Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-03-27 / 13. szám

ÜrJ IFJÚSÁG 2 KOMMENTÁRUNK Számítástechnika a haladás szolgálatában Érdekes szemináriumot rendezett az SZLKP Központi Bizottsága a számítástechnika és az automata berendezések hatékonyabb al­kalmazásáról. A szeminárium jelentőségét bizonyítja az a tény is, hogy részt vett raj­ta Jozef Lenárt, az SZLKP KB első titkára, Miloslav Hruskovic, a KB titkára és további személyiségek. A szeminárium egyik előadó­ja volt Borisz Naumov szovjet akadémikus, a KGST-tagországok kiskomputerrendszeré- nek főkonstruktőre. Ismeretes, hogy az egyre terjedő elektro­nika igen jelentős szerepet tölt be népgaz­daságunkban. A mikroelektronika robotok felhasználásával lehetővé teszi a termelés úgyszólván teljes automatizálását, amely nemcsak árban, hanem minőségben is javu­lást eredményez. Az irodai automaták be­állítása szintén a termelés és a termelé­kenység növekedését hozza magával. A mikroprocesszort alkalmazzák a termelés­ben és a termékben egyaránt, és így rend­kívüli mértékben érintik a technikát és az egész emberi életet. Eddig viszonylag nagy figyelmet fordítot­tunk a számítógépekre és a számítástechni­kára, de nagyszámítógépeket alkalmaztunk. Viszont a fejlődés jelenlegi szakaszában a hangsúly eltolódik a mikroprocesszor irá­nyába. A modern ipar elektronizálása, az új technológia bevezetése nélkül egy ország­nak sincs reménye arra. hogy nemzetközi szintű termékeket tudjon világpiaci áron előállítani. Az is világos, hogy az ország­nak rendelkeznie kell olyan képességgel, amely lehetővé teszi az új technológiák be­vezetését, ugyanakkor nem gondolhatunk arra, hogy ebben az évente sok-sok milliót felhasználó ágazatban — kis országként — vezető helyet töltsünk be. Ezért fontos, hogy gyors haladást szavatoló külföldi part­nerekkel, elsősorban a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal közösen fejlesz- szük számítógépes rendszerünket. A mikroprocesszorok megjelenése nem­csak gyakorlati jelentőségű, hanem az ed­digi szabályozástechnika tulajdonképpeni újraszervezéséről és -felállításáról beszélhe­tünk. A becslések szerint 1988 végére már 30 millió számítógép lesz üzemben világ­szerte. Ebből a mennyiségből körülbelül 10 millió a lakásokban és személyi használat­ra fog működni. Ezen a téren nálunk még igen sok a teendő, de a Tesla üzem már idén megkezdi a saját rendszerű személyi számítógépek gyártását. Ebből is látni, hogy a jövőben ott is alkalmazni fogják a számí­tástechnikát, ahol ez eddig nem volt szo­kásban. Az integrált áramkör által lehetővé tett fejlődésnek még nem láthatók a határai, de világos, hogy a termelékenység az adatfel­dolgozás, a technológia, a hírközlés előre­törésének hatalmas következményei lesznek, és ez a változás magával hozza a termelé­kenység növekedését. Jozef Lenárt elvtárs az említett szeminá- , riumon hangsúlyozta, hogy az elektronika felhasználásának egyre nagyobb mértékben hozzá kell járulnia a nemzeti jövedelem nö­vekedéséhez, a minőség javulásához és az életszínvonal kedvező szerkezeti változásai­hoz. Ez tömören kifejezve a lényege az elektronika bevezetése jelentőségének, a- mely népgazdaságunkban ma stratégiai kö­vetelmény. STRASSER GYÖRGY Üjító SZÍSZ-tagok Tavaly mintegy 43 millió koronával gya­rapodott a minőség és hatékonyság ifjúsá­gi számlája a 7. ötéves tervnek a nyugat- -szlovákiai kerületben.. Ennyi annak a 2209 újítási javaslatnak a haszna, amelyet a nyugat-szlovákiai fiatalok megvalósítottak, örvendetes