Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-03-20 / 12. szám
¥ Ü<J IFJÚSÁG 2 --------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------!-----------------------------------------------------------------------------------------------------------TÍZ NAP ALATT 1300-an Anna Oideknvá, a SZISZ-alapszervezet elnöke Szinte „bábeli“ nyelvzavar van a Szocialista * Ifjúsági Szövetség utazási irodája magas-tátrai üdülőjének előcsarnokában. — Kérem a tízes kulcsot. — Prosím si kiúö ... — Padajtye mnya, pozsalujszta, kjucs nomer... — Ich bitte Schlüssel Nummer. . Igen. Népek és nemzetek lányai s fiai váltogatják itt egymást már hosszú éveken át, hogy a tanulás, a munka után felüdüljenek, új erőt merítsenek további tevékenykedésükhöz, majd elégedetten térjenek vissza hazájukba. Az üdülő személyzete is fiatal,' csak a formaruháról lehet megállapítani,, hogy ki a vendég és ki a felszolgáló, kik azok, akik a több mint 200 vendég ellátásáról, szórakoztatásáról, vagy, pontosabban, üdültetéséről gondoskodnak. Tíz nap alatt 1300 vendég cserélődik itt ki, ami azt is jelzi, hogy évente közel félszázezer fiatal tölt néhány napot az üdülőben. Mint az ország többi SZISZ-alapszerve- zetében, itt is megtartották az évzáró taggyűlést. A főbeszámoló harminc tag munkájáról adott számot, de ami a leglényegesebb, hogy ,az évzáró gyűlésen kitűzték az ez évi feladatokat. Kíváncsian lapozom a terveket. Kíváncsian azért, mert vajon van-e azoknak szabad idejük szervezeti életet élni, a- klk mások szabad Idejének hasznos eltöltéséről gondoskodnak? Mint azt az éves terv is bizonyítja, van. Íme néhány ötlet a helyi szervezet munkatervéböl, mely más alapszervezeteknél is valóra váltható. Márciusban a Otönyvhónap keretén belül irodalmi estet szerveznek, áprilisban a ZENIT-mozgalom jegyében megszervezik a szakács-pincér vetélkedőt. Szinte minden hónapban végeznek közhasznú munkát. Részt vesznek a parkok rendben tartásában, a széna begyűjtésében. A sportolás lehetőségénél« megteremtése Is bő teret kapott az 1984-es munkatervükben. Az szinte már évek óta természetes, hogy baráti találkozót szerveznek a náluk üdülő külföldi fiatalokkal. A SZISZ-alapszervezet tagjai aktívan részt vesznek az egyes állami és társadalmi ünnepek méltó megünneplésében, és találkoznak a Szlovák Nemzeti Felkelés résztvevőivel is. Munkájukat ebben az évben az Emlékeztető-mozgalom jegyében végzik. Sokáig lehetne még sorolni a konkrét terveket, elképzeléseket. Hogy mindezeket valóra is váltják, arról öttagú vezetőség gondoskodik, melynek élén Mária Dideková áll, aki már 1976-tól tölti be az elnöki tisztséget. A vezetőség tagjává választották Anna Pavlarcíkovát és Anna Matuséínovát Is, akik mindketten a recepción teljesítenek szolgálatot. Ök az elsők, akikkel a vendég ideérkezése- kor találkozik, és ők is búcsúznak tőlük. Peter Baböák föszakács is szívesen vállalta a vezetőségben a reá bízott feladatot. Viktória Majeréáková a vezetőség legfiatalabb tágja, felszolgálónő. Persze, hogy az alapszervezet jól működhessen, ahhoz szükség van a jó munkafeltételek megteremtéséhez. A vállalat vezetőségétől, melynek élén Anna Hu- decková mérnöknő áll, minden támogatást megkapnak. » CSIKMÁK IMRE Az üdülő központi épülete A FAJI MEGKÜLÖNBÖZTETÉS