Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-04-17 / 16. szám
ÚJ IFJŰSXGj Fényszórósok a hajógyárban Több mint tíz éve annak, hogy Ifjúsági Fényszóró címmel a Szocialista Ifjúsági Szövetség országos mozgalmat indított. Arra a kérdésre, hogy hol tart ma ez a mozgalom, a Nehézgépipari Művek komáromi (Komárno) vállalatában kerestem a választ. Jó jelnek tartottam, hogy a hajógyár vezetői nem zárkóztak el a hosszabb, elemző beszélgetés elől, pedig várható volt, hogy olyan kérdések is szóba kerülhetnek, amelyek esetleg néhány embert kellemetlenül érintenek. A kerekasz- tal-beszélgetés résztvevői: Kántor Ferenc, az Ifjúsági Fényszóró vállalati vezérkarának vezetője, FrezmetskJ István, a fényszóró 14-es járőrének vezetője, M i k o 1 a i György mérnök, a minőségi ellenőrző osztály dolgozója, Keäiar Sándor üzemvezető, Pásztor Pál, az újítási osztály előadója és P i n t Tibor, a népi ellenőrző bizottság elnöke. Beszélgetésünket egy rövid visszapillantással kezdtük. Mi tette szükségessé az Ifjúsági Fényszóró-mozgalom életre hívását a hajógyárban? Kántor Ferenc: — Valószínűleg az, ami országosan is szükségessé tetté. Azt akartuk, hogy a fiatalok is részt vegyenek a termelésben, illetve a gyár életében fel-felme- ríilő problémák feltárásában, kiküszöbölésében. Segítette-e a vállalat vezetősége a mozgalom fellendítését és miért? Kesiar Sándor: — A vállalat vezetősége tudta, hogy a fiatalok észrevételei segíthetnek a problémák megoldásában, ennek ellenére a mozgalom fellendítése nem volt könnyű feladat. Kezdetben a fiatalok sem voltak elég kezdeményezők, persze, lehet, hogy ennek a nem minden esetben kielégítő támogatás volt az oka. —A fényszórósok munkája hasonlít a népi ellenőrök munkájához, akiknek az alapszabályok értelmében támogatniuk is kellett á fiataloknak ezt a tevékenységét. Milyen volt ez az együttműködés a járőrök megalakulása után? Pint Tibor: — A népi ellenőrző bizottság 1982 májusában szerveződött újjá, s azóta rendszeres az együttműködésünk, vannak közös* akcióink, amelyekbe bekapcsoljuk á járőrök legaktívabb tagjait, hogy jobban megismerjék az ellenőrzést. Segítségükre vagyunk olyan esetekben is, amikor az ő hatáskörük már nem elegendő a problémák megoldásához, vagy olyan nehézségekbe ütköznek munkájuk folyamán, amelyeket egymaguk nem tudnak leküzdeni. Hálátlan feladatot vállalnak magukra azok a fiatalok, akik szívvel-lélekkel végzik .fényszórós munkájukat. Prezmetsky István: — Ez így igaz, de én ezt azért vállaltam, mert úgy gondoltam, hogy a munkaköri feladataim becsületes teljesítése mellett ezzel is segíthetek a vállalatnak a problémák megoldásában. , Mikolai György: — Tanulmányaim befejezése után kerültem a vállalathoz, és bekapcsolódtam a mozgalomba. Eléggé lehangoló volt, hogy lépten-nyomon azt kellett tapasztalnom, nem vesznek komolyan. Csak az első jelentősebb „fényszórós“ eredmények után tört meg a jég. — Emlékeztek még az első esetetekre? • Mikolai György: — Apróság volt. Az étteremben, ahová naponta ebédelni jártunk, volt egy berendezés, amely az ételek melegítésére szolgált. Sok pénzbe került, mégsem volt kihasználva, csak a tálcákat tartották rajta. A kollégáim is látták ezt, maguk között morgolódtak is emiatt, de senkinek sem szóltak. Én írásban értesítettem az illetékeseket, s rövid időn belül rendeltetésének megfelelő helyre került a berendezés. Amikor a kollégák megtudták, hogy ez részben nekem köszönhető, más szemmel nézték fényszóróskodásomat. Amikor ez a mozgalom enn- clult, sokan nem hitték, hogy lesznek olyan fiatalok, akik rá mernek mutatni mások hibáira. Báto- rították-e a fiatalokat a gazdasági vezetők? Kesiar Sándor: — Nagy szükség volt rá, meg arra is, hogy lássák a fiatalok, komolyan vesszük észrevételeiket. A járőrök kitartottak, s ez a kitartás meghozta a gyümölcsét. Nem minden gazdasági vezető egyforma, de azért ma már senkinek sem mindegy, milyen hangulat uralkodik a részlegén. Ha tetszik, ha