Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1983-08-09 / 32. szám

s m Korszaknyitás az atlétika történetében: tegnap kezdődött Helsinkiben az I. atlétikai világbajnok­ság. A nagy esemény szárnyakat adott a világ atlé­táinak — az idén egész sor figyelemre méltó, már- már az emberi teljesítőképesség határát súroló világcsúcs született. Ezúttal azonban merőben más, a sporttág királynőjét érintő kérdést feszegetünk. Ne vegye senki ünneprontásnak. Kijátsszák a tilalmakat Több ]«1 is arra mutat, hagy a Nemzatközl Atlétikai Szb- vetség tavaly szeptamberban Athénban hozott kongrasszusl hatérozatai a vlsszéJukTa fordulnak, s még csak megköze- Iftdleg sem érik el remélt hatásukat. Pedig a döntések ne­mes szándékok Jegyében születtek, körültekints vizsgálatok eredményeit összegezve, atléták, versenyrendezők, a nemzeti szövetségek, ml több, a sportág iránt érdeklődök érdekeit is szem előtt tartva. Frantíggk Havráiiek edző a csehszlovák labdárftgfi-tlflogatott fiszi ésiSlyéiről Évtizede mér annak, hogy egy meggondolatlan (7) ver- ssnyszervező — ma is ez a foglalkozása — á befektetés busás megtérülésének reményében egy tucatnyi vllágklasszls- böl álló amerikai atlétacsapat érdekképviselőjének a szo­kásos és teljesen szabályos zsebpénz mellé „prémiumként“ még egyszer annyit tgért. Annak fejében, hogy a tengeren- télről jöttek az ő versenyét erősítik, s nem a konkurrens menedzsert boldogítják. A megállapodás szóban meg is köt­tetett, ám az előrelátó házigazdát mégis keserű csalódás érte. Alig néhány órával a „nagy fogás“ reményében áldo­zatos cécöval megblrdetett nemzetközi viadal kezdete előtt telefonértesítés érkezett, hogy az amerikaiakat törölni kell a rajtlistákról. Az üzenet az ellenlábas verseny városából érkezett. Azt sem nehéz kitalálni, hogy ml billentette a mérleg nyelvét a másik oldalra. Az európai vakációt nem­csak szépnek, hanem kifizetődőnek Is tervező csapat maga választotta szóvivője okozta a galibát: tudatta a riválissal, hogy némi „ráfordítással“ fordulhat a kocka ... És fordult is. mert most már háromszoros ,,zsebpénz“ ütötte a nagyágyúk markát. Elindult a lavina, s méghozzá megállíthatatlanul hosszú és veszélyes útra. Dörzsölt üzlet­kötők. élelmes atléták, s a köztük settenkedők mind-mind haszonélvezői lettek a szép sportág iránt egyre csak nö­vekvő érdeklődésnek, miközben lélegzetelállító világcsúcsok biztosították a konjunkturális helyzet fennmaradását. Ettől kezdve egyre vaskosabb borítékok, mind tekintélye­sebb összegekről kiállított csekkek, vagyont érő repülőgép­jegyek cseréltek gazdát. Persze csak az „asztal alatt“, mint egy kalandfilmben. A versenyzők vérszemet ka,ptak. köve­telőzővé váltak, sportot űzve a versenyzésből, persze nem a szó nemes értelmében. Nem egy világcsúcstattó esett ab­ba 8 hibába, hogy válogatás nélkül, minden meghívást el­fogadott, hónapokon át csak versenyzett, csomagolt és uta­zott, s újra csak versenyzett, s persze a szezon végén már csak árnyéka volt önmagának. Voltak olyanok, akik soha többé nem is tudtak visszakapaszkodni a világ élvonalába. Sok meddő próbálkozás, kudarcot vallott rendcsinálásl kísérlet után tavaly a Nemzetközi Atlétikai Szövetség elha­tározta. hogy helyreállítja megcsappant tekintélyét: ellenőr­zése alá vonja a világsztárokat foglalkoztató hagyományos nemzetközi versenyeket: az egész évadban mindössze 25 verseijyt sorolt az úgynevezett „A“ kategóriába — egy egész sor kikötéssel. „Elit versenynek csak az számít, ahol a házigazdák megnyugtató módon rendezni tudják az atlé­táknak járó tiszteletdijákat. de úgy, hogy azok sorsáról csa.k az érintett nemzeti szövetségek dönthetnek. Kötelező ebben a kategóriában a doppingvizsgálat, s éppen ez az. ami sok versenyzőt a megállapodások előtt gondolkodóba ejt...