Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-05-01 / 18. szám

Ü'J IFJllSÄG 2 KIEMELTÜK i 'Az a tény, hogy a szocialista társa­dalmi rendszer nemcsak hirdeti az ál­lampolgárok jogait, hanem a valóság­ban is biztosítja őket, rendszerünk mély demokratizmusáról és humanizmusáról tanúskodik. Ezzel szöges ellentétben áll az a kilátástalanság és reménytelenség, amelyre a kapitalista világ dolgozóinak széles rétegei, de főleg az ifjúság van ítélve. A szocialista állam által szava­tolt állampolgári jogok összessége a dolgozó ember létbiztonságának szilárd bázisa. Á szocialista építés történelmi vívmá­nyai közé tartozik a nemzetiségi kérdés megoldása, amelynek betetőzése az ál­lam föderatív elrendezése. A Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság a területén élő valóban egyenjogú nemzetek és nem­zetiségek közös hazája. Kapcsolataik a kölcsönös bizalmon és tiszteleten, a test­véri együttélésen és együttműködésen alapul. A szocializmus visszafordítha­tatlanul kiűzte társadalmunkból mind a szociális elnyomást, mind a nemzetisé­gi vagy faji megkülönböztetés bármelyik formáját. Olyan értékek ezek, amelye­ket kötelesek vagyunk védeni és szilár­dítani. S szocializmus építése során elért si­kereink népünk áldozatos és alkotó munkájának, Csehszlovákia Kommunista Pártja politikájának az eredménye. Az új társadalom építése során felmerült bonyolult kérdések megoldásakor min­dig a marxista-leninista elméletből s hazánk viszonyaira történő alkotó ér­vényesítéséből indultunk ki és indulunk ki. Ugyanakkor a Szovjetunió segítségé, re és tapasztalataira, s a vele és a töb­bi szocialista országgal folytatott sok­oldalú együttműködésre támaszkodunk. A szocializmushoz vezető úton nem kis akadályokat kellett leküzdenü’nk. Ezt az utat a belső és külső reakciós erőkkel folytatott éles osztályharc kö­zepette tettük meg. Súlyos tévedések és tragikus hibák is előfordultak. A nehéz­ségeket leküzdöttük, a hibákat fokoza­tosan kijavítottuk. A párt és a társada­lom a legnehezebb időszakot a hatva­nas évek végén élte át, amikor szembe kellett szállni a szocializmus alapjait veszélyeztető ellenforradalmi erők tá­madásaival. A Szovjetunió és a többi szocialista ország segítségével meghiú­sítottuk a külföldi és belső reakció ter­veit, amelyek hazánkban a szocializmus felszámolására és a szocializmus világ- pozícióinak meggyengítésére irányul­tak. Csehszlovákiában a szocializmus \ további sorsa és sokoldalú fejlődése szempontjából történelmi jelentőségű volt a CSKP Központi Bizottságának 1969 áprilisi Ülése. A társadalom, a kommunisták, a töb­bi politikai pák, az egész Nemzeti Front erőfeszítései a fejlett szocialista társa­dalom építése fő irányvonalának telje­sítésére összpontosulnak, amelyeket a CSKP XVI. kongresszusa dolgozott ki. A XVI. pártkongresszus programja, a- melyet teljes mértékben magukénak vallanak a Nemzeti Front szervezetei, valamennyi dolgozó lényeges érdekeit kifejezi, s megfelel társadalmunk fejlő­dése szükségleteinek. Az ország továb­bi gazdasági és szociális fejlődésének, a szocialista demokrácia elmélyítésének, az állampolgárok magas élet- és kultu­rális színvonala további biztosításának, a szocialista eszményeket megtestesítő új ember formálásának programja ez. Fő célja az emberek nyugodt élete és békés munkája. Csehszlovákia Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának, a Csehszlovák Nemzeti Front Központi Bizottságá­nak és a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság kormányának felhívásából \ „Jó kezekben van az utód“ jakab Gábor Bende Ferenc A z Ipotynyéki (Vinica) Egységes Föld­művesszövetkezet gépesítőközpont já. ban járva az alkatrészraktárban talá­lom Jakab Gábort, a falust ifjúsági szerve­zet elnökét. Munkatársával éppen leltároz­nak. — Egy jó SZISZ-taggal szeretnék beszél­getni — mondom jövetelem célját egykori iskolatársamnak. — Nem kell messzire menned, itt áll mel­lettem, Bende Ferencnek hívják — mutat kollégájára, majd hozzáteszi: — Feri az if­júsági szervezet politikai felelőse. Első éve párttagjelölt. Egyik ajánlója én voltam, a másik kettő Nagypál Gyula, az üzemi párt- szervezet elnöke és az efsz alelnöke, vala­mint Bálik Sáridor műhelyfőnök. — Az alapiskola elvégzése után autőlak- kozónak jelentkeztem Trenőínbe. El is kezd­tem az iskolát, de pár hét múlva átléptem a Mecenzéfi (Medzev) Mezőgazdasági Gépé­szeti Szakközépiskolába — veszi át a szót Bende Ferenc. — Hetvenkilencben végeztem, utána két év katonáskodás következett. A- mikor leszereltem, a helyi Béke Efsz-be jöt­tem dolgozni. A tavalyi nyarat kombájnon töltöttem, utána a villamossági motorok te­kercselésére specializáltam magam a javító­műhelyben. És most úgy tűnik, a pótalkat­részek raktárát bízzák majd a gondjaimra. Éppen leltározunk. — Mióta dolgozol az ifjúsági szervezet­ben? — Lassan nyolc éve. A legutóbbi évzáró taggyűlésen választottak meg politikai fele­lősnek, azelőtt az ifjúsági klubot vezettem. — Milyen élet folyik a klubban? — Hétfő kivételével minden nap nyitva van a klub, de főleg a hétvégén zajlik ak­tiv klubélet. Különféle vetélkedőket szerve­zünk, nemrégiben esztrádmüsort mutattunk be, jelenleg pedig egy színdarab próbál folynak. Alakulóban van a népi tánccsoport is Szabó Erzsi vezetésével. Ö irányítja a dzsesszbalettcsoportot is, tavaly volt a be­mutatójuk. A próbák egy részét a klubban tartják. — Az eddig elmondottakból kiderül, hogy a tagok tevékenyek. — Társadalmi munkában segédkezünk a faluszépítésben, a strandépítés! munkálatok­ból pedig elvállaltuk a gyermekmedence é- pítését. Idénymunkákkor mindig segítünk a szövetkezetnek — ezt már az elnök mond­ja. — Idén védnökséget vállaltunk a géppel hozzáférhetetlen rétek fölött, hogy lekaszál­juk, begyűjtjük a szénát. A szervezeti élet­ről annyit, hogy 48 rendes és 56 regisztrált tagunk van. Közülük 17-en párttagok, illet­ve jelöltek. Rendszeresen tartunk vezetősé­gi és taggyűléseket, amelyeken megvitatjuk a szervezeti élet problémáit, meghatározzuk a soron levő feladatokat. Jakab Gáborról hadd mondjam el, hogy három évvel ezelőtt korára hivatkozva le­mondott a szervezet vezetéséről, de vezető­ségi tag maradt. Alig pihente ki az elnöki tisztség fáradalmait, látva, hogy visszaesett a szervezet tevékenységé, újra megválasz­tották elnöknek. Amikor ezt megemlítem, el- mosolyodik. — Úgy éreztem, már illik átadni másnak a stafétabotot, de a váltás nem a legjob­ban sikerült. Így aztán pártfeladatul kap­tam, hogy néhány évig még irányítsam a fia. talok munkáját — És most kinek szeretnéd átadni a sta­fétabotot? — Itt áll mellettem — mondja Bende Fe­ri felé biccentve. — Ügy gondoltam, ne csak a raktári tisztséget vegye át tőlem, hanem a szervezet Irányítását is. Itt fog dolgozni a közelemben, majd lesz rá gondom, jó ke­zekben van az utód — teszi még hozzá tré­fálkozva. Kép és szöveg: BODZSÄR GYULA Zsóri Juditnak, aki két éven át a KoSi- cei Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium SZISZ-elnöke