Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-04-24 / 17. szám

<r Ü\J IFJÚSÁG 2 Másodízben került a SZISZ SZKB vándorzászlaja a SZISZ Rozsnyói (Roznava) Járási Szervezetének tulajdonába^ A legjobb járási szervezet A közelmúltban az ország 65 járásában és Tároskerületében zajlottak le a SZISZ- konferenciák. Mérlegelték, értékelték az 1983-as év eredményeit, de már a jövőre is gondolva kitűzték és megtárgyalták a jövő feladatait. Rozsnyón a SZISZ járási kon­ferenciáján most meghittebb, ünnepibb volt a légkör, mint egyébkor. Ezen a konferen­cián a SZISZ KB küldöttségének vezetője, a SZISZ SZKB elnöke, jozef Durica ünne­pélyes keretek között átnyújtotta Tóbisz Katalinnak, a SZISZ járási bizottsága elnö­kének a SZISZ SZKB vándorzászlaját, amely a legjobb, legaktívabb járási szervezetei illeti. A hetedik ötéves tervidőszak hatékonyságának és minőségének ifjúsági szám Iáján jegyzett, a munkaaktivitásban és kezdeményezésben elért kiváló eredményeikért kapták e kitüntetést a járás fiataljai. T óbisz Katalin, a SZISZ jb elnö­ke, beszámolójában méltatta e siker hátterét. Rámutatott arra, hogy a munkából oroszlánrészt vállal­nak a járás bányáiban működő ifjúsági munka- és racionalizációs brigádok. A jók között is a legjobb a Jozef Sgorica vezette 13 tagú kollektíva a Szlovák Magnezitművek lubeníki bányájában, és az ugyancsak itt működő hattagú kol­lektíva Sitár Milan vezetésével. Mind­két kollektívát a fiatalos lendület, a vi­talitás, versengés, de mindamellett a becsületes eredményes munka jellemzi. Ezek a fiatalok kötelezettséget vállaltak, hogy az idei bányásznapon már műit időben beszélnek az ötéves terv fel­adatairól. Ugyancsak élre kívánkozik Kováö Stefan kilenctagú kollektívája a Nizná Slaná-i vasércbányából. A járás­ban elsőként kezdtek az új kollektív bérezési forma szerint dolgozni. Elis­meréssel kell azonban szólni a többiek- ről is, a jelsavai, a lubeníki és a kun­tapolcai (Kunová Teplice) magnezit­üzemben, a Nizná Slaná-i és rozsnyói vasércbányában, a revúcai Lykotexben, a slavosovcei és a gömörhorkai (Ge- merská Hörka) papírgyárban működő kollektívákról és brigádokról. Első helyre kerültek a fémhulladék- gyűjtő-versenyben is. Összesen 1800 tonnát szolgáltattak be a gyűjtőhelyek­re. A legjobbak között itt a Rozsnyói Me­zőgazdasági Felvásárlóüzemet, a Gom­baszögi (Gombasek) Mészkőgyárat és a Lubeníki Magnezitüzemet említette. A gyógynövények gyűjtésében is rend­kívüli igyekezetről, szorgalomról tettek tanúbizonyságot a gömöri pionírok. A közel 9000 pionír 3800 kg gyógynövényt gyűjtött össze, ami járási rekordnak is számít. Figyelemreméltó a járás fiataljainak aktivitása a Nemzeti Front választási programjának teljesítésében is. Itt fő­leg a falusi és mezőgazdasági üzemek SZISZ-alapszervezetei jeleskedtek. A legaktívabbak a kobeliarovói, a pacai és Gemerská Poloma-i fiatalok voltak, de a rozsnyói Agrostav és szilicei (Sili­ca) szövetkezet SZISZ-esei is kitettek magukért. A járás fiatal újítói az elmúlt év­ben 456 újítási javaslatot nyújtottak be, amelyekből ez ideig 284-et valósítottak meg, s ezek társadalmi haszna egymil­lió korona. E téren példaképül szolgál­nak Cajka és Knopp mérnökök a revú­cai Lykotexből, Novotnji és Lisuch mér­nökök a Nizná Slaná-i vasércbányából és mások. A Lubeníki Magnezitüzem fiataljai védnökséget vállaltak a tudo­mányos-műszaki fejlődés eredményei­nek mielőbb érvényesítése fölött. A Ze­nit-mozgalom versenyeibe az ipari üte­mekből 94, a mezőgazdasági üzemekből pedig 38 fiatal kapcsolódott be az el­múlt évben. * • * A dicsérő és köszönő szavak mellett az élnöknő szólt a hiányosságokról is. Senki sem vette ünneprontásnak, mi­kor a meglévő tartalékokról és azok ki­aknázásáról beszélt. Az elért eredmé­nyek örömteljesek, szépek, de egyben további kitartó, lendületes aktív mun­kára köteleznek. A vitában felszólalt Jozef Durica is, és többek között