Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-05-01 / 18. szám
Ü'J IFJllSÄG 2 KIEMELTÜK i 'Az a tény, hogy a szocialista társadalmi rendszer nemcsak hirdeti az állampolgárok jogait, hanem a valóságban is biztosítja őket, rendszerünk mély demokratizmusáról és humanizmusáról tanúskodik. Ezzel szöges ellentétben áll az a kilátástalanság és reménytelenség, amelyre a kapitalista világ dolgozóinak széles rétegei, de főleg az ifjúság van ítélve. A szocialista állam által szavatolt állampolgári jogok összessége a dolgozó ember létbiztonságának szilárd bázisa. Á szocialista építés történelmi vívmányai közé tartozik a nemzetiségi kérdés megoldása, amelynek betetőzése az állam föderatív elrendezése. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság a területén élő valóban egyenjogú nemzetek és nemzetiségek közös hazája. Kapcsolataik a kölcsönös bizalmon és tiszteleten, a testvéri együttélésen és együttműködésen alapul. A szocializmus visszafordíthatatlanul kiűzte társadalmunkból mind a szociális elnyomást, mind a nemzetiségi vagy faji megkülönböztetés bármelyik formáját. Olyan értékek ezek, amelyeket kötelesek vagyunk védeni és szilárdítani. S szocializmus építése során elért sikereink népünk áldozatos és alkotó munkájának, Csehszlovákia Kommunista Pártja politikájának az eredménye. Az új társadalom építése során felmerült bonyolult kérdések megoldásakor mindig a marxista-leninista elméletből s hazánk viszonyaira történő alkotó érvényesítéséből indultunk ki és indulunk ki. Ugyanakkor a Szovjetunió segítségé, re és tapasztalataira, s a vele és a többi szocialista országgal folytatott sokoldalú együttműködésre támaszkodunk. A szocializmushoz vezető úton nem kis akadályokat kellett leküzdenü’nk. Ezt az utat a belső és külső reakciós erőkkel folytatott éles osztályharc közepette tettük meg. Súlyos tévedések és tragikus hibák is előfordultak. A nehézségeket leküzdöttük, a hibákat fokozatosan kijavítottuk. A párt és a társadalom a legnehezebb időszakot a hatvanas évek végén élte át, amikor szembe kellett szállni a szocializmus alapjait veszélyeztető ellenforradalmi erők támadásaival. A Szovjetunió és a többi szocialista ország segítségével meghiúsítottuk a külföldi és belső reakció terveit, amelyek hazánkban a szocializmus felszámolására és a szocializmus világ- pozícióinak meggyengítésére irányultak. Csehszlovákiában a szocializmus \ további sorsa és sokoldalú fejlődése szempontjából történelmi jelentőségű volt a CSKP Központi Bizottságának 1969 áprilisi Ülése. A társadalom, a kommunisták, a többi politikai pák, az egész Nemzeti Front erőfeszítései a fejlett szocialista társadalom építése fő irányvonalának teljesítésére összpontosulnak, amelyeket a CSKP XVI. kongresszusa dolgozott ki. A XVI. pártkongresszus programja, a- melyet teljes mértékben magukénak vallanak a Nemzeti Front szervezetei, valamennyi dolgozó lényeges érdekeit kifejezi, s megfelel társadalmunk fejlődése szükségleteinek. Az ország további gazdasági és szociális fejlődésének, a szocialista demokrácia elmélyítésének, az állampolgárok magas élet- és kulturális színvonala további biztosításának, a szocialista eszményeket megtestesítő új ember formálásának programja ez. Fő célja az emberek nyugodt élete és békés munkája. Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Csehszlovák Nemzeti Front Központi Bizottságának és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának felhívásából \ „Jó kezekben van az utód“ jakab Gábor Bende Ferenc A z Ipotynyéki (Vinica) Egységes Földművesszövetkezet gépesítőközpont já. ban járva az alkatrészraktárban találom Jakab Gábort, a falust ifjúsági szervezet elnökét. Munkatársával éppen leltároznak. — Egy jó SZISZ-taggal szeretnék beszélgetni — mondom jövetelem célját egykori iskolatársamnak. — Nem kell messzire menned, itt áll mellettem, Bende Ferencnek hívják — mutat kollégájára, majd hozzáteszi: — Feri az ifjúsági szervezet politikai felelőse. Első éve párttagjelölt. Egyik ajánlója én voltam, a másik kettő Nagypál Gyula, az üzemi párt- szervezet elnöke és az efsz alelnöke, valamint Bálik Sáridor műhelyfőnök. — Az alapiskola elvégzése után autőlak- kozónak jelentkeztem Trenőínbe. El is kezdtem az iskolát, de pár hét múlva átléptem a Mecenzéfi (Medzev) Mezőgazdasági Gépészeti Szakközépiskolába — veszi át a szót Bende Ferenc. — Hetvenkilencben végeztem, utána két év katonáskodás következett. A- mikor leszereltem, a helyi Béke Efsz-be jöttem dolgozni. A tavalyi nyarat kombájnon töltöttem, utána a villamossági motorok tekercselésére specializáltam magam a javítóműhelyben. És most úgy tűnik, a pótalkatrészek raktárát bízzák majd a gondjaimra. Éppen leltározunk. — Mióta dolgozol az ifjúsági szervezetben? — Lassan nyolc éve. A legutóbbi évzáró taggyűlésen választottak meg politikai felelősnek, azelőtt az ifjúsági klubot vezettem. — Milyen élet folyik a klubban? — Hétfő kivételével minden nap nyitva van a klub, de főleg a hétvégén zajlik aktiv klubélet. Különféle vetélkedőket szervezünk, nemrégiben esztrádmüsort mutattunk be, jelenleg pedig egy színdarab próbál folynak. Alakulóban van a népi tánccsoport is Szabó Erzsi vezetésével. Ö irányítja a dzsesszbalettcsoportot is, tavaly volt a bemutatójuk. A próbák egy részét a klubban tartják. — Az eddig elmondottakból kiderül, hogy a tagok tevékenyek. — Társadalmi munkában segédkezünk a faluszépítésben, a strandépítés! munkálatokból pedig elvállaltuk a gyermekmedence é- pítését. Idénymunkákkor mindig segítünk a szövetkezetnek — ezt már az elnök mondja. — Idén védnökséget vállaltunk a géppel hozzáférhetetlen rétek fölött, hogy lekaszáljuk, begyűjtjük a szénát. A szervezeti életről annyit, hogy 48 rendes és 56 regisztrált tagunk van. Közülük 17-en párttagok, illetve jelöltek. Rendszeresen tartunk vezetőségi és taggyűléseket, amelyeken megvitatjuk a szervezeti élet problémáit, meghatározzuk a soron levő feladatokat. Jakab Gáborról hadd mondjam el, hogy három évvel ezelőtt korára hivatkozva lemondott a szervezet vezetéséről, de vezetőségi tag maradt. Alig pihente ki az elnöki tisztség fáradalmait, látva, hogy visszaesett a szervezet tevékenységé, újra megválasztották elnöknek. Amikor ezt megemlítem, el- mosolyodik. — Úgy éreztem, már illik átadni másnak a stafétabotot, de a váltás nem a legjobban sikerült. Így aztán pártfeladatul kaptam, hogy néhány évig még irányítsam a fia. talok munkáját — És most kinek szeretnéd átadni a stafétabotot? — Itt áll mellettem — mondja Bende Feri felé biccentve. — Ügy gondoltam, ne csak a raktári tisztséget vegye át tőlem, hanem a szervezet Irányítását is. Itt fog dolgozni a közelemben, majd lesz rá gondom, jó kezekben van az utód — teszi még hozzá tréfálkozva. Kép és szöveg: BODZSÄR GYULA Zsóri Juditnak, aki két éven át a KoSi- cei Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium SZISZ-elnöke volt, minden