jelenség, hogy fokozódott az újí­tási javaslatok kihasználása. A benyújtott ötletek fele megvalósult. Legnagyobb érde­mük van ebben a nitraí, a trenííni és az érsekújvári (Nővé Zámky) járásoknak, a- melyekben a 985 alkalmazott újítási javas­lat 18,6 millió korona hasznot hozott nép­gazdaságunknak. A végsellyei (Sala) Duslóban például Hrub? mérnök és Vaga javaslata révén üzemanyag- és energia-megtakarítást érnek el, csökken az exhalátumok mennyisége. Ez a javaslat 530 ezer korona megtakarítást hozott a gyárnak. A Nafta Gbely kőolajbá­nya két dolgozója, Bolebruch és Vyskoíil SZISZ-tagok hazai berendezéssel pótolták az eddig az Egyesült Államokból behozott szűrőberendezést, ami 252 ezer devizakoro­na megtakarítást jelent. * ELSŐ A TANULÁS Sonleitner Gabriella, aki „felhozta“ a szer­vezetet. A Dunaszerdahelyí (Dunajská Streda) Egészségügyi Szakközépiskola SZISZ- -szervezete két-három évvel ezelőtt még a járás legrosszabb szervezetei közé tartozott. Tavaly viszont a szerteágazó mun­ka összevetéséből az derült ki, hogy a har­madik helyre került. Többek között ezt hangsúlyozta a szervezet iskolai konferen­ciáján elhangzott vitafelszólalásban Csiba András, a SZISZ járási bizottságának kép­viselője. A hirtelen ugrás kétségkívül a vezetőség, elsősorban az elnök, Sonleitner Gabriella jó munkájának az eredménye. Az elnöknő beszámolójában ennek ellenére eléggé bí­ráló hangnemet ütött meg. Többek között elmondta, hogy nem mindenki egyformán kapcsolódik be a mozgalmi munkába. A kétségtelen siker maroknyi ember érdeme, mások teljesen közönyösen szemlélik az eseményeket. Többek között ennek tulajdonítható, hogy nem teljesítették az évi munkaterv egyes feladatait. Vállalták például, hogy minden egyes tag összegyűjt 5 kiló papírt, de sokan adósok maradtak, s az egész szervezet sem teljesítette e feladatot. Viszont nagyon jó az együttműködés a vöröskereszt szervezet­tel, amelynek az iskola jellegéből kifolyó­lag majdnem minden tanuló tagja. Közösen összegyűjtöttek 48 mázsa gyógynövényt, a- melyért 24 ezer koronát kaptak. A pénzt kirándulásra, színház, mozilátogatásra és egyéb érdekes, hasznos szórakozásra for­dítják. Sok szó esett a tanulók magaviseletéről, a hiányzásokról és az előmenetelről. Az új mozgalmi évben komolyabban foglalkoznak a tagok viselkedésével és beszédkultúrájá­val, s a kirívó esetek akár a faliújságra Is felkerülhetnek. Az első félévben egy tanu­lóra majdnem 23 óra hiányzás esett átlag­ban. De voltak kirívóbb esetek is. A har­madik gyermeknővér osztály tanulói pél­dául 31 órát, a negyedik egészségügyi nő­vér osztály növendékei pedig 44 és fél órát hiányoztak átlagban. A jövőben akár az If­júsági Fényszóró őrjáratának segítségét is igénybe veszik, hogy felülvizsgálják a mu­lasztások jogos voltét. Többen szóltak a ta­nulótársak lelkiismeretéhez, hogy hidegben öltözzenek fel jobban, s ezzel is kerüljék a megbetegedést. Legtöbbet foglalkoztak a tanulással annál az egyszerű oknál fogva, hogy egy középis­kolás elsőrendű kötelessége a tanulás. A 2,36-os tanulmányi átlag rossz, s mint azt a vitában László Viola megállapította, nem mindenki tartja regioni, osa'ob teendőjének a tanulást. Tóth Oszkár igazgatóhelyettes, aki a beszámoló szerint nagy segítségére volt mindig az ifjúsági szervezetnek, töb­bek között megállapította: nehogy azt gon­dolja valaki, hogy ha 2,36-os átlaggal át­csúszik az érettségin, akkor már tökélete­sen alkalmas a hivatására, és a munkahe­lyen tárt karokkal és magas fizetéssel