elmondta, hogy. a ha­tékonyság, minőség és a gazdaságos­ság ifjúsági számlájához a hetedik öt­éves tervidőszakban minél több fiatal járuljon hozzá munkájával. Ennek bi­zonyítéka a Sgorica és Sitár elvtársak vezette munkakollektívák példás helyt­állása, akik a fejtésben elért rekordok élenjárói. Hasonló tisztelettel említhet­jük a Kovác elvtárs által vezetett mun­kakollektívát, amely tavaly két válla lati rekordot is megdöntött. Ezeket a fiatalokat joggal nevezhetjük a ma hő­seinek. Kívánjuk, hogy ilyen fiatalok­kal gyarapodjanak soraink, akik a fel­ajánlási mozgalom helyes értelmezői, a minőségi változások megvalósítói, akik előtt nem ismeretlen a hatékonyság, a gazdaságosság és minőség fogalma — mondotta Jozef Durica. A konferencián elhangzott a rozs­nyói járás fiataljainak idei szocialista kötelezettségvállalása: a 253 SZISZ- alapszervezet és 23 pionírcsapat által tett felajánlás értéke nem kevesebb, mint 16 millió korona. POLGÁRI LÁSZLÓ 35 éves a SZISZ Pionírszervezete „Szeretem a gyerekeket” A ki már volt katona, tudja, hogy ka- tonáéknál milyen nagy szó a szabad­idő. Ilyenkor a többségük igyekszik kipihenni a szolgálat fáradalmait, levelet írnak a szülőknek, barátoknak, ismerősök­nek, esetleg sétálnak, szórakozni mennek. Szóval ki-ki ízlése, kedve szerint tölti el azt a néhány órát, amely két szolgálat között ál­talában a rendelkezésére áll. Schilling József őrvezető a komáromi (Komárno) halárőr­ségnél sem kivétel ez alól, esetleg csak any- nyiban, hog^ ő néha nem a mozi vagy a korzó felé veszi szolgálat után az irányt, hanem a Jaros kapitány utcai magyar ta­nítási nyelvű alapiskolába tart, Schilling József ott pionírvezető. — Hogyan jutott eszedbe, hogy ilyesmire fordítsd a szabadidődet? — kérdem tőle az iskola felé ballagva. — Engem is meglepett egy kicsit, amikor a parancsnokaink megkérdezték, hogy ki szeretne pionírvezető lenni, de jelentkez­tem. x Civilben ilyesmit sohasem csináltam, őszintén szólva, nem is nagyon tudtam, hogy mi egy pionírvezetőnek a dolgai Sze­rencsére nagyon szeretem a gyerekeket, így elég hamar belejöttem. Különben ebben na­gyon nagy segítségemre volt a rajom osz­tályfőnöke, Balázs Sándorné. Az első talál­kozón még feszélyezve éreztem magam, de aztán leküzdöttem zavaromat. A gyerekek is nagyon aranyosak. Útközben Józsi elmondja még, hogy más­kor mindig visz magával valamit, amit be­mutat a pioníroknak. Csak ritkán fordul elő, hogy üres kézzel megy közéjük, mint ahogy most is, de hát vannak olyan foglal­kozások, amikor nincs szükség segédeszkö­zökre. A pionírok nagy izgalommal várták például, amikor azt ígérte nekik, hogy leg­közelebb elhozza a gépfegyverét. Azok örül­tek a legjobban, akiknek sikerült összerak­ni a gépfegyvert, mert megmutatta nekik annak fortélyait is. De a legnagyobb öröm akkor volt a rajban., amikor elvitte magá­val a kutyáját is. A pionírok azt sem bán­ták volna, ha estig tart a foglalkozás. — A VII. B-ben vezetem az ifjú határ­őrök raját, de az az érzésem, hogy a felső tagozaton bármelyik osztályban szívesen fo­gadták volna ezt a lehetőséget. — Le tudod kötni a pionírok figyelmét? — Hajaj! Többnyire kifutunk az időből, annyi mindent kérdeznek, meg aztán ezek a rajgyűlések nem olyanok, hogy a pioní­rok ülnek a padban, mi meg beszélünk. Általában kimegyünk valahová. Azt kellett Schilling József, úrvezető volna látni, amikor kint a szabadban be­mutattam nekik a rádióadó-vevő készülék működését. Két csoportra osztottuk őket, úgy beszélgettek egymással. — Van ennek gyakorlati jelentősége is? — Bár nem az az elsődleges célunk, hogy a gyerekek segítsék védeni a határainkat, de tudok olyan esetekről, hogy az ilyen ra­jok tagjai játszás közben a határááv köze­lében furcsán viselkedő idegenekre lettek figyelmesek. Jelentették az esetet, mi ki­mentünk, s tetten értük a határsértőket. Ezek többnyire csempészek. Azt szeretnénk elérni, hogy