Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-03-27 / 13. szám

' SZIDÓNIA ÍS A TÖBBIEK Ä Nagymegyeri (Calovof Köz- gazdasági Szakközépiskola alagsori folyosóján, az öltö­zőkben és az étteremben nagy a sürgés-forgás. Néhányan a hango- sítókat cipelik, a mikrofont szere­lik, másik SZISZ-ingekkel, -nyak­kendőkkel foglalatoskodnak, a töb­biek pedig az ebédlő asztalait ren- 'dezik hosszú sorba, hogy minden­ki elférjen az emelvénnyel szem­ben. Amikor már majdnem min­den kész, elfogyasztották az az­napi ebédet, a szakácsnők a ma­radék pudingra hívják az édes- szájúakat. A lányok kapnak Is raj­ta, és csoportba verődve jóízűen lakmároznak. *— Ízlik, ízlik? r— kérdem tő­lük. “ De még mennyire! Olyan, mintha az anyu főzte volna — vá­laszolják, és csettintenek is hoz­zá a nyelvükkel. =*- Hányadik? — kérdem, de lá­tom, hogy nem értik a kérdést. Hogyhogy, hát nem ebédelte­tek? — toldom meg a kérdést, s ekkor már kapcsolnak a lányok. Ök ugyanis nem bennlakók, így aztán csak ritkán, olyan alkal­makkor, mint amilyen az iskola SZISZ-szervezetének az évzáró gyűlése, jutnak a szakácsnők rend­kívül finom befőttjeihez, sütemé­nyeihez, nyalánkságaihoz. És mi tagadás, a legtöbbször már ké­szülnek rá, mert az osztálytárs- nőik gyakran dicsérik az ebédet, vacsorát, s ilyenkor ők is legszí­vesebben leszaladnának az étte­rembe. Ä sorok közben rendeződnek. 'Az emelvényen elfoglalja helyét a vezetőség a harmadikos Mrva Szi­dónia elnökkel valamint Sipos és Bagoly tanárnőkkel az élen, a diáklányok pedig sorra elfoglal­ják az asztalok mellett a székeket. 'A tanárok, nevelők a sor végén foglalnak helyet. K taggyűlés két nyelven, szlo- • vákul és magyarul folyik. A veze­tő hol szlovákul, hol magyarul ad­ja elő az iskola SZISZ-szervezete tevékenységéről a beszámolóját. Domonkos László a IV. A osz­tály tanulója. Ostravában született, ami rendhagyó eset az iskolában, sőt a közé a tíz szem fiú közé tar­tozik, akik fehér hollóként téblá- bolnak a rengeteg lány között. Ö is tanulja, akárcsak a lányok, a könyvelést, a számvitelt, irodai és számítógépek kezelését, a gép­írást és a többi tantárgyat. Egyéb­ként meglehetősen népszerű, ami­nek többek között az is a magya­Mrva Szidónia rÜzátá, Hogy itt nemcsak képlete­sen, hanem a valóságban is min­den ujjára tíz lány jut. No de félre a tréfával, a fiúk­nak itt tényleg szavuk van. Ami­kor Domonkos László felemelke­dik és szót kér a vitában, a hall­gatóságon kedves mosoly és kel­lemes érzés hullámzik végig', a lányok odafigyelnek. Mrva Szidónia régi ismerősöm. Annak idején már írtam az édes­anyjáról, a nagyfödémesi (Veiké Ofany) munkásnőről, aki tagja a Népek Kamarájának. A fogadó­szobájukban akkora pálma állt, hogy már a mennyezetig ért. Szi­dónia, aki egyidős a pálmával, ak­kor alig látszott ki alóla és még ä nagyfödémesi alapiskolába járt. Kezdettől fogva dolgozott a pio­nírszervezetben. Egyszerre több funkciót Is betöltött, de nem tar­tozott az első számú vezetők kö­zé, így aztán a szakközépiskolá­ban, amikor osztályelnökké, majd pedig az iskolai szervezet elnö­kévé választották, és jobban elő­térbe kellett lépnie, le kellett vet­kőznie természetes szerénységét és meg kellett tanulnia „paran­csolgatni“. Vezetnie kellett, ellen­őriznie, elvégezték-e a munkát, cé­lokat tűzött a szervezet elé. •— Nehéz volt a kezdet? — kér­dem tőle. ■ Eléggé .