Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-03-20 / 12. szám
hogy a szocialista társadalomnak feltétlenül meg kell ismételnie a tőkés fogyasztói rendszer valamennyi konfliktusát és viszontagságát. Ez teljes mértékben vonatkozik a tudományos-technikai forradalom eredményeinek felhasználására is. A szocializmus nem jelenti az anyagi fogyasztás magas szintjének — a sokoldalú emberi fejlődés nélkülözhetetlen feltételének — tagadását vagy korlátozását. Ennélfogva a szocialista országok céltudatosan az életszínvonal emelésének politikáját folytatják. E célok elérése szempontjából óriási jelentősége van a tudományos-technikai haladás kibontakozásának. A szocializmusban azonban a fogyasztás új társadalmi kapcsolatokba épül be, . ezekben az emberre és a társadalmi struktúrákra gyakorolt hatása elveszti korábbi egyoldalú jellegét. A fogyasztás többé nem a társadalmi fejlődés végső eredménye és az egyes ember életcélja; az ember sokoldalú fejlődésének eszközévé és előfeltételévé lesz. A szocialista termelés az ember növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek kielégítését szolgálja. Mindezen átalakulások alapja a munka átváltozása résztevékenységből a társadalom javára végzett átfogó alkotó tevékenységgé, s egyidejűleg puszta gazdasági szükségből elsőrendű életszükségletté. jellemző, hogy sok nyugati teoretikus elvéti ezt a programot, mint „utópiát.“ Ez a szkepticizmus abból fakad, hogy abszolutizálják a munka és a szabad idő különválásának korlátozott és történelmileg átmeneti formáit, s a gépesítésnek és a részleges automatizálásnak a munka jellegére gyakorolt ellentmondásos hatását (a fejlődés bizonyos fokain a termelési technika a dolgozók bizonyos kategóriáinál a szakképzettség csökkenését idézi elő, tehát látszólag akadályozza a munka alkotó tevékenységgé válását). Gyökereit tekintve azonban ez a szkepticizmus a polgári gondolkodás ideológiai és elméleti korlátoltságából ered. A munka elidegenedésének leküzdéséhez ugyanis nemcsak technikai haladásra van szükség, hanem a tőkés munka- szervezési elvek felszámolására is. Ennélfogva a tőkés viszonyok felszámolása elhárítja a legfőbb akadályt az elől, hogy meg lehessen oldani az emberi életmód átalakításának ezt az igen bonyolult problémáját. Világos tehát, hogy a tudományos-technikai haladás egymagában nem változtathatja meg a munka jellegét. Hiszen a tudományos-technikai fejlődés iránya sok minden egyéb mellett azoktól a feladatoktól is függ, amelyeket a társadalom közvetlenül vagy közvetve maga elé tűz, s amelyek megoldásához már megvannak a szükséges előfeltételek. A társadalmi haladás meghatározott szintjén tehát gyakorlati feladatul lehet kitűzni azon előfeltételek gyorsított ütemű kialakulását, amelyek szükségesek az embert leigázó régi társadalmi munka- megosztás leküzdéséhez és ahhoz, hogy a munka olyan tevékenységgé váljon, a- mely nemcsak sajátja az embernek, de méltó is hozzá, s amelyben az ember pótolhatatlan. E lépés megtételéhez nem elegendő csupán az anyagi gazdagság Vagy a széles körben kibontakozó tömegtermelés. Ezt a lépést csak az a társadalom teheti meg, amely rendelkezik az emberi személyiség sokoldalú fejlesztésének tudományos programjával és azzal a forradalmi társadalmi szubjektummal is, amely képes ezt a programot megvalósítani. ' A történelmi tapasztalat tanúsága szerint a társadalmi rend megváltoztatása nem vonja automatikusan maga után az egész életmód egyidejű átalakulását. A szocialista társadalom az új termelési, társadalmi és osztályviszonyok létrehozásával kialakította az életmód további változásainak alapját, új távlatokat és lehetőségeket nyitott e tekintetben. Ezek megvalósulása a kommunista életformák fokozatos kialakulásának folyamatát jelenti. Ebben a'folyamatban két körülmény játszik fontos szerepel Egyrészt a tudományos-technikai forradalom megvalósulásának ütemétől függ az anyagi gazdagság és az életszínvonal növekedése, valamint az egyenlőtlenség fokozatos megszüntetése. Ehhez kapcsolódnak továbbá a munka jellegében végbemenő változások és a népesség műveltségi és kulturális színvonalának emelkedése is. Másrészt az új életmód alakítása magának a történelmi szubjektumnak az erőteljes aktivitását is megköveteli. Viszonylag hosszú időszakra van szükség, melynek során megváltoznak a társadalom főbb intézményei, a társadalmi és az egyéni tudat, az értékorientációk, tökéletesednek a szükségletek és megváltozik az emberek magatartása. Ezek a folyamatok szorosan összefüggnek