Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-03-06 / 10. szám
1 ÜJIFJÚSÁG 9 VEK TISZTÍTÁS M inden új tudományos gondolat megvalósulásában három szakaszt figyelhetünk meg. Az elsőben egyhangúan tagadják létjogosultságát a hagyományos talajon állók. A második szakaszban némelyek már ekképp vélekednek: „Ebben van valami.“ A harmadikban teljes az egyetértés: „Minek erről vitatkozni? Ezt már az egyetemisták is tudják.“ Az az elgondolás, amelyről ezúttal írunk, még csak a második szakasznál tart. Mindenfajta betegség a szervezet belső környezetének — vagy ahogy a szakemberek mondják: homeosztázisának — a rendestől való eltérését jelenti. A működési zavar során előbb-utóbb olyan anyagok képződnek, amelyek károsak, sőt mérgezők a szervezetre. A gyógyszereknek éppen az a szerepük, hogy semlegesítsék é mérgező anyagok hatását. A betegségek gyógyításában több ezer éves múltja van ennek a megközelítésnek. Mi lenne azonban akkor, ha ahelyett, hogy gyógyszerekkel „megölnék“ a beteg szervezetében képződő mérgező vegyülete- ket, eltávolítanák őket a testből? Ezt a sokat ígérő eljárást tanulmányozzák Jurij Lopuhin akadémikusnak, a Szovjet Orvostudományi Akadémia tagjának irányításával az Orvosi Fizikai és Vegytani Kutatóintézet munkatársai.' „Ennek az irányzatnak az első lépése a művese 1943-ban történt megalkotása volt — mondja Lopuhin akadémikus. — Ez a mai szemmel nézve teljesen kezdetleges berendezés tette lehetővé, hogy különböző anyagokat aktív módon válasszuk ki a szervezetből. E hemodialízisnek nevezett folyamatnak az a lényege, hogy félig áteresztő hártyán keresztül kiválasztódnak a vérből a mérgező — toxikus — anyagok. A művese hozzásegíti a szervezetet ahhoz, hogy megszabaduljon a mérgezéssel fenyegető különféle salakanyagoktól. Majdnem két évtizede gyógyítunk egy jóval hatásosabb vértisztító eljárással, a he- moszorpcióval. Míg a hemodialízis a vese munkáját utánozza, a hemoszorpció bizonyos mértékig a májat helyettesíti, pontosabban a segítségére van a különböző káros anyagok semlegesítésében. Súlyos mérgezések esetében valóságos áldás a hemoszorpció, hiszen olykor perceken múlik, hogy életben marad-e a beteg, vagy sem. A súlyos mérgezést szenvedőket hemo- szorpcióval kezelik a moszkvai Szklifo- szovszkij Mentőorvosi Kutatóintézetben, valamint a Szovjetunió számos toxikológiai központjában és néhány gyermekklinikáján. Sok betegnek sikerült így megmenteni az életét.“ A szorpciós eljárás univerzálissá vált. Különféle elnyelő anyagokat (közülük az aktív szén a legegyszerűbb és legismertebb) alkalmazva a szervezet bármelyik részéből klvonhátók különböző anyagok. Az allergiás eredetű hörgi asztma súlyos formája az elterjedt pikkelysömör, amelyben a beteg testét rút, hámló bőrpikkelyek fedik, a mérgezéses eredetű szkizofrénia, amikor a beteg vérében oligopeptidek — aminosavakból álló fehérjetermészetű anyagok — figyelhetők meg (az eltávolításuk nemegyszer gyógyulásra, vezet), csupán néhány példa arra, amit hemodialízises és szorpciós eljárással sikeresen kezelnek. A kémiai, a molekuláris biológia, a biotechnológia, az örökléstan és az immunológia eredményeinek köszönhetően bizakodva figyelhetjük a szorpciós gyógyítóeljárások fejlődését. Hadd említsük meg példaként azt a kísérleti munkát, amelynek eredményét türelmetlenül várják a klinikusok. A' biológusok és az orvosok jól tudják, hogy bizonyos nyiroksejtek az interferontól támogatva sikerrel megóvhatják szervezetünket a daganatos betegségektől. A daganatos sejtek azonban nem maradnak közömbösek velük szemben, hanem olyan fehérjéket választanak ki magukból, amelyek „leszámolnak“ a védőelemekkel. Emiatt a gyógyhatás gyakran a nullával lesz egyenlő. A legutóbbi években a kutatók, úgy tetszik, megtalálták a daganatok leküzdésének egyik útját: kivonják a szervezetbőr a daganatos sejtek kiválasztotta fehérjéket. Evégett a beteg vérét olyan elnyelőanyagon bocsátják át, a- mely visszatartja ezeket a fehérjéket. «. Szólni kell azokról az orvosi fizikai-vegytani intézetekben folyó kutatásokról is, a- melyeknek a célja az érelmeszesedés tanulmányozása. E betegségbe napjainkban a nem idős betegek fele is belehal. Joggal állíthatjuk, hogy ha az összes sejtünk határhártyájában föllelhető koleszterinből a kelleténél több fordul elő 8 szervezetben, az