— mondja és gon­dolkodik —, de azért sikerült. Megtanultam, hogy más volt a fel­adatom, amikor'az iskola króniká­ját vezettem, s ismét más most, hogy az egész szervezet munkáját kell irányítanom ... Á taggyűlés ennek rendje-mód- ja szerint szervezetten és fegyel­mezetten zajlott le. Különben volt miről beszámol­ni. A tagság megértette a vezető­ség szándékát, részt vett a társa­dalmi munkákban, a szakköri fog­lalkozásokon, szerkesztette az is­kola Tinta és Tus című kétnyelvű diáklapját, amely ha nem is min­den részletében, de tükrözte az ifjúsági szervezet életét, és nagy népszerűségnek örvendett a tanu­lók között. Ä beszámolóban sok sző esett a diákok nyári építőtáboráról. Az egyik csoport a podivíni konzerv­gyárban dolgozott, mások meg Nagymegyeren Vagy a Csilizköz- ben szedték a paradicsomot, ka­pálták a kukoricát, dinnyét, gyom­lálták a szegfűt, szedték a papri­kát. Arra törekedtek, hogy ne hoz­Domonkos László zanak szégyent az iskolára és if­júsági szervezetükre. Az év folyamán több verseny is zajlott a tanulók, illetve az osz­tályok között. A tanulmányi ver­senyt a III. B osztály nyerte, s jutalomként felejthetetlen buda­pesti kiránduláson vettek részt. A II. A osztály lett viszont a másik verseny győztese. Az ő osztályuk­ban volt a legnagyobb a fegyelem, ők hiányoztak a legkevesebbet. Zsemlye Ildikó, a IV. C osztály tanulója pedig az ifjúsági szerve­zetben végzett munkájáért juta­lomként az NDK-ban ifjúsági tá­borban járt. Az évzáró taggyűlés beszámolt az ideológiai, a társadalmi mun­káról és az Ifjúsági Fényszóró te­vékenységéről, de szólt a szerve­zet sportéletéről is. Ez utóbbi meg­lehetősen gazdag volt, jóllehet ta­valy bizonyos napokon egy ideig a város más szervezetei használ­ták az iskola tornatermét. Több egyéni, járási, kerületi, első dí­jat, illetve országos helyezést ér­tek el az iskola lányai. így pél­dául jeleskedtek sportlövészetben és asztaliteniszben. Az évzáró tag­gyűlésen mégis a vitás kérdések között esett szó a sportról. Gödöl- le Márta felszólalásában elmondta, ha azt akarják, hogy többet írja­nak az iskola lapjában, beszélje­nek az iskola rádiójában arról, milyen eredményeket érnek el, akkor mindenkinek részt kell ven­nie nemcsak a sportversenyekben, hanem a lap és a rádió műsorá­nak szerkesztésében is. S ha már a vitáról beszélünk, bár nem volt viharos, hadd mond­jam el, hogy az iskola rádiója nem a leghangosabb. Sőt, hogy né­ha kimondottan hallgat. Kár, mert lenne még miről beszélni, s a ta­nulók is szívesen hallgatnék, ha olykor megszólalna — vélte Mrva Szidónia a beszámolóban. Az évzáró véget ért. Az iskola diákjai az idén ismét megszerve­zik a szokásos versenyeket, mű­ködik majd az Ifjúsági Fényszóró, készülnek az iskolai, járási, kerü­leti és országos versenyekre, és persze tanulnak, mert utóvégre ez a legfontosabb feladatuk. Hiszen az ifjúsági szérvezej is arra tö­rekszik, hogy egyre jobbak legye­nek a tanulmányi eredményeik. ■ NÉMETH ISTVÁN A szerző jelvételei (dödölle Márta “. ­ÚJ IFJÚSÁG 3 Tíz év a haza szolgálatában F ennállásának tizedik évfor­dulóját ünnepli a Liptovskjí MikuláS-i Csehszlovák-Szov­jet Barátság Katonai Műszaki Fő­iskola. Az évforduló kapcsán be­szélgettünk Vladimír Jenecék mér­nökezredessel, az iskola helyettes parancsnokával. — Főiskolánk — mondotta —, az egykori műszaki szaktaninté­zet „alapjaira“ épült. Elektrotech­nikai irányzatú iskola vagyunk, a jövő tisztjeinek a képzése négy karon folyik. Főleg a hadsereg speciális alakulatai számára ké­pezzük a szakkádereket. Főisko­lánkon az érvényben lévő főisko­lai törvény alapján folyik az. ok­tatás. Hallgatóink civil és kato­nai középiskolákból kerülnek hoz­zánk. — Milyen iskolák végzős növen­dékei érvényesülnek legkönnyeb­ben ezen a főiskolán? —- A katonai és civil gimnáziu­mokban érettségizettek. Ennek az a magyarázata, hogy a gimnáziu­mokban a tanulók jobb alapokat kapnak matematikából és fiziká­ból, mint a többi középiskolában. Milyen hasonlóságok és kü­lönbségek vannak az önök mun­kájában a civil főiskolákon folyó oktatással összehasonlítva? —- Tanáraink, oktatóink peda­gógiai és tudományos