Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-04-03 / 14. szám
A CSKP politikájának nemzeti és nemzetközi jellege A TAPASZTALATOKBÓL MERÍTÜNK A marxista-leninista elmélet és gyakorlat kezdettél fogva nagy figyelmet fordít a nemzeti és nemzetközi kapcsolata kérdésének. E bonyolult egység két alkotó elemének kölcsönös vonatkozása az egyik legfontosabb kérdés, amelyre a kommunista mozgalom tanulmányozása irányul. Nem véletlen, hiszen az élet igazolja; a két elem megértése nélkül lehetetlen kidolgozni a szocializmusért, valamint az új társadalom és a szocialista nemzetközi kapcsolatok megteremtéséért folytatott küzdelem helyes stratégiáját és taktikáját. A társadalmi élet internacionalizálódásának folyamata — terjedelmét és mélységét tekintve — még sohasem volt olyan gyors, mint napjainkban, s a múltban ez a folyamat sohasem kapcsolódott annyira a nemzetek és nemzetiségek öntudatának növekedéséhez, mint manapság. Épp ebből fakad az a szükségszerűség, hogy keressük a hazafiság és az internacionalizmus, a nemzeti és nemzetközi érdekek, a munkásosztály, a szocialista országok, a kommunista és munkáspártok kötelességeinek elméleti és gyakorlati kérdéseire a választ. Természetesen minden kommunista és munkáspártnak megvannak a tapasztalatai, amelyekből kül- és belpolitikájának kidolgozása során merít, s ugyanakkor mindegyik a maga módján hozzájárul más pártok és országok tapasztalatainak gazdagításához. A szocialista országok kommunista és munkáspártjai rendkívül gazdag tapasztalatokat szereztek a fejlődés nemzeti és nemzetközi szempontjainak érvényesítése és továbbfejlesztése során. A mi pártunk is gazdag tapasztalatokra tett szert a szocializmus győzelméért és építéséért folytatott küzdelem során. Természetesen nemcsak jó tapasztalatokat szerzett. Különösképpen keserű tanulság volt számunkra az 1968—1969-es válságos időszak. Általánosítottuk a tapasztalatokat és levontuk a következtetéseket. A CSKP vezetősége megállapította, hogy a válságért elsősorban az akkori párt- és állami vezetés a feleT lös, amely eltért a marxizmus-leni- nizmusnak a mai viszonyainkra való alkotó alkalmazásától és nem folytatott harcot a bel- és külpolitika revizionista és opportunista torzulásai ellen. Gustáv Husák elvtárs a CSKP XIV. kongresszusán 1971-ben többek között megállapította: a szocialistaellenes erők Csehszlovákiában kihasználták, hogy a kiélezett nemzetközi osztályharc közepette nem folyt kellő . küzdelem az osztálytdegen irányzatok ellen, lebecsülték azt a tényt, hogy az országban különféle kispolgári rétegek, szociáldemokrata hagyományok és hatások érvényesültek. Abban az időben a dolgozók hazafias és internacionalista nevelése különösen fontos lett t^olna. Nem léptek fel kellő határozottsággal a nacionalista és szovjetellenes elemek ellen, amelyeket Nyugatról ösztönöztek és erősítettek. i Ezt a tény elsősorban azért hangsúlyozzuk, mert a gyakorlatban sokszor megesik, hogy a némelyik szó- cialista országban előforduló esetleges sikertelenségeket és hibákat elsősorban külső körülményekkel és hatásokkal magyarázzák, ami ellentétben áll a valóság marxista-leninista dialektikus elemzési módszerével. És nemcsak ez. Osztályellenségünk ezt felhasználja antikommunis- ta tevékenységében is. ELLENÁLLNI AZ ANTIKOMMUNtSTA TAKTIKÁNAK Napjainkban az antikommunista erők egyik gyakori taktikai fogása, hogy a közvéleményre — beleértve a szocialista országok közvéleményét is — azt a benyomást akarja kényszeríteni, miszerint a néhány szocialista országban mutatkozó bizonyos gazdasági nehézségek és hiányosságok okai az ún. szovjet modell alkalmazásában keresendők. A bur- zsoá ideológusok a „szovjet modell“ lényegét a központi népgazdasági tervezési és irányítási rendszerben, a mezőgazdasági földterület csaknem teljes kollektivizálásában stb. látják. Ebből azt a következtetést vonják le, hogy a nehézségeket csak úgy lehet leküzdeni, csak úgy lehet hatékonyabban gazdálkodni és magasabb életszínvonalat elérni, ha olyan reformokat hajtanak végre, amelyek nagyobb teret biztosítanak a piaci kapcsolatoknak, gyengítik a párt befolyását a-társadalmi és politikai életben — az ún. pluralista törekvések és érdekek javára. E tekintetben az imperializmus differenciált politikát és propagandát folytat: „A realizmusért és a reformok szükségességének megértéséért“ nagylelkűen d'csér“ egv-egy szocialista országot másokat pedig „ideológiai dogmatizmusukért“ és az ..