Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-04-03 / 14. szám
ÜJ IFJÚSÁG S ARKHIMÉDÉSZI PONTON una menti motívumok címmel nyílt kiállítás a Dunamenti Múzeumban, és én már a magnyitón éreztem, hogy ez a kiállítás nagyon is szívügye itt most mindenkinek. Nem hiányzik egyetlenegy barát, képzőművészet- kedvelő és az alkalmi látogatókból is több sereglett össze és — joggal. A Duna mentéhez kötődő négy művész, ja- niga József, Kocsis Ernő, Kopócs Tibor és Lipcsey György nemcsak műveikkel, hanem emberi magatartásukkal, életükkel is szokatlanul hűségesek e tájhoz. Kopócs Tibort például hívta, vonzotta, magához láncolta a szülőföldje. Valami hasonlót látok Kocsis Ernőnél és faniga Józsefnél is. Ök Stúrovoban születtek, és a Csallóközben is a Duna melléke ölelte őket magához. Nehéz természetesen mindenről indulat nélkül írni. Számunkra viszont mindenképpen a hűség, a szorosabb kötődés a járhatóbb út. Nem elvegyülni és kiválni, hanem megmaradni és kiválni, mint ahogy ezt például Lipcsey György is teszi. Különös formavilága, gondolatai mindenütt másutt irreálisak lennének. Sok ebben persze az esetlegesség is. Mert mint ahogy a kiállítás is további nevekkel — hogy csak hármat említsek: Szilva József, Mester Péter, Almási Róbert — gyarapodhatott volna, Lipcsey György is minden bizonnyal egészen más utat is bejárhatott volna, ha a fel\ vételi vizsgák túdorai észreveszik, megsejtik a tehetségét, és a Vietnami anya című gyönyörű kamaszkori szgbrát elismerve felveszik a főiskolára. Mondom: ha felveszik, ki tudja merre, hova tartott volna? így viszont a visszaparancsolt, ember csak azért is, daccal ment tovább a maga útján. Volt benne erő és akarat, tehetség kiválni. Sőt, immár talán arra kellene biztatni, hogy igenis teljes erővel és minden következménynyel vállalja önmagát, csak és csakis a művészetnek éljen, mert hiszen ha megosztja magát, felemás lesz az eredmény is. Volt idő, amikor ellentmondtam volna ennek a gondolatnak, sőt lélekben ezt meg is tettem, itt-ott egyfajta beszűkülést, bizonytalanságot éreztem, mintha hiányosak, szégényesek lettek volna az eszközei, de ez a kiállítás, illetve az itt látott szobrok azt mutatják, hogy továbblépett főiskola nélkül is, birtokába vette a szobrászat anyagait, technikáit, és élni tud az anyag formálási módjával is. Az összetartozás, a Pieta, a Csallóközi Piéta és még néhány szobrát első pillantásra magunkénak érezzük. Sőt, az utóbbi például évezrednyi távlattal bíró békességóhajtás, olyan, amelyből mostanában keveset láthat az ember. Egy meghatározott és szilárd arkhimédészi ponton áll, NÉMETH ISTVÁN K ét éve alakult meg Bratislavában a Cseh Kultúra Barátainak Köre. Azóta szüntelenül bővül, gyarapodik tagjainak száma, költők, írók, művészek, közéleti személyiségek vállalnak részt az egyes rendezvények szervezéséből, szekciók alakulnak az irodalmi, gyermekműsorok, zenei események, képzőművészeti tárlatok rendezésére. A vezetőség minden megmozdulásukról értesíti a tagokat, sok esetben belépőjeggyel is ellátja. Legutóbb a Mirbach- palotába szólt a meghívó Óta Janecek műveinek a kiállítására. Kétségkívül jól választott a Cseh Kultúra Baráti Körének vezetősége, amikor éppen Óta Janecek képeinek színe-javát hozta eT Bratislavába, hiszen a 65 éves művész a cseh képművészeti élet legjelesebbje. Az 1942—1983 között alkotott művek munkásságának keresztmetszetét adják. Fejlődése, kibontakozása pontosan nyomon követhető első, útkereső műveitől a kubizmuson át a Braque-ra, Picassóra