Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1983-08-16 / 33. szám
s „ÖRÜLÖK A KIJEVI ÚTNAK“ Csengett a telefon. ^— jöjjenek el, a bizottság már kiválasztotta a kijevi tárlat anyagát, most már írhatnak róla — mondta örömmel Lea Mrázová. Hangjában nyoma sem volt a fáradságnak, fásultságnak. — Örülök ennek a kijevi útnak — fűzte még hozzá a művésznő. Eleget tettünk a meghívásnak. Lea Mrázová érdemes művész büszkén mutatta a szállításra váró pompás alkotásokat: — Ezeket küldöm Kijevbel Hirtelen felvillant bennem a kép: igen, ilyen lehetett Mária Terézia Is egykoron, mikor ebben a helyiségben bemutatta vendégelnek például Liszt Ferencet. Mária Terézia egykori nyaralójában most a szlovák festészet egyik kiválósága, Lea Mrázová alkot. A művésznő most nyáron, a forróságban sem pihen, készíti alkotásait az őszi kiállításra, öt azonban már nem lakájok hada veszi körül, hanem érdekes és híres emberek galériája, a művésznő festette portrék. Sok neves írót, költőt, színészt, énekest, zeneszerzőt örökített meg táblaképein, vásznain. Közöttük nagy örömünkre Szántó Laci bácsit, Rácz Olivért, Duba Gyulát, Ezúttal portrék, virágcsokrok, tájképek, art protlsok és gobelinek várják a teremben, hogy elszállítsák őket a kiállításra. — Egyszerre két kiállításra is készültem — mondta Lea Mrázová. — Szeptember 2-án van a Vietnami Szocialista Népköztársaság államünnepe, és mert a Dimitrov Vegyiművekben sok vietnami fiatal dolgozik és tanul, felkértek, hogy már alkotásaim kíséretében mutassam be az üzemben készült festményemet és az első, nálunk lezajlott vietnami esküvő mátkapárjáról készült portrémat. A másik kiállítás megnyitója is szeptemberben lesz, mégpedig a kijevi KresKijev és Leningrad (art protis) Jana Kocianová Lea Mrázová tyatyikban, ahol Ján Kulich nemzeti művész szobrászkollégámmal együtt mutatkozunk be. Mint ismeretes, ‘Kl- jev Bratislava testvérvárosa, és ezt a barátságot minden évben kölcsönös látogatásokkal és rendezvényekkel ünnepük meg. Az idén a képzőművészeinket ketten képviseljük a híres Krestyatylkban. — Nagyon örülök a meghívásnak, annál is Inkább, mert már jártam az ukrán fővárosban, és igen kellemes emlékekkel tértem haza. Igaz, régen volt már, amikor a Szovjetunióba látogatva néhány napot az Ukrán Szocialista Köztársaság fővárosában töltöttem. Akkori látogatásom során vázlatkönyvemben rögzített benyomások alapján és emlékezetből alkottam meg a Kijev és Lenlngrád elnevezésű art protist, a Bratislava üdvözli Kijevet című nagyméretű olajfestményemet, továbbá a Natasát, a Köszöntjük a békét és egyéb munkáimat. Az ukrá nokkal már korábban is volt közelebbi kapcsolatom, amikor Prágában magániskolában tanultam a festészetet, oktatóim között volt az ukrán. Llszic- kl] és Gulac Is. Szinte az utolsó filléreimért ukrán szakirodalmat vásároltam, képzőművészeti és irodalmi munkákat, mert akkor még újságírós- kodtam is. Ugye, érthető, hogy lelkesedéssel készülök a kijevi útra, és remélem, sikerül megismerkednem néhány kiváló képzőművészükkel vagy talán a moszkvai híres portrétistával. Hja Glazunovval is. Mészáros József Ó riási megtiszteltetés volt számomra, hogy részt vehettem a néprajzi szemináriumon, amelyet a CSEMADOK KB és a losonci (Luéenec) járási bizottsága szervezett. A tíznapos szeminárium legfontosabb feladata az volt, hogy ösz- szegyűjtse a losonci járás magyar nyelvű falvainak néprajzi anyagát, amelyet aztán bemutatnak a jövő évi zselízl (Zeliezovce) nép- művészeti fesztiválon. Külön érdekességnek számított, hogy a részvevők fele 18—20 év körüli fiatal volt, akik jobbára NÉPRAJZI GYŰJTÖK most kapcsolódtak be ebbe a tevékenységbe. Munkájuk máris eredményes volt, hiszen olyan rutinos szakemberek siettek a segítségükre, mint Méryné .T. Margit, a CSEMADOK néprajzi szak- bizottságának vezetője. Ág Tibor népzenekutató, dr. Vadkerty Katalin, a Szlovák Tudományos Akadémia önálló kutatója, dr. Dám László, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem néprajzi tanszékének adjunktusa, hogy csak néhányat említsek. Előadásaik nagy segítségül, tanulságul szolgáltak a néprajz iránt érdeklődő kezdőknek és haladóknak egyaránt. Dicséretet érdemelnek a fiatal gyűjtők, akik odaadóan, nagy- nagy lelkesedéssel, fáradságot nem Ismerve oldották meg feladataikat. Szemmel láthatóan élvezték a terepmunka szépségeit, az ismeretlen falvakkal, emberek- kal, a különféle szokásokkal, életformákkal való Ismerkedést. A tapasztalt gyűjtők örültek a fiatalok érdeklődésének, hiszen