Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-03-13 / 11. szám

ÜJ IFJÚSÁG 5 Jól választottam?! BARÁTOM, A PlONlRVEZETÖ Ollári Szilvia Hájos Rozália G azdag történelmi hagyomá­nyokkal rendelkező ipari és mezőgazdasági város — így jellemezhető tömören Fülek (Fifako- vo). A város közepén egy bazaltkú- pon áll a vár, amely a huszita idők­ben fontos erődítmény, a török idők­ben végvár volt, noha a török időn­ként el Is foglalta. Ha az ember el­sétál alatta, lelki szemei előtt meg­elevenedik a történelem. Pár lépéssel adébb már egy újabb monumentális létesítmény köszön a látogatóra, szin­te felnéz a várra a gimnázium épü­lete. Belépve az épületbe megcsodáltam vastag falait, szűk folyosóit, a deko­ratív falborításokat, de a rendet, tisz­taságot is. Az előcsarnok valóságos élőújság — hírt ad a diákok életéről, tevékenységéről, előmeneteléről, de a vendékeink jó alapokkal, felkészülten hagyják el a gimnáziumot. Általában az érettségizettek 60—70 százaléka je­lentkezik főiskolára vagy egyetemre. Ez nem kis szám, ha meggondoljuk, hogy nálunk évente két magyar és egy szlovák osztály érettségizik. Az idén nem a legmegfelelőbb a je­lentkezések megoszlása. Tizenkilenc diák a pedagógiát választotta, így többen közülük eleve sikertelenségre vannak ítélve a felvételiken. Kluka Tibor kollégával, a pályaválasztási tanácsadóval minden szülői értekez­leten beszélünk a helyes döntés fon­tosságáról. Értelmetlen dolog csak a pedagógusi pályára összpontosítani. A műszaki főiskolákra aránylag kevés a jelentkező, pedig a későbbi érvé­nyesülési lehetőségek a pedagógusi pályánál sokkal jobbak. Igyekszünk önbizalmát erősíti az a tény is, hogy az iskolájukból már többen végeztek angol szakon — És ha esetleg nem sikerül? —>> kérdem. — Nem adom fel a reményt, tovább fogok tanulni és újra megpróbálom. MATEMATIKA 0] TÁRSÍTÁSBAN Amikor megtudtam, hogy Badő Va­léria matematika-informatika szakon akarja folytatni tanulmányait, rögtön megkérdeztem, vajon tudja-e mire je­lentkezett? — Pontos ismereteim nincsenek ugyan az informatikáról, azt viszont tudom, hogy egy-egy új gyártmány, termék optimális gyártástechnológiá­jának kidolgozását jelenti. Valami Nemcsak Csinos, kedves fiatalasszony Há­jos Endréné — Csölle Rozália, a nyárasdi (Topolníky) iskola pio­nírvezetője. Három éve, hogy a napközis tanító néniből pionírve­zető lett. Ebben a változásban nagy szerepe volt a bajnokságot nyert női kézilabdacsapatnak, amelyben akkor ő is játszott. Naponta két­szer edzettek, meccseket játszot­tak otthon és szerte az országban, úgyhogy jobbnak látszott felcse­rélni a kötöttebb napközis foglal­kozást a kicsit szabadabb, de moz­galmasabb pionírvezetői beosztás­sal. .. ,. Nem könnyű ellátni ezt a műn-, kát sem. Ha az edzések miatt hiányzott az iskolából, később pó­tolni kellett a kiesést. A pionír­munka jellegét az is meghatároz­za, hogy Hájosné még nem is olyan régen a kézilabdacsapat tag­ja volt, jól játszott, és népszerű volt a faluban. A pionírcsapat tag­jai, Rózsa Margit, Ollári Szilvia és Krascsenits Sándor, akikkel az iskola jjioníréletéről beszélgettem, emlékeznek lelkes, nagyszerű já­tékára, és egy kicsit megilletőd- ve hallgatnak, amikor a pipnírve- zetőjük felől érdeklődöm. Előbb Ollári Szilvia találja fel magát: — Mindig nagyon kedves és közvetJen — mondja — mintha csak közülünk való lenne. Jó szer­vező, nem parancsolgat, és mégis mindig mindent megteszünk, amit mond ... Rózsa Margit, a pionírtanács el­nöke, maga is jó kézilabdázónak ígérkezik, természetesen elsősor­ban a kiváló játékost látja Hájos- nében: — Nagy erőbedobással, nagy akarással játszott. Nemrég meg­kérdezték a csapat edzőjét, ho­a vezetőjük i gyan értékeli az együttes eddigi tevékenységét, kik azok a játéko­sok, akikre a legszívesebben em­lékezik? Természetes, hogy ő is köztük volt. A nyárasdi iskola Zoja Kozmo- gyertfszkaja nevét viselő pionír­csapata évről évre eredményes munkát