emlékeztető alkotásokig, majd egészen a jelenig, a természet rejtekeit feltáró, a sejtek mikroszkopikus vizsgálatát idéző művei is. Kétségkívül ezek a legutóbbi alkotások a legérdekesebb darabjai a kiállításnak: a nagyméretű Magvak a fűben, a Fehér nyílások, a Csigaház és mag. Mindhárom képen kékes-barnás- fehéres lebegés és az egészet átható érzelmi telítettség van. Tájképei meg egyszerűségükkel hatnak. Tudja, hogy két vagy akár egy szín helyettesítheti az egész spektrumot a képen, egyetlen ház, fa egy egész tájat, egyetlen forma a természet alaktalan erőit. A kiállított 110 olajfestmény mellett néhány kisplasztikája is helyet kapott. Óta Janecek munkásságához azonban könyvillusztrációk, kerámiák, textilképek, akvarellek is tartoznak, amelyek sokaságából még ízelítőt is lehetetlenség adnf egy kiállítás keretében. A sokoldalú és elismert művésznek a szülőföldtől, Pardubicétől Londonig, Párizsig, Tokióig a világ sok helyén kiállították már műveit. Számtalan hazai és külföldi elismerésben, kitüntetésben részesült, s napjainkban is lankadatlan erővel dolgozik, és valósítja meg még a negyvenes éhekben választott művészi hitvallását: a formák szükségtelenek, de szüntelenül vágyakozunk utánuk, a formákról minden meglévő elméletet el kell vetni, de időről időre az új élettapasztalatok, ismeretek és élmények birtokában felül kell bírálni őket. A két hónapig nyitva tartó tárlatra természetesen nemcsak a Cseh Kultúra Baráti Köre tagjait várják a rendezők, hanem mindenkit, aki érdeklődik a képzőművészet iránt. (benyákj Ízelítő • Óta Janecek műveiből A TIBETI REMETE ■■ letútja valóságos kalandortörténet, ■■ életműve pedig a világ egyetemes ™ tudományának egyik legfényesebb drágaköve. Az április 4-én kétszáz éve született Körösi Csorna Sándor emlékét egyszerre több nép és nemzet tiszteli Európától egészen a Himalájáig, mert olyat alkotott, .amely sok náció kulturális felemelkedését szolgálta és szolgálja még ma' is. Nemcsak hazájában, hanem szerte a nagyvilágban utcák, terek viselik a nevét. Háromszék Kőrös nevű kis hegyi falvá- ’ bán született és leghíresebb műve, a tibetiangol szótár és nyelvtan címlapján „erdélyi székely-magyarnak“ nevezi magát. Tehetségével, szorgalmával már az elemi iskolában felhívta magára a figyelmet. De csak 1.5 éves korában jutott el a híres enye- di kollégiumba. Hamarosan önerejéből kellett helytállnia, szülei korán elhunytak, s ő többi szegény sorsú társával együtt ún. szolgadiákként tanult, gyarapította ismereteit a világról, a tudományokról, s első volt a legelsők között is. Diáktársai, tanárai feljegyzései szerint mintha már ekkor is az eljövendő nagy feladatra készült volna, igyekezett testét a megpróbáltatásokhoz edzeni. Keveset evett, s gyakran aludt a földön. Huszonhárom éves volt, amikor először szóba hozta, hogy mindenképpen el akar jutni Ázsiába bizonyságot szerezni a magyarság őshazájáról és származásáról. Először azonban a göttin- geni egyetemen tanult két évig. Tanulmányai befejeztével néhányszor megfordult a kolozsvári Tudós Körben, ahol találkozott Gyarmathi Sámuellel, a kor híres nyelvészprofesszorával, az összehasonlító finnugor nyelvészet megalapítójával. Az ő ösztönzésére határozta el magát végérvényesen az ázsiai útra. A fiatal tudós ekkor már tizenhárom élő és holt nyelvet beszélt, később útja során még további négyet megtanult. Szüksége,is volt a nyelvtudásra, hiszen így sokkal könnyebben boldogult, s nemegyszer ennek köszönhette, hogy egyáltalán továbbjuthatott. Harmincöt éves fejjel, egy szál tarisznyával és nyolc hétre szóló útlevéllel 18Í9 novemberében lépte át a határt, és elindult, hogy felkutassa a magyarság őshazáját a távoli Keleten. Ügy tervezte, hogy nagyjából egy esztendeig marad ott, s egy emberöltő lett belőle. Nehézségekkel, buktatókkal és önfeláldozással teli, de végül mégis sikeres útja Bukaresten, Szófián keresztül a tervezett Konstantinápoly (a mai Isztambul) helyett, ahol pestisjárvány ütött ki az egyiptomi Alexandrián át vezetett. A pestis miatt azonban hamarosan innen is tovább kellett állnia, és Cipruson, Bejrúton át Aleppo, majd Bagdad és Teherán következett. Az elindulástól számított két év múlva érkezett meg Belső-Ázsiai kapujába, Buhará- ba. Itt azonban a hatalom megszerzéséért két biradalom, a cári és a brit versengett, s az események miatt egy idegennek nemigen volt biztonságos a helyzete. El kellett hagynia a várost Nyugtalankodni kezdett. Már hosszú ideje volt úton, de még igen messzire kitűzött céljától. Ismét kitérők következtek. Útjának következő állomása Kabul, majd az indiai Pesa- váron át Kasmír érintésével akart Tibetbe és Mongóliába jutni, de ismét vissza kellett fordulnia. Nagy lelki- és akaraterő, valamint fizikum kellett ahhoz, hogy mindezt végigcsinálja. Több ezer kilométeres útja jelentős részét gyalog tette meg, időnként ladikon, gályán vagy nagy ritkán lóháton, többnyire magányosan, a veszélyesebb szakaszolton karavánokhoz csatlakozva, rendkívül rossz anyagi körülmények között. Háromévi bolyongás után a kasmíri határon érkezett el élete nagy fordulópontjához. Itt találkozott .William Moorcroft angol kormánymegbízottal, aki felismerte, hogy nagy hasznát veheti a különc embernek. Javában folyt a, világ e részében a brit gyarmatosítás, s az angoloknak nagyon fontos lett volna egy tibeti-angol szótár. Ezért a kormánymegbízott anyagi támogatásban részesítette. Körösi Csorna pedig elmélyült a csodálatos tibeti kultúra tanulmányozásában, hátha a buddhista kolostorok könyvtáraiban föltárul előtte Belső-Ázsia történelmének megannyi titka, s netalán az őshazára utaló nyomokra bukkan. Közel járt negyvenedik évéhez, amikor elkezdte ezirányú kutatását, Hét évig valóságos remeteségben élt és dolgozott, megfeszített munkával, nélkülözés és sanyarú körülmények közepette — a téli hónapokban mínusz 30 fokos hidegben fűtetlen helyiségben dolgozott —, míg elkészült a máig felülmúlhatatlan tudományos értékű műve, a tibeti-angol szótár és nyelvtan. Eredeti tervéről, a magyarság őshazájának felkutatásáról azonban továbbra sem tett le, és 1842-ben ismét útnak indult Belső-Ázsia felé. De már sohasem juthatott el útjának céljához, mert április 11-én, 58 éves korában maláriában meghalt. Darjeelingben temették el. Keleties stílusú síremléke nyelvtudósok válóságos zarándokhelye. A világ minden tájáról sokan elmennek oda, hogy leróják tiszeteletüket a kiváló ember, s a kitartásban és fáradhatatlanságban példamutató tudós előtt. B. M. H áromszáz éve született Bél Mátyás, családi nevén Funtlk, kora egyik legsokoldalúbb elméje az első nagy enciklopédista, aki megelőzte a francia enciklopédistákat is. A legnagyobb polihisztor, evangélikus lelkész és történetíró, földrajztudós és kutató, akit a néprajz és a mezőgazdaság éppúgy érdekelte, mint a pedagógia vagy a nyelvtörténet. A hazai újságírás Is első nagy úttörőjének tekinti. Apja ocovái szlovák hentesmester volt, édesanyja magyar. Életrajzírói szerint mindkét nyelvet folyékonyan