Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1983-08-16 / 33. szám

6 M SPORT ÉS TUDOMÁNY Dr. Dlmitrij Eleknov, a Bolgár Tudományos Akadémia levelező tagja a kémiai tQChnolögia elméleti szakembere a bolgár műszaki főiskola meg­alapítója. A most 64 éves tudósnak a közelmúltban a leningrádi egye­tem a tiszteletbeli doktori címet adományozta. A professzor Bulgáriában sportemberként is az ismertebbek közé tartozik. 0 honosította meg ha­zájában a röplabdázást, és 1951-ben mint főedző, ő vitte diadalra a bol­gár csapatot, az 6 irányításával lett ezüstérmes a párizsi Európa-bajnok- ságon a bolgár válogatott. A tudós és sportember véleményére volt kí­váncsi a lap tudósítója. AEROBIC — Milyen közös vonások fedezhe­tők fel a tudomány és a port között? — Mind a tudományban, mind a sportban ismeretlen úton kell meg­közelíteni a sikert. Ez az út a felfe­dezés útja. Mindkét területre érvé­nyes a megállapítás: aki nem tűz maga elé nagy célt, az nem is tudja azt elérni. — Több tudéstórsa azon a vélemé­nyen van, hogy manapság többet be­szélnek ós írnak a sportról, mint a tudományról... — Ez inkább csak féltékenység. Akik ilyet állítanak, azok két dolgot kevernek össze. A tudományos mun­ka a legtöbbször csendben folyik. De ne feledjük el, hogy a sportolónak is évekre van szüksége ahhoz, hogy bajnok legyen belőle, csak éppen hét­ről hétre számot kell adnia a nyilvá­nosság előtt tudásáról. így tehát a sportoló is hetenként nagy hallgató­ság vagy nézőközönség előtt „védi meg“ tudásának minőségét. De az, aki értelmi képességét a sport területén fejti ki, az az élet más területén is megállja a helyét. — A nyugati országokban nemegy­szer panaszkodnak amiatt, hogy a versenysport „megnyomorítja“ az em­ber szellemi fejlődését. Mi erről a vélemánye? — Merő ostobaság. Éppen ßzok, akik a profi sportot dicsőítik, vetik a szemünkre, hogy a szocialista or­szágokban a sport sokszor emberelle­nes. Az élet éppen az ellenkezőjét bizonyítja. A sport egészséget, erőt kölcsönöz, és képessé tesz arra, hogy jobban lássuk el mindennapi teendő­inket. Egyetlen ember sem viseli el az életet csapások nélkül. A döntő az, hogy miképpen reagál rájuk. Min­den sportoló tudja, hogy csak akkor lehet győztes, ha a legközelebbi al­kalommal jobban felkészül. — Mindez az ön szájából, nagyon érthetően, sőt, akadémikusán hang­zik. De szólna néhány szót arról, hogy — bár már nem tartozik a fia­tal korosztályhoz — sportol-e? — Aktív és passzív módon is ki­veszem részem a sportéletből. Minden reggel, télen és nyáron is, kerek egy órát töltök a parkban. Gyakran ko­cogok, néha gyalogolok. Bármennyi dolgom van is, erre a napi egyórás mozgásra mindig szakítok időt. Na­gyon szívesen olvasom a sportesemé­nyekről írt beszámolókat is. — Ha most, harminc év távlatából visszagondol sportmúltjára, lát-e ha­sonlóságot vagy különbséget az ak­kori és a mai helyzet között? — Elvben nagyon sok a hasonló­ság, csak a követelmények nőttek meg igen nagy mértékben. És bizto­sak lehetünk abban, hogy a követel­mények még tovább nőnek. Azt sé fe­lejtsük el, hogy most összehasonlít­hatatlanul jobbak a feltételek. Egy azonban biztosan megmarad: a sport iránti szeretet. Ma éppúgy szeretjük a sportot, mint akkor. Keveset sportolunk! A Szövetségi Statisztikai Hivatal népgazdaságunk 1983 első félévi fej­lődéséről és az állami terv teljesíté­séről szóló Jelentése mellett nemrég közzétette azt a mérleget is, amely­ből kiderül, miképpen gazdálkodnak a csehszlovák állampolgárok a sza­bad Idejükkel. Az adatokból megtudjuk, hogy át­lagosan 9 órát és 4 percet töltünk el munkával, 7 óra és 10 percet al­vással és naponta 50 percet fordítunk az étkezésre. A házimunkára a fér­fiak 5 óra 10 percet, a nők 4 óra 4 percet fordítanak, beleértve ebbe a háztájiban végzett munkát is. Utazás- sai-ingázással a gyári munkások 1 órát, a falusi lakosság 40 percet tölt. Munkanapokon átlagosan 3 óra 20 perc, szabadnapokon 