egymással. A döntő szerepet azonban az élet- feltételeknek a szocialista forradalomból eredő megváltozása és a tudományos-technikai forradalom vívmányainak a kommunista építés céljait szolgáló felhasználása játssza. Végül figyelembe kell venni a társadalmi élet különböző szféráiban lejátszódó átalakulások ütem-eltéréseit is. „A kulturális feladatot nem lehet olyan gyorsan megoldani, mint a politikai és a katonai feladatokat — írta Lenin. — Meg kell érteni, hogy az előrehaladás feltételei ma- mások. A politikai győzelmet a válság kiéleződésének korszakában néhány hét alatt kf lehet vívni. Háborúban lehet győzni néhány hónap alatt, kulturális győzelmet aratni azonban nem lehet ilyen rövid idő alatt, a dolog lényegénél fogva itt hosszabb időre van szükség, és alkalmazkodnunk kell ehhez a hosszabb időszakhoz, terveznünk kell a munkánkat, és a lehető legkitartóbban, legállhatatosabban és a lehető legrendszeresebben kell végeznünk azt.“ Megpróbáljuk röviden összegezni, hogy milyen összefüggés van a társadalmi-gazdasági és kulturális változások, valamint a szocialista életforma jellemző vonásainak kialakulása között. Először, a szocialista életmód kialakulásában és fejlődésében rendkívül fontos szerepet játszik a szocialista társadalom fokozódó szociális homogenitása, amely a régi társadalmi munkamegosztás maradványainak fokozatos felszámolásán alapszik. Másodszor, az életmód alakításában mind nagyobb, szerepet játszanak a szocialista társadalmi szervezetek és intézmények. A kommunista párt és a szocialista állam közvetlenül hat a szocializmus eszményeinek megfelelő életmód elméleti megalapozására és népszerűsítésére, valamint a megvalósításához szükséges feltételek megteremtésére. A párt és az állam által tett összes intézkedések a szocialista társadalom objektív fejlődéstörvényeire épülnek. Ily módon a szocialista életmód alakítása irányított folyamét jellegét ölti. Harmadszor, a szocialista forradalom és a tudományos-technikai forradalom összekapcsolása kedvező feltételeket teremt a tömegek valódi részvételéhez a történelmi folyamatban, mind gazdasági, mind politikai és kulturális téren. Alapvető szerepet játszik e téren a tömegek bevonása a politikai életbe, a- mely iskolája az ember fejlődésének, a történelmi alkotó tevékenység szférájában. az emberek közötti új viszonyok kialakításában. A szocialista országokban végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy a. társadalom irányításéban való részvétel a szabad idő tartalmasabb felhasználását eredményezi, s ily módon hozzájárul az ember általános kulturális színvonalának emeléséhez. Negyedszer, a szocializmus viszonyai között a társadalmi gazdagság növekedése és a tudományos-technikai haladás nem csupán az emberek lényeges szükségleteinek teljesebb kielégítésére vagy azok puszta megsokszorozására ad módot. Az emberiség előtt ennél, sokkal ragyogóbb távlat nyílik meg, melyet Marx úgy jellemzett, mint maguknak a szükségleteknek, valamint kielégítésük módjainak humanizálását. A szocialista életmód feltételezi a szükségleteknek, az ér-! zékszerveknek és az emberi kvalitásoknak tökéletesedését, vagyis* a sokoldalúan fejlett ember kialakulását. / SEGÉDANYAG A POLITIKAI OKTATÁSHOZ Szocialista erkölcs - szocialista életmód Az erkölcs fogalma, történeti és osztály jellege A társadalmi fejlődés minden korszakában fennálltak bizonyos, tartalmilag egymástól gyakran lényegesen eltérő követelmények, amelyeket a társadalom, a társadalom égy osztálya vagy csoportja támasztott az egyén’ magatartásával szemben. Ezek a követelmények kiterjedtek a társadalommal (a hazával, az állammal, a saját társadalmi osztállyal vagy csoporttal, az idegen néppel stb.) és az embertársakkal szemben tanúsított magatartásra, meghatározták a férfi és a nő kapcsolatát, a házastársi viszonyt, a szülők viszonyát gyermekeikhez és a gyermekek viszonyát szüleikhez. Aszerint. hogy az emberek eleget tettek-e ezeknek a követelményeknek vagy nem, cselekedeteiket jóknak vagy rosszaknak, becsületeseknek vagy becsteleneknek, igazságosaknak vagy igazságtalanoknak ítélték. Ezeket az értékeléseket az emberek minden történelmi korszakban használták. Az emberek magatartására, cselekedeteire vonatkozó követelmények az embereket, az emberek csoportjait, az osztályokat és a társadalom különböző szerveit ténylegesen összekötő gyakorlati életviszonyok kifejezői. Vannak azonban olyan körülmények is (a kizsákmányoló osztály társadalmak, a kapitalizmus körülményei), amelyekben a „megfogalmazott“, a „kinyilvánított“ magatartásbeli követelmények és a tényleges életviszonyok között nincs összhang, sőt az előbbiek éppenséggel az utóbbiakat leplezni hivatottak. A magatartást, a cselekvést szabályozó követelmények valódi tartalma éppen ezért csak úgy állapítható meg, ha azokat szembesítjük a tényleges életviszonyokkal. Az erkölcs a társadalmi tudatnak az á sajátos történelmileg kialakult formája, amely az emberek magatartásával, cselekedeteivel szemben fennálló követelményeket, a magatartás, a cselekedetek értékelését meghatározó szabályokat, normákat tartalmazza, és ugyanakkor fényt vet arra is, vajon e követelmények, szabályok, normák megfelelnek-e, vagy ellentmondanak az emberek tényleges életviszonyainak. Az erkölcs kérdéseivel foglalkozó tudomány az etika. Az etika a görög éthosz szóból származik, amely erkölcsöt, jellemet, szokást jelent. A morál (erkölcs), morális (erkölcsös) szavak pedig a latin mos szóból származnak. Az emberek erkölcse társadalmi létükben: a termelésben elfoglalt helyzetükA propagandamunka csak úgy lehet folyamatos, ha hiteles, és csak akkor hiteles, ha folyamatos, s mindez csak akkor igaz, ha a propagandista elfogadott szószólója az általa képviselt ideológiának, politikának ben, a termelési viszonyokban., az osztályviszonyokban gyökerezik. Éppen ezért nincsenek örök és változatlan erkölcsi normák és viszonyok, minden társadalomnak és az osztálytársadalmakban minden osztálynak mások az emberekkel szemben támasztott követelményei és tényleges erkölcsi viszonyai. A jóról és a rosszról vallott felfogás különböző korokban gyakran homlokegyenest ellentmondott egymásnak. Az erkölcs a társadalmi fejlődéssel, az emberi megismerés egyéb területeinek fejlődésével együtt maga is állandóan előbbre haladt. A marxista erkölcstan nem relativista erkölcstan, a marxizmus az erkölcsi megismerés vonatkozásában is elismeri az abszolút igazságot. A különböző korok haladó erkölcse mindig tartalmazott valamit az abszolút erkölcsi igazságból (az egyetemes emberi erkölcsből), az abszolút erkölcsi igazság relatív, történelmileg -lehetséges, tehát történelmileg korlátozott kifejezése volt. A haladó erkölcs konkrétan mindig a haladást képviselő társadalmi osztály erkölcseként jelentkezett. Egyetemes emberi erkölcsről tehát „osztályfeletti“ értelemben beszélni az osztálytársadalomban szemfényvesztés. Az erkölcs fejlődése során egyre jobban megközelíti az abszolút, az egyetemes emberi erkölcsöt. A marxista etika elismeri az úgynevezett elemi erkölcsi normákat, amelyek Lenin szerint „a társadalmi együttélés legelemibb, ősidők óta ismert és évezredek óta minden intelemben ismételt szabályai.“ Az elemi erkölcsi normák nem osztálymeghatározott normák, hanem a társadalmi együttélésnek minden osztály-* ra kötelező olyan alapvető szabályai, a- melyek nélkül a társadalmi együttélés megszűnnék, a társadalom felbomlanék. Ilyen elemi normák pl.: ne ölj!, ne lopj!, ne hazudj! Nem is lehet kétséges, hogy az a társadalom, amely nem ítélné el, tehát, általános gyakorlattá tenné az emberölést, a lopást, a hazugságot, anarchiába merülne, és nem állhatna fenn. Hiába van azonban az elemi normáknak kötelező erkölcsi érvénye valameny- nyi társadalmi osztályra nézve, a kizsákmányoló társadalmakban lépten-nyomon megszegik őket; áz antagonisztikusan szemben álló osztályérdekek lehetetlenné teszik egyetemes betartásukat. Az elemi normák közé számíthatók az ilyen követelmények: a szerencsétlenül járt ember segítségére kell sietnünk!, a vak embert át kell vezetnünk az úttesten!, az idősebb embernek át kell adnunk ülőhelyünket! stb. Ezek mindenkire általánosan kötelező szabályok. Nyilvánvalóan nem mérlegeljük egy szerencsétlenül járt ember esetében, hogy melyik társadalmi osztályhoz tartozik. Ezeknek az általánosan kötelező szabályoknak a megsértése is gyakori azonban az osztálytársadalom termékeként létrejött önzés, az embertársak iránt érzett közömbösség következtében. Az elemi normák általános betartása tehát az osztálytársadalomban elérhetetlen. Az osztálytársadalom magában hordja az elemi normák megszegésének feltételeit. Az osztály nélküli, az igazán emberi, a kommunista társadalom teremt olyan körülményeket, amelyek között az elemi normák megszegésének minden társadalmi oka kiküszöbölődik, amelyek 'között az elemi normák általános társadalmi szokásokként működnek. A szocialista erkölcs általános vonásai A szocialista forradalomig a proletariátus erkölcsének tartalma: „a burzsoá-
