosihovce) is megkezdődött a tanítás a helybeli nyolcéves alapiskolában. Az iskola igazgatója, Gabul Béla is együtt- élt a korral, tudatosította követelményeit, dacolt a falusi nép konzervativizmusával, szervezte, irányította a fiatalságot; kezdettől fogva egy forradalmi változásokat is megvalósító Ifjúsági mozgalom létrehozásán fáradozott. Pedagógus kollégájával, Képes Tiborral megalakította az első lenini rajokat. 1947-ben egyik alapítója volt a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség falusi szervezetének. A' Szlovák Ifjúsági Szövetség (SSM) helyi szervezetének elnökeként is munkálkodott. Később tagja lett az ifjúsági szövetség járási bizottságának, 'Amikor tudomást szerzett róla, hogy az egyes nemzetiségi ifjúsági szövetségek egyesítő konferenciáját 1949. április 23—24-re hívták össze, világossá vált a pionírszervezet megalakításának tervezete, még nagyobb lendülettel dolgozott.

Április 14-én a szomszédos Csábróí (Cebovce) táviratot hozott a postás. Feladó: a dacsókeszi pionírcsapat lenini rajai. Címzett: a Szlovák és a Cseh Ifjúsági Szövetségeket egyesítő konferencia, Prága. A táviratban a következő kötelezettségvállalásokkal üdvözölték az egyesítő konferenciát:

í. A nemzetiségi ifjúsági szövetségek egyesítése után és a pionírszervezet megalakítása után felavatunk '40 pionír várakozót, és megalakítjuk "a július Fuőík Pionírcsapatot. Időpont 1949. április 24-én 13 órakor.

2. A CSKP IX. kongresszusa tiszteletére pionírfolyóiratot adunk ki, melynek neve Virradat (Osvit) lesz.

3. Ateista kört alapítunk, melynek' minden pionír tagja lesz.

?. További 40 tagot bevonunk a' CSSZBSZ helyi szervezetébe.

5. A csehszlovák-szovjet barátság hónapjában a CSKP IX. kongresszusa tiszteletére a Július Fucík Pionírcsapat meglátogatja a környező falvakat.

6. Meggyőző kampányt indítunk pionírjaink szülei körében, hogy belépjenek a szövetkezetbe.

7. Kultúrműsort tanulunk be, melyet előadunk járásunk szövetkezeteiben.

S. Iskolánk környékét szépítendő, községünket fejlesztendő, díjmentesen ledolgozunk 1000 órát.

'9. 'Annyi kilogramm hulladékvasat gyűjtünk, amennyi 40 pionírunknak a súlya; annyi kg papírt szolgáltatunk be, amennyi együtt pionírjaink éveinek a száma, továbbá 1949 kg erdei termést, gyógynövényt és csipkebogyót beszolgáltatunk. '

10. Kötelezettségvállalásunk teljesítéséről pionírcsapatunk Klement Gottwald elnök elvtársnak és a CSISZ KB-nak részletes jelentést küld.

•— „Verőfényes április végi nap vplt 24-e. Az iskolaudvaron várakozással teli, feszült légkör uralkodott. A negyven diák ünneplőruhába öltözve, fegyelmezetten várakozott. A szülők, hozzátartozók, meghívott vendégek serege is halk csevegéssel várta az ünnepi aktust, az avatást. A- mikor a rádióból értesültünk a pionírszervezet megalakításáról, megkezdtem a megnyitó beszédemet. „Lenin — ezek a gondolatok és cselekedetek, nézd a világ óráját, és legyél mindig egy lépéssel előbbre“ —■ soha sem felejtem első mondatomat. Aztán beszéltem a pionírszervezet megalakulásáról, majd rátértem a mi pionírcsapatunk megalakítására. Egy latin mondással végeztem beszédemet: „az ércnél szilárdabb, tartósabb érték keletkezett“. A pionírok fogadalomtétele után hivatalosan is megalakult pionírcsapatunk — emlékezik vissza 35 év távlatából Gabul Béla, az Ipolynyéki [Vinicaj Alapiskola igazgatója.