6 óra 30 perc a pihenésre jutó „tiszta“ szabadidő, ami a férfiaknál hetente öászesen 36, a nőknél 29 órát tesz ki. Az elemzés, bői ennek felhasználása is kiderül. Az idő nagy részét a férfiak és a nők egyaránt tévénézéssel és olva­sással töltik. Sporttal a férfiak 72 percig, a nők 24 percig foglalkoznak hetente. Mivel a sportolás, a mozgás és az egészség között egyeti^ összefüggés van, a statisztika azt bizonyítja, hogy az egészségünk védelme az, amivel a legkevésbé törődünk. A saját jól fel­fogott érdekünk, hogy e felismerés­ből haladéktalanul levonjuk a követ­keztetést. (ki) ISMiT MEGTELNEK AZ ANGOLAI STADIONOK Afrika egyik legfiatalabb állama, az Angolai Népi Köztársaság 1975-ban való függetlenné válása óta a sport­élet területén is számos figyelemre­méltó eredményt ért el. Az ország vezető ereje, az MPLA — Munkapárt különös gondot fordít a fiatalok testi nevelésére, a sportmozgalom fejlesz­tésére. A fejlődés egyik mutatója, hogy az utóbbi években sorra alakul­nak a szakszövetségek, az utolsó pár évbeli alakult meg a labdarúgók, a kosár-, kézi-, röp- és vízilabdázok szövetsége, de már az atléták, birkó. zók, úszók és teniszezők is saját szö­vetségük irányításával készülnek a hazai és nemzetközi versenyekre. A tömegsport népszerűsége az évföl év­re gyarapodó sportegyesülefeken, vá­rosi és helyi sportkörökön is lemér­hető. A legjobb angolai sportolók a moszkvai olimpián is szerepeltek, s bár érmet nem sikerült szerezniük, nem keltettek csalódást. Sőt, az or­szág sportélete további ösztönzést kapott. Az utóbbi időben Angola mind gyakrabban vesz részt a különböző nemzetközi verssnyekeji. tornákon. Legsikeresebben az ifjúsági korár­labdázók szerepeltek, tavaly már má­sodszor szerezték meg a kontinens- bajnoki címet. Nagyon népszerű a labdarúgás. Kitűnően bevált a 14 csa. patos első osztályú bajnokság, amely­ben olyan tehetséges játékosok sze­repelnek, mint Jetus Sarmento. Ma minden angolai gyerek e nagyszerű labdarúgóhoz szeretne hasonlítani. Angola legjobb labdarúgói egyébként, nagy becsvággyal készülnek a Kame­run elleni két olimpiai selejtező mér­kőzésre. A függetlenség kivívása előtt Ango­lában csak keveseknek adatott meg a sportolás lehetősége. Napjainkban viszont — a munkaidő befejeztével — megtelnek a stadionok, sportpá­lyák, városi parkok, és munkásfiata­lok, diákok, gyerekek élvezik önfe ledten a mozgás örömét. Az afrikai országban. rendkívül büszkék az elért eredményekre, de soha nem felejtik el hangsúlyozni a Szovjetunió, a szocialista országok és a világ más haladó erői által nyúj-' tott hathatós támogatást. Sportisko­lák, uszodák épültek külföldi segít séggel, és ma is számos külföldi — elsősorban szocialista országbeli — szakember oktatja a jövő- angolai baj­nokokat. ! ' " V' ívti, ­r lán a testépítéssel, a body bu- ildinggel kezdődött a sportdi­vatok korszaka. Aztán jött a „fuss az egészségedért“, a kocogás, most pedig — itt az aerobic, a leg­újabb testépítő technológia, divat — vagy amit akarnak. Az új őrület mi­benlétéről, hasznáról és ártalmairól megoszlanak a vélemények, ez azon­ban mitsem változtat a lényegen; az amerikai űrhajós- és pilótaképző Ken­neth Cooper szinműködés. és vérke­ringés-javító tréningjét némi dzsessz- baletter és talajtornával fűszerezett gyakorlatrendszer meghódította a vi­lágot. Tulajdonképpen tornadlszkónak le­hetne nevezni az -új sportot. Lényege a négynegyedes zenére folyamatosan, rendszerszerüen végzett ütemes moz. gás, amely 40—-50 perc alatt megdol­goztatja az egész testet. Az elötor- nász maga is végzi a gyakorlatokat, közben „hajtja“ a csoportot, s a moz­gás eredményessé tételében nem kis szerepe van az aeroblctermekben fel. szerelt tükörfalnák, amelyben min- denkl láthatja társait, de főképp sa­ját maga ügyes, kevésbé ügyes vagy eljesen ügyetlen mozgását. Vannak fényszórók, fényorgonák, némelyik szalonban még ködgép Is akad, mint a jobb diszkókban. A