új“ elutasításáért támad Sem e propaganda időpontja, sem hőfoka nem véletlen. Arról van szó, AZ EGYSÉG KÖZÖS ÉRDEK A testvérpártok egyik legfontosabb feladata, hogy megtalálják a helyes kapcsolatot a nemzeti és a nemzetközi között az egyes szocialista országok fejlődésében. A szocialista országok kommunista és munkáspártjai az új, szocialista alapokon nyugvó társadalom forradalmi átalakításáért vívott küzdelem élén haladnak. Ezért nem hagyhatják figyelmen kívül az ellenséggel szemben folytatott küzdelem fő elvi feladatait sem. Nagyon fontos az is — amint Lenin is hangsúlyozta —, hogy felkutassuk, áttanulmányozzuk, megsejtsük, megérezzük a nemzeti-sajátosat, a nemzeti-egyedit, ami minden országban konkrétan az „egységes nemzetközi feladat“ megoldásához vezet. A közös nemzetközi feladat ma az, hogy a világimperializmus elleni harcban megszilárdítsuk a világszocializmus és a kommunista mozgalom egységét és összeforrottságát. A nemzetközi helyzet rendkívüli kiéleződése megköveteli á szocialista közösség megszilárdítását a politika, a gazdaság, az ideológia és a védelem minden szakaszán. Egyre jobban előtérbe kerül a közös megegyezésen alapuló külpolitikai irányvonal következetes érvényesítésének szükségessége. Ugyanis ebben párosul a szocialista országok biztonsága a nemzetközi biztonság erősítésével. A CSKP abból indul ki, hogy ezt az irányvonalat kell követni, függetlenül a nemzetközi kapcsolatokban időnként végbemenő talán drámai, de átmeneti változásoktól. Napjainkban a világ közvéleményének döntő része már érti, hogy a béke megőrzése és megszilárdítása nagymértékben függ attól, milyen hatást gyakorolnak a szocialista országok a világ fejlődésére, s milyen aktív céltudatos és összehangolt a fellépésük. A tapasztalatok azt igazolják, hogy a szocialista országok egységes fellépése a többi békeszerető és demokratikus erőt is segíti abban, hogy az imperializmustól engedményeket harcoljon ki a béke és a társadalmi haladás javára. Ezen egység hiánya tájékozatlanságot és kétségeket vált ki a kommunista és forradalmi, valamint a demokratikus mozgalmak között -a céljainkért folytatott harc hatékonyságának lehetőségeiről. A nemzeti és nemzetközi tanulmányozása során azt is szem előtt kell tartani, hogy a szocialista országok gazdasági együttműködése is magasabb szintre emelkedik. A változások olyan jelentősek, hogy a együttműködés minőségileg új szakaszáról beszélhetünk. A 'termelésben és tudományos-műszaki téren közvetlen közeledés tapasztalható, s a népgazdasági komplexumok kooperációjának egyre bonyolultabb formáit alkalmazzák. Az együttműködés olyan pontot ért el, amikor már a nemzetközi szocialista munkamegosztás előnyeinek közös tervszerű, kihasználása felé halad. A szocialista országok gazdasági közeledésében tapasztalható új elemeket egyre inkább az említett országok termelő erői mély internacio- nalizálódása és népgazdasági kultúrájuk közeledése határozza meg. A kilenc szociplista ország egységes tervet dolgozott ki, melynek keretében közösen számos nagyszabású tervet valósítanak meg. Az ebből eredő feladatok a népgazdasági tervek szerves részeivé váltak. Ez az út vezet a szocializmus előnyeinek meggyőző kidomborításához a világ szemében és azok forradalmasító töltetének erősítésében. A szocializmus és a világbéke érdeke/ a militarista erők részéről fenyegető veszéllyel szemben megköveteli, hogy a szocializfnus és az imperializmus között katonai-stratégiai egyensúly álljon fenn, hogy megfelelő szinten szavatoljuk a szocialista közösség védelmi képességét. Az Egyesült Államok most ideiglenes gazdasági fölényét akarja kihasználni. A gazdaságra összpontosítja ugyanis a szocialista országok elleni nyomást. A testvérpártok közösen dolgozzák ki a szocialista közösség tudományos potenciálja — ami hozzávetőlegesen a világ potenciáljának egynegyedét alkotja — koncentrációjának stratégiáját, a csúcspont elérése érdekében néhány kulcsfontosságú szakterületen. Ezen feladat megoldása pozitív hatással lesz a további xejlődésre. A szocialista országoknak elegendő erejük van nemcsak az energetikai és nyersanyag, hanem a közellátási- és további problémák megoldására. _____ A* EGYÜTTMŰKÖDÉS ÖSSZEHANGOLTSÁGÁÉRT Nyilvánvaló - tehát, hogy közösségünkben a partikularizmus bármilyen megnyilvánulása, a szocialista országok egységes külpolitikai stratégiájának bármilyen gyengítése, a kapitalista világtól és pénzügyi intézményeitől való egyoldalú „előnyök“ szerzésére irányuló törekvés a- világ szemében árt a szocializmus tekintélyének. Nem beszélve arról, hogy távlati szempontból árt azok érdekeinek is, akik így járnak el. A burzsoá politikusok szorgalmasan kidolgozzák a szocialista országokkal szemben az ún. megkülönböztetett bánásmód .taktikáját, amelynek célja a szocialista világközösségben az elidegenedés és a széthúzás magvainak „jutalmazással“ és „büntetéssel“ való elhintése. Ezt a politikailag káros megnyilvánulást a testvérpártok elutasítják. Természstes, hogy a szocializmus mint haladőszellemű rendszer, a jelenkor és a szocialista közösség új és bonyolult kérdéseket és feladatokat vet fel. Megoldásuktól függ a világbéke és a társadalmi haladás ügyének sikere. Szükséges tehát, hogy ezt minden kommunista párt szem előtt tartsa. A szocialista rendszer és társadalom fejlesztése azt jelenti, hogy a gyakorlatot szüntelenül gazdagítjuk az elméleti gondolkodás ismereteivel. A szocializmus biztosította az állami szuverenitást, s minden nép jogát ahhoz, hogy országának sorsát irányítsa, hozzájáruljon az új társadalom építéséhez. A népeket erős közösségbe tömörítette, s megteremtette a nemzetközi kapcsolatok teljesen új típusát. Ezek alapját az eszmei egység, a közös célok és az elvtársi együttműködés képezi — minden ország érdekeinek, sajátosságainak és hagyományainak teljes tiszteletbentar- tása alapján. A szocializmus a gyakorlatban alkalmazta az országok fokozatos közeledésének korábban ismeretlen törvényszerűségét. A Szovjetunió és a többi iparilag fejlett ország, beleértve Csehszlovákiát is, önzetlen segítségének köszönhetően fokozatosan folytatódik az európai KGST-országok gazdasági színvonalának kiegyenlítődése. Valamennyi ország iparilag (fejlett állammá vált. Napjainkban a fő feladat, hogy az Európán kívüli szocialista országokban is felgyorsuljon a fejlődés. Természetesen társadalmunknak a fejlődés során számos problémával és ellenmondással kell megküzdenie. Ezek objektív és szubjektív jellegűek. Elsősorban azt kell- tudatosítanunk, hogy az új viszonyok az egyes országokban nemzeti alapon fejlődnek, amelyek sem a fejlettség színvonalát, sem a gazdasági struktúrát, sem a szocialista építés feladatainak megoldási módját tekintve nem azonosak. Érthető tehát, hogy az egyes országok érdekei sem azonosak teljes mértékben. Például már maga' a nemzet- gazdasági érdekek összetétele bonyolult jellegű. Vannak rövid idejű, de hosszútávú, perspektivikus érdekek is. Ez képezheti az egyes, vagy valamennyi országot érintő, kérdések különféle megközelítésének forrását. Főleg azokban a helyzetekben, amikor valamely országban különféle okokból rosszabbodik a helyzet és azt a különféle nemzeti intézményeknek kell megoldaniok, amelyek gyakran szűk látszögből közelítenek a kérdésekhez. Az ebből adódó ellentétek azonban csak átmeneti jellegűek és nem antagonisztikusak. A testvéri kommunista és munkáspártok a közös találkozókon oldják meg őket, amelyeken egyúttal kidolgozzák kölcsönös együttműködésük politikai igényeit valamennyi szinten. A szocialista országok testvéri szolidaritása valamennyi tagállam erejét növeli. Az egyenjogú gazdasági együttműködés nagy lehetőségeket biztosít a nemzeti erőforrások számára. Nemcsak a