Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1983-08-09 / 32. szám

8

I

Tizenhat éve találkoznak a nálunk nyári építőtáborban dolgozó külföldi tanulók a Llptovsky Hrá* dók mellett levő Porúbkán, hogy a Jól végzett munka után részt vegyenek az építőtáboros diákok nemzetközi fesztiválján, amelyet a SZISZ SZKB rendez. Tizenkét éve a fesztivál egyik mozzanata a Slemä csúcs megmászása, és az ottani emlékmű megkoszorúzása.

XXX

Amikor július 29-én, pénteken véglgbaktattunk Liptovská Porúb- ka szűk, kanyargós és jócskán emelkedő utcáin, a falu másik végén egy szép, erdős dombokkal övezett, füves völgy fogadott. Ha az ember szaporán szedi a lábát, sovány félóra múlva a völgybe ér. A hazaiak OhnlStének hívják. Mire kissé szuszogva az amfiteátrumhoz értünk, bár még csak kora délután volt, élénk mozgást észlelhettünk, folyt az előkészület az építőtáboros diákok nemzetközi fesztiváljára. A hadsereg

A Taírín együttes fellépése

Eoif nvelven - az ifjáság nyelvén

1944 ősze. Szlovákia he- gyol zajtól hangosak. A Szlovák Nemzeti Felkelés harcosai védekeznek a fasiszta német betoiakodókkal szemben. Segítséget csak keletről, a Szovjelnnióbói várhatnak. Október 13-án borús, ködös az idő. A felhők eltakarják a Magas- és Ala- cseny-Tátra csúcsait, egészen a Vág völgyébe ereszkednek. Vajon milyen gép merészel most, mikor nnllá- val egyenlők a látási viszonyok ide a meredező sziklaszirtek közé? A Vörös Hadsereg egyik szállító gépe, fedélzetén a II. csehszlovák ejtőernyős-brigád tizenhárom tagja és hat szovjet re- pölő. jönnek, hogy segítsék harcoló társaikat. A pilóta hiába próbál kirepölni a sfi- rú felhőkből, hogy megfelelő helyet találjon az ejtőernyősök ledobására. A ködből hirtelen valami fekete árny terem a gép elé. Gyorsabban, mint ahogy a pilóta reagálni tndna. Hatalmas csapódás, a zsugorodó fém velőtrázó recsegése, magas láng csap fel a ködbe. A Liptovsky Hrádok fölé tornyosuló 1420 méteres Slemä csúcsán tizenkilenc hősi harcos áldozza az életét a szabadságért.

slli»:

Sportvetélkedő

tagjai sátrakat vertek a stáb, az egé.s7,ségügyiek és rendezők számára. A vendéglátóipar dolgozói szerelték a frlssftöket árusító bódékat „épltték“ a tábori konyhát. A színpadon az erősítő berendezést próbálták. Tetőfokára hágott az előkészületi láz.

Néhány óra múlva azután elindult az emberáradat. Párosán, csoportosan érkeztek a fiatalok. A zöld pázsltú völgy virítani kezdett az egymás után emelt sátraktól. Ahogyan sokasodott a nép, úgy nőtt a bábeli zűrzavar. A szlovákba orosz vegyült, a finn káz- zel-lábbal próbálta magát megértetni a szerbbel, a bolgár a magyarral oroszul társalgóit. Persze nagy baj azért nem történt. A fiatalok, tartozzanak bármely nemzethez, beszéljék bármely nyelvet, megértik egymást. Az utólagos statisztikai adatok szerint a fesztiválon hat ország több mint hatszáz fiatalja vett részt, ezenkívül a hazai „színeket“ a Liptovskji Mikulá§-1 járás hétszáz SZlSZ-ese képviselte.

Este zsúfolásig megtelt a szabadtéri színpad nézőtere, sőt még a körülötte húzódó dombokra is Jutott jócskán a nézőkből. Az ünnepélyes megnyitás után a kultúráé volt a szó: a rufomberoki Diana együttes, a poprádi középiskolások Tatrín népi együttese, a prágai Gén együttes váltakoztak a színpadon. A műsor sztárja azonban kétségkívül a Heöko testvérpár és a Knokaut együttes. A hivatalos rész után megkezdődött az „öntevékeny“ műsor. Egy-egy

Készül az ízletes ebéd

JÖ étvágyat

Foto; Alexander Breza

nemzetiségű társaság csoportokba verődve igyekezett bemutatni és megtanítani hazája dalkinósét. Oj ismeretségek barátságok szövődtek. A késő éjszakáig visszhangzott a daltól az Ohniáte völgye. Lassan-lassan azután elcsendesedett. Másnap Igényes túra várt a fiatalokra.

XXX

Szombaton reggel felhőkkel terhes égbolt köszönti a sátrakból kibújó résztvevőket, ritka eső szitál. Mintha a természet is visz- sza kívánna emlékezni arra a harminckilenc év előtti tragikus napra. Az időjárás azonban nem szegi a fiatalok kedvét. Kiadós reggeli után, hat órakor az első, klsebb-nagyobb csoportok nekivágnak a túrának.

Az út első része inkább még csak sétálás. Lankás hegyi réteken jutunk fel a Brtkovlca völgybe. Itt azonban az ösvény neki- csapódik a Slemá meredek, erdőborította oldalának. Tekergő szerpentineken kapaszkodunk fel a majdnem másfél kilométer magas csúcsra. Közben régi partlzánbun- kereket és harcállásokat tekinthetünk meg. Ezeket nemrég rekonstruálták, az eredeti formájukban állították vissza, emlékül és okulásnak.