veszélybe sodorja a középkorú és az öreg emberek életét. A szervezet növekedésének időszakában, amikor a tömeges sejtosztódás megy végbe, a koleszterin nélkülözhetetlen a sejtek .felépüléséhez. Azután az ember életében bekövetkezik az a szakasz, amikor körülbelül egyforma meny- nyiségfl koleszterin épül fel és bomlik le. Érett korban viszont a fölöslegben levő koleszterin behatol a vérerek falának belső hártyájába, s ott jellemző elváltozásokat hoz létre. Eleinte csupán zsíros foltok és csíkok figyelhetők meg az ér falán, később megvastagodott részek, úgynevezett érelme- szesedéses plakkok jönnek létre rajta. E folyamat végeredményét jól ismerjük: a vérerek rugalmassága csökken, az üregük pedig szűkül. Ez különösen a szív és az agy esetében veszedelmes dolog, mert e szervek táplálóereinek a szűkülete vagy el- tömődése szívinfarktusra, illetőleg gutaütésre vezethet. Miképp segíthetnek e bajokon a szorpciós eljárások? Már rendelkezünk olyan elnyelőanyagokkal (szorbensekkel), amelyek csak az érelmeszesedést okozó zsírtartalmú fehérjéket (lipoproteideket) távolítják el a vérből. Ezeket a szorbenseket az emberi szervezetre ártalmatlan, ám a koleszterint elnyelő növényi glükozidokból állítják elő az orvosi fizikai-vegytani intézetben. „Matematikai modellezéssel kiszámítható — folytatja Jurij Lopuhin —, hogy ha a koleszterint havonta háromszor eltávolítjuk Beteget vizsgálnak az Orvosi Fizikai és Vegytani Kutatóintézet klinikáján A munkacsoportot Jurij Lopuhin, akadémikus, a Szovjet Orvostudományi Akadémia tagja vezeti a vérből, az 30 százalékkal csökkenti a koleszterintartalmat a szervezet szöveteiben, s előmozdítja ennek az anyagnak a meszeseden érfalakból való szabaddá válását. Az egyik moszkvai klinikán körülbelül négy éve sok érelmeszésedéses beteg vesz részt időszakos szorpciós kezelésen, s nagyon jók a klinikai eredmények. A legkorszerűbb fizikai-kémiai vizsgálóeljárásokkal kimutatták, hogy a kezelés hatására nemcsak megállt az érelmeszesedés előrehaladása, hanem részleges visszafejlődése is megfigyelhető volt.“ Korai lenne még azt mondani, hogy az érelmeszesedés problémáját sikerült megoldani. Hadd említsük meg mégis azokat a tényeket, amelyeket jól ismernek az orvosok. Az afrikai maszai. és az új-guineai tu- kisze törzs sok tagjának a vérében csak elenyésző mennyiségű koleszterin fordul elő, következésképpen nem szenvednek érelmeszesedésben és nem is tudják, hogy mi a helyi vérszegénység okozta szívbetegség. A japán szigetek lakosai, akiknek a vérében a japán konyha ételeinek köszönhetően alacsony a koleszterinszjnt, háromszor ritkábban szenvednek ilyen szívbetegségben, mint azok a japánok, akik Nyugat-Európá- | ba települtek át, s ott ugyanazokat az ételeket eszik, mint az európaiak. Az is érdekes, hogy a legkevesebb koleszterint a szovjetunióbeli matuzsálemek vérében mérték. A Lopuhin akadémikus és munkatársai által írt-monográfiának, amely néhány hónap múlva lát napvilágot, Koleszterinózis lesz a címe. A könyv arról szól, hogy miképp távolítható el szorpciós módszerekkel a többletkoleszterin az emberi szervezetből. Ha felidézzük a cikk elején írottakat — azokról a szakaszokról, amelyeket a tudományos gondolatoknak be kell járniuk —, okkal mondhatjuk: „Ebben van valamil“ (A Szovjetunió nyomán) POLSKA AGENCJA IINTERPRESS Neuis Peitsch land Posta teveháton Korszerű képcsövek Piasecznóból Frankfurter Rundschau Alagút a szorosban Spanyolország és Marokkó is egyetért abban, hogy szorgalmazni kell annak az alagútnak az építését, amely a tenger alatt ösz- szekötné a két országot, s egyben a legjobb közlekedési lehetőséget kínálná Európa és Afrika között. A Torremolinosban tartott miniszteri megbeszélésről kiadott közleményből megtudhatjuk, hogy a körülbelül egymilliárd dolláros beruházás vasúti összeköttetés révén teremtene hidat- a két kontinens között. A tervek szerint 47 kilométer hosszan épülne meg a vasúti alagút, s ebből 26 kilométert a tengervíz alatt tennének meg az utasok. A spanyol oldalon Punta Paloma lenne az indítóállomás, a túlparton a Tangertől északkeletre levő Punta Altares a cél. Bár Gibraltár térségében csupán 14 kilométer a két kontinens közötti távolság, a 900 méteres tengermélység túlságosan mély az alagútépítők számára, ezért választották a 26 kilométeres távolságot, hiszen