volt, minden mozdulata, csele­kedete szerény és póztalan. Ilyen, amikor verset mond, vagy amikor beszámol a gon­dokról és az eredményekről, amelyek a tiszt­ségviseléssel jártak. Pedig méltán lehetne büszke. Nem tőle, a tanáraitól tudom, hogy amióta átlépte az iskola küszöbét — bele­értve a helyi alapiskoláét is — minden év­ben kitüntetett tanuló volt. — Akkor sem romlott az előmeneteled, a- mikor a nyakadba szakadtak a SZISZ-elnök- séggel járó gondok? — Akkor, az 1981—82-es tanév végén ret­tenetesen el voltam keseredve. Űt kettes volt év végén a bizonyítványomban, tehát nagyon visszaestem. Egyszerre annyi lett a dolgom, hogy egyszerűen képtelen voltam többet produkálni. Irigylésreméltó ember! A szervezeti teen­dők, az angol nyelvórák, a szavalóverseny, a bábkör és ki győzné sorolni, mi minden mellett csak öt kettes az év végén! — Hogyan jutottál el addig a meggyőző­désig, hogy a mindennapi kötelességeken kívül még mást Is tenned kell, olyasvala­mit, ami a közösség ügyét szolgálja? — Nem tudom. Az alapiskolában, a csa­pattanácsban kezdtem, s pionírvezetőként Egy távozó SZISZ-elnök folytattam. A gimnázium első évfolyamában osztályelnök voltam és tagja a SZISZ-vezető- ségnek. Aztán az egyik tisztség hozta a má­sikat ... — 1982 márciusában megválasztottak a szervezet elnökének. — Még abban az évben elvégeztem az if­júsági szervezet tisztségviselőinek esti is­koláját, és mint küldött részt vettem a SZISZ szlovákiai kongresszusán Bratislavában. — Milyen szervezetet örököltél? — Jót. Kevés kivétellel aktív tagságot. Ott voltunk mindenütt, ahol szükség volt mun­kánkra. A burgonyabetakaritásban, vagy ép­pen akkor, amikor iskolánkra emeletet épí­tettek ... — Mint volt elnök, mit tartasz a legna­gyobb sikernek, amit vezetésed alatt a szer­vezet elért? — Mindenekelőtt azt, hogy sikerült a sá­rospataki Rákóczi Gimnázium KlSZ-szerve- zetével olyan kapcsolatot teremteni, amely nem tormáiig. Most már igazán testvérisko­la és -szervezet vagyunk. Kölcsönösen láto­gatjuk egymást, részt veszünk iskoláink minden fontosabb rendezvényén. Továbbá siker az is, hogy az 1982-es tanévben meg­jelentettük szervezetünk újságját, az Éle­tünket. — Most a márciusi SZISZ-konferenctán mit hagytál az utódra? — Elsősorban aktiv társaságot meg tö­mérdek tennivalót... — Nagyon sokszor hallottalak verset mon­dani. Mit jelent az életedben a vers és egy­általán az irodalom? — Moldovával szólva: a hétköznapok közt a vasárnapot. — Mégis a Safárik Egyetem Természettu­dományi Karára jelentkeztél, s a matema­tika-fizika szakot tüntetted föl felvételi ké­relmedben ... — A kettő nem zárja ki egymást. A vá­lasztott tantárgyakat éppúgy szeretem, és ha nem hangzik nagyképűségnek, értem is. — Tizennyolc évesen közéleti ember vagy. Egy percig sem feltételezem, hogy ab­bahagyod, illetve abba tudnád hagyni, ezt a sokrétű tevékenységet. — Nem is szeretném. Ez számomra egyet jelentene a „vegetálással“. — Itt az iskolában már átadtad a staféta­botot. Most, alig egy hónappal az érettségi előtt hogyan érzed: ha elhagyod a gimná­ziumot, marad benned valamilyen űr? — Biztosan. Ebben az épületben kezdtem hatévesen. Tizenkét évig jártam ezeket a lépcsőket és folyosókat. Hogy tudnám elfe­lejteni?) Vajányi Béla A SZÜZFÖLDEK MEGHÓDÍTÁSA Harminc éve, hogy a Szovjetunióban hozzákezdtek a szüzfőldek feltöréséhez. Az év. forduló alkalmából Valentyin Meszjac, a Szovjetunió mezőgazdasági minisztere foglal­ta össze e nagy munka eredményeit és tanulságait. egyvenkétmillió