Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-04-10 / 15. szám
ÚJ IFJÚSÁG 3 Nyitány a gyümölcsösben Batta István mérnök, részlegvezető A meddig a szem ellát — teraszos gyümölcsös. Gyümölcsfák és szőlőtőkék ez- rei-tízezrei sorakoznak lépcsőzetesen egymás mellett. Jóslásokba bocsátkozunk Gyurkovics Jutkával, a Bátkai Állami Gazdaság SZISZ- -alapszervezetének alelnökével. ÍVégül is nem tudunk közös nevezőre jutni a gyümölcs- és szőlő- gazdaság hektárjai fölött. A főútról lekanyarodva hosszan vezet az út befelé a gazdaság központi épületéhez. A fiatal kertész- mérnök, Batta István egy éve vezeti a gyümölcs- és szőlőgazdaságot. Előtte az állami gazdaságnak e részlege' sajnos egy évben sem teljesítette a tervét. Mióta ő itt van, javult a helyzet. De vajon ő hogyan látja ezt? — X főútról szemet gyönyörködtető a gyümölcsöskert és szőlészet, de helyzete cseppet sem rózsás. Nagy területen termesztünk gyümölcsöt és szőlőt. A szőlészet 73 hektár, ebből 20 hektár a fiatal telepítés, tehát még nem termő szőlő, a kertészet pedig 76 hektáros. Eléggé elhanyagolt állományt vettem át, és jól kellett igyekeznünk, hogy a szerintem kissé túlfeszített tervet teljesítsük. Nem sikerült, de az előrelépés, a minőségi javulás a múlthoz képest így is tagadhatatlan. Nézzünk egy számbeli adatot: 1982-ben csupán 52,06 tonna szőlőnk termett, tavaly már 109,4 tonnát szüretelhettünk le. A kilenc fajta szőlő átlagos hektárho- zama 2,073 tonna volt, így jócskán a hattonnás országos átlag alatt maradtunk. Én a legégetőbb gondnak a munkaerőhiányt találom, ami eleve kihat az eredményekre. Az is vitathatatlan, hogy számos műveletet igyekezetünk ellenére sem tudunk gépesíteni. A gépi megművelést pedig nagyban hátráltatják, sőt helyenként lehetetlenné teszik a keskeny teraszok, amin sajnos most már nem változtathatunk Problémánk, gondunk van bőve. de azért boldogulunk. — Ügy tudom, i gyümölcsös is hasonló gondokkal küzd.. — E részleg jövőjét illetően már sokkal derűlátóbb vagyok. Az egyedek erősek, fejlettek, jó termést ígérnek. Hat gyümölcsfajtát termesztünk, és mindig van munka. A gépi művelés szintén nehézkes, mivel helyenként itt is szűkek a teraszok. A 'szőlészeti munkák terhét idővel levesszük állandó alkalmazottaink válláról, így tehát sokkal több idő és energia marad a fák nyesésére, permetezésére és a többi szükséges teendőkre. A gyümölcsös fejlesztése, bővítése szerintem a múltban extenzíven történt, amit nem fedezett kellőképpen a terméshozam. Az intenzív gazdálkodást, a hatékonyság és termelékenység növelését mi a szó legszorosabb értelmében vesszük, és a gyakorlatban akarjuk megvalósítani. Munkánkban támogat bennünket, bizalmat előlegezett nekünk a gazdaság vezetősége. Kolléganőmmel, Éva Fráková mérnökkel reméljük, az eredmények majd minket igazolnak. — Egy ilyen napsütéses tavaszi nyitány, gondolom, örömmel tölti el mindazokat, akik figyelik az időjárást, hiszen nagyon is függnek tőle. De vajon milyen volt a téli álom, a.gyümölcsös és- szőlészet milyen állapotban várja a tavaszt? — Mi nem panaszkodhatunk a Gyurkovics Judit, a ßZISZ-alap- szerv'ezet alelnöke ' télre. Az igaz, hogy csapadékban szegény volt, a talajmenti fagyok viszont aránylag sokáig tartottak, mégsem keletkeztek károk. A csapadék is megjött az elmúlt hetekben, és ami a leglényegesebb, hogy időben munkához láthattunk. Az agrotechnikai időpontokhoz tartjuk magunkat, és ha már nem törnek ránk a közeljövőben fagyhullámok, nincs mitől tartanunk, gazdag szüret elé nézün(c. Véletlenekben és csodákban nem bízok. Jutka még elmondja, hogy mindkét szőlészszakember öntudatos és aktív SZISZ-tag, akikkel mindig számol a vezetőség. P. L. Üj