Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-03-20 / 12. szám

' XXXII. évfolyam 1984. márc. 29. Ara: 1,— KC* Varjúk hada röppen fel a határban, ha egy-egy munka­gép a közelükbe ér. Aztán újra leszállnak a vetőgép mögé, csi­pegetik a felszínen maradt szemeket. — Nem okoznak túl nagy kárt? — kérdezem a sárréti fBlahová) efsz növénytermesz­tési részlegének vezetőjét, Engler Zoltánt. — Nem, hiszen a vetőgépet egyéb munkagépek követik. Azok betakarják a magot, a varjak nemigen laknak jól. In­kább az a gondunk, hogy az éjszaka még fagyott, mínusz három fok volt, s így csak ko­ra délelőtt kezdhettünk a ve­téshez. Százhatvan hektárnyi területen árpa kerül- a földbe A dunaszerdahelyi (Dun Streda) járásban a sárrétiek' vonultak ki elsőként a földek­re. Március 7-én megkezdték a tavaszi munkálatokat, amelyek most mér egy ideig szombaton is, vasárnap is teljes ütemben zajlanak. Ha az árpa a földbe kerül, következik a 480 hektá, ros búzatábla, majd a repce vetése. — Reméljük, a rossz tél után jobb tavasz következik — mondja a tábla szélén Eng­ler Zoltán. — Nagyon kevés volt a csapadék, átlagban két­száz milliméter nedvesség hiányzik. Most már jó időt: sok napsütést , és sok esőt várunk. De akárhogyan is alakul a helyzet, öntözni mindenképpen kell majd. Persze bízunk ab­ban, hogy a tavalyi száraz esz­tendőt, most már csapadékdús év. követi. Közben térül, fordul a vető gép, s tartálya máris jires. A gépkezelők a teli zsákokkal megrakott kocsi mellé állnak, s megtöltik vetőmaggal a tar­tályt. Indulnak a következő fordulóra. Nyomában henge­rek, arrébb pedig műtrágyaszó­rók dolgoznak. Gépek a földeken. S ez már a tavasz biztos jele. — zolczer — BÉKÉÉRT- -emrég hozták nyilvánosságra azt raj a tanulmányt, amelyet az UNI- CEF (az ENSZ Gyermekalapja) főigazgatója, James P. Grant vezeté­sével állított össze egy szakértői cso­port. A Grant-tanulmány riasztó adatok tömegét sorolja fel a fejlődő orszá­gokban élő gyermekek helyzetéről, s arra a megállapításra jut, hogy a vi­lággazdasági válság ezen országok la­kosságát sújtja a legkeményebben, mi­vel az itt élőknek még jobban visz- szaesett az amúgy is alacsony jövedel­me és kevesebb a pénz a már koráb­ban kidolgozott egészségügyi, oktatá­si és ivóvízellátási programok megvaló­sítására. A Grant-’jelent’ésből kitűnik, hogy a recesszió miatt megcsappant erőforrá­sok és az UNICEF meglehetősen szűkös költségvetése ellenére van lehetőség a tragikus helyzet enyhítésére, mivel gyermekenként mindössze öt dollárba kerülne a fejlődő világban élő száz­millió gyermek beoltása, ami a hat leg­főbb ifjúkori fertőző betegség: a ka­nyaró, a tetanusz, a szamárköhögés, a diftéria, a gyermekbénulás és a tuber­kulózis ellen nyújtana védettséget. Napjaink komor valósága ezzel szem­ben az — állapítja meg a tanulmány hogy az elmúlt évben a legelemibb egészségügyi és higiéniai feltételek hiá­nya következtében 15 millió Öt éven aluli gyermek halt meg a világon, < Az UNICEF-tanulmány szerint négy, viszonylag olcsó gazdasági és társada­lomszervezési módszerrel 1990-tg felé­re lehetne leszorítani a jelenleg na* ponta értelmetlenül elpusztuló négy* venezernyi gyermek számát. E négy módszer a következő: a gyermek álta­lános védőoltásának egyetemes elő­mozdítása; az úgynevezett orális re- hidrációs terápia, vagyis a hasmené- ses fertőzésben szenvedő csecsemők ki­száradásának megakadályozása; a cse­csemők szoptatásának propagálása a cumisüveggel szemben, valamint né­hány társadalomszervezési intézkedés ösztönzése. Äz UNICEF tulajdonképpen,a csecse­mők és gyerekek táplálásának megja­vítása keretében dolgozta ki az ún. csecsemőszoptatási világkampány ter­vét. Ennek fontossága azért nőtt meg, mert a tápszerek terjedése a fejlődő országok falvainak és városi nyomor- negyedeinek higiéniai feltételei mellett ijesztő mértékben növelte a csecsemő- halandóságot. Megnövelte az anyatej fontosságát az is, hogy a benne lévő anyagok viszonylag hosszú ideig tér­■m $ E L 1 Védőoltást fegyverek helyett mészetes védettséget is biztosítanak. Az UNICEF szakértői egyértelműen állítják, hogy a gyermekhalandóság le­szorítása nem üres jelszó. Azt is leszö­gezik azonban, hogy a cél elérése ön­magában még nem nyújt több éleliúet iVagy munkaalkalmat. Mint annyi más probléma, a családok, az anyák és a gyermekek helyzete csakis a társadal­mi reformok megvalósításával javítha tó, amelyek között a legelső helyet fog­lalja el a leszerelés, az onnan felsza­baduló hatalmas összegek egy részé­nek segélyként való felhasználása a világ gondjamak megoldásában. A száz­millió gyermek beoltásához mindössze 0,5 milliárd dollár kellene, fegyverekre viszont 1983-ban már több mint 750 milliárd dollárt költött el a világ... Az UNICEF munkatársai azt is kiszá­mították, hogy mindössze tíz körszerű vadászrepülőgép árából fedezni lehet­ne a leginkább rászoruló 100 millió gyermek védőoltását.

Next

/
Thumbnails
Contents