ÉLLENI HARC NAPJÁRA AZ EMBERISÉG S2EGYENE Napjainkban, amikor az emberiség a világűrt ostromolja, még mindig vannak dolgok, amelyek a sötét középkorra emlékeztetnek. Ennek egyik megnyilvánulása a faji megkülönböztetés, amely még „a korlátlan lehetőségek hazájában“, az Amerikai Egyesült Államokban Is kísért. A néger lakosság diszkriminálása enyhén szólva iS embertelen és szégyenletes. A feketék helyzete esetenként kilátástalan, a munkanélküliség elsősorban őket sújtja, és sokan közülük, egyes statisztikák szerint több millióan a szegénység határán tengődnek. • A faji megkülönböztetés azonban elsősorban a Dél-afrikai Köztársaságban „virágzik“, ahol a hivatalos állampolitika szintjére emelték. Az apartheid búr kifejezés (a búrok az országot meghódító hollandok leszármazottai voltak), diszkriminációt, szegregációt, elkülönítést jelent. Hogy hogy érvényesül ez az „alkotmányos“ megkülönböztetés a gyakorlatban, arról beszédesen szólnak az a- lábbi sorgk. Egy Pretoriában nemrég közzétett tanulmány megdöbbentő képet nyújt a Dél- -afrikai Köztársaság közegészségügyi és -oktatási állapotáról. Félreértés ne essék: az afrikai színes bőrű lakosság helyzetéről van szó, mert hiszen csak természetes, hogy az apartheid-rezsim az egészségügyben és az oktatásban is szigorúan érvényesíti a faji elkülönítést. A szóban forgó tanulmány tanúsága szerint a Dél-afrikai Köztársaságban az elmúlt 25 esztendő alatt mindössze 300 színes bőrű fiatal szerzett orvosi diplomát. Ez évente 12 frissen végzett orvost jelent a csakn.em 20 milliós afrikai lakosság számára. Ha nem Dél-Afrikáról lenne szó, valaki még azt hihetné, hogy a szóban forgó fiatalok zömükben gyenge képességűek, hogy ily kis számban kerülnek egyetemre. Sajnos, nem erről van S4Ó, hanem arról, hogy az ország 16 egyetemére a néger fiatalok 0,9 százalékának van csak joga beiratkozni. Ennek nyilvánvaló következménye: a többségi afrikai lakpsság egészségügyi ellátásának botrányos állapota. Christian Barnard, a világhírű fokvárosi szívsebész hazájában — akihez a világ minden tájáról, több tízezer kilométernyi távolságról özönlöttek a betegek — a bennszülött lakosság a legele- mentárisabb egészségügyi szolgálatot is nélkülözi. Mert 'legyen az akár a világ leglelkiismeretesebb orvosa Hogyan is láthatná el tisztét, ha 44 ezer ember egészségéről kell gondoskodnia. Ennyi jut ugyanis egy afrikai orvosra. „Szerencsére“ a fehér lakosság nem küzd ilyen gondokkal, az ő világukban 400 ember jut egy orvosra. Nos, mindezek után már semmin sem döbbenhetünk meg; még az ENSZ környezetvédelmi programja (PNUMA) végrehajtó igazgatójának legutóbbi bejelentésén sem, mely szerint Dél-Afrika falusi környezetben születő néger gyermekeinek 30—50 százaléka nem éri meg az ötödik életévét. És azon sem csodálkozhatunk, hogy a néger bantusztánokba kényszerített lakosság körében közel egymillió rosszul táplált kisgyerek tengeti keserves életét. Csakhogy a faji diszkrimináció fölött nem térhet napirendre az emberiség. Nem döbbent meg. mert nem először halljuk, ám fokozódó mértékben újból és újból felháborít, hogy emberek milliói élnek ebben a köztársaságnak csúfolt országban a teljes jogfosztottság állapotában, míg a magasabb rendűnek kikiáltott fehér faj tobzódik a