már fiatal korban megértes­sük a gyerekekkel, mennyire fontos a mi szolgálatunk, s majdpn katonákként, határ­őrökként öntudatosak legyenek, és megtisz­telő kötelességüknek tekintsék a katonai szolgálatot. — Az iskolában hogyan segítik a munká­dat? — Azt tapasztaltam, hogy nagyon hálásak azért, amit a pionírokért teszek. Különö­sebb feltételek nem is kellenek ehhez a munkához, de ami az erejükből telik, azt megadják. Nagy az öröm a VII. B-ben, amikor Schil­ling József őrvezető megérkezik a rajgyű­lésre. A pionírok közrefogják: — Józsi bácsi, ma mit csinálunk? — kér­dezik tőle ugrándozva. — Egy régi ígéretemet szeretném ma tel: jesíteni — mondja a rajvezető. — Kiviszlek benneteket a kikötőbe, megmutatom, mi­lyen motorcsónakokkal vigyázunk a hatá­runkra. Öltözzetek jól fel, úgy, mint én, mert a Dunánál hidegebben fúj a szél, mint a városban. KAMOCSAI IMRE Az eredmények köteleznek A Vajóni (Vojany) Alapiskolában a leg­szívesebben a forradalmi hagyomá­nyok emlékszobájába tessékelik a lá­togatókat. Itt beszélgettünk mi is Bélán Va­lériával, a Ján Nálepka Pionírcsapat veze­tőjével és a csapattanács tagjaival sikereik­ről, a forradalmi hagyományok tiszteletéről és a Csehszlovák Pionírszervezet fennállása 35. évfordulójának megünnepléséről. Az em­lékszobát öt évvel ezelőtt rendezték be, s nem csupán dísze az iskolának, hanem a tanulásban is a gyerekek segítségére van. Itt tartják a polgári nevelés órákat és né­hány történelemórát is. Különösen Gajdos Éva és Szabó Gézáné pedagógusok hozzák ide szívesen diákjaikat. Annak idején sok anyagot gyűjtöttek a forradalmi szoba ré­szére, azok elrendezésében is segítettek, de továbbra sem tétlenkednek, további doku­mentumok beszerzéséről is gondoskodnak. Ezért büszkék az emlékszobára, s ezért mu­tatják oly szívesen minden idelátogatónak. — Mi pedig csapatunk történetének tár­gyi emlékeit, az első pionírok visszaemléke­zéseit gyűjtjük — mondta Sipos Tünde, a csapattanács elnöke. — Különösen most, hogy szervezetünk 35. születésnapjára, il­letve az e6ből az alkalomból tervezett meg­mozdulásokra készülünk. Vetélkedőt terve­zünk, és találkozunk az első pionírokkal, akik bizonyára sok érdekeset mondanak majd a csapatalapítás izgalmairól. A vajáni pionírok szívesen dicsekednek, s tehetik ezt különösen a versenyeken, ve­télkedőkön, rendezvényeken elért szép si­kereik miatt. Az oklevelek, serlegek, tárgyi jutalmak ugyancsak itt, az emlékszobában sorakoznak, ezeknél legfontosabbnak még­is azt tartják, hogy iskolájukat, csapatukat kiválóan képviselték, hírét-nevét tovább öregbítették. — Sokoldalúak pionírjaink. Legyen az honovédelmi vagy tüzoltóverseny, ugyanúgy helyt állnak, mint a kulturális rendezvé­nyeken. Büszkék vagyunk Varga Anikóra, a magyar, szlovák, orosz nyelvű énekver­senyek járási győztesére, Popély Emíliára, aki céllövésben jeleskedik, Szarvas Karcsi, Popély Zoli, Kondás Laci pedig a tűzvéde­lemben értek el szép sikereket — magya­rázta a pionírvezető. A pionírok eredményeiről tudnak a lalu lakói is, hiszen a tömegszervezetek tagjai­ként jó kapcsolatot tartanak fenn a pionír­csapattal. Ugyanilyen gyümölcsöző a kap­csolat a SLOVNAFT vajáni üzemének veze­tőivel, dolgozóival is. A gyakori találkozók­nak. üzemlátogatásnak köszönhetően a vég­zősök közül sokan ide jönnek majd dolgoz­ni. — A felnőttek, a tömegszervezetek tagjai és a védnökségi üzemek segítsége nélkül aligha tudnánk olyan sokrétű tevékenységet végezni, mint eddig tettük. A jövőben is sze­retnénk minél több különféle foglalkozású és érdeklődésű embert bevonni csapatunk munkájába, akik mint raj- vagy szakkörve­zetők látogatnák iskolánkat, foglalkozná­nak a gyerekekkel. Talán még az első pio­nírok közül is akadna olyan, aki vállalna ilyen szép, igaz, nem könnyű feladatot. A legközelebbi találkozón majd erről is be­szélgetünk — mondta Bélán Valéria. Benyák Mária i

Next

/
Thumbnails
Contents