Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-04-17 / 16. szám
Ü’J IFJÚSÁG 2 X ¥ KIEMELTÜK A szovjet-amerikai kapcsolatok történetében eddig különböző washingtoni kormányokkal tárgyaltunk. Azokban az esetekben, amikor az amerikai vezetés realista, felelősségteljes hozzáállást tanúsított a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatokban, a dolgok — úgymond — normálisan alakultak. Ez az egész nemzetközi helyzetre is kedvező hatással volt. Amikor nem foglaltak el ilyen realista álláspontot, a mi kapcsolataink is ennek megfelelően romlottak. Ma is azt szeretnénk, ha az Egyesült Államokkal olyan normális, stabil kapcsolataink lennének, amelyek az egyenlőségen, az egyenlő biztonságon, az egymás bel- ügyeibe való be nem avatkozáson alapulnak. Mindenekelőtt szükséges, hogy azon államok politikája, amelyek nukleáris fegyverrel rendelkeznek, a háborús veszély elhárítására, a béke megszilárdítására irányuljon. A legnagyobb figyelmet azonban a lázas fegyverkezés megállítására kell fordítani. Éppen ideje, hogy a tárgyalások hasznosságáról szóló általános fejtegetések helyett azoknak az akadályoknak az elhárítására törekedjenek, amelyek gátolják a fegyverzet korlátozását és csökkentését, amelyek akadályozzák a bizalom erősítését és a mindkét fél számára hasznos együttműködés megvalósítását. Vannak azonban további fontos kérdések, amelyek megkövetelik, hogy közös igyekezettel próbáljuk őket megoldani. Kétségkívül pozitív változásokat eredményezne a világban, ha minden nukleáris hatalom kötelezné magát, hogy nem alkalmazza elsőként az atomfegyvert, és hogy mind mennyiségi, mind pedig minőségi szempontból befagyasztja a nukleáris fegyvereket. Ehhez nem kellenek bonyolult tárgyalások, hanem politikai határozottságra van szükség. Az eredmény is nagyon jelentős lenne. Ezáltal mindenekelőtt világosan megmutatkozna a másokkal szembeni katonai fölény megszerzésére irányuló törekvésről való lemondás. A mi országunk ilyen fölényre nem törekszik, de azt sem engedi meg, hogy vele szemben kerüljenek fölénybe. Rendkívül fontos, hogy az atomfegyverrel rendelkező országok kapcsolataiban olyan normák jussanak érvényre, amelyek békés célokat követnek. Sürgetővé vált a nemzetközi kapcsolatokban a bizalom légkörének a kialakítása. Ehhez az összes állam felelősségteljes és kiegyensúlyozott politikájára van szükség, valamint konkrét intézkedések elfogadására ezen a téren. Ha összekapcsolnák a jelentős politikai és nemzetközi jogi kérdéseket a katonai-műszaki intézkedésekkel úgy, ahogy a Szovjetunió és más szocialista országok szorgalmazzák, ez biztosítaná a stockholmi konferencia sikerét s azt, hogy e találkozó eredményei jelentősen hozzájáruljanak az európai és a nemzetközi biztonság megszilárdításához. A legenergikusabb igyekezetét kell kifejteni a meglevő tűzfészkek felszámolására és az új feszültséggócok kialakulásának a meggátolására a világ különböző térségeiben. Más szavakkal: nem kevés lehetőség van arra, hogy konkrét tettekkel lehessen hozzájárulni a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdításához. E célokért a Szovjetunió kész együttműködni minden országgal^ Részlet KONSZTANTYIN CSERNYENKO interjújából, amely a moszkvai Pravdában jelent meg. (Folytatás az J. oldalról)' A munkásfiatalokra támaszkodva Ä 2111nal járásban a munkásfiatalok alkotják az ifjúsági szövetség gerincét, a tagállomány 28 százalékát, és ha ehhez még hozzászámítjuk a középkádereket és a szakmunkástanulókat, akkor egyértelműen kitűnik, hogy ez rendkívül számottevő erő. Ennek ellenére a járási konferencia meg-' állapította, hogy még sok fiatal áll a szervezeten kívül. Különösen vonatkozik ez az építőiparra, ezért a jövőben feltétlenül növelni kell a szervezet befolyását e szakágazatban. E kérdéssel foglalkozott felszólalásában a SZISZ KB küldöttségének vezetője, a KB alelnöke és az SZKB elnöke, Jozef D ur i c a is, amikor többek között elmondta: „Az ifjúság mindig aktívan részt vett a gazdasági feladatok teljesítésében, a szocializmus legnagyobb építkezésein dolgozott, közülük számos fölött védnökséget vállalt. A folyamatosság itt abban nyilvánul meg, ha a feladatokhoz, a munkakötelességekhez felelősségteljesen látunk hozzá, aktivizálódunk a tudományos-műszaki fejlesztésben. Közben elsősorban növelni kell a befolyást a munkásfiatalokra, hogy ők alkossák szövetségünk gerincét. Ezt senki sem teszi meg helyettünk. Ha munkánk sikeres, sikerül megnyerni célunknak a fiatalokat, akkor velünk is tartanak.“ Előtérben a nevelő munka Bratislava í. számú városkerületének SZISZ-konferenciáján min- * denekelőtt a nevelő/munka kérdéseivel foglalkoztak. Többek között erről beszélt a SZISZ KB küldöttségének vezetője, a SZISZ SZKB osztályvezetője, Bohumil S o c ha: „A SZISZ kulturális nevelő munkájának céljai és feladatai egyre nagyobbak és igényesebbek. Megvalósításukhoz megfelelő feltételeket kell teremteni, amelyek közvetlen összefüggésben vannak a népgazdaság dinamikus fejlődésével, az anyagi és szellemi javak növekedésével. A kultúra fejlesztését a reális feltételek figyelembe vételével kell megvalósítani. Ha nincs elég klubunk, nincsenek megfelelő eszközeink a felszerelésükre, javítani kell a szervező munkát, lehetőségeket teremtve a fiataloknak, hogy érdeklődésüknek megfelelően és aktívan tölthessék az idejüket. Ki kell használni azokat a tartalékokat, amelyek az állami szervek által épített berendezésekben rejlenek. Nem engedhetjük meg, hogy a művelődési házak, népművelési intézmények kihasználatlanul álljanak.“ A SZISZ SZKB osztályvezetője ezzel arra a megállapításra reagált, hogy a városkerületben nincs egyetlen ifjúsági klub sem a szövetség tulajdonában. Ugyanakkor a vitáfelszólalók is elismerték, hogy éppen itt van a legtöbb kulturális intézmény és hasznos időtöltést kínáló berendezés. Törődjünk a pionírokkal Nem csak a pionírszervezet megalapításának közelgő 35, évfordulója az oka, hogy a losonci (Luőenec) járási konferencián sokat foglalkoztak a legifjabb nemzedék szervezetével, illetve azzal, hogy a SZISZ milyen segítséget nyújt a munkájukhoz. A Központi Bizottság küldöttségének vezetője, a SZISZ SZKB osztály vezetőnője, Beáta Kosová ezzel kapcsolatban leszögezte, hogy e téren még sok a tennivaló: „A káderellátáson kívül a pionírszervezet anyagi segítségre is szorul. A pionírok műszaki szakköri munkájának fejlesztéséért a SZISZ-alapszervezetek azzal is sokat tehetnek, ha hulladék- és nyersanyagot biztosítanak számukra. A losonci járás adós maradt azzal a hagyománnyal szemben, amely tulajdonképpen innen indult el. Bizonyára emlékeznek rá, hogy éppen Utekácban alakították meg Szlovákiában az ifjú technikusok első állomását. Ma az ifjú természettudósok állomásaival együtt nyolcvanhat van belőlük, a losonci járásban azonban mindmáig ez az egy maradt fenn. Meggyőződésünk azonban, hogy a pionírdolgozók közelmúltban lezajlott járási konferenciájának célkitűzésével összhangban hamarosan újabbak követik.“ S5T, A SZISZ JÁRÁSI KONFERENCIÁI ^ ÚJABB TETTEKRE MOZGÓSÍTANAK L enin már fiatal korában kapcsolatba került a forradalmi eszmékkel: a kazanyi egyetem elsőéves joghallgatójaként a diákmegmozdulások egyik hangadója volt, ezért letartóztatták és száműzték. 1893-ban Pétervárott már a marxisták elismert vezetőjeként tevékenykedett. A történelmi fejlődés ebben az időben Oroszországban is napirendié tűzte a szocializmus és a munkásmozgalom egyesítésének kérdését, a forradalmi vezető erő, az új típusú munkáspárt megteremtésének szükségességét. A- marxizmus eszméinek elterjedését, meggyökeresedését ekkor a liberális narodnytk eszmék és képviselők gátolták, ezért Lenin — sok más aktuális munkája mellett — megírta a „Kik azok a népbarátok és hogyan hadakoznak a szociálde1870. április 22-én született Vlagyimir Iljics Lenin = LESS m= mokraták ellen?“ című művét a narodnyi- kok ideológiája ellen, rámutatva a néptömegek történelemformáló hivatására, a munkásosztály vezető, forradalmi szerepére. 1895-ben „Harci Szövetség a Munkás- osztály Felszabadítására“ néven létrehozta a pétervári marxista köröket egyesítő szervezetet, amely a munkásosztály forradalmi pártjának első jelentős csírája volt. Természetesen a rendőrség mindezt nem nézte tétlenül, Lenint bebörtönözték, majd Ke- let-Szibériába, Susenszkojébe száműzték. A száműzetés letelte után külföldre utazott, s megszervezte a forradalmi marxisták első országos lapjának, az Iszkrának a kiadását. A lap előkészítője, szervezője lett az orosz marxisták soron következő, erős pártot teremtő kongresszusénak. 