végez. Rendszeresen spor­tolnak, ápolják az újszülöttek ró­zsakertjét, hulladékot gyűjtenek, színdarabot játszanak, és ennek a sokrétű tevékenységnek a meg- • szervezésében nagy feladat hárul Hájos Rozáliára, aki, mint ahogy a gyerekek mondják, mindenre óda tud figyelni és oda is figyel, Most épp a csapat megalakulá­sának évfordulójára készülnek. Április elején mesehetet rendez­nek. Aztán hulladékgyűjtés, film­vetítés, üzemlátogatás, sportdél­utánok, atlétikai versenyek, tábor­tűz, karnevál, szolidaritási vásár és más effélék szerepelnek a mű­soron. * — Egyszer valaki említette — meséli Krascsenits Sándor, a pio­nírtanács tagja —, hogy Hájosné helyett új pionírvezetőt kapunk. Az egész csak szóbeszéd volt, de egy kicsit megijedtünk, mert na­gyon szeretjük őt. Megkedveltük, és senki sem szeretné, ha itthagy­ná bennünket. Mégértő, vidám, szereti a gyerekeket. Nemcsak a lányok, de a fiúk is kedvelik, mert sok sportakciót szervez. A gyerekek megilletődöttek, ne­hezen szedem ki belőlük ezt a né­hány mondatot is, de hallgatásuk, egy-egy kérdésre való reagálásuk, válaszuk, felvillanó tekintetük mu­tatja, hogy Hájosné nemcsak a pionírvezetőjük, hanem a példa­képük, barátjuk is. NÉMETH ISTVÁN Longai Ildikó: ha nem sikerül, újra próbálkozom Benko József iskolaigazgató Radó Valéria a Komensky Egyetemre készül Krascsenits Sándor Rózsa Margit jövő képeit is felvillantja. Én egy lis­tára lettem figyelmes, melyen rajta vannak azok .a felsőoktatási intézmé­nyek, ahová a továbbtanulni vágyó fiatalok jelentkezhetnek. Könnyű a választás — mondanák sokan, de va­jon mi erről az illetékesek vélemé­nye? Hogyan is mi szerint választa­nak a diákok, milyen mértékben be­folyásolják jelentkezésüket a felvéte­li esélyek? Ezekről a kérdésekről be­szélgettem az iskola igazgatójával — és néhány diákkal. MINDENKI NEM LEHET PEDAGÓGUS Benko József iskolaigazgató egy érdekes statisztikai adattal kezdte fejtegetését. A továbbtanulásra je­lentkezettek és felvettek részaránya tekintetében kerületi negyedik volt tavaly az iskola. — Szép eredmény­nek tartóm ezt, hisz a közép-szlová­kiai kerületben 37 gimnázium van. Ez a tény iskolánk színvonalát dicsé­ri, és ki merem mondani, végzős nö­a szülőket meggyőzni, felvilágosítani s máris vannak eredmények. Persze, egy kirívó példát ragadtam ki, diák­jaink többsége okosan döntött. JÜLlAT ANGOLUL IDÉZNI Longai Ildikó szlovák-angol szakra készül Preáovba. Ildikó nagyon ked­veli a nyelveket, szinte második anyanyelve az orosz. Járási és kerü­leti olimpiát is nyert, ős egy orszá­gos vetélkedőn negyedik lett. Az an­gol nyelvvel több mint öt éve foglal­kozik. A gimnázium első osztályát Brat'lslavában a Duna-utcai iskolában végezte, abban az évben idegenveze­tői képesítést is kapott. Gondoltam, próbára teszem angol nyelvtudását, és arra kértem, hogy szavaljon vala­mit, mire nem kis meglepetésemre Júlia monológját kezdte mondani Sha­kespeare halhatatlan művéből. Ildikó úgy tudja, hogy a felvételi írásbeli és szóbeli vizsgából áll, ahol angolul kell folyékonyan beszélnie. olyasmit, hogy az adott anyagi és mű­szaki feltételek mellett hogyan le­het gazdaságosan új termékeket elő­állítani. Főleg a matematika alapo­sabb tanulásával készülök a felvéte­lire. Kálosi János matematika szakos tanárunk külön is foglalkozik velem, megismertet új dolgokkal, és szakiro­dalmat is kölcsönad, ha kell. A köte­lező matematikán kívül matematikai gyakorlatra is járok. Remélem, a fel­vételi vizsgák sikerülnek, és kedven­cemmel, a matematikával továbbra is szoros barátságban élhetek. Az elmondottakból is nyilvánvaló, hogy Ildikó és Valéria nem véletle­nül, hanem nagyon is tudatosan és megfontoltan választottak a lehetősé­gek széles skálájából Bizakozással in­dulnak a felvételikre, hisz a sok évi statisztika is azt mutatja, gimnáziu­mukban jók a tanulmányi eredmé­nyek. POLGÁRI LÁSZLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents