Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1983-08-09 / 32. szám
IM' '*HttnMnmumtmttmmttHnnMsatunmMatimurMBsmmtJBtmtngsgwfswwsmsgtmwnttaiiSffwrrmm00tmmtMmwBtti3sssiitszeiTstíattMttaHMaiaíiata*uiitKretatKas00MgMM*»sBM 13. nagy kő esett le a szivem- llA rőll... Boldog vagyok, La- cikám, soha boldogabb nem voltam mégl — mondta majdnem felkiáltva, aztán hirtelen elszontyolodott. — Bár nem Jó előre örvendezni és inni a medve bőrére, mert.., — Mert? — Két nagy dolog áll még előttem — sóhajtott —, illetve előttünk, Lacikám, bizony kettő. — Mégpedig? — Az érettségi és a házasság. — Attól ne félj. Meglesz mind a kettő, csak ki kell várni a végét. — Biztos? — Szerintem biztos, ha csak nem gondolod meg magad — mondta Laci hamiskásan, csipkelődve. — Nem félsz, hogy neked esem a tíz Iförmömmel?! — Nem elég, hogy a hátamon felszántod a bőrt, az arcomra is rácsot akarsz kaparni?! — Piszok, mocsok, huligánl — to- porzékolt Ildikó megjátszott haraggal. — Igenis huligán vagyl — Köszönöm az elismerő szavakatl — hajolt meg Laci, s felnevettek. Aztán nyakukba vették a várost, és estig csavarogtak céltalanul. Leérettségiztek. Lacinak kitünően sikerült a vizsgája, Ildikónak viszont allg-alig. Éppen hogy csak átcsúszott. Annyi baj legyen, gondolta magában, hiszen nem kéri számon tőle senki, az a fontos, hogy kezében az érettségi bizonyítvány, úgysem akar továbbtanulni. — Nem gondolod, hogy meg kellene ünnepelnünk? — mondta Laci egy héttel az érettségi után. — Benne vagyok! — Valami hangulatos, zenés helyre kellene mennünk. — Mindenben benne vagyok. Végül is a Toka] borozóban kötöttek ki. Záróráig iszogattak, dudolgat- tak, csókolóztak, közben táncoltak is. A tánc egyiküknek sem ment valami jól, különösen Laci mozgása vol^ darabos és szögletes, de az egyáltalán nem zavarta őket. Nagyon jól érezték magukat. Azzal a bizonyo'; házasság előtti, könnyed, felelősség nélküli, gondtalan boldogságérzettel voltak teli, ami soha vissza nem térő, egyszeri és megismételhetetlen. Záróra után egymásba karolva, mámorosán andagoltak hazafelé. Csil- lagtényes és meleg volt az éjszaka, csendes és kihalt a város, mintha mindenki elhagyta volna. — Milyen álomszerű most minden — suttogta Ildikó.' — Mintha nem is a földön járnék, hanem szállnék, szánnék egyre följebb. Talán még a csillagokat is meg tudnám érinteni, ha akarnám... Akarjam? — Hogyne, még mit nemi — felelte Laci. — Azt egyáltalán nem engedhetem meg, hogy a csillagok közt bolyongj, és netán eltévedj. Mi lesz itt velem? — Ml lenne, semmi... Majd küldök érted egy régi micsodát... kocsit, hintót, két tüzes paripával, jó? — És akkor ml lesz, ha a kocsis eltéved a Tejúton?... im, kedvesem, nem kell a hintó tüzes paripá' - kal, nekem te kellesz, egyedül csak te és senki más. — Biztos vagy benne? ^ Egészen biztosi A zon kapták magukat, hogy Ott állnak a bejárati kapu előtt, s el kell búcsúzniuk. Fél őrálg-egyig búcsúztak-e, nem tudták: megállt felettük az idő. Viszont messze keleten, a látóhatár mögött már készenlétben állt a napkorong, hogy elővillantsa tüzszemét, és hosz- szú útjára Induljon. — Ezt az éjszakát soha nem fogom elfelejteni — suttogta Ildikó Nem azért suttogott, mintha attól félt volna hogy meghallja valaki, dehogy. Kétszer sem kellett volna arra biztatni, hogy kiabálja ki a városnak nagy-nagy boldogságát. — Én sem — súgta vissza Laci. Bár nehezen ment, végül is elvál tak egymástól. Hétfőn reggel Laci egy üveg vörös bort nyújtott át a munkahelyi főnökének. Laci tudta róla, ha szomjan halna, sem inná meg a fehéret. Már napok óta gyengélkedett az öregúr, de nem és nem akart orvoshoz menni, mert otthon nem bírna meglenni. Itt, a raktárban elüldögél, elnézelődik naphosszat, hiszen Laci az ő munkáját is elvégezte, és nem morogva, nem haraggal, hanem jó