Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-03-06 / 10. szám

tf] IFJÚSÁG S

A katonai közép- és főiskolákon tett látogatásaim során látom- tapasztalom, hogy milyen nagy erőfeszítéseket tesznek a diákok sokoldalú neveléséért. Sehol sem elégednek meg az előírt tananyaggal, meg hogy megtanítsák növendékeikkel a katonai regulát. Ennél sokkal többet akarnak nekik adni. Mindenekelőtt azt, hogy olyan emberekké váljanak, akik megállják helyüket az élet minden posztján, de jártasak a művészetek, a kultúra világában is.

A tiptovsky MikuláS-í Katonai Műszaki Főiskolán pillanatnyilag várniuk kell a nagy lehetőségekre. Az iskolaközpont építése még nem fejeződött be, így a gyönyörű, minden Igényt kielégítőnek ígérkező iskolai klub átadására is várniuk kell még egy kicsit. Ez azonban nem azt }e- lanti, hogy ölbe tett kézzel várnak. Az iskola hatalmas komplexumában több olyan terem is akad. amelyek alkalmasak a kulturális tevékenységre. S hogy ezek a helyiségek nem maradtak kihasználatlanul, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy tavaly a szakköri és a kulturális munkájukért megkapták a Csehszlovák Néphadsereg Politikai Főparancsnoksága ifjúsági osztályának vándorserlegét.

— Nagyon büszkék vagyunk erre a kitüntetésre — mondotta dr. Pavel Moravec kapitány, az iskola kulturális életének irányítója. — Örülünk annak, hogy a nem egészen kedvező feltételek ellenére úgy dolgozhattunk, hogy munkánkkal kivívtuk feletteseink elismerését is. Ez természetesen kötelez bennünket, s már alig várjuk azt a napot, amikor birtokunkba vehetjük a főiskolai klubot, amely olyan feltételeket kínál majd munkánkhoz, amilyenekkel csak kevés helyen dicsekedhetnek.

fin azt tapasztaltam, nem kell félniük attól, hogy a klub kihasználatlan marad. Most, amikor még a lehetőségeik messze vannak az ideálisA Váh művész együttes

tói, kilencven szakkör és kultörcso- port működik a főiskolán. Az iskola műszaki irányzatú, így érthető, hogy a műszaki szakkörök vannak túlsúlyban, de a hallgatók mintha már éreznék a nagy lehetőségek közeledtét, egyre jobban érdeklődnek a kultúr- csoportok munkája iránt.

Az elmúlt években a legtöbb sikert az iskola Váh folklórcsoportja aratta, amely rövid fenallása alatt a katonai ifjúsági alkotóversenyek mindenkori esélyesei közé küzdötte fel magát. Sikereiket részben a helyes műsorválasztásnak köszönhetik. Kezdetben főleg a kelet-szlovákiai kerület népi hagyományaiból merítettek, napjainkban Liptó népi kultúrája átmentőinek táborához szegődtek. Ez a csoport minden alkalmat megragad arra, hogy a civil lakosság körében is népszerűsítse az iskolát.

Hasonló utakon jár a Belopotocky nevét viselő színjátszó csoport. Megalakulása óta tucatnyi premierjük volt; a legutóbb betanult darabot még ha akarnák, sem vehetnék le műsorukról, annyi meghívást kapnak az ország minden tájáról.

Nem panaszkodhat sikertelenségre az iskola Luscínia nevű népi zenekara sem. A számtalan környékbeli fellépés mellett tavaly Handlovában elsők lettek a fiatalok zenei fesztiválján. Ez a csoport többször a katonai ifjúsági alkotóversenyek díjazott együttesei közé jutott.

A főiskola kulturális tevékenységét irányítóknak időnként azért gondjaik is akadnak. Az egyes csoportok munkája elképzellietelen lányok nélkül, márpedig az iskolában csak fiúk tanulnak. Ezért minden évben pályázatot hirdetnek, amelyre főleg a járás középiskolás lányai jelentkeznek, de az sem ritkaság, hogy a védnök- ségi szövetkezetek és vállalatok segítik ki őket e téren.