mozdulata, cselekedete szerény és póztalan. Ilyen, amikor verset mond, vagy amikor beszámol a gondokról és az eredményekről, amelyek a tisztségviseléssel jártak. Pedig méltán lehetne büszke. Nem tőle, a tanáraitól tudom, hogy amióta átlépte az iskola küszöbét — beleértve a helyi alapiskoláét is — minden évben kitüntetett tanuló volt. — Akkor sem romlott az előmeneteled, a- mikor a nyakadba szakadtak a SZISZ-elnök- séggel járó gondok? — Akkor, az 1981—82-es tanév végén rettenetesen el voltam keseredve. Űt kettes volt év végén a bizonyítványomban, tehát nagyon visszaestem. Egyszerre annyi lett a dolgom, hogy egyszerűen képtelen voltam többet produkálni. Irigylésreméltó ember! A szervezeti teendők, az angol nyelvórák, a szavalóverseny, a bábkör és ki győzné sorolni, mi minden mellett csak öt kettes az év végén! — Hogyan jutottál el addig a meggyőződésig, hogy a mindennapi kötelességeken kívül még mást Is tenned kell, olyasvalamit, ami a közösség ügyét szolgálja? — Nem tudom. Az alapiskolában, a csapattanácsban kezdtem, s pionírvezetőként Egy távozó SZISZ-elnök folytattam. A gimnázium első évfolyamában osztályelnök voltam és tagja a SZISZ-vezető- ségnek. Aztán az egyik tisztség hozta a másikat ... — 1982 márciusában megválasztottak a szervezet elnökének. — Még abban az évben elvégeztem az ifjúsági szervezet tisztségviselőinek esti iskoláját, és mint küldött részt vettem a SZISZ szlovákiai kongresszusán Bratislavában. — Milyen szervezetet örököltél? — Jót. Kevés kivétellel aktív tagságot. Ott voltunk mindenütt, ahol szükség volt munkánkra. A burgonyabetakaritásban, vagy éppen akkor, amikor iskolánkra emeletet építettek ... — Mint volt elnök, mit tartasz a legnagyobb sikernek, amit vezetésed alatt a szervezet elért? — Mindenekelőtt azt, hogy sikerült a sárospataki Rákóczi Gimnázium KlSZ-szerve- zetével olyan kapcsolatot teremteni, amely nem tormáiig. Most már igazán testvériskola és -szervezet vagyunk. Kölcsönösen látogatjuk egymást, részt veszünk iskoláink minden fontosabb rendezvényén. Továbbá siker az is, hogy az 1982-es tanévben megjelentettük szervezetünk újságját, az Életünket. — Most a márciusi SZISZ-konferenctán mit hagytál az utódra? — Elsősorban aktiv társaságot meg tömérdek tennivalót... — Nagyon sokszor hallottalak verset mondani. Mit jelent az életedben a vers és egyáltalán az irodalom? — Moldovával szólva: a hétköznapok közt a vasárnapot. — Mégis a Safárik Egyetem Természettudományi Karára jelentkeztél, s a matematika-fizika szakot tüntetted föl felvételi kérelmedben ... — A kettő nem zárja ki egymást. A választott tantárgyakat éppúgy szeretem, és ha nem hangzik nagyképűségnek, értem is. — Tizennyolc évesen közéleti ember vagy. Egy percig sem feltételezem, hogy abbahagyod, illetve abba tudnád hagyni, ezt a sokrétű tevékenységet. — Nem is szeretném. Ez számomra egyet jelentene a „vegetálással“. — Itt az iskolában már átadtad a stafétabotot. Most, alig egy hónappal az érettségi előtt hogyan érzed: ha elhagyod a gimnáziumot, marad benned valamilyen űr? — Biztosan. Ebben az épületben kezdtem hatévesen. Tizenkét évig jártam ezeket a lépcsőket és folyosókat. Hogy tudnám elfelejteni?) Vajányi Béla A SZÜZFÖLDEK MEGHÓDÍTÁSA Harminc éve, hogy a Szovjetunióban hozzákezdtek a szüzfőldek feltöréséhez. Az év. forduló alkalmából Valentyin Meszjac, a Szovjetunió mezőgazdasági minisztere foglalta össze e nagy munka eredményeit és tanulságait. egyvenkétmillió