az utánpótlás a néprajzi gyűjtőmunka szempontjából is halaszthatatlan feladat. Kovács József Ha valaki belép egy játékbarlangba, a törvény azzal kezdi, hogy elveszi a kalapját. Gondviseiésszern, evangéliumi példázat ez? Nem inkább zálogot kívánnak-e tőle, egy pokoli szerződés meg- pecsételéseképpen? Így akarják kötelezni rá, bogy illendően viselkedjék azok előtt, akik majd einyerik a pénzét? Vagy tán a rendőrség, amely ott lapul minden társadalmi csatornában, így szeretné megtudni kalaposunk nevét vagy a miénket, ha esetleg beleírtuk a bélésbe? M ár az első mondatokban, a regény indításában ráismerhetünk Balzacnak, az élet nagy komédiája és tragédiája regényírójának a tollára. Egyik leghíresebb és legkülönösebb regényét, A szamárbőr címűt kezdi így. Ez az emberről mint egyénről s az egyén és a társadalom kölcsönhatásáról szinte mindent tudó író egy játék- barlangba viszi hősét, majd amikor az mindenét elveszti a kártyán, és véget akar vetni életének, váratlanul gazdaggá teszi, egy olyan bűvös szamárbőr tulajdonosává, amely minden kívánságát teljesíti, csak éppen — s ez rávall az író mindent látó fantáziájára — meg is rövidíti gazdája életét. A szamárbőr jelképével az életről s a szenvedélyről szól a mű, mint a legtöbb Balzac regény. Oj kiadásban jelent meg most, szép könyv formájában, Gustave Dóré kőrajzának felhasználásával a borítón. Két kor mezsgyéjén című irodalomtörténeti monográfiájában Turczel Lajos az első alaposabb bemutatását adja a csehszlovákiai magyar irodalom 1918 és 1938 közötti korszakának. A mű most második kiadásban jelent meg a Madách gondozásában a Csehszlovákiai Magyar írók sorozatban. „Jellege és struktúrája alapján könyvem olyan irodalomszociológiai munkának tekinthető — írta a szerző még az első kiadás előszavában —, amely társadalmi és irodaikönyvOjdonsAgok ml életünk összefüggéseinek nagyobb arányú feltárásával és vizsgálatával irodalomtörténet-írásunk számára kíván forrásmunkául szolgálni.“ Hadd fűzzük hozzá: Turczel Lajos monográfiájában az irodalmi fejlődés feltételei és problémái mellett a hazai magyár kisebbségi életnek sok más vonatkozását Is feltárja. Szerelem és halál órája •— E. M. Remarque-nak ez a világhírű háborús regénye kapható most magyar fordításban. A második világháború körképe a regény, mint ahogy a nagy sikerű Nyugaton a helyzet változatlan az első világháborúé volt. Remarque pályája csúcsán irta a Szerelem és halál óráját egy fiatal német katonáról, akit a keleti frontról hazaengednek háromhetes szabadságra. A harctér poklait végigjárt katona találkozik otthon a szerelemmel, de ugyanakkor a fasiszta terror növekedésével járó félelemmel és rettegéssel, az ország fizikai és morális pusztulásával Is, úgyhogy hazatérése tragikus véget ér. Nyelvünk és mi ez a címé Jakab István újabb nyelvművelő írásait tartalmazó könyvének. A szerző tömören így foglalja össze könyve tartalmát, célját: „ ... az e kötetben összegyűjtött írások mintegy tükröt tartanak elénk: nézzük meg, hogyan viszonyulunk anyanyelvűnkhöz, mennyire. Ismerjük, mennyire becsüljük, mennyit törődünk vele.“ Jakab István rendszeresen jelentkezik nyelvművelő cikkeivel a napi sajtóban és a rádió műsorában, ismeretes tehát, hogy módszere nem a teore- tizálás, az olvasó terhelése nyelvtani fejtegetésekkel, hanem egyszerűen, világosan, példákon magyarázza meg, mi a helyes nyelvhasználat és mi a helytelen, a megértést is zavaró szókapcsolat, mondatszerkezet — egyszóval abban segít, hogy szabatosan használjuk anyanyelvűnket. Merényletek és áldozatok cípien tizenkilenc politikai gyilkosság történetét és hátterét idézi fel V. P. Borovlőka cseh író-publicista a Madách Kiadó fordításában és gondozásában megjelent könyvében. A könyv folytatása a korábban magyarul Híres politikai merényletek címen kiadott műnek, de nem a múlt századokba vezet, mint amaz, hanem a politikai merényletekben sajnos egyáltalán nem szűkölködő XX. század második felére korlátozódik. A sort az indiaiak nagy Gandhija ellen 1948 januárjában elkövetett merénylet vizsgálata nyitja meg, és Carrero Blanco spanyol tengernagy és miniszterelnök 1973 decemberében történt felrobbantásának történetével zárul. „Nem írtam történelmi művet — nyilatkozza a szerző könyvéről —, csak szociológiai tanulmányt. Csak meg-megálltam a közelmúlt történetének útkereszteződésein, és magammal Invitáltam az olvasót is. Drámai történetekkel Igyekeztem felhívni a figyelmet a ma vagy a tegnap eseményeire.“ (Fu—ki)