“ A földény első két hónapjának tapasztalata az, hogy az lAAF vezérkarának továbbra sem lehetnek nyugodtak az álmai. Az athéni határozatok sok kaput lezártak, de a kis­kapuk továbbra is nyitva vannak. Azok az atléták, akik te­kintélyes eredményeikre, közönségcsalogató mivoltukra hi­vatkozva feltételeket szabtak, azt teszik most is. Tudomást sem vesznek arról, hogy a mindenkori házigazdák nem akár­milyen összegeket utalnak át nemzetközt szövetségeiknek, amelyek ha közvetett úton is, de előbb vagy utóbb az 6 Ja­vukat szolgálják. A nagymenők újabban kétfajta borítékot követelnek, egyet az asztal fölött, azaz legális úton, a má­sikat viszont a megszokottá vált titkos módon, az asztal alatt, mert hogy amit már átvettek, azt senki sem veheti el tőlük. Ami pedig a doppingvizsgálatokat illeti: sokan egyszerűen lemondanak az „A“ kategóriás versenyekről, csak alacsonyabb minősítésű viadalokon állnak rajthoz. Ez utóbbiakon az lAAF nem képviselteti magát ellenőrrel. így a pénzügyi kérdéseket is könnyebben „rendezi“, no és a dopplngpröbákra sem kell számítani. TOLL ÉS GYEP Tíz év telt. el azóta, hogy egy a mostanihoz hasonló forró nyári napon Királyhelmecen fKráíovskp Chlmec] először futott ki a pályára a csehszlovákiai magyar űfságírók labdarúgó-válogatottja. Azóta a gárda némi változással, kissé meggyarapodott testsúllyal, gyérülö tarkóval vagy halántékkal, de változatlan hévvel járja az országot, sőt megfordult már külföldön is. A jubileum alkalrnából a szögyént fSvodtn) sportna‘ pon lépett pályára a helyi öregfiúk csapata ellen. Az alapító tagok közül ott volt Balta György a mindenkori és örökös csapatkapitány, Szllvássy József, Bacskó Zol­tán, Nagy László, Palágyi Lajos és mások. A korábbi nagy ellenfelek közül ezúttal a csapatot erősítette Gőgh Kál­mán többszörös csehszlovák válogatott, az együttes egyik legfiatalabb tagja, aki 35 éves korában is szlporkázóan játszott. A mérkőzés az újságírók 5:4 arányú győzelmét hozta, a rossz nyelvek szerint a mérkőzés eredménye helyesen így hangzik: Gőgh — Szőgyén 5:4. A helyiek is megerősítették soraikat, hiszen a csapat 'tengelyében játszott a szintén sokszoros válogatott MÓ- der László. A közönség végeredményben izgálmaSi a nagy hőség ellenére is lendületes találkozónak volt szemtanúja A rendezésért dicséret Illeti a sportszerve­zet vezetőségét, név szerint Nägel Dénes egyesületi elnököt és Szász Gyulát, a labdarúgó-szakosztály el­nökét. NYILATKOZATOK — GÖGH KÄLMÄN: „Számomra mindig nagy megtiszteltetés volt az újságírók csapatá­ban Játszani, mert ez az utolsó csapat, amely — a láb ügyetlenségét pótolva — még mindig szívvel rúgja a focit." BATTA GYÖRGY: „Ha még egyszer kezdeném, akkor megint csak újságíró focista lennék. Semmi sem pótol­ja azt a sok szép élményt, amelyet a zöld gyepen és tájékán szereztem." [palágyi) indössze másfél hónap vá­laszt el bennünket a cseh­szlovák labdarúgó-váloga­tott — mondhatnánk sorsdöntő — Európa-bajnoki mérkőzésétől Svéd­országgal. A csoportban különös hely­zet alakult ki. A világbajnok Olasz­ország „lemorzsolódása“ után még három csapat, a svéd, a román és a csehszlovák is egyenlő esélyekkel ver­senyben van a csoportelsőségért fo­lyó küzdelemben. Ádáz csatákra van tehát kilátás. FrantiSek Havránek, a osehszlovák csapat szakvezetője azon­ban derülátó: — Nekünk tulajdonképpen a spa- nyjDlországi világíiajnokságon való, nem éppen dicsőséges szereplés