szívvel és szolgálatkészen. Az öreg harcos nagyon megszerette Lacit, s el is mond ta néhányszor, hogy nagyon tévednek azok, akik egy kalap alá veszik a fiatalokat, és állandóan szapulják őket. Most, hogy átvette a bort, kérdőn nézett a fiúra. — Tessék elfogyasztani a jól sikerült érettségire s mindkettőnk egészségére! — Hát köszönöm, fiam, habár nem kellett volna hoznod, de ha már itt van... És most hogyaq^tovább? — Megnősülök, s ha sikerül, to vábbtanulok. beket... Azt mondta az én mérnök fiam, hogy ha kedved van hozzá, és akarod, minden további nélkül felvesz. Annak van jövője, ott tényleg érdemes volna tovább képezni magadat, idővel vihetnéd valamire ... Nos, mit szólsz hozzá? jóféle érzések szaladoztak Laciban. — Ennyire törődik velem, Anti bácsi? — kérdezte megindultan. — Ez a legkevesebb, amit tehetek érted. — De hát miért? — Miért, miért... Tisztellek, becsüllek és szeretlek ... — Köszönöm szépen, Anti bácsll Szeptember elsejével Laci belépett az új munkahelyére. Közben a nyár folyamán Ildikóval rendbehozták a lakást: kifestették, az ablakokra függönyt vásároltak, és a sok felesleges kacatot kiszórták. Most már csak össze kell házasodniuk, felvenni a házassági kölcsönt, berendez— Megnősülsz? No, fenel — kapta fel a fejét az öregúr. — Csinos? — Igen... Nekem ő a legcslno- sabb. — Én is így vollara a párommal, fiam ... Az én szememmel nézve szintén ö volt a legcslnosabb, a legszebb, a legjobb, a legmegértőbb és a leghűségesebb teremtés a világon — mondta az öregúr múltba tekintő tűnődéssel. — Két ■ éve hagyott itt, szegény. Azóta bizony nagyon üres és sanyarú az életem, fiam ... pedig van jóravaló mérnök fiam, jólelkü menyem, szép két unokám, de az asz- szonyomat semmi és senki nem tudja helyettesíteni.., Tudod, éjszakánként azon kapom magam, hofy beszélgetek vele, mintha hallani vélném a hangját, ámbár az is meglehet, hogy csak álmodom az egészet,.. Ami meg a továbbtanulást illeti, nagyon helyes, ha arra törekszel. Jó, ha az ember minél többet begyűjt a tudásból, mert azt soha senki nem veheti el tőle, és hát boldogulni is könnyebben lehet .., talán .., Lacinak jólesett az öregúr bizalma. H ét végén maga elé ültette Lacit azzal a megjegyzéssel, hogy mondani akar neki valamit. — Tessék! — Sokat gondolkodtam a helyzeteden, fiam. — És mit tetszett kigondolni? — Hát,,. szerintem nem rosszat — felelte az öregúr hamiskásan ráka- cslntva Lacira. — Ne értsd félre, a világért sem szeretném, ha azt hinnéd rólam, hogy el akarlak marni magam mellől, dehogy akarlak, hiszen minden tekintetben elégedett vagyok veled... s most lényegében magam alatt vágom a tát azzal, amit tanácsolok. — Kíváncsivá tesz, Anti bácsi. — Nos, azt mondtad, hogy tovább akarsz tanulni. — Igen, az a tervem. — Abban az esetben ez a munkakör sehogy sem felel meg neked, ezt alapiskolai végzettséggel is el lehet látni... Az én fiam az egyik számítóközpontban Igazgatóhelyettes. Beszéltem vele az érdekedben. Elmondtam neki, hogy kt vagy, mi vagy s egyekedni, aztán neklgyOrkőzve élni, élni... Kelemenék örültek annak, hogy Laci sikeresen leérettségizett, annak is, hogy véglegesnek látszó munkahelyre került, s akarva nem akarva, most már abba is beletörődtek, hogy feleségül veszi Ildikót Mikor Laci bejelentette, hogy a hónap végén szeretnének összeházasodni, Kelemenék úgy látták jónak és helyesnek, ha meghívják Kenderessyé- ket. Elvégre nem mindennapos esemény előtt állnak, s tetszik, nem tetszik, meg kell azt beszélni, á hét végén Ildikó szülei eleget téve a meghívásnak, a pontos Időben megjelentek Kelemenéknél. Kissé felemás hangulatban, feszélyezetten indult a beszélgetés, Később az ital és a kávé feloldotta a feszültséget, és őszintén, nyíltan elbeszélgettek a helyzetről. Sok mindenről esett már sző, de Kelemen még mindig