munkája sok mindenben hasonlít a civil fő­iskolák tanáraiéhoz. Ez azt jelen­ti, hogy nemcsak tanítanak, ha­nem szinte kivétel nélkül önálló tudományos munkát is végeznek. Természetesen nálunk a nevelés kérdéseire nagyobb hangsúlyt kell helyezni, mint más egyetemeken és főiskolákon. Ugyanis a mi hall­gatóinknak nemcsak jó szakembe­reknek kell lenniük, hanem po­litikailag is olyan színvonalat kell elérniük, hogy eleget tehessenek a legigényesebb hadászati köve­telményeknek is. A pedagógiai-nevelő munkához jó feltételeink vannak. Iskolánk a fiatalabb főiskolák közé tartozik, ez lehetővé teszi, hogy fejlesztése folyamán a legkorszerűbb neve­lési és oktatási formákat honosít­suk meg. Nagyszerűen felszerelt szaktantermek, laboratóriumok állnak a rendelkezésünkre, így ki­tűnő feltételek közepette dolgoz­hatnak pedagógusaink. — Milyen az érdeklődés iskolá­juk iránt? — Ami a toborzást illeti, hang­súlyoznom kell, hogy műszaki irányzatú főiskola vagyunk, s mint minden ilyen főiskola, az utób­bi években kisebb-nagyobb prob­lémákkal küszködtünk. De öröm­mel mondhatom, hogy egy-két éve már ezek a problémák kevésbé je­lentkeznek. Példának -említeném, hogy az 1983—84-e§ tanévre 27 százalékkal több fiatal jelentke­zett hozzánk, mint amennyit a központi szervek előírtak. Ez azt is bizonyítja, hogy iskolánk nép­szerűbb, mint a többi műszaki fő­iskola. Az elektrotechnikai pálya’ iránt ugyanis újra megnövekedett az érdeklődés, s nálunk valóban minden lehetőséget megkapnak a fiatalok, hogy vágyaik teljesülje­nek. — Elég sok magyar nemzetisé­gű hallgatóval találkoztam az is­kolájukon, velük mennyire elége­dettek? i — Elégedettek vágyunk a ma­gyar tanítási nyelvű középiskolák­ból kikerült hallgatóinkkal is. Csak mint érdekességet említem, iskolánk parancsnoka, vagy mond­juk úgy, hogy rektora nagyon jó kapcsolatot tart fenn a déli járá­sok szövetségi gyűlési képviselői­vel. Részben ennek köszönhetjük, hogy egyre több fiatal jelentkezik hozzánk a dunaszerdahelyi (Dun. Stredal, . az, écsekújvári (Nővé Zámky) és a komáromi (Komár- nol járásból is. Természetesen előfordul, hogy kezdetben ezek a hallgatók nyelvi nehézségekkel küszködnek. Nálunk a tanítás szlo­vák és cseh nyelven folyik, amíg ezeket a nyelveket tökéletesen el­sajátítják, több segítségre van szükségük, mint a szlovák és a cseh fiataloknak. De a tapaszta- t latok azt mutatják, hogy a nehéz­ségeket hamar leküzdik, s a felső évfolyamokban már kitűnő ered­mények elérésére képesek. Hogyan alakul a főiskola hallgatóinak jövője? — Végzős növendékeink hadna­gyi rangban és mérnöki diplomá­val hagyják el főiskolánkat. Vég­zettségüknek megfelelő beosztá­sokba kerülnek a hadsereg spe­ciális műszaki alakulatainál. Ezek az alakulatok főleg a csehországi kerületekben állomásoznak, ebből adódik, hogy hallgatóink többsé­ge a nyugati határaink közelében fog szolgálatot teljesíteni. Erre pedig felkészítjük őket, így az el­helyezésekkel nincsenek nagyobb problémáink. Hallgatóink megér­tik, hogy ott kell szolgálniuk, a- hol a legnagyobb szükség van rá­juk. •— Mit tanácsolna azoknak, akik ezen a főiskolán óhajtják folytat­ni tanulmányaikat? . — Hogy tudatosítják, kétezret fogunk már írni akkor, amikor ők a legtermékenyebb éveikben lesz­nek. Számolniuk kell azzal, hogy az ezredfordulón a technika olyan magas színvonalon lesz, hogy ke­zelését csakis magasan képzett szakemberekre bízhatják rá. Ezért ha érdekli őket a technika világa, bátran jelentkezzenek az isko­lánkra. A katonai műszaki főisko­lák kitűnő feltételeket biztosíta­nak szakmai kibontakozásukhoz. Éljenek a szocialista társadal­munk kínálta ^ehetőséggel, sze­rezzenek főiskolai, esetleg egye- - temi végzettséget. s KAMOCSAI IMRE v

Next

/
Thumbnails
Contents