nem, kénytelen odafigyelni azokra a fiatalokra, akik a hibák eltávolítását szorgalmi ^ák. ■— ./an a fényszórósok tévé-, kenységének egy olyan területe, amelyen országos méretben is szép eredményeket sikerült elérni. Az elfekvő újítási javaslatok feltárására gondolok. Mit tettek ezért a hajógyárban? Mikctlai György: — Még mielőtt minőségi ellenőr lettem volna, a műszaki tervezési osztályon dolgoztam. Már ott felfigyeltem arra, hogy milyen sok kitűnő újítási javaslat, ötlet porosodik a fiókokban, és nincs, aki törődjék további sorsukkal, azzal, hogy a gyakorlatban is hasznát vegyék. Lényegében feladatul kaptam, hogy csoportommal derítsük ki ennek a visszásságnak az okait. Eleinte az észrevételeinket teljesen figyelmen kívül hagyták, csak amikor már bekapcsolódott ebbe a munkába a népi ellenőrzés, akkor sikerült felmutatnunk eredményeket. Ugyanis általában mindig felelős beosztású személy hagyta kihasználatlanul az újításokat, s legyünk őszinték, főnököket kritizálni még ma sem könnyű. Pásztor Pál: — Mint az újítási osztály előadója, osztom a fiataKesiar Sándor lók véleményét. Ä múltban bizony elég gyakran előfordult, hogy sokáig kellett várnia az újítónak ötlete megvalósítására. Ez nem volt jó senkinek, mégis így volt, mert a vezetők nem törődtek kellően ezekkel a problémákkal. •— Kesiar elvtárs, ha az ön részlegén mutatnak rá a fiatalok valamilyen hiányosságra, hogyan fogadja? Kesiar Sándor: — A kritikának senki sem örül, de én azt vallom, ha nem vettem észre valamilyen hiányosságot, csak örülhetek annak, hogy ezt megteszik helyettem a fényszórósok. Bátorítom őket. Soha senkinek még nem esett bántódása azért, hogy rámutatott valamilyen hibára. Az építő kritika a termelést szolgálja, s azt, hogy jobb hangulat uralkodjék a dolgozók körében. Az a gazdasági vezető, aki nem így gondolkodik, előbb vagy utóbb rájön, hogy helytelenül cselekedett, mert az elhallgatott problémák idővel napvilágra' kerülnek, s akkor már talán sokkal nehezebb őket orvosolni. — Tény, hogy a hajógyárban az elért eredmények ellenére is teljes értékűen csak jövő időben lehet erről a mozgalomról beszélni. Hogyan látjátok, mi kell a kibon takozáshoz? Kántor Ferenc: — Nem mi, hanem ki. Még több bátor fiatal, mert sajnos azt tapasztalom, hogy túl sokan inkább szemet hunynak a hibák fölött, mintsem tennének valamit a kiküszöbölésükért. Mikolai György: — Bevonnám i munkába azokat is, akik nem fény szórósok. Elég, ha figyelmeztet nek bennünket, mi már tudjuk, m a teendő. Kesiar Sándor: — K mozgalom jövőjét a gazdasági vezetők kezében látom. Ha ők felkarolják a fiatalokat, az eredmények -sem maradnak ej. A támogatást viszont nagyon is megérdemlik. Tévé kenységük, igaz, nem népszerű, mégis vállalják, mert azt akarják, hogy minél kevesebb hiányosság fékezze a fejlődést. KAMOCSAI IMRE■ Prezmetsky István Mjkolai György mérnök Kántor, le.rs.nc AliTOEÖRZE Z imankós március végi reggelre virradt a főváros, és akik eljöttek a Kultúra és Pihenés Parkjába, hogy az autóbörzén eladják használt autójukat vagy a fölösleges alkatrészeket, bizony melegen öltöztek, és jól tették, hiszen itt kinn a Dunánál még hidegebb van. Rengeteg a befelé igyekvő ember, közöttük az egyik kipufogócsövet visz befelé eladni, a tömeggel szemben meg egy másik ugyanilyen csővel egyensúlyoz kifelé. Az egyik eladni viszi a megmaradt alkatrészt, amaz pedig örül, hogy végre hozzájutott, ráadásul talán még olcsóbban is, hiszen a börzén nemcsak egyezkedni lehet, hanem sok esetben kell is, mert esetleg az illető még azt hinné, hogy átejtették, becsapták. Ráadásul az egyes vállalatok, üzemek is felkínálták elfekvő készleteiket, és ők is olcsóbban. A Honvédelmi Szövetség fővárosi autóklubja vezetőinek és a Csehszlovák Rádió motorosok műsora szerkesztőinek, akik az autóbörzét szervezik, az a véleményük, hogy ez egyre népszerűbb. Az előző fővárosi börzére tízezer látogató váltott jegyet, négyszáznegyven használt kocsit