KAMOCSAI IMRE

A Jajazzók” és a „Parasztbecsület”

—

A múlt század utolsó éveiben nem sok új olasz opera született. A nagy gazdagság után, mely szorosan összefügg Bellini, Donizetti és Rossini operatermésével, Verdi az olasz opera- irodalom kimagasló, alakja is már csak két remekművel jelentkezik — igaz, hogy ez a végső ragyogás az Otelló és a Falstaff kora — csökkent a dalszínházi alkotások mennyisége és minősége. Pedig hát Olaszországban sok az operaház, sok a jó énekes, s maguk az olaszok szenvedélyesen szeretik a műfajt, alapos ismerői az énekművészetnek, és türelmetlenül várják az újabb és újabb operák bemutatóit.

Ennek a légüres térnek a kitöltésére, új tehetségek és művek felfedezésére a vezető zeneműkiadók pályázatokat írtak ki. Ilyen pályázatot hirdetett meg a milánói Sonzogno cég is, mégpedig egyfelvonásos opera írására. Erre a pályázatra benevezett két ifjú milánói zenész is, nevezetesen Pietro Mascagni és Ruggiero Leoncavallo, akik közül az első el is nyeri a kitűzött fdíjat, míg a másik csak azért esett el tőle, mert műve egy felvonás helyett kettőre sikerült. A győztes tehát Mascagni lesz, és egyfelvonásosa a római bemutatón hatalmas sikert arat. Leoncavallót azonban csak látszólag érte kudarc, mert a kiadó, bár nem részesítette jutalomban a művét, de megérezve a benne rejlő lehetőséget, később u- gyancsak előadta, és a siker őt igazolta. Így született meg az operairodalom két darabja, a „Parasztbecsület“ és a „Bajazzók“, a híres ikerpáros, amely az 1892-es együttes megszólaltatása után, immáron lassan száz éve az opera- irodalom élvonalába tartozik.

De hát miben rejlik a művek ekkora népszerűsége?

A XIX. század vége felé, sőt még századunk elején is az úgynevezett „verizmus“ hódított az irodalomban, majd áttételesen az operazenében is. „Igazság“ — ez

volt akkor a jelszó, ami olaszul „verlsmo“-t jelent, s így lett ennek az egész irányzatnak a neve a verizmus, témája pedig az igazság, az életszerűség és a valöság. Maga Tonio, a bamba bohóc a Bajazzók prológusában így summázza a célt: „... egy darab életet óhajt tárni elétek, a való az, mi ihleté ...“ Mascagni és Leoncavallo is egy ilyen életből vett valós történetet dolgozott fel művében. Mindkettőjük témája a szerelem, a féltékenység és a gyilkosság, a dráma rögtön magas feszültséggel indul, s rohanva torkollik a végső tragédiába. Ilyen drámai robbanás a szicíliai Turiddu sorsa húsvét délelőttjén, Turiddu életével fizet hűtlenségéért. Ilyen Ca- nio, az öregedő vándorkomédiás tragédiája is, aki féltékenységi őrületében önkezével bosszulja meg felesége hűtlenségét.

És ezekhez a szenvedélyeket felkorbácsoló témákhoz mindkét alkotó — igaz más-más árnyalatú, de méltó zenei anyagot komponált. Mindkét mű ízig-vérig olasz muzsika, melyben a szépen csengő dallamok és tomboló szenvedély hevítik a zene lángoló tü- zét, s így a két mű nem egy részlete igazi csemege a befogadására hajlamos emberi fülnek. Mert ki ne kedvelné Turiddu románcát, bordalát és búcsúját Lucia mamától, a húsvéti kórust, Santuzzá kétségbeesett áriáját, Tonio bemutatkozó prológusát, Nedda madárdalát, Arlechin szerenádját vagy magát a híres „kacagj Bajazzó-t“.