nem mondta ki azt, ami különösebben nyomta a begyét, Végül arra is sor került. — Nem akarok Onneprontó lenni, de kötelességemnek tartom, hogy őszintén elmondjam véleményemet a készülő házasságról... — Nem a hatáskeltés szándékával tartott rövid szünetet, csak éppen rágyújtott. — Nekünk nem tetszik. Egyébként ezt megmondtuk Lacinak is, Ildikónak is, most önöknek is, hogy tudjanak róla. Kenderessyék jelentőségteljesen ösz- szenéztek. — Mégpedig azért nem tetszik — folytatta Kelemen János, mert z előzmények és a körülmények szerfölött gyanúsak, amelyek bizalmatlanságot váltanak ki az emberből. Mindezt Ildikó alaptermészetéből és magatartásából következtetem ki, S egyáltalán, ami a jövőt illeti: ennek a készülő házasságnak nagyon sok a buktatója. — Hiába, ha szeretik egymást — szólt közbe Kenderessyné. — Ildikó nyilván szerelmes volt az első házassága előtt is, nemde? ... S ml lett belőle?... Egy gyerek és válás .., Kérdem én: ml a biztosíték arra, hogy két-három év múlva nem ismétlődik meg ugyanez? Ojabb gyerek, újabb válás... Már megbocsássanak, ilyen felelőtlenül azért nem lehet játszadozni. Akárhogy vesszük is a dolgot, az ember felelősséggel tartozik önmagával, a gyerekeivel és a társadalommal szemben. Hová jutnánk, ha mindenki hasonlóan gondolkodna és cselekedne, mint Ildikó? Az ö esetében nagyon nehéz felelősségtudatról beszélni... Kenderessy láthatóan elvörösödött. — Sok mindenben igaza van — mondta a helyzethez képest eléggé higgadtan —, de engedtessék meg nekem, hogy én is kinyilvánítsam, a véleményemet. Nem állítom, hogy a mi lányunknak nincs semmi hibája, de önök sem állíthatják, hogy a fiuk minden tekintetben tökéletes ember.;. A házasság két ember ügye, ez köztudott. Ha szeretik, megértik, tálmogatják egymást s főleg, ha alkalmazkodnak egymáshoz, nagyobb baj nem lehet,.. Hogy a lányunk már egyszer elvált, igaz, de abból nem következik törvényszerűen az, hogy a második házassága is zátonyra fut. Egyébként minden házasságban fennáll a válás lehetősége, — Egyetértek — mondta Kelemen János —, annak ellenére azonban most is azt mondom, hogy nem tetszik. s talán soha nem is fog tetszeni. De ha már így van. ám legyen. Erőszakkal nem akadályozhatom meg, elvégre felnőtt, érett emberek, őszintén szólva ml lennénk a legboldogabbak. ha sikerülne a házasságuk és megértésben élnének... okáig elbeszélgetett még a P két család, közben iszogai- tak Is. Végül — látszólag — a legnagyobb megértésben és bé kességben köszöntek el egymástól. Kenderessyék távozása után Kelemenné gyorsan rendbehozta az asztalt, aztán csípőre tett kézzel, kérdőn nézett a férjére. — Mit szólsz hozzájuk, János? — Mit szóljak? ... Kissé finomkodók. Nem mondom, hogy rongyrázók, csak amolyan réglyágású úriemberek, ami érthető is, hiszen a nagyvárosok általában kialakítják a mar guk tipikus figuráit... Egyébként? ... Minden szülő a seját gyerekét védi, '.s'; elhiheted, nekik sem mindegy ám, ők is azt szeretnék, ha boldogulna a gyerekük. Egy cipőben járunk, sajnos. Hazafelé menet Kenderessyné is megkérdezte a Jérjétől, hogy mit szól a leendő rokonokhoz. — Ügy vélem, végtelenül becsületes emberek. Egyszerűek, de tisztességesek ... Ami pedig a lányunkról alkotott véleményüket illeti, sajnos Igazuk van ... Hiába is áltatnánk magunkat, el kell ismernünk, hogy jól érzékelik a helyzetet, s nem alaptalan az aggodalmuk. Ml ismerjük legjobban a lányunkat. De ha még Laci mellett sem becsüli meg magát, én tekerem ki a nyakáti — Ernő, kérlek, ezt azért ne mondd nagyon hangosan, ez továbbra is maradjon meg kettőnk között, szamárság volna világgá kiabálni — mondta Kenderessyné halk figyelmeztetéssel. Laciék szeptember végén összeházasodtak. Kelemenné hízott libát, tyúkot, csirkét vásárolt a piacon, tortát s egyéb édességeket, italokat