1903-ban ült össze az OSZDMP II. kongresszusa, ahol a forradalmi marxisták Lenin vezetésével következetesen felléptek az opportunizmus ellen. Heves viták után a központi szervek megválasztásakor Lenin hívei kapták a szavazatok többségét. Ettől kezdve nevezték a Lenin köré tömörülő forradalmi szárnyat bolsevikoknak. 1905-ben az oroszországi polgári demokratikus forradalom előestéjén „A szociáldemokrácia két taktikája a demokratikus forradalomban“ című művében fejtette ki a munkásosztály feladatait a napirenden levő forradalomban. Fő célként a proletariátus hegemóniájának biztosítását jelölte meg, és síkraszállt a polgári demokratikus forradalom szocialista forradalommá fejlesztéséért. A decemberi felkelés leverése után újra emigrált. Minden idejét és energiáját az orosz és a nemzetközi osztály- Ijarc elméleti és gyakorlati kérdéseinek kidolgozására fordította. 1912-ben Lenin vezetésével ült össze Prágában az OSZDMP konferenciája, amelynek eredményeképpen az OSZDMP Központi Bizottságában megerősödött a bolsevikok többsége. Az első világháború kirobbanása után írt műveiben rámutatott a háború imperialista jellegére, leleplezte a II. Internacionálé vezetőinek szociálsoviniszta álláspontját, és kifejtette, hogy a szocialisták feladata ebben a helyzetben saját burzsoáziájuk vereségének elősegítése, a háború polgárháborúvá változtatása. Az Oroszországban eközben kialakult forradalmi helyzet, majd a cárizmus megdöntése Lenint arra kényszerítette, hogy 1917 tavaszán visszatérjen Pétervárra, ahol ismertette híres Áprilisi téziseit a forradalmi proletariátus feladatairól. A reakciós Ideiglenes Kormány megdöntésének ideje azonban csak októberben jött el. Lenin személyesen irányította a felkelést, amely 1917. október 25-én (az új naptár szerint november 7-én) az Ideiglenes Kormány megdöntésével, majd a békéről és a földről szóló dekrétum meghirdetésével a munkások, parasztok és katonák forradalmának győzelmét jelentette. A hatalmat azonban nem volt elég kivívni, meg is kellett tartani. 1918 nyarán megindult az idegen hatalmak fegyveres intervenciója és a polgár- háború. Ezekben a válságos években Lenin a központi bizottság élén közvetlenül foglalkozott a hadműveletek irányításával a csapatok szervezésével és ellátásával. A gazdaságilag teljesen tönkrement ország helyzete válságos volt, rendkívüli intézkedésekre, az ún. hadikommunizmus rendszerének bevezetésére volt szükség. Ebben a valóban élethalálharcban Lenin biztos kézzel irányította a szovjet állam gazdasági és politikai munkáját, kijelölte a szocializmus építésének útját. 1920-ban kidolgozta Oroszország villamosításának nagyszabású tervét, a GOELRO-t. A külső és belső ellenség felett aratott győzelem enyhített valamit az ország gazdasági helyzetén, feleslegessé vált a hadi- kommunizmus szigorú rendszere. Ezért 1921-ben a párt X. kongresszusa elfogadta Lenin javaslatai alapján az új gazdasági politika (NÉP) tervét. A hatalom megszilárdulása, az új gazdasági politika bevezetése a munkás-paraszt szövetség erősödését eredményezte. Leninnek élete utolsó éveiben megrendült az egészségi állapota, de ő ennek ellenére fáradhatatlanul dolgozott. Nem volt olyan politikai, gazdasági vagy kulturális probléma, amellyel ne foglalkozott volna, ne igyekezett volna megmutatni a helyes utat. A Szovjetunió megalakulása után különösen behatóan foglalkozott a nemzetiségi kérdéssel, de nem kerülte el figyelmét az analfabetizmus felszámolásának, a kulturális felemelkedés lehetőségeinek kutatása sem. Lenin a szocializmus győzelme szempontjából a munkásosztály élcsapatának egységét döntő kérdésnek tekintette. A soron levő, XIII. kongresszushoz — már nagy betegen — írott levelei az elkötelezettséget, az éleslátást, a későbbi hibák gyökereinek felismerését, a jó ügy iránti aggódást tükrözik. Halála emberek millióit döbbentette meg szerte a világon, s a gyász első óráiban már határozat született: Pétervárt, a forradalom bölcsőjét róla nevezzék el. Leningrad hatvan éve viseli büszkén a nevét. A Néva-parti város e névhez méltó hősiességgel viselte el a második világháborúban a 900 napig tartó fasiszta blokádot, míg negyven évvel ezelőtt, január 27-én díszlövés dördült Leningrad fölött, hogy hírül adja a világnak: a sokat szenvedett város felszabadult, a szovjet fegyveres erők újabb dicsőséges győzelmet arattak. PALÄGYI LAJOS / * T
