Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-03-27 / 13. szám
Egy a sok közül ■"1 ■■ ;r 1 11' ■ Bódisné Kovács Lívia huszonöt éves, második éve tanít a Dunaszerdahelyi (Dun. Stre- da) Mezőgazdasági Szakközépiskolában: szlovák nyelvet és polgári neveléstant. Amikor felkerestük őt, a IV. H osztályban volt órája. Három könyvvel jött: a Filozófiai kislexikont, a Politikai kisszótárt és A marxizmus-leniniz- mus filozófiája című könyveket hozta magával. Az óra tananyaga: a társadalmi alap és társadalmi lét. Az otthon előkészített vázlatot felvezette a zöld táblára, majd magyarázni kezdeti: A fiúk, lányok figyelemmel kísérték az érdekes előadást. Az alacsony termetű tanárnő ügyesen, érdekesen gombolyította mondanivalója fonalát, jól tudta aktivizálni a-tanulókat ......... ........... . ...__ • Amikor vége volt az órának,, a fiatal tanárnő így. vallott munkájáról, önmagáról: — Az egyik nagynéném pedagógus. Rajta keresztül kaptam kedvet ehhez a munkáihoz. Példaképemnek tekintettem őt, s már kiskoromban azt mondtam: pedagógus leszek. So- morján (Samorín) érettségiztem, Nyitrán I (Nitra) kaptam diplomát. ^ A pedagóguspálya küldetés; egyike a legnemesebb hivatásoknak, örülök,, hogy ebbe az- iskolába, ebbe a tanári karba kerültem. I Van kitől tanulnom, s akarok iá a kollégák- | tói sokat tanulni. Ugyan' szakképzett tanár vagyok, de azért a tanultakat nagyon gyak- | ran módosítani kell az adott körülményekhez, az új ismeretekhez. Mindenképpen szeretnék vérbeli pedagógussá válni. Volt az iskolában már nagyon sok boldog pillanatom, főleg akkor, amikor diákjaimtól úgy sikerült visszakapnom a tananyagot, mint ahogy azt i; átadtam nekik. Kép és szöveg: Zolczer János TANÍTÓINK FELELŐSSÉGE N em tudom, hányán vannak Komensk? hazájában azok, akik mesterségül a tanítást választották. Azt sem tudom, mennyi azoknak a száma, akik nemzetiségi iskolákban végzik mindennapi munkájukat. Az adatok nem is érdekesek. Szándékosan beszélek mesterségről és munkáról, mert úgy hiszem, hogy egy valamiben feltétlenül ők is hasonlók az asztalosokhoz, a kőművesekhez, a gépészmérnökökhöz: akárcsak ők, a tanítók is a legjobb tudásuk szerint szeretnék végezni munkájukat. Pontos, jól összeállítható bútort készíteni, jól kötő habarcsot keverni a téglák közé, hogy a fal állja az évek viharát, és kiszámítani a fogaskerekek egymásba való érintkezésének pontjait, hogy azok óramű- pontossággal illeszkedjenek és megsokszorozva erőnket, hirdessék emberi nagyságunkat.. Van azonban a tanítói munkában és mesterségben valami titokzatos, ami csodákra képes ösztönözni, ez pedig nem más, mint az emberi tudat. A tudat formálása, ez az a többlet, amely munkájuk által többet jelent az egyszerű bútornál, a falnál vagy az egymásba illő fogaskerekeknél. Tudatformáló szerepüket óráról órára, hétről hétre vállalják. Úgy hiszem, sosem volt aktuálisabb erről a témáról elmélkedni, mint most, a- mikor elkészült az új iskolai törvény, és ez év szeptemberétől a gyakorlatban is érvényesíti hatását. Mindnyájunkon múlik, mennyire váltjuk valóra az előírásokban foganatosított elképzeléseket az elkövetkező hónapokban, években. Tudom, nem ildomos most, a pedagógusnap előestéjén a feladatokról beszélni. Mi azonban már úgy vagyunk, hogy az ünnepnapokon is ejtünk egynéhány szót a hétköznapok gondjairól. Tudatosítanunk kell most, 1984-ben is, hogy amikor odaál- lunk a gyermekek elé, akkor a kétezredik év munkásait, mérnökeit, de a pedagógusait is neveljük. Igen! Ök lesznek azok, akik majd tőlünk átveszik a stafétabotot. Hogy milyenek lesznek, csakis rajtunk múlik. Ebben rejlik a tanítók nagysága és felelőssége. CSIKMÁK IMRE AzNDSZ XIV. kongresszusa előtt E zekben a hetekben a megszokottnál is nagyobb a nyüzsgés a Nemzetközi Diákszövetség modern, ötemeletes, prágai, Moldva- -parti székházéban. Egymást érik a vitaülések, küldöttek, delegációk érkeznek, a konferenciatermekben, irodai szobákban lázas munka folyik. A magyarázat egyszerű: április 11—17-e között rendezik meg Szófiában az NDSZ XIV. kongresszusát, és az előkészítő munka az utolsó fázisához ért. Befejeződött a kongresszus napirendjének kidolgozása, az utolsó simításokat végzik a küldöttek elé kerülő beszámolón, amely az elmúlt évek, az 1980-as berlini kongresszus óta eltelt Időszak munkájáról ad számot. Az NDSZ 110 tagszervezete részére postázták a meghívókat, s több mint 500 résztvevőt várnak a Zsivkova kultúrpalota tanácskozótermébe, akik megvitatják a Titkárság jelentését, elbírálják a tagfelvételi kérelmek ügyét, különböző bizottságok keretében megvitatják a diákszervezet és napjaink legfontosabb problémáit, s egyúttal döntenek az elkövetkező három év feladatairól. A „Béke, imperialistaellenes szolidaritás és barátság“ jelszó jegyében összeülő kongresszus tehát — az NDSZ elnökének, Miroslav Stepannak szavaival — „világközvélemény-talál- kozó“ lesz, amelyen „az ifjúság, a diákság haladó erői vesznek részt, akik egységfrontot alkotva tesznek majd hitet a jövő, a béke mellett.“ 1946-ban 39 ország 43 diákszövetsége hozta létre Prágában az NDSZ-t, amelynek taglétszáma azóta közel megháromszorozódott, s ma már a békeharc, az imperialistaellenes szolidaritás, a diákok jogaiért folytatott nemzetközi küzdelem egyik legfontosabb fóruma. Gerstner István: Tavasz hírnöke (tollrajz) \ i