A két komponista életművét vizsgálva azonban feltűnik a közös siker mellett még egy közös momentum, és ez a momentum éppen a sikertelenség. Mert a Parasztbecsületen és a Bajazzókon kívül sem Mascagninak, sem Leon- cavallónak nem sikerült ifjúkoruk sikerét megismételniük. Pedig sokat dolgoztak, szorgalmasan írták újabb és újabb partitúráikat, de a szerencse már nem szegődött hozzájuk.

A Szlovák Nemzeti Színház operatársulata az évad harmadik bemutatójaként, mintegy húszéves szünet után vitte újra színre a verizmus e két alapművét, melyet Ladislav Vychodil színpadán és Helena Bezáková jelmezeiben Branislav Kriska rendezett. A színpadra állítás rendhagyó érdekessége, hogy mindkét mű egyazon olasz falucska főterén játszódik. Az egyszerű díszlet hatásos és illúziót keltő, melybe a jelmezek is egységesen illeszkednek bele. A rendező legfőbb erénye a minden erőltetett újítástól mentes egyszerűség és a jól mozgatott tömegjelenetek.

Az operákat kettős-hármas szereposztásban játsszák. A „Bajazzók“ megtekintett előadásának fő erőssége a vendég Andrej Ku- charsk?, aki Canio szerepében szuverén énekes színészi teljesítményt nyújt. Juraj Hrubant Tonió- ja ugyancsak színvonalas, tetszett Szűcs Róbert Silviója és Jozef Kundiák Beppója is. Sajnos, Nedda szólama már nem volt túl meggyőző Jarmíla Smycková előadásában.

A „ParasztbecsSlet“ eseménye Marta Nitranová Santuzza szerepében. Igazi verista teljesítmény. Frantisek Livora nagy hangerővel éneklő robusztus Turiddujánál sajnálatos az erősen leszűkített dinamikai skála. Frantisek Caban meggyőző Alfio. Jaroslava Sedlá- rová Lucia mamaként ékesen bizonyította, hogy nem a szerep nagysága a lényeg. A dekoratív és szép hangú Jitka Zerhauová Lolája pontos szerepalakítás.

A kórus ■— Ladislav Holásek irányításával — helyzeté magaslatán állott. Mindkét művet Tibor FreSo vezényelte.

y.ARGA JÓZSEF

S

okat hallottam fiatal képzőművészeket arról panaszkodni, hogy mennyire nincs ínyükre ezt vagy azt a témát Ismételten feldolgozni. Néha már úgy voltam vele, nemcsak tanácsokkal láttam el őket, de majdhogynem velük panaszkodtam. Ám, azt hiszem, jó lesz vigyázni. Most ugyanis olyan kiállítást láttam, ahol nyoma sincs annak, hogy bárkit bármire is rákényszerítettek volna. Néha még, mint Zuzana Nemőíková festőművésznő esetében, aki egyébként Július Neműik és Spanner Edit kiváló művészek gyermeke, a tanár, Orest Dubay stílusa sem érződik a növendék munkáin. A fiatal festőmüvésznő ugyanis logikusan és természetesen nem tanára nyomdokain indul, hanem szülei művészetének stílusjegyeit próbálja ötvözni, önnön képére gyűrni saját művészetében.

Hogy miért van ez így, nehéz megmondani, talán csak sejteni lehet, így például feltételezhető, hogy értő emberek válogatták az anyagot, és kiszűrték azokat a munkákat, azokat az alkotókat, akik pápábbak akartak lenni a pápánál, és mereven értelmezték az általános igényt. Így aztán Az élet kapui I. című kiállítás, amelyen a Szlovák Képzőművészeti Alap fiatal ösztöndíjasainak munkái láthatók, olyan műveket mutatott ba, amelyek ténylegesen az alkotók egyéniségéből fakadtak.