ott csak átlagosan 300 méter mély a Földközi- -tenger. A bizottság véleménye szerint az építési munkálatok 1985-ben kezdődhetnének. A létesítendő vasúti alagút jelentősen megkönnyítené az Európa és Afrika közötti utas- és teherforgalmat. Négy esztendővel ezelőtt, 1978-ban 700 000 ember vette igénybe a szorosban közlekedő személyszállító hajók és kompok kínálta utazási lehetőségét, ugyanakkor 4 millió tonna áru is utazott. Az alagútépítés gondolata már a század negyvenes éveiben felmerült, de csak most látszik megvalósulni. Gyógyfürdőövezet A marikosztinovói (Bulgária) gyógyiszap- lelőhelyeket régóta ismerik a Balkán-félszigeten. Az itteni iszapot már 300 évvel ezelőtt is felhasználták gyógyításra. A tervek szerint Marikosztinovót a közeljövőben nemzetközi fürdőhellyé fejlesztik, amely a nem kevésbé híres gyógyfürdőkkel — Szandanszkival és Todorovval — együtt gyógyfürdőövezetet alkot majd a blagojev- grádi kerületben. Az iszaplelőhelyek közvetlen közelében elterülő marikosztinovói gyógyparadicsom területe 47,6 hektár lesz. Az üdülőket kétszintesre tervezik, s az épületekben egyidejűleg 1200 vendéget helyezhetnek el. A szálláshelyeket a régi fürdő körzetében építik fel. Az üdülőhely centrumában a gyógyító központ kap helyet. Külön építészeti együttest alkotpak majd a szórakoztató létesítmények: az éttermek, a kávéház, a cukrászda, a fedett uszoda, a különböző klubok és a könyvtár. Lesznek kosár- és röplabdapályák, tenisz- és golfpályák, sőt, szoláriumok is. Az üdülőhely botanikus kertjében a zeneterápiát is hasznosítani kívánják a gyógyítás érdekében. A piasecznói Unitra — Polcolor Vállalat a lengyel színes képcsövek szállítója. Az üzemet egy 1976-ban hozott határozat alapján‘létesítették. A program magába foglalta a bialystoki Unitra-Biazet Tévékészülékék Gyára és a Varsói Tévékészülékek Gyára felépítését is. Korábban az illetékesek már eldöntötték, hogy a képcsövek és a képcsövek üvegének előállítására licencvásár- lási szerződést kötnek. A megállapodás az amerikai Corning Glass Worksszel, valamint az RCA céggel jött létre. A szerződés ezenkívül felölelte két egyenként évi 300 000 képcső előállítására alkalmas gyártósor és know-how eljuttatását is. Jelenleg az Unitra-Polcolor minden üzemegységében folyik a munka. Ma az üzem évente 200 000 színes képcsövet állít elő két típusban. Az egyik a licenc alapján gyártott „615 x“, a másik a saját tervezésű „701 x“ jelzésű képcső. A termelés értéke 1983-ban elérte a 6 milliárd zlotyt. Az Unitra-Polcolor Vállalat képcsövei és képcsőüvegei jelenleg 11 szocialista és tőkés országban találnak vevőre. A 6000 dolgozót foglalkoztató üzem számára a szocialista országokkal kötött szerződések garantálják a gyártási egyensúlyt, és hozzájárulnak ahhoz, hogy a képcsövek korszerűsége megfeleljen a világpiaci elvárásoknak. Ahhoz, hogy Indiában tevén, öszvéren, szamáron, vagy elefánton utazó postással találkozzunk, kell egy kis szerencse, de a találkozás nem lehetetlen. Rajasthan sivatagban, az északi hegyvidékeken és az északkeleti dzsungelekben a posta nem nélkülözheti e négylábúak segítségét. Az indiai posta- és távíróigazgatóság természetesen más közlekedési eszközöket is használ — repülőgépet, hajót, vasutat, gépkocsit és kerékpárt. Az állami posta szolgálatában álló 1 millió alkalmazott teljesítménye elismerésre méltó. Évente több mint 11 milliárd küldeményt kézbesítenek, köztük 120 millió ajánlott levelet, 1,5 milliárd pénzesutalványt és 170 millió táviratot. E- közben időnként több ezer kilométeres távolságokat kell a küldeménynek a 3,2 millió négyzetkilométer területű országban beutaznia. A statisztikusok kiszámították, hogy ez a forgalom a világ postaforgalmának egyötödét alkotja. India, több mint 140 000 postahivatalával, ebben a tekintetben a világ országai sorában az elsők között van. 83 000 falut mozgó postai berendezések látnak el — ezek közé tartozik a „teve- és elefántposta“ is. Azután, hogy India 1947-ben kivívta függetlenségét, az abban az időben 100 éves postát erőteljesen fejlesztették. A telex- és a telefonhálózatot jelentősen kibővítették, kiépítettek egy tengerentúli távközlési rendszert, elmaradott távoli vidékeket bevontak postai hálózatba. Az utóbbi három évtizedben felállították, illetve modernizálták a 13 partvidéki rádióállomást. /