szocialista országok népei, hanem az egész világ meggyőződhet arról, hogy ez a testvéri szövetség szilárdítja minden egyes szocialista ország nemzetközi tekintélyét és stabilitását, biztosítja teljes függetlenségét, szuverenitását és biztonságát. A szocialista közösség összehangolt politikája lehetővé teszf'" hogy közös erővel hatástalanítsuk a bojkott és a blokád imperialista politikáját. A szolidáris, harci szövetség, a Szovjetunió testvéri segítsége, ez mind országaink erejének alapját képezi a nemzetközi életben, és tökéletesíti kapcsolatainkat a szocialista társadalomban. A szocialista országok anyagi és szellemi erejének kölcsönössége a nagy, jövőbe nyúló, közös feladatok megoldásánál, erőteljes fejlődésünk, 8 világszocializmus erősödése és a fejlődés alapja lett. 1 A NEMZETT JELLEG HAMIS MAGYARÁZATA ELLEN érdekei tiszteletben tartásának keretében lehet megérteni. A csehszlovákiai kommunistáktól nem idegen a nemzeti büszkeség. Ugyanakkor tudatosítják, hogy a szocialista hazafiság meghatározó részét társfelelősségünk képezi nemcsak hazánk sorsa, hanem az egész szocialista közösség fejlődése és felvirágoztatása iránt. Tanultunk a múltból, amikor néhány opportunista a „nemzetit“ azonosította a „nacionalizmussal“. Akkor meggyőződhettünk arról, hogy a nacionalizmus leplezi a nemzeti kapcsolatokban a tényleges osztályérzést és lefegyverzi a dolgozókat az osztályellenséggel szemben. Akkor is beindultak a doktrínák, amelyeket- a történelem rég elítélt, köztük a nemzetek geopolitikai (osztály szempontok helyetti) „kis“ és „nagy“ nemzeti hagyományok, természeti és gazdasági tényezők aránytalan hangoztatása stb. A „nemzeti érzelmekre“ való demagóg hatás segítségével Csehszlovákia érdekeit fokozatosan szembeállították a többi szocialista ország és a forradalmi mozgalom érdekeivel. Csehszlovákia Kommunista Pártjának nem kis erőfeszítésébe került, míg felszámolta a demagógia következményeit. A SIKER TITKA AZ INTERNACIONALIZMUS A tagadhatatlan valóság tükrében furcsán hangzanak az ítt-ott megjelenő igyekezetek „demonstrálni“ valamiféle „független“ kurzust a külpolitikában, amely eltér a közösen megegyezett alapelvektől, elmélkedések a „kis államok feladatairól“, amelyeknek állítólag kompromisszumokra kellene törekedniük a nagyhatalmak között. Csehszlovákia nem tartozik a nagy or&ágok közé. Tapasztalataink viszont egyértelműen azt igazolják, hogy csak a szocializmus, a Szovjetunióval folytatott együttműködés teszi lehetővé, hogy összekössük a kis és nagy országok nemzeti és internacionalista érdekeit. Az opportunizmus nagyon gyakran a nemzeti és a nemzetközi, mint két kölcsönösen független elem elismerésének leple mögé rejtőzik. Szocialista államunk fejlődése a bizonyítéka annak, hogy a szocialista internacionalizmus elveinek érvényesítése, a Szovjetunióval való együttműködés elmélyítése szavatolja nemzeti szuverenitásunkat és önállóságunkat a nemzeti és nemzetközi feladatok megoldása során. Időnként felmerülnek olyan vélemények, miszerint állítólag az utóbbi időben megváltozott a nemzeti és nemzetközi érdekek hierarchikus rendje. Ez azonban csak e két érték metafizikus értelmezésének bizonyítéka. Mindig érvényes és érvényes marad: Az igazi forradalmi irányvonal nem a szavakban, hanem a hem- zeti és internacionális érdekek és kötelezettségek kölcsönös összhangjában rejlik. A nemzeti érdekeket a nemzetközi érdekeken keresztül kell látni. Az igazi nemzeti érdekeket csakis a szocialista országok és az egéáz világ dolgozói internacionalista A szocialista közösség nemzeti érdekeinek kielégítése megköveteli, hogy az érdekeket ne szűk nemzeti szempontból közelítsük meg, hanem szélesebb nemzetközi szempontból. Csak az ilyen, megközelítés szavatolja azt, hogy a nemzeti érdekek lényeges és valóban szocialista tartalma előtérbe kerüljön, s a helyes politika kiindulópontjává váljon. Csak így biztosítható, hogy az alapvető szocialista érdekeket ne vessék alá a pillanatnyi „nemzeti“ előnyöknek. Ezért az ember csak nehezen tudja türtőztetni csodálkozását, amikor