vár­ják. Ellenkezőleg, aki rosszul tanul, magá­nak árt. A mozgalmi év egyik legfontosabb felada­tának a tanulmányi átlag javítását tartják. Szeretnék 2,20 alá szorítani az átlagot, a- mit tanulópárosok kialakításával, személyes példamutatással akarnak elérni. Az előme­netel javulását figyeli majd a fényszóró őr­járata is, amely ezenkívül az iskolai va­gyon védelmét és a villanyenergiával va­ló takarékoskodást tartja legfontosabb fel­adatának. Elhatározták, hogy létrehozzák az Ifjúsági Fényszóró faliújságát, amelyen a jó példákat kiemelik és megdicsérik, a rosz- szakat kipellengérezik. A munkaterv újfent megszabja, hogy minden SZISZ-tag össze­gyűjt 5 kilő papírt és szerez egy-egy önkén­tes véradót. Általában olyan sokrétű és gazdag mozgalmi munkát irányoz elő, a- melyben mindenki megleli a kedvtelését. Az iskolai konferencia egyhangúlag meg­szavazta, hogy László Violát kiváló munká­jáért szovjetunióbeli kirándulással jutalmaz­za. Tisztújításra Is sor került. A szervezet vezetését Sonleitner Gabriella helyett, aki fellendítette a mozgalmi munkát, de most már inkább az érettségire kell összpontosí­tania a figyelmét, Székely Ildikó vette át. Kép és szöveg: PALÁGYI LAJOS Gondok, örömök f öl emlékszem, az ipolybalogi (Balog nad Ipl'om) SZISZ-alapszervezet min- w dig helyiséggondokkal küzdött. Nincs ez másként most sem. Sajnos. Panaszkodik is Dobos Árpád (a képen) elnök: — Régebben hatvan-hetven tagja volt a szervezetnek, tavaly viszont már csak ti­zenhatan jártak összejöveteleinkre. A helyi nemzeti bizottság támogat minket, termet is biztosított számunkra, de mivel a régi, öreg boltot lebontották, hogy helyére újat emeljenek, az üzlet jobb híján mihozzánk költözött. Pedig de sokat dolgoztunk, míg rendbe tettük, kicsinosítottuk klubunkatl Most tulajdonképpen „hontalanok“ a ba- logi fiatalok. A sportegyesület „mindenes“ nagytermét „bérlik“ hétvégeken, de a csarnoknyi helyiséget pár fiatal kedvéért nem fűtik ki péntek, szombat és vasárnap estére. S tegyem hozzá mindjárt, nem is érdemes. A rozoga pingpongasztalon játszhat, aki egyéb szórakozás hiányában betéved ide, vagy körülülhetik a lányok, fiúk a jéghideg vaskályhát — egy kis csevegés végett. Nem vendégmarasztaló látvány, az egyszer bizo­nyos. Az esztendők során számos otthona volt a szervezetnek. Tárgyi értékeik, a televízió, a magnó, a társasjátékok az állandó költöz­ködésben elkoptak, tönkrementek. 1980-ban, amikor a saját maguk átalakította szobák­ban munkálkodhattak, eredményes évet zár­tak. Mintegy harminc tagjuk volt ekkor, nem jártak el a fiatalok a szomszédos köz­ségekbe szórakozni. Nagysikerű kultúrmű­sort adtak elő Török Gábor tanító vezetésé­vel, dolgoztak a szövetkezet földjein, s a munkájukért kapott bérből balatoni kirán­dulást szerveztek. Most úgy tűnik, megint magukra találtak. Hadd ragadjak ki néhány gondolatot a kö­zelmúltban lezajlott évzáró gyűlés elnöki számolójából. „Segítettünk az efsz-nek a cukorrépa kapálásában, a szénabetakarítás­ban, az aratási munkálatokban. Papp Eszter, Varga Béla, Ferencz Sándor, Villant Antal és Cseri Gábor külön is dicséretet érdemel. Ismét harmincra emelkedett taglétszámunk, s lövészcsapatunk szép eredményeket ér el a különböző versenyeken. Csak lenne már végre ismét otthonunk, képletesen szólva lenne hol laknunk!