beszélte, jóllehet tudományos munkásságában az akkor általánosan elfogadott latint használta. Életével és munkásságával ragyogó emléket állított a magyar és a szlovák nép évszázados együttélésének. Sokfelé tanult: Losoncon (Lu- cenec), Káinon, • Banská Bystricán és Bratislavában, Veszprémben és a pápai gimnáziumban. Egyetemi tanulmányait Halléban végezte. Rövid ideig a Magdeburg melletti Bergen gimnáziumának igazgatója, majd a besztercebányai gimnázium igazgatóhelyettese lett. Innen került Bratislava evangélikus líceumába, ahol igazi tudományos vezéregyéniség lett. Bél odaér- keztekor csak negyven tanulót talált... igazgatósága alatt a szám csakhamar néhány százra emelkedett... két irányban egy századdal megelőzte a kort: tanári értekezleteket létesített és tankönyveket dolgozott és nyomtatott ki“ — írta róla. egy évszázaddal ezelőtt akadémiai székfoglalójában Haan Lajos. Hosszú életének (hatvanöt évesen, 1749- ben halt. meg) minden szakaszában írt, alkotott, szervezett, adatokat gyűjtött az éppen készülő munkájához, fiait és tanítványait féltő gonddal irányította a tudományos munka legkülönbözőbb ágazataiban. Munkáinak még a felsorolása is kitennie jó néhány oldalt. Számos műve közül talán a legjelentősebb a „Notitia Hungáriáé novae historico-geographi- ca“, amelyből öt kötet jelent meg Bécs- ben 1735 és 1742 között, tíz megye földrajzának, történelmének, néprajzának leírásával. A nagy munka többi része kéziratban maradt. Irt a mezőgazdaság, az államtudomány, a statisztika kérdéseiről, foglalkozott a rovásírással, a magyar nyelv eredetével, magyar Irodalomtörténettel. Mint pedagógus ő volt az első, aki tanterv alapján akarta megszervezni a középiskolai oktatást. Életének legnagyobb műve, a latin nyelvű hetilap, a Nova Posoniensia kiadása volt 1721 márciusától. „A magyar sajtó történetében“ ezt olvashatjuk erről: „A heti rendszeres megjelenés és tartalmának egy része a korabeli hírlapokhoz sorolja még akkor is, ha a tudományos folyóiratokra emlékeztető jegyeket is fedezhetünk fel benne ... az újság jelentős részét mégis csak hírlapokra jellemző anyag: rövid, néhány soros referáló hírek foglalták el... Bél felvilágosultsága a száraz referáló újság híranyagából csak elvétve derülhetett ki, de egynémelykor mégis szerét ejtette, hogy állást foglaljon a politikai hírekkel kapcsolatban. Így például egy holsteini közlemény ürügyén elítélte a jobbágyok elnyomását.“ Bél Mátyás latin nyelvű hetilapjával az újságírói munkában az első alkotó személyiség. Olyan szerkesztő-újságíró, aki a maga polihisztor érdeklődését sugározza a lap minden oldalán. Nem sokáig, mindössze egy és egynegyed évig élt a Nova Posoniensia. A hatalmas katolikus egyház nyugtalanul figyelte a protestáns szerkesztő merész munkáját, ps „megfojtotta“ a lapját.. Bél latinul írt, tanított, lapja Is latin nyelvű volt. Munkásságát ma mégis a magyar és a szlovák tudományosság és irodalom egyaránt magáénak vallja, hiszen a minden valószínűség szerint szlovák-magyar származású tudós a Nova Posoniensia szerkesztésével és kiadásával egyszerre kívánt hatni az ország magyarul, szlovákul és németül beszélő rétegeire. Líceumi diákjai is e három anyanyelv fiai voltak. Az első szlovák lapok szerkesztői is Bél Mátyás evangélikus iskolájából kerültek ki, mint a-. hogy a második nemzedékben Windisch Károly Gottlieb, a hazai német sajtó úttörője vagy már a harmadik nemzedékben Rát Mátyás, aki megteremtette a magyar nyelvű újságírást. P. L. A legnagyobb polihisztor v