bőségben. Világszerte számos gyengén fejlett ország van, főleg a színes bőrűek lakta országok, ahol a gyarmati örökségnek, a szegénységnek vagy a mostoha éghajlati viszonyoknak tulajdoníthatóan a lakosság rendkívül nehéz körülmények között él. De a Dél-afrikai Köztársaság természeti kincsekkel gazdagon megáldott ország, a tőkés világ legnagyobb aranytermelője, első a világon a platina-, az antimon- és krómtermelésben, igen jelentős a gyémánttermelése is. Ám ennek a dúsgazdag országnak az áldásai csak 4,5 millió fehér ember életét ragyogják be. Ez a könyörtelen valóság az emberiség szégyene. A SZISZ dunaszerdahelyi (Dun. Streda) járási szervezete nyerte el a SZISZ kerületi vá^idorzászlaját Az eredményes munka jutalma Március 16-án vette át a SZISZ dunaszerdahelyi járási, bizottsága a SZISZ kerületi vándorzászlaját, amelyet a járási szervezet azzal érdemelt ki, hogy az 1983-as évben a legeredményesebb munkát végezte a kerület járásai között. A vándorzászlót J. Horváth, a SZISZ Nyugat-szlovákiai Kerületi Bizottságának alelnöke adta át. Jelen voltak a járási párt- és állami szervek képviselői. Ebből az alkalomból kerestük fel Varga Tibor elvtársat, a SZISZ dunaszerdahelyi {Dun. Streda) járási bizottságának elnökét. — Elnök elvtársi A járási konferencia küszöbön áll. Bizonyára készítettek már számvetést az elvégzett munkáról, az elért eredményekről. Szeretnénk, ha beszámolna olvasóinknak is sikereikről, gondjaikról. — A számvetést már természetesen elkészítettük, és bár akadnak gondjaink is, az eredmények azt bizonyítják, hogy járási szervezetünk több mint hétezer tagja és tizenkétezer pionírja jó munkát végzett. Hogy miben voltunk a legeredményesebbek? Ezt nehéz eldönteni, de nézzük mindenekelőtt SZISZ-tagjaink hozzájárulását népgazdaságunk fejlődéséhez járásunkban. Nemcsak azért, mert ezen a területen jól dolgoztunk, hanem azért is, mert ez a tevékenységünk ma össztársadalmi fontossággal bír. „A 7. ötéves terv hatékonysági és minőségi ifjúsági kontója“ című mozgalomba például 227 alapszervezetünk kapcsolódott be, ami 4917 tagot jelent. tehát tagságunk háromnegyed részét. A vállalt kötelezettségek konkrétak, pontosan meghatározottak voltak. Az eredmény? Számokban kifejezve ez 490 680 tonna alap- és nyersanyag megtakarítását, 174 300 korona energiamegtakarítást jelent, valamint 387 100 társadalmi munkaórát. Ezen felül 131 önkéntes véradót szereztünk. Persze a számok mögött ott kell látnunk az embert, akaratát, öntudatát. De említhetnék mást is. Például azt, hogy járásunkban pillanatnyilag 27 ifjúsági szocialista munkabrigád és 51 ifjúsági munkakollektíva tevékenykedik. Sorolhatnáp a számokat a Ze- nit-ről, az Ifjúsági Fényszóróról, az újítási mozgalomról és sok minden másról, de egy újságcikk nyilván nem statisztikai kimutatás, meg mint már mondtam, a számok csak az eredményt jelzik, de látni kell mögöttük az embert. — A mezőgazdaságban és az iparban dolgozókról volt eddig szó, de a dunaszerdahelyi járásban közismerten sok a tanuló és a diák. Ök hogyan tevékenykedtek a népgazdaságban? — Tagságunk fele, pontosabban 49,2 százaléka a középiskolákon és szaktanintézetekben működő SZISZ-szer- vezet tagja. Ezek legfontosabb feladata a tanulás, de emellett természetesen segítenek a