hektárnyi földterület mezőgazdasági művelésbe vonása — a kazahsztáni, szibériai, távol-keleti, uráli területeken, a Volga menti sztyeppékén — beruházás és munkaigényes hatalmas feladat. Ennek tudatában kezdtek hozzá a megvalósításhoz. Megteremtették hozzá a feltételeket: az ötvenes években a Szovjetunió már óriási gép- és traktorparkkal, jó építőipari bázissal — s ami a legfontosabb, szakképzett káderekkel, gépészekkel, agro- nómusokkal, mérnökökkel, mezőgazdasági kutatókkal — rendelkezett. így a parlagon maradt földek és a szüzfőldek nagyarányú meghódítása 1954 tavaszán elkezdődhetett. A szűzföldek elsősorban kenyérgabonát adtak. A művelésbe vont földek a legértékesebb búzafajták fontos termőterületeivé váltak. Ha a költségeket összevetjük az egységnyi termeléssel, akkor a szűzföldeken termelt gabonát állították ető legolcsóbban a Szovjetunióban. Az ország számos nagy körzetében sajnos csaknem minden évben számolni kell az aszállyal. Az elmúlt 30 év. ben többször Is előfordult, hogy éppen a szűzföldek segítették ki a gondokból az országot olyan esetekben, amikor a Szovjetunió európai részén levő régi vetésterületein a viszontagságos időjárás miatt nem tudták begyűjteni azt a gabonamennyiséget, amire egyébként normális körülmények között lehetőség lett volna. A cél nem csupán az volt, hogy nagymértékben növeljék az állam gabonakészletét, hanem az is, hogy megjavítsák a mezőgazdasági termelés szerkezetét mindenekelőtt Ukrajnában, az Észak-Kaukázus- ban, az oroszországi föderáció feketeföldú központi körzetében és nem feketeföldű zónájában. A szüzfőldek egyszersmind a legfejlet- tebb termelési technológiák, megoldások széles körű alkalmazásának színhelyévé váltak. A nagyméretű vetésterületeken a technika tömeges alkalmazásával olcsóbb a termelés, gazdaságosabb a gépek üzemeltetése, különösen jől kihasználható a mezőgazdasági repülőgéppark. Oj, talajvédelmi rendszereket is bevezettek: a múlt évben például több millió hektáron folyt forgatás nélküli talajművelés. Az élet bebizonyította a harminc évvel ezelőtt elfogadott döntés helyességét. Csupán 1954—1981 között a szűzföldekről betakarított kenyérgabona révén az államnak nemcsak megtérültek a kiadásai, hanem több mint 3,3 milliárd rubelnyi tiszta haszonra tett szert. 1951—1955 között öt év átlagában 88,5 millió tonna gabona termett a Szovjetunióban, 1976—1980 között már 205 millió tonna volt az átlag. A szűzföldek meghódításához nagymértékben hozzájárult az ifjúság. A kommunls. ta párt felhívására 500 ezer fiú és leány utazott a lakatlan sztyeppékre. Voltak önkéntesek az idősebb nemzedék közül is, kommunisták, olyan emberek, akik kijárták az élet iskoláját, s akiknek a szűzföldek meghódításában az irányítás, a szervezőmunka jutott feladatul. Rövid idő alatt épültek fel az új állami gazdaságok jól ellátott, fásított települései, iskolák és klubok, áruházak és szolgáltatóházak nyíltak, több ezer kilométernyi autómat építettek. A meghódított szüzfőldek az ország értékes gazdasági térségeinek a sorába emelkedtek. A szűzföldek meghódítása az egyik legszemléletesebb példája a hosszú távú komplex, célirányos tervezés hatékonyságának. Ezek a területek több mint negyedszázada „életet“* adnak. Ezekbe a körzetekbe látogató külföldi turistának eszébe sem jut, hogy nem is olyan régen errefelé ekét sosem látott puszta sztyeppék húzódtak, ritka nyírfákkal tűzdelt árvalányhajas területek voltak.