hagyományok ápolói Nagyfödémesi (Veiké Ol'a- nyI Helyi Nemzeti Bizottság mellett működő polgári ügyek testüláte Mária Blezáko- vá, a testület elnöke és Ajpek Mária anyakönyvvezető irányításával a „Mindent az emberért“ jelszó szellemében végzi munkáját. E testület szorosan együttműködik a hnb tanácsával, valamint az efsz és az állami gazdaság aktíváival, a tömegszervezetekkel és a helyi alapiskolákkal. Tagjai negyedévenként értékelik munkájukat, s tevékenységük egyik leggyakoribb formája a névadó ünnepségek niegszervezése. Tavaly 22 egyéni és 8 csoportos névadót tartottak. Ezek egyben a legkedvesebb ünnepségek is, amelyeket a pionírok és az óvodások szereplése tesz színesebbé. A házasságkötés kiemelkedő esemény a fiatalok életében. Ezért kell nagy gondot fordítani a szertartás méltó lebonyolítására. Szép hagyománnyá vált, hogy a polgári esküvő után a fiatal pár szál virágot helyez el a Szabad- ság-szoborpál. Az ifjúság számára egész sor* ünnepséget* szervez á testület. A legkisebbeket a szikraavatáson fogadják. A szertartásteremben zajlik az ünnepélyes pioníravatás, a személyi igazolványok átadása is. Évente kétszer elbúcsúztatják a bevonuló fiatalokat. A testület tagjai az idősebbekről sem feledkeznek njeg. Meglátogatják a magányos idős polgárokat, a hnb szociális bizottságával és a nyugdíjasok klubjával közösen beszélgetéseket, ünnepségeket szerveznek. Az elmúlt esztendőben 15 ilyen akciójuk volt. A nagyfödémesi testület köszöntötte az 50, 60, 75 és 80 éves polgárokat, és egy aranylakodalmat is tartottak.. A testület tagjai részt vesznek valamennyi temetésen, és elbúcsúznak az elhunyttól a falu lakossága és a maguk nevében. —száraz— Fotó: Németh Tibor Varga tívia a bratislavai Duna utcai Magyar Tannyelvű Gimnázium Major István SZISZ-alapszervezétének az elnöke. Munkatársunknak elmondta, hogyan sikerült egy jó ötlettel még vonzóbbá tenni a gimnázium diákjainak SZISZ-életét. •— X legtöbb diáknak az a véleménye, hogy elég, há rendszeresen felkészül az órákra, és ezzel számára be is fejeződnek az iskolai teendők. Igaz, hogy a diák legfőbb kötelessége a tanulás, és ha valaki jól meg akarja állni a helyét az iskolában, bizony nehéz időt szakítania más munkára, néha ritég a szórakozásra is. — Diákszemmel nézve a mi iskolánk ifjúsági szervezetének tevékenysége érdekes, változatos. Ezzel azt akarom mondani, hogy a kötelességvállalásokon kívül szórakozási lehetőségeket is kínál. Az, hogy az elsősök, másodikosok mennyire kapcsolódnak be a szervezeti életbe, szerintem rajtunk, idősebb társaikon is múlik. Mondok erre egy példát: iskolánk diákjai között elég sok a bentlakó, akik alig várják a pénteket, hogy hazamehessenek a szüleikhez. Nagy ritkán történik csak meg, hogy valamilyen rendezvény kedvéért itt maradnak hétvégére. Ötlet — Ennek az iskolaévnek az elején bevezettük a SZISZ-hétvége- ket. Minden hónapban egy hétvégén valamelyik osztály programot szervez az iskola diákjainak,' ami általában péntek este diszkóval kezdődik, a szombat sportnap, a vasárnap pedig vetélkedőkkel, kvízekkel telik el. Először nehéz volt meggyőzni ingázó társainkat, hogy maradjanak itt, de aztán megszokták, és most már, azt hi- szeifi, elég közkedveltek ezek a hétvégék. Nem fordul elő, olyasmi; hogy valaki nem jön el, mert ő haza akar menni. Természetesnek veszik, hogy minden hónapban egy hétvégét az iskola falai között töltenek, s mondhatom, egész jól szórakozunk együtt. — Különben az a véleményem, hogy az iskolai munka, gondolok itt a tanulásra, eléggé leköt, és hétközben azt a kevéske szabadidőt mindenki igyekszik a lehető legjobban kihasználni. Éppen ezért szeretnénk elérni, hogy a diákok