népgazdaságnak is. Büszkék vagyunk arra, hogy az elmúlt esztendőben először sikerült túlszárnyalnunk a nyári aktivitásra megszabott irányszámot. A SZISZ Nyugat- -szlovákiai Kerületi Bizottsága 800 tag részvételét irányozta elő járásunkban, a valóságban 1552 tanuló és diák vett részt a nyári aktivitásban. A ledolgozott munkaórák száma 209 859 volt. A nyári aktivitás keretében egy kísérletet is tettünk, amelynek az „egy hpt munka és pihenés“ nevet adtuk. A calovói Közgazdasági Középiskola huszonöt tanulója egy hétig g Csilizköz szövetkezeteiben dolgozott Varga László elvtárs vezetésével. Maguk építette sátortáborban laktak. Naponta hat órát dolgoztak, a szabad idejüket közösen töltötték. Összekötötték tehát a hasznosat a kellemessel. A kísérlet jól sikerült és az idén szeretnénk szélesebb körben megvalósítani. A diákok internacionalista nevelését segítik elő a nemzetközi munka- brigádcserék. Tavaly a dunaszerdahelyi Mezőgazdasági Szakközépiskola tanulói Csornán voltak a Magyar Nép- köztársaságban, a csornai iskola tanulóit viszont mi láttuk vendégül. A közös munka és a közös szórakozás bizonyára hozzájárult a két ország barátságának elmélyítéséhez. Az idén két ilyen csereakciót tervezünk. Szeretném még megjegyezni, hogy a tanulók és diákok munkatevékenysége nem csak a népgazdaságban nyilvánul meg. Részt vesznek a város- és faluszépítésben, parkok, közterek á- polásában is. — Járásunk területén épül országunk egyik legfontosabb beruházása — a gaböíkovói vízierőmű. — Természetesen a gaböíkovói építkezésen működő SZISZ-szervezetek járási szervezetünk fontos láncszemei, annál is inkább, mivel a SZISZ védnökséget vállalt az üzemvíz-csatorna építése felett. Pillanatnyilag ez hazánk legnagyobb ifjúsági építkezése. Az építkezésen tíz alapszervezet tevékenykedik 420 taggal. Munkájuk ösz- szehangolására bizottságot létesítettünk. Ez irányítja közvetlenül az alapszervezetek munkáját. A szervezetek főleg az aktivitás növelésére összpontosítják figyelmüket, és szép eredményeket értek el. Hogy a védnökséggel kapcsolatos feladatokat a lehető legjobban tudják teljesíteni, megalakult az Ifjúsági Fényszóró központi ellenőrző őrjárata. Ennek feladata a munka menetének ellenőrzése, a felmerülő problémák megoldása. Az építkezésén magas fokú a gépesítés, főleg nagy mennyiségű tehergépkocsit hasznáhiaK. Ezért a Zenit-mozgalom keretében ügyességi versenyt szerveztek a gépkocsivezetők számára.. Ha a tíz szervezet közül ki akarnám emelni valamelyiket, akkor a Váhostav 04 üzem és a Hyd- rostav — Gaböíkovo üzem alapszervezeteit emelném ki. Csak egy példát mondok: mindkét alapszervezet tagjai 3—3 szerdán, nyújtott műszakot dolgoztak le, ami több mint 50 000 korona hasznot hozott népgazdaságunknak. — A SZISZ fontos feladatai közé tartozik a tagok eszmei-politikai nevelése. Mi a helyzet ezen a téren járásukban? — Nem akarok ismét számokat említeni, mert a kívülállónak ezek a számok nem sokat mondanak, inkább leszögezném, hogy járásunkban majdnem minden SZISZ-tag részt vesz a SZISZ KB által jóváhagyott politikai oktatásban. Hogy majdnem minden tag, ezt azért mondtam, mivel tagságunk egy kisebb hányada a párt- és a szakszervezetek által rendezett oktatásban vesz részt. Gyakorlatilag tehát minden tagunk