fel­hajtás tehát legalább akkora, mint maga a lényeg, a torna, a mozgás, s persze emögött ott lapul az üzlet is, a nagy üzlet. Egy bécsi bemutató beugrója „potom“ 45 dollár volt, Syd­ney Rome filmcsillag, aki München­ben és Bécsben tart fenn aerobicsza lont, 42 dollárt kér egy órányi fog­lalkozásért. Párizsban háromezer tan­folyam működik, jobb szalonban egy óra díja 40 frank, havi bérletet 430 frankért lehet váltani, már akinek telik rá. Sokan bizonyára éppen az elüzletesedése nűatt marasztalják el az aerobicot, s nekik van igazuk, mert lehet ezt pénz nélkül Is csinál­ni. Pénz nélkül igen, de orvosi bizony- lat nélkül nem. Legalábbis Párizsban nem,. Mert az aerobic azért nemcsak ritmikus együttlötyögés. A francia orvosok óva intik a laikusokat a „mértéktelen aerobic-fogyasztástól", a meggondolatlan hebehurgyaságtól. Az aerobic kitűnő eszhöz az egészsége­sek kondíciójának megtartásához, de önmagában nem csodaszer, ki kell egészíteni heti háromszor egy órányi futással, kerékpározással, úszással vagy sízéssel. A gerincbántalmakban, reumás megbetegedésekben szenve­dőknek pedig egyenesen árthat az eröltetten lendületes mozgás. Nekik Inkább gyógytornára van szükségük. Nem érdektelen, hogyan vélekedik az aerobicról a budapesti televízió tornagyakorlataiból ismert egykori magyar olimpikon tornásznő, Makray Katalin, aki a margitszigeti Thermal stúdióban vezet aerobiciskolát: „Az aerobic tudományosan összeál­lított, megállás nélküli testedzés, tor­nagyakorlat, a diszkózene ütemére végezve. Annyiféle gyakorlati elemből áll, hogy a test minden izmára sor kerül. Ütemesen és folyamatosan dol­gozik, fejlődik. Az aerobicban megta­láljuk a futás, a kocogás, az úszás, a gimnasztika és még sok más test­gyakorlat minden elemét. Ez akkor derül ki, amikor elkezdjük az aero­bicot: akkor vesszük észre, hogy mi­lyen sok „elhanyagolt“ része van izomzatúnknak. A gyakorlatokat cso­portosan és folyamatosan végezzük, mintegy 45 percig, tudatosan közbe­iktatva lazító és légző szakaszokat. A közös gyakorlás pedig arra való, hogy örömet szerezzen. Az egyattlét se­gít a fáradségérzet leküzdésében. Né hány másodperc után kialakul a bel­ső „csakazértis“ kényszer, amely már­is az akaraterő növekedésének a je­le. Ezenkívül adzzük általa szívünket és vérkeringési pályánkat. Segíti az egészséges anyagcserét, a megnöve­kedett pulzusszám pangó ereinkbe is friss oxigént juttat, teljesítőképes, ségünk jelentősen javul.“ Hirtelen támadt népszerűségét nyil­ván annak is köszönheti, hogy sokan fogyókúrának tartják. Ezért is hódít elsősorban a gyengébb nem körében, pedig az aerobic a férfiaknak leg­alább úgy hasznára lehet. Fogyókú­ra-e valójában? — A testsúly valamelyest csökken, mint minden rendszeres testmozgás következtében — véli Makray Kata­lin —, de nem fogyókúra. Ennél sok­kal fontosabb, hogy átalakul testünk állaga, feszes lesz tartásunk. Az erő­teljes munka egészséges izzadást okoz, ezáltal igen sok salakanyag tá­vozik bőrünk pórusain ^át. Több, mint amit vesénk eltávolítani képes. Tes­tünk, akaraterőnk, lelkiállapotunk o. lyan npértékben erősödik, fejlődik, amennyit hajlandók vagyunk törődni vele. Ezt a feladatot mindenki ön­maga oldhatja meg Az eredmény: ja­vul az általános közérzet, az önbiza­lom. Ezt bárminemű sportulássai elér­hetjük. Az aerobic előnye csupán az, hogy a módszeresen megválasztott gyakorlatok egyesítik magukban több sportágnak a testre gyakorolt kedve­ző hatását. • Mint Ilyenek, megkövetelik, hogy ismerjük testünket, tudjuk, mire va­gyunk képesek. Ezért fontos az orvo­si beleegyezés, illetve csak teljesen makkegészséges ember vállalkozhat minden további nélkül az aerobic á- polására. Fontos tudnivaló — főleg hölgyeknek: aki aerobic.gyakorlaton vesz részt, annak nem szabad smin­ket használnia, ékszereit !e kell ten­nie. A gyakorlat napiáu. ne egvék nehéz ételeket, különösen az utolsó négy órában. K. I.

Next

/
Thumbnails
Contents