Két kislány lépeget előttem, szuszogva a kaptatón. Közelebb húzódom hozzájuk, hadd halljam, milyen nyelven beszélgetnek. Az egyik oroszul, így hovatírtazása nem kétséges, a másik kissé töri az oroszt, beszédébe német szavakat kever, a szovjet kislány szemmel láthatóan jobban bírja az emelkedést, mint a német. Emez egy szusszanásnyi időre le is ül az egyik forduló után. A másiknak még nincs szüksége pibenés< re, megy tovább.

— Szabad ideülnöm? — kérdem, hogy én is kicsit pihentessem az inkább síksághoz, mint a Tátrához szokott lábamat.

— Természetesen — válaszolja mosolyogva, és azonnal be is mutatkozik;

— Ute Leberecht vagyok.

— Vajon honnan? — kérdem,

miután én is „bejelentem“ a nevemet. —

— Az NDK-ból, Haliéból.

— Halle szép város — próbálok udvarlaskodni, no meg tudatni, hogy már én is jártam Halléban.

— Hát igen, de az az igazság, hogy az utóbbi években nagyon keveset tartózkodom Halléban. Ugyanis az erfurti Pedagógiai Főiskola negyedéves hallgatója vagyok. így csak a szünetekben vagyok otthon.

Csehszlovákiai élményeiről faggatom.

— Négy hétre jöttünk, tizenhatan a főiskolákról. Banská Bystri- cában dolgoztunk három hétig egy építkezésen, most itt vagyunk, majd jutalomból egy hétre a Magas-Tátrába megyünk üdülni. Egyébként egy nagyon szép internátusbán laktunk, és minden nagyon tetszett. Amit rendkívül csodáltam itt, az a tökéletes szervezés.

No, mondom magamban, ez nagy szó, hiszen a németekl közismerten a szervezés „nagymesterei". Jólesett a dicséret, lélekben köszönetét mondtam azoknak, akik Ilyen jó hírnevet szerezlek hazánknak.

Tovább már együtt folytatjuk az utat, beszélve erről-arról, közben nagyokat szuszogunk.

Tíz órakor a túrázók zöme már az emlékműnél van, a Slemä csúcsán. Következik az emlékmű megkoszorúzása, majd egy perc csend a szabadságharc hőseinek tiszteletére, és Indulunk lefelé. Mire a B'rtkovlcába visszaérünk, a felhők is felszakadnak, kisüt a nap.

Délután sportvetélkedővel folytatódik a műsor, majd sötétedés után nagyszabású barátsági esttel. Ismét áthajllk az éjfélen a közös éneklés, szórakozás, tánc.

Vasárnap már a búcsúzás, címváltás és az emlékek elraktározásának Ideje.

Sok űj ismeretség kötődött, élmények halmozódtak fel, szép percek nyomai maradtak meg az emberekben. No meg talán egy rejtett vágy i9; jó lettbe még egyszer eljönni ide.

Horváth Rezső

TIZENHARMADSZOR

A napokban zajlott le Moszkvában a XIII. Nemzetközi Filmfesztivál. Az 1959 óta minden második évben megrendezett seregszemlén a világ minden részéről érkezett filmeket mutatták és mutatják be. Két évvel ezelőtt, a legutóbbi moszkvai fesztiválon több mint ötszáz alkotás került a nézők elé, s az eseményre száz országból több mint ezerkétszáz filmes szakember érkezett. Az idei seregszemlén sem lesz kevesebb film és kevesebb részvevő.

A XIII. Nemzetközi Filmfesztivál előestéjén Vlagyimir Baszkakov professzor, a Szovjet Filmművészek Szövetségének főtitkára a következőket mondta az APN munkatársának:

— Korunk filmművészete összetettebb és ellentmondásosabb, mint korábban volt. A nyugat-európai országok filmiparát sújtó pénzügyi nehézségek sajnos hatással vannak a filmek problematikájára is: elveszni látszanak a humanista hagyományok. Ezzel a tendenciával egyidőben jelenlévőnek érzem azt a másikat is, hogy a világ filmművészete ismét az Igazság, a pszichológia és a társadalmi analízis felé fordul. Ebben az érzésemben megerősít a „kis“ európai filmesek gyakorlata: ők mind gyakrabban ké. szltenek olyan filmeket, a- melyek tehetséggel szólnak a nép életéről és a nemzeti problémákról.

Arra a kérdésre, melyek azok a filmek, amelyek az eddigi tizenkét fesztivál valamelyikén kitüntetést kaptak, és — fél évszázad múlva is méltán emlékeznek rájuk — Baszkakov profesz- szor hármat nevezett meg: Bondarcsuk Emberi sorsa, Fellini Nyolc és félje, Kuro- szava Derszu Uzalája.

— A nyolcvanas évek elejének széles filmpanorámá- ját várom az Idei seregszemlétől — fejezi be nyilat, kozatát a Szovjet Filmművészek Szövetségének főtitkára —, stílusok, témák, művészi megoldások viadalát. Várom az új neveket, az új tehetségeket, az új filmeket, amelyek érzékeltetni tudják lüktető korunkat. — Képünkön: Vlagyimir Baszkakov professzor (APN).