Nemcsak a járás, hanem Szlovákia első pionírcsapata alakult meg Da- csókeszin a prágai konferencia napján. Kötelezettségvállalásuk teljesítéséről decemberben adtak számot, és pár hét múlva a köztársasági elnök köszönőlevelét hozta a posta a faluba. Elismerések, kitüntetések, köszönetnyilvánítások következtek azután. Ezekre aktivitásukkal, odaadásukkal, internacionalista magatartásukkal szolgáltak rá. Húsz év alatt ezer kulturális fellépéssel lepték meg és szó-, rakoztatták a környék lakóit. A hála és szeretet megnyilvánulásaként a hnb köszönőlevelét vehette át a vezető.

t— Milyenek voltak az akkori pionírok? — kérdezem Béla bácsit, az első pionírvezetőt.

i—■ Lelkesek, készségesek, odaadók, és persze büszkék a vörös nyakkendőre. örültünk a békének, szerettük hazánkat, annak felvirágoztatásán fáradoztunk. Tenni akartunk és tettünk is: dolgoztunk a földeken, kertekben, építettük-szépítettük a falut, tanultunk, művelődtünk, de mindamellett szórakoztunk és szórakoztattunk.

Harmincöt év telt el, azóta sok minden megváltozott, de a szép emlékek megmaradtak. A július Fucík Pionírcsapat a csábi alapiskolában tovább él, de a Jubileum alkalmából újból megtelik az iskola udvara, felsorakoznak a veterán pionírok, és áz ifjú nemzedékkel, a most induló pionírokkal újból leteszik ai ünnepi esküt.

POLGÁRI' lAszlö

A

z idő könyörtelen. Szinte• hihetetlennek tűnik, hogy attól a naptól, mikor az első fiúknak és lányoknak nyakába kötötték a vprös nyakkendőt, már 35 év telt el. Most, a jubileum alkalom arra, hogy elgondolkodjunk fölötte, mit is csinált jól vagy rosszul az ember, és hogyan tovább.

Bódi Gizella a losonci [Lucenec)' járás első pionírja volt. Hogy hogyan és miért maradt hű a pionírnyakkendőhöz, erről a következőképpen vall:

„Mi, akik ott voltunk a pionírszervezet bölcsőjénél, hálával és szeretettel gondolunk vissza ezekre az e- seményekre. Határtalan lelkesedéssel láttunk munkához, meg azzal á tudattal, hogy végre béke van, nem kell többé félve ébrednünk, örvendeztük, hogy új élet vár ránk szabad hazánkban.

A Losonci Középfokú Leányiskola' második osztályába jártam, mikor tudomást szereztem a pionírszervezet megalakulásáról. Az 1948—49-es tanévben volt ez, s én 13 éves voltam. Legjobb barátnőimmel megkérdeztük a tanító elvtársnőt, elmehetünk-e a városi fiatalság gyűlésére. A válasz igenlő volt, ami tulajdonképpen döntés is volt a pionírszervezetbe való belépésünkről. Felkarolt minket az ifjúság, amelyet akkor az „építő“ jelzővel illettek, hiszen munkájával, cselekedeteivel, gondolkodásával és hozzáállásával a társadalom átalakítását szolgálta. Kendőt nem kaptunk rögtön. Sokáig kellett rá várakoznunk, ezért neveztek minket „várakozóknak“.

Felvirradt az ünnepélyes fog ad a- lomtétel napja. Amikor 1950-et írtunk, a pionírszervezet megalakulásának első évfordulójára készülődtünk. A Losonci Hnb-n 24 várakozó tette le az ünnepélyes fogadalmat. Ezen a meleg ünnepségen én adtam a jelentést, és elsőnek az én nyakam, ba kötötték a vörös nyakkendőt.. s Pár nappal utána május elsejét ünnepeltük Banská Bystricában. A menet élén haladtak a pár napja felavatott pionírok, s úgy éreztük, mintha miénk lenne az egész világ. Azokban az időkben nagyra becsültük a pionírnyakkendőt, büszkén, emelt fő- ,vel viseltük.