“ Hát igen! A közeli jövő képe biztató. Nyár elején át­adják az üzletházat, s a fiatalok visszakap­ják klubhelyiségeiket. Idei terveik gazdag szervezeti életet sejtetnek. Nem hiányoznak majd a sport- és kulturális rendezvények, fejtörők, író-olvasó találkozók, kirándulá­sok, teaestek sem. Továbbá 2500 óra társa­dalmi munka ledolgozására kötelezték ma­gukat. A taggyűlés ismét Dobos Árpádnak sza­vazott bizalmat, ő lett továbbra is az ipoly­balogi alapszervezet elnöke. Zolczer László A szerző felvétele Példás pionírvezetők kollektívája N éhány évvel ezelőtt a SZISZ Pionír­szervezetének Szlovákiai Központi Ta­nácsa úgy határozott, hogy rendszere­sen értékeli és kitüntetésben részesíti a legjobban dolgozó, a gyerekekért, a pionír­szervezet célkitűzéseiért legtöbbet tevő kol­lektívákat. Azóta már több magyar tanítási nyelvű alapiskola pionírcsapata kapta meg ezt az elismerést. Legutóbb a nagyszarva- iak (Rohovce) is átvehették dr. Anna Krau- sovátől, a SZISZ SZKB titkárától, a Közpon­ti Pionírtanács elnökétől e megtisztelő ki­tüntetést. Az ünnepségen Czére Gabriella pionírvezető, Cserge Teréz igazgatóhelyet­tes és Varga Béláné rajvezető vettek részt. Kívülük azonban még sokan, nagyon so­kan részesei a pionírcsapat nagyszerű te­vékenységének és egyben a sikernek is — felnőttek és fiatalok, a tömegszervezetek tagjai, a szülők. Mindazok, akik segédraj- vezetőként, rajvezetőként, szakkörvezető­ként együtt dolgoznak a pionírokkal. E megtisztelő cím elnyerésének ugyanis egyik feltétele, hogy az élet különböző területén dolgozó embereket megnyerjék a pionír­mozgalom ügyének. Miként sikerült ez a nagyszarvaiaknak? A kérdésre Czére Gabriella pionírvezető adta meg a választ: — Nem könnyen, kitartó igyekezettel si­került csak sok-sok, nem pedagógiai vég­zettségű embert bevonni munkánkba. Tud­juk, hogy a gyerekek délutánjainak nagy része foglalt, az emberek többsége is eljár a faluból, későn végeznek a munkahelyeken, így bizony nehéz volt úgy egyeztetni a szak­körök és rajgyűlések, foglalkozások idő­pontját, hogy az mindenkinek megfeleljen. Közös igyekezettel azonban sikerült legyőz­ni minden akadályt, megoldani ezeket a gondokat. A közép- és szakközépiskolákban, szaktanintézetekben tanuló SZISZ-tagok ké­ső délutánonként járnak el a gyerekek kö­zé, a felnőttek, a falun kívül dolgozók pe­dig legfőképpen a szombatonként szerve­zett akciókban segítik csapatunk munkáját. Majd Nagy Éva és Ambrus Zoltán nevét említette, akik már évek óta részt vesznek a szikra- és pionírjelöltek avatás előtti fel­készítésében. Reisz Árpád és Széllé Gyula a Honvédelmi Szövetség tagjaiként a hon­védelmi versenyekre készülő gyerekekkel foglalkozik. Varga Béla, az állami gazdaság dolgozója az ifjú tűzoltók szakkörét vezeti, Méry Lajos és Kulcsár János az ifjú határ­őröket oktatja. — Nem feledkezhetem meg azonban a pe­dagógusok helytállásáról sem, hiszen több szép eredménynek, csapatunk sok sikeré­nek ők a kovácsai. A nyelvszakosok a ma­gyar, szlovák, orosz nyelvű szavalóverse­nyekre, a matematika, biológia, kémia sza­kosok az egyes olimpiákra készítik fel a diákokat. Ezeken a rendezvényeken min­dig jó helyezéseket érnek el tanulóink — mondta a pionírvezető. E tényeket figyelembe véve ítélték oda a Nagyszarvai Alapiskola Element Gottwald Pionírcsapatának, munkaközösségének a „Kiváló pionírvezetők kollektívája“ kitünte­tést. Az elismerésnek rendkívül örültek, ám a közösség egyetlen tagja sem gondolja, hogy munkájuk ezzel befejeződött. Sőt, újabb meg újabb rendezvényeket terveznek. Hi­szen ők, akik már évek óta a gyerekek, a pionírok jó barátai, érzik, tudják, hogy ez állandó feladat és kötelesség számukra. Benyák Mária i l

Next

/
Thumbnails
Contents