hektárnyi földterület mezőgazdasági művelésbe vonása — a kazahsztáni, szibériai, távol-keleti, uráli területeken, a Volga menti sztyeppé­kén — beruházás és munkaigényes hatalmas feladat. Ennek tudatában kezdtek hozzá a megvalósításhoz. Megteremtették hozzá a feltételeket: az ötvenes években a Szovjet­unió már óriási gép- és traktorparkkal, jó építőipari bázissal — s ami a legfontosabb, szakképzett káderekkel, gépészekkel, agro- nómusokkal, mérnökökkel, mezőgazdasági kutatókkal — rendelkezett. így a parlagon maradt földek és a szüzfőldek nagyarányú meghódítása 1954 tavaszán elkezdődhetett. A szűzföldek elsősorban kenyérgabonát adtak. A művelésbe vont földek a legérté­kesebb búzafajták fontos termőterületeivé váltak. Ha a költségeket összevetjük az egy­ségnyi termeléssel, akkor a szűzföldeken termelt gabonát állították ető legolcsóbban a Szovjetunióban. Az ország számos nagy körzetében sajnos csaknem minden évben számolni kell az aszállyal. Az elmúlt 30 év. ben többször Is előfordult, hogy éppen a szűzföldek segítették ki a gondokból az or­szágot olyan esetekben, amikor a Szovjet­unió európai részén levő régi vetésterüle­tein a viszontagságos időjárás miatt nem tudták begyűjteni azt a gabonamennyisé­get, amire egyébként normális körülmények között lehetőség lett volna. A cél nem csupán az volt, hogy nagy­mértékben növeljék az állam gabonakész­letét, hanem az is, hogy megjavítsák a me­zőgazdasági termelés szerkezetét minde­nekelőtt Ukrajnában, az Észak-Kaukázus- ban, az oroszországi föderáció feketeföldú központi körzetében és nem feketeföldű zó­nájában. A szüzfőldek egyszersmind a legfejlet- tebb termelési technológiák, megoldások széles körű alkalmazásának színhelyévé váltak. A nagyméretű vetésterületeken a technika tömeges alkalmazásával olcsóbb a termelés, gazdaságosabb a gépek üzemel­tetése, különösen jől kihasználható a me­zőgazdasági repülőgéppark. Oj, talajvédelmi rendszereket is bevezettek: a múlt évben például több millió hektáron folyt forgatás nélküli talajművelés. Az élet bebizonyította a harminc évvel ezelőtt elfogadott döntés helyességét. Csu­pán 1954—1981 között a szűzföldekről be­takarított kenyérgabona révén az államnak nemcsak megtérültek a kiadásai, hanem több mint 3,3 milliárd rubelnyi tiszta ha­szonra tett szert. 1951—1955 között öt év átlagában 88,5 millió tonna gabona termett a Szovjetunióban, 1976—1980 között már 205 millió tonna volt az átlag. A szűzföldek meghódításához nagymér­tékben hozzájárult az ifjúság. A kommunls. ta párt felhívására 500 ezer fiú és leány utazott a lakatlan sztyeppékre. Voltak ön­kéntesek az idősebb nemzedék közül is, kommunisták, olyan emberek, akik kijárták az élet iskoláját, s akiknek a szűzföldek meghódításában az irányítás, a szervező­munka jutott feladatul. Rövid idő alatt épültek fel az új állami gazdaságok jól ellátott, fásított települései, iskolák és klubok, áruházak és szolgáltató­házak nyíltak, több ezer kilométernyi autó­mat építettek. A meghódított szüzfőldek az ország értékes gazdasági térségeinek a so­rába emelkedtek. A szűzföldek meghódítá­sa az egyik legszemléletesebb példája a hosszú távú komplex, célirányos tervezés hatékonyságának. Ezek a területek több mint negyedszáza­da „életet“* adnak. Ezekbe a körzetekbe lá­togató külföldi turistának eszébe sem jut, hogy nem is olyan régen errefelé ekét so­sem látott puszta sztyeppék húzódtak, rit­ka nyírfákkal tűzdelt árvalányhajas terü­letek voltak.

Next

/
Thumbnails
Contents