Rajunk rövid időn belül csapattá nőtt, 1951-ben már 160 tagot számlált. A csapattanács elnöke lettem. Ä pionírszervezetbe való belépésem pillanatától szinte másképpen néztem a világra. Igyekeztem és gyerekfejjel is éreztem a felelősség súlyát munkánkért, a szervezet sikereiért. Szerveztem és irányítottam a csapattanács munkáját, a csapatgyűléseket, törődtem, hogy a rajgyűléseket rendszeresen megtartsák. Volt idő, amikor vezető híján magunk szerveztünk minden munkát. Munkából pedig .volt; bőMi voltunk az elsők

ven: gyűlések, versenyek, á pionír- könyvtárak megalakítása az ajándékba kapott könyvekből, műsorok az üzemekben ... Én magam is örömmel szavaltam, énekeltem, táncoltam, színházat játszottam. Első énekkarunk, a Pionír szólóénekeseként fölléptem Prágában. Színjátszó- és szavalókörünk a kerületi ifjúsági alkotóverseny győztesei voltak.

Sok élményben volt részünk, vidámakban, szépekben, de adódtak kellemetlenek, borúsak is. Élményszámba mentek azok a baráti találkozók, amelyeken városunkban üdvözölhettünk olyan jeles egyéniségeket, mint Jilemnick?, Lajöiak és Mináö elvtársak. Mi, pionírok egy ünnepségről sem hiányoztunk. Á pionírszervezeti munka mindig érdekelt, igyekeztem . legjobb tudásom szerint végezni. Ténykedésemért 1951-ben egy hónapig az NDK-ban üdülhettem további 45 pionírral egyetemben.

'Gimnáziumi tanulmányaim alatt rajvezetőként működtem egykori iskolámban, és egyidejűleg a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség iskolai szervezetének titkára, a városi bizottságnak pedig tagja voltam. Pedagógiai iskolában érettségiztem, és 18 évesen a járási pionírházban kezdtem dolgozni, amely akkor alakult.

Hogy hogyan kerültem oda? Tanító akartam lenni. A pionírházról még csak álmodoztunk, és egyszerre lehetőség nyílt megvalósítani elképzeléseimet, azt, amit szerettem, foglalkozásként ’űzhettem. Azt mondják, hogy a mi munkánkban sok a közös .vonás á felfedezők munkájával.

K járási pionírházban szinte minden részlegen dolgoztam. Már harminc éve itt vagyok, 1967-től pedig mint igazgató tevékenykedem. S mi munkánk egész embert követel: áldozatkészséget, sok türelmet, megértést, szeretetteljes és nyílt kapcsolatot a gyerekekkel. Ma igazgatónőként is új, hatékonyabb munkamódszereken, munkánk javításán, minőségi változtatásán gondolkodunk. Erre kötelez a pionírbecsületem.

rA fiataloknak pedig azt üzenem, nagy kár, hogy évekkel ezelőtt nem volt elég tapasztalatunk, tudásunk. Ti, akik a helyünkbe léptetek, nektek már könnyebb. Mi voltunk az elsők, mi kezdtük, és sokszor nem tudtuk, hogyan is csináljuk. Legyetek okosak, dolgozzatok szorgalmasan és serényen. Munkátok gyümölcse beérik, higgyétek el. Mert minél öregebb az ember, annál drágább az idő számára. Minél hamarabb megtanuljátok értékelni, annál hasznosabban és szebben tudjátok eltölteni, és én azt kívánom nektek, hogy legyen ez az idő örömmel, boldogsággal teli.

P. L\

S9iSKSKSEÖ

32*5K