kínáltak eladásra, és számtalan keresett vagy addig raktáron fekvő alkatrész talált gazdára. A rendezők számozott helyekkel, asztalokkal várták az érdeklődőket. Aki jobb helyre akart kerülni, az előre biztosíthatta azt magának. A főbejárathoz közel egy KN jelzésű kis teherkocsiból átalakított lakókocsi áll. Nemcsak a külseje, hanem belsejének a kiképzése is tökéVass Albert: „Lakást kaptam, szükségem van minden pénzre .. autórádió, oldaltáska, porszívó és min-* den más, amit csak el tud képzelni az ember. Több vállalat is felvonult. Az egyik, mint mondtam, elfekvő készleteit dobta piacra, a másik egy új gazdaságos üzemeltetést mérő órát kínál. * Az előző, 7. autóbörzén négyszáz-* negyven használt autót kínáltak el- adásra a tulajdonosaik. Most ötszáz helyet biztosítottak a rendezek á használt kocsiknak, és ez is kevés-* nek bizonyult. A fiatalok megállnak a Mercedesek, Fordok és Citroenek mellett, megcsodálják, de végül is odébbállnak. És igazuk is van. Az egyik fehérbe hajló fényes szürke Citroenben a kilencvenháromezer koA fiú, aki .kinőtte“ a motorkerékpárját. letes. Emeletes heverők, ülőkék, szekrény, kis hűtőgép. Az ablakban ott az ára: 63 000 korona, vagy egy Avia tehergépkocsi. A tulajdonos a kocsi mellett áll, és készségesen tájékoztatja az érdeklődőket: — Aro-motoros román gyártmányú kis tehergépkocsiból készült... Hetven kilométeres átlagsebességnél tizennégy liter üzemanyagot fogyaszt. Mint megtudom, a tulajdonosnak nem ez az első ilyen munkája, de eredetileg nem eladásra készült, hanem saját maga és családja részére. — Ezt eladásra nem érné meg elkészíteni — mondja —, nem számoltam az órákat, de kétezret biztosan dolgoztam rajta. Most a Dieselmotorok futnak. Mindenki az olcsóbb üzemanyagra bukik, hát én sem szeretnék lemaradni. Ha nem tudnám elkészíteni, átalakítani magamnak a kocsit, biztos megfelelne ez is, de meg tudom csinálni, és az időmből is kitelik, hát nyugodtan túladhatok ezen... A vele szemben álló Vass Albert BAL 18-18 rendszámú piros Simka személygépkocsijából kirakta az alkatrészeket a földre, már csak a vevőkre vár. 1 — Eladott már valamit? — kérdem. — Egy-két apróságot,.. i — Miért akarna túladni ezeken az alkatrészeken? — Húsz éve élek itt a fővárosban. Eddig kétszobás lakásban laktunk, de most megkaptuk a négyszobásat, és jó lenne berendezni, lakhatóvá tenni. Minden pénzre szükségem van. Az autómat is beadom a bazárba, hátha eladják... Távolabb miníautókat, autós szaklapokat kínálnak, de akad itt magnó. róna kikiáltási ár mellett a következő megjegyzés olvasható: „Csak komoly érdeklődőknek!“ Az autókat kinn a szabad ég alatt kínálják, az egyes alkatrészeket az utómárkák szerint benn a csarnokban. Az elárusítóasztalok mögött akad idősebb férfi, de még nő is. Sőt, van-* nak, akik ketten kínálják a portékájukat. A zömük fiatal, s mintha nem is az eladott alkatrészek száma vagy a bevétel számítana, hanem a játék, a sport. Az asztalok előtt megálló érdeklődőkkel komoly szakmai vitákat, megbeszéléseket folytatnak. Vannak, akik ingyen is odaadnák az alkatrészt, ha látják, hogy annak a másiknak éppen az kellene, ugyanolyan kocsija van, mint amilyen nekik. A miniautókat árusító is szinte kis előadást rögtönöz a .különböző típusokról. Az asztalok mögött az autóklub vezetői, egyes szekcióknak az irányítói tartanak tájékoztatókat. Kinn az egyik pavilon végénél egy fiú ügyes gyerek-motorbiciklit őriz. Az apja készítette, de a fiú már kinőtte, s jó lenne rajta túladni. Négyezerötszázért kínálja... — Jő volt vele szaladgálni? —-. kérdem. — De még mennyire! — ragyog fel a szeme, s elmondja, hogy az országúton még a negyvenet is kihúzta. — Miért akarod eladni? — kérdem a húsz év körüli fiútol. — Nagyobbat szeretnék. Lényeges észrevétel: jó érzéssel mondom, hogy hasonló rendezvényektől eltérően a börzén nem folyt a bor, nem duhajkodtak az emberek és' ez már egymagában is sokkal felér. NÉMETH ISTVÁN Fotó: Németh Csernő A