néhány újság és folyóirat oldalain panaszokkal találkozik a szocialista országokban felmerülő nehézségek niegolűása sajátbs modelljének állítólagos^ túlértékelésére’, sőt mi több, hogy valakiben már huzamosabb ideje erősödik a gyanú minden „jelentős lépés“ után, amelyet bizonyos baráti ország és annak pártja megtesz. Egy szlovák közmondás azt tartja, hogy a nagy szavak nagy tetteket kívánnak. Ellenkező esetben marad közösségünk viszonyainak hamis magyarázata. Kinek segít ez? Csehszlovákia Kommunista Pártja a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban a közösen kidolgozott elvek szerint jár el. A politika, a tudomány és a művészet, s a kollektív bölcsesség mindig értékesebb, mint a szeparatizmus. Napjaink nagy kérdéseit csak közösen lehet megoldani. Ki ne látná — a nacionalistákon kívül —, hogy a szocialista külpolitika eddigi eredményeinek ' alapját a Szovjetunió és a többi szocialista ország st-' kerei alkotják. A testvérpártok az országok szilárd egysége, akcióinak összehangoltsága, politikájának következetessége és elvhűsége a leghelyesebb út, amely megfelel az egyes szocialista országok érdekeinek, de az egész szocialista közösség érdekeinek is. A haladás, a' szocializmus és a béke javát szolgálja, ha a kommunisták mjhden erejükkel harcolnak az imperializmus ellen. E tényből indult ki a CSKP KB 9. ülése is, amikor hangsúlyozta, hogy terveinket a jövőben is a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való barátság, szövetség és sokoldalú együttműködés fejlesztésére fogjuk építeni, hogy a védelmi képesség közös megszilárdításával, a szocialista gazdasági integráció elmélyítésével, a külpolitikai tevékenység összehangolásával, a szoros együttműködéssel, a testvéri kapcsolatok, az internacionalista egység és összeforrottság megszilárdításával fogjuk elősegíteni erőnk és tekintélyünk növelését. Ebben látjuk nemzeti és nemzetközi feladatunkat és érdekünket. Hiszen a békéért, az atomháború veszélyének elhárításáért, az emberiség megmentéséért folytatott küzdelmünk mindenkit érint. Napjainkban nemcsak népünk, hanem minden nép és korosztály sorsáról, boldog, békés jövőjéről döntünk. A nemzeti és a nemzetközi egymástól elválaszthatatlan. MICHAL STEFANAK IVAN HLIVKA > hogy a szocialista közösség országai az utóbbi időben fogtak hozzá a szociális-gazdasági fejlődés intenzív útjára való áttérés elméleti és gyakorlati kérdéseinek megoldásához. Felélénkült a vita a korábbi fejlődési szakaszról, sikereiről és kihasználatlan lehetőségeiről. Az antikommunis- ták — erőt nem kímélve — a maguk módján szólnak hozzá ehhez a vitához. A következőképpen ábrázolják a helyzetet: ha a szocialista országok bizonyos sikereket el is. értek, akkor csak azért, mert nem respektálták a szovjet példát, mert szerintük minden hiányosság oka a szovjet tapasztalatok érvényesítésé és a szovjet „utasítások“ végrehajtása. ' Természetesen a szocialista országok egységének és összeforrottságá- nak megszilárdítására tett szovjet törekvések haragot váltanak ki a szocializmus ellenségei kögött, mert e törekvések növelik a szocializmus erejét és akadályozzák az imperialista reakció ellenforradalmi terveinek végrehajtását.- Az SZKP és- a Szovjetunió efajta erőfeszítéseinek azonban semmi köze sincs a „parancsolgatáshoz“. A mi közösségünkben senki sem ad utasításokat és parancsokat. Minden párt és minden ország teljesen önkéntesen vállalja az internacionalista kötelezettségeket, önkéntesen vesz részt a sokoldalú együttműködésben és határozza meg a közösség többi tagjának és a mozgalomnak nyújtott támogatás nagyságát. Teljesen világos azonban, hogy a vívmányoknak a közösen kidolgozott dokumentumokban — így például a Varsói Szerződés vagy akár a KGST — rögzített határozott védelme a kölcsönös segítség, valamint a szocialista országok egysége és összeforrottsága megszilárdítására való törekvések nélkül az internacionalista politika csupán Ígérgetés lenne. Az élet nemcsak az együttműködés kibővítését, hanem minőségének és hatékonyságának emelését is megköveteli. ____