többször maradjanak itt hétvégére, és azt az időt úgy töltsük el együtt, hogy mindenki jól érezze magát, és szép emlékeket .vigyen magával a gimnáziumból. — Eddig az iskolában három hagyományos rendezvényünk volt: az ismerkedési est, a diákbál és az egynapos „diákhatalom“, u- gyanis a nemzetközi diáknapon kicserélődik a tanárok és diákok szerepköre. Nagyon szeretnénk, ha már az említett SZISZ-hétvégéket is sikerülne hagyományossá tenni. Sok diák azzal érvel, hogy éppen elég nekik a tanórákra felkészülni, a felvételi vizsgákon meg amúgy sem elsősorban a szervezeti munkájukat fogják számon kérni, hanem a tudást, s ezzel az érvvel csaknem teljesen kivonják magukat minden másból. Pedig szerintem egy kis jóakarattal el lehetne érni, hogy a tanulás mellett á SZISZ-munkába is bekapcsolódjanak és annak hasznát is vegyék. KAMONCZA MÁRTA Miért olyan, amilyen? K evés az olyan gyakran utazó ember, aki ne ismerné a bratislavai főpályaudvart, és még kevesebb az olyan, aki elégedett lenne szolgáltatásaival. Az utóbbi egy hónap folyamán úgy alakultak dolgaim, hogy minden péntek este hét és nyolc óra között az állomáson kellett tartózkodnom, úgyhogy módomban állt megfigyelni, mi is zajlik ott. Miriden alkalommal ugyanaz a kép jogadott: a csarnokban hatalmas tömeg várakozik végtelennek tetsző sorban az egyetlen nyitott pénztár előtt, s még nagyobb a nyüzsgés a helyjegypénztár szintén egyetlen nyitott ablakánál. Ebben az időben indul a Hungária Érsekújváron (Nővé Zámkyj. keresztül Budapestre, s erre a vonatra kötelező helyjegyet váltani. Azok az Érsekújvár környéki emberek, akik Bratislavában dolgoznak, jobbára ezzel a vonattal utaznak. Utaznak, de hogyan? Félórai sorbán- állás után megvásárolja az ember, a menetjegyet, utána ismét sorba áll a helyjegyért. Sorozatosan megtörtént, hogy húszan-harmin- ■ can nem kaptak helyjegyet. Nem azért, mert nem volt, hanem mert nem maradt idő megvásárolni, ugyanis mint tydvalevő, a helyjegyeket csak egy órával a vonat indulása előtt kezdik árusítani. Az eset mindig úgy végződött hogy az emberek nagy viták és dühöngés után felszálltak a vónatta-helyjegy nélkül, és a jegykezelőnek megfizették a negyven korona büntetést. De miért? Hiszen elég lenne, ha pénteken a csúcsforgalom idején két, esetleg három pénztár, nem pedig csak. egy lenne nyitva. Ezzel megoldódna a legnagyobb probléma, az utasoknak lenne ideje megvásárolni a jegyüket, mert hát nem tud mindenki már két órával a vonat indulása előtt az állomáson lenni. Ugyanez vonatkozik a helyjegy-pénztárra is, mert hangsúlyo-. zom, helyjegy volt, csak idő nem megvásárolni. Ezért pe- • dig nem a jegypénztárban dolgozók a felelősek, de hát azt nem várhatjuk, hogy az , utazók több időt szánjanak a jegyvásárlásra, mint magára az utazásra. Sajnálatos, hogy Szlovákia fővárosának legforgalmasabb pályaudvarán■ ilyen tarthatatlan helyzet uralkodik. És ez még nem minden. Problémák vannak az utasellátó büfékkel is. Szintén gyakori tapasztalat, hogy a penorokon a büfék zárva vannak, noha még tart a csúcsforgalom, pedig éjjel tizenegy óráig kellene nyitva tartaniuk. Bekopogtattam egy ilyen büfé kivilágított, de lefüggönyözött ablakán. Az . elárusítónő ki sem nézett, csak kikiáltott nem éppen illedelmesen, hogy ő most eszik, ne zaklassam, menjek másik peronra. Így is tettem, de ott is ugyanez a kép fogadott. Amikor ismét bekopogtam az első büfébe, és megkérdeztem, miért nem nyit ki, azzal érvelt az eladó, hogy neki. is joga van vacsorázni, foga van, de éppen akkor, amikor egyszerre több gyorsvonat is indul? Helyes munkaszervezéssel ezt is meg lehetne oldani a pályaudvar és az utasok elégedettségére. TAKÁCS ÉVA 1 V