Persze, elöljáróban hadd mondjam el, hogy milyen ösztöndíjról is van szó. A Szlovák Képzőművészeti Alap annak, aki idehaza vagy külföldön be- fetjezi a képzőművészeti főiskolák valamelyikét, felajánlja az ösztöndíjat, és arra kéri a fiatal művészt, jelölje meg, milyen témát szeretne feldolgozni. Aztán a fiatal festő vagy szobrász, ha eldöntötte, hogy hogyan és mire is akarja felhasználni a rövid lejáratú ösztöndíjat, bejelenti szándékát az alapnál és minden nagyobb teketória nélkül folyósítják neki havonta az adott összeget. Majd pedig felszólítják, hogy mutassa be az elkészült munkákat. Ezek után egy képzőművészekből álló bizottság megnézi az alkotásokat, s eldönti, hogy az illető valóban megfelelt-e azoknak a követelményeknek, amelyeket elvállalt. Amennyiben igen, övé az ösztöndíj, és az illető nem tartozik senkinek. Ha viszont a bizottságnak az a véleménye, hogy a fiatal művész sem tartalmilag, sem pedig formailag nem teljesítette a vállalt kötelezettségeket, elvileg megtörténhet, hogy idővel kénytelen megtéríteni az ösztöndíj egy részét vagy az egész összeget.

Mindez rejtve „zajlik“. A nagyközönség, de olykor még a bennfentesek sem értesülnek róla. Az alap így észrevétlen segíti a fiatal művészeket, előlegezi a bizalmat, abban a reményben, hogy ki-kl méltó a bizalomra. Persze olykor — hogy enyhén fogalmazzunk — bonyodalmak is származhatnak az ösztöndíj körül, és ezért az alap jónak látja, hogy néha számot adjon érről a munkájáról, mert hiszen így 6 is meggyőződhet mecénást tevékenysége helyességéről, és az ösztöndíjasok is nagyobb felelősséggel dolgoznak.

Most tehát, amikor Az élet kapui I. című, korábbi években más formában megvalósult kiállítás megnyílt, egyfajta számvetésnek voltunk a tanúi — és mint ahogy ezt már fentebb jeleztük — tulajdonképpen elégedettek lehetünk nemcsak az eredménnyel, de magával a mecénási tevékenységgel is.

A tizennégy fiatal művész természetesen nem mindig tud teljesen kiJ szabadulni, (mint például Zuzana Nemőíková) a tanítómesterei: Orest Dubay, Ján Kulich, Albin Brunovsky, Rudolf Pribis és mások bűvköréből, de témáikban, képeik és szobraik tartalmában máris jelzik, hogy van sajátos mondanivalójuk.

Marek Trizuljak festőművész például a várótermek különös világát választotta témájának, és mind a három képe reális, feszültségekkel teli, komor pillanatokat ragad meg korunk rohanó világából.

Mások, mint Rudolf Pribiä szobrászművész két tanítványa, Milan Janco- viő és Jozef Vavro az álom és valóság határán mozgó egyéni formáikkal próbálnak beszélni.

Számomra viszont legjellemzőbb példa Juraj Oravec festőművész Alom a kék kertről című képe. Mint ahogy a cím is jelzi, a jövőbe mutató, valóságot megálmodó alkotás ez, és nemcsak saját álmát, de kortársainak az álmát is próbálja megfogalmazni a képen. Vagyis egy olyan tiszta ideált, amely mindnyájunknak kívánatos és elérhető. Mindezt természestesen nemcsak tartalmilag, de formailag is megpróbálja elérni, mégpedig úgy, hogy megkísérli mindazt ötvözni, amit századunk teremtett a művészetben, s amiből ténylegesen ki is lehet indulni.

Mindez tehát azt jelenti, hogy kiki elindulhat a saját útján, végig is járhatja, ha megvan benne a megfelelő erő, ha van kialakult világképe, s ha nem rezignáltan próhálja értelmezni azt a művészeti ideált, amit korunk a zászlónkra tűzött, s amiért itt és most annyian felelősséget éreznek.

Vagyis: a valóságot sokféleképpen és különböző formában lehet ábrázolni, s mindenki úgy és azt köteles ábrázolni, ami leginkább a sajátja, s amire leginkább képes. Várom a kiállítás folytatását. NÉMETH ISTVÁN

Az élet kapui

Amíg a klub elkészül