készített be, és olyan estebédet remekelt, hogy a vendégek nem győzték dicsérni a kitűnő Izeket. A „lakodalmi lakomán" a két család minden tagja részt vett, beleszámítva Joliékat, Ildikó nővérét és a nyolcvannégy éves ómamlt is, aki korát meghazultoló falánksággal pusztította az ételt-Italt. Késő éjszakába nyúlt az eszem- tszom, szórakozás. Mindenki nagyon jól érezte magát. A „fényes nap" betetőzéseként Ildikó csillogó szemmel bejelentette, hogy harmadik hónapja állapotos, s annak a reményének adott kifejezést, hogy a leendő nagyszülők nyilván megkülönböztetett figyelemmel és nagy örömmel várják a kisunoka vllágrajöttét. Laci, a leendő apa örömével és büszkeségével össze-vissza csókolta Ildikót, s italgözös fejjel, nagy hangon fogadalmat tett, hogy példás családapához illő módon fogja felnevelni a gyerekeit, s még azt is hozzáfűzte mindkettejük nevében, hogy nem fognak csalódást okozni a szülőknek. M Indenki nevetgélt, mindenki örült, csak ömaml meg Kelemenné nem: összeborulva, egymást biztatgatva sírtak. És sírva fakadt az égbolt is. Éjféltájban ^ eleredt az eső, és vigasztalanul zuhogott másnap estig. A babona szerint, ha a lakodalom napján esik, sok könnyet terem a házasság. Kelemenné ugyan sohasem volt babonás, nem hitt bennük, de ezt olyan sokszor hallotta életében az öregektől, hogy inkább elhitte, mintsem ami még jobban elkeresltette. Nem mutatta ki az érzéseit, vigyázott magára, pedig nagyon, fájt a szive. A fiatalok a házassági kölcsönből meg a szülők „besegítésével" szil" veszterig berendezkedtek. Vásároltak szekrénysort, ülőgarnitúrát, fekhelyet, automata mosógépet, rádiót, magnetofont, porszívót, hűtőszekrényt, szőnyeget, egyszóval lakályossá és kellemessé varázsolták a családi fészküket. Vagyis: egyelőre semmi sem hiányzott a boldogságukhoz. Azaz valami mégis csak hiányzott Lacinak, mégpedig a rendszeres főtt étel, a szülői ház konyhájának utol- érhetetlenül jó Izei. Ildikó az első hetekben, később pedig még inkább arra hivatkozva, hogy nagyon nehezen viseli el . a terhességet, nem főzött, sőt a takarítást, mosást és a kislány fürdetését is Lacival végeztette el. Egyszer derékfájásra. szédülésre, étvágytalanságra, hányingerre panaszkodott, máskor meg általános gyengeségre, mondván, hogy a szemét Is alig bírja nyitva tartani. Kávézni viszont rendszeresen kávézgatott, amit mellesleg szintén Lacival főzetett meg, és cigarettázott, nem is keveset, meg rengeteget olvasott. Laci egy pillanatig sem kételkedett Ildikó őszinteségében. A leendő apa mindent elnéző, mindenben segíteni kész buzgalmával sürgött-forgott a párja körül, hogy baj nélkül világra hozhassa a gyermeküket. ét hónappal a szülés előtt, Laci hazaérve a munkából, üresen találta a lakást: sem Ildikót, sem Tímeát nem lelte otthon. Az volt az első gondolata, hogy biztosan baj érte Ildikót, és beszállították a kórházba. Az első pillanatban nem tudott mihez kapni, egy ideig tanácstalanul téblábolt 8 lakásban, végül eszébe jutott az anyja, hátha 6 tud valamit. Nyomban feltárcsázta. — Ne ijedj meg, nincs semmi baj — hallotta anyjától a megnyugtató választ. — Azzal hagyta nálam a kislányt Ildikó, hogy valamit sürgősen el kell intéznie. Legyél nyugodtan, kisfiam... Laci megnyugodott, még jókedvre is derült. Fütyörészve ment a konyhába, hogy keressen valamit, amivel lecsillapíthatja farkaséhségét. Egy darabka szalonnát talált, amelyet egy tej vöröshagymával jóízűen elfogyasztott, megivott rá egy üveg sört, aztán bekapcsolta a magnót, és átböngészte a napi sajtót. Ahogy teltek a percek és az őrák, nyugtalankodni kezdett. Már éjfél felé közelített az idő, és Ildikónak még se híre, se hamva. Aggodalma nőttön- nőtt... (Folytatjuk) Wopi/ Zoltán íllusitráctója m0L]:’jac0/SFí7i7i-i.‘*sfSíiri:sfX»si,ta»amp0m3t.\Miiii0nm0B000i