valamilyen formában képezi magát eszmeileg. Az oktatás minőségét két tényező határozta meg: egyrészt a szervezők, a mi esetünkben az alapszervezetek vezetői, akarása, hozzáállása és szervezői készsége, másrészt pedig, hogy kik és hogyan adják elő az oktatás a- nyagát. Nos a második feltétel nálunk adott. Már harmadik éve dolgozik a járási pártbizottság Politikai Nevelési Házában a gyermek- és ifjúsági mozgalom kérdéseivel foglalkozó lektor- csoport. E csoport tevékenysége láthatóan javítja az eszmei-politikai munka színvonalát. Az oktatás rendszeresebbé vált, növekszik az érdeklődés az előadások és szemináriumok iránt. A lektorcsoport tagjai olyan elvtársak, akik az utóbbi esztendőkben tevékenyen részt vettek a SZISZ munkájában, és így megalapozott elméleti tudásuk gazdag gyakorlati tapasztalattal párosul. Az elsőként említett feltétellel kapcsolatos kérdésre nem lehet egyértelműen válaszolni. Minden alapszervezet vezetése más-más típusú emberekből áll, és így a munkájuk eredménye is különböző. Mi tagadás, van néhány gyengébben dolgozó szervezetünk is. Ha viszont a járási átlagot akarnáih értékelni, annyit mondhatok: jó és eredményes. — Köszönjük a beszélgetést! HORVATH REZSŐ Mert szeretem a gyermekeket ember általában szívesen visz- szatér jó öreg iskolájába, ahol először avatták be a tudomány fejteiméibe, s' ahol sok szép barátság szövődött a közös tanulás és csínytevés közben. Alabán Zsuzsa esete azonban mégis rendhagyó. A Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium Ili. B osztályának tanulója ugyanis nem csak egyszeri alkalommal tért vissza a Gorkij, utcai alapiskolába, hogy felelevenítse a régi emlékeket. Minden második héten oda visz az útja, hogy a III. C kis pionírjaival foglalkozzon.’ A vele egykorú lányok java része moziba, esetleg-diszkóba jár, vagy valamilyen más szórakozással tölti a szabad idejét. Mi készteti arra, hogy a gyermekekkel foglalkozzék, ami bizonyára még további felkészüléssel jár ugyancsak a szabad idő rovására? — Egyszerűen szeretem a gyermekeket — mondja ez a kedves, megfontolt leány. — Kiskoromtól az a vágyam, hogy pedagógus legyek. Ogy érzem, nem lesz káromra, * ha már most megtanulok a kisdiákokkal bánni, és kiismerem a lelkivilágukat. Megfontolt beszéd egy leánytól, akinek tulajdonképpen még van ideje, hogy a pályaválasztásra gondoljon. Zsuzsa esetében nyilván az is közrejátszott, hogy a szülei mindketten tanítók, kiváló pedagógusok. S valóban nem rossz, ha már most gyűjti a tapasztalatokat a szép és felelősségtel|es hivatáshoz. — Persze a pionírfoglalkozás mégis más. mint a tanítás — mondja. — Tudom, hogy a mai.gyerekek eléggé túl vannak terhelve, ezért igyekszem azt az egy mozgalmi órát úgy irányítani, hogy érdekes legyen és lekösse a gyerekek figyelmét. Sajnos, kevés a jó módszertani segédanyag, ezért minden hozzáférhető könyvet vagy újságot tgyek- szek elolvasni, amelyből meríthetek valamit. Jó lenne, ha az illetékesek erre Is gondolnának. Végeredményben legtöbbször kisebb ismeretterjesztő beszélgetést tartok a gyerekekkel, vetélkedőket rendezünk, ha az időjárás engedi, kimegyünk a szabadba, és ott játszunk. Azt hiszem, hogy szeretnek engem, és nekem ez a legszebb jutalom a fáradságomért. Kép és szöveg: PALÄGYI LAJOS 1