után rövid idő alatt egy teljesen üj csapa­tot kellett összehoznunk. A Dániá­val és Olaszországgal vívott mérkő­zések ez*, bizonyítják, hogy jó úton haladunk. Igaz, hogy időközben kü­lönböző okokból néhány labdarúgó megint kivált a csapatból, és nekünk újfent keresnünk kellett a lehető leg­jobb összeállítást. # Mit vár az őszi selejtező mérkő­zésektől? — Svédországnak és Romániának velünk egyforma esélyei vannak, a helyzet tehát a végsőkig kiéleződött a csoportmérkőzések befejezésére. A svédek már aligha hagyják, hogy a saját pályájukon bárki is úgy meg­szeptember 7-én Svájcban lépünk pá­lyára, az olaszok elleni mérkőzés előtt pedig Prágában a bolgárokat látjuk vendégül. Velünk már régen nem játszottunk, és az utóbbi Időben meglshetősen jó eredményeket értek el, tehát megfelelő edzőpartnerek le­hetnek. # Az anconai tornára benevezett labdarúgók között néhány új név sze­repel. Mi késztette önt a változások­ra? — A válogatásnál mindig azt tar­tom szem előtt, hogy mindig azok íím EB-S[L[]I[ZÖK ElOn lepje őket, mint a románok. Szá­munkra ez a mérkőzés döntő fontos­ságú. Az utolsó két selejtező mérkő­zést hazai pályán játsszuk, de az új olasz válogatott kemény ellenfél le­het, s a románokkal vívott utolsó ta­lálkozó dönthet el mindent. Románia a svédek felett Göteborgban aratott győzelme után visszanyerte az önbi­zalmát, és Bratíslavában bizonyára vissza akar majd vágni a Bukarest­ben elszenvedett vereségért. Esetleges győzelmük számukra a döntőbe ju­tást, számunkra álmaink szertefoszlá- sát jelentené. # Mit kell tennünk a teljes sike­rét? — Mindenekelőtt következetesen követni kell az előkészületi tervet. Nem eshetünk abba a hibába, mint télen, amikor engedtünk az egyesüle­tek nyomásának, és az egész előké­szület itthon, a lehető legrosszabb körülmények között folyt. A közönség bizonyára még emlékszik rá, hogy a Tatra Smíchov téli tornáján milyen botrányos körülményeid kísérték a vá­logatott szereplését. Egy mérkőzésen sem léptünk pályára az elképzelé­seinknek leginkább megfelelő felállí­tásban, sőt néhány kulcsjátékos saj­nálatos sérülést szenvedett magán a tornán Is. # Hogyan alakul a válogatott ősal műsora? A svédek elleni mérkőzés előtt kerüljenek pályára, akik a legjobb teljesítményt nyújtják. Nálam senki­nek sincs bérelt helye a csapatban. Ezért esett a választásom a „szpar- tás“ Söasníra és Grígára, ez utóbbi ráadásul nagyon jó befejező játékoSí Bekerült a csapatba Danék és Kova- Cík Is, akik már játszottak a váloga­tottban. A nemzeti tizenegy gerincét azonban a bajnokcsapat Bohemians játékosai alkotják. Felépült a sérülé­séből J. Némec, Ondra ős Sloup, 8 természetesen mindannyiuk előtt nyit­va a kapu a válogatottba. Ugyancsalt számítok Biőovsk^ és Cermák játéká­ra. 9 Az ászi szereplés szempontjából mit tart a legfontosabbnak? — A fokozott koncentrálást a Já­tékra és a feladatokra. Ha mérkőzés közben egy-egy játékos nem eléggé koncentrál a játékra, ezt az egész csapat teljesítménye megsínyli. Ugyan­csak fokozott mértékben összpontosí­tani kell a válogatott érdekeire. Ezt az egyesületeknek is szem előtt kell tartani. Mindenekelőtt fontos azon­ban, hogy a játékosok érezzék a vá­logatottság súlyát, ennek megfelelően éljenek és készüljenek, s ha rájuk esik a választás, akkor a pályán a le­hető legjobb képességeiket nyújtsák< Hiszen a csehszlovák színeket képvi­selni mindenki számára a legnagyobb ösztönzés és a legmegtlsztelőbb fel­adat. MEZEY GYÖRGY: „Tisztességesen, becsülettel" őrségváltásra került sor a magyar labdarúgásban. Mészöly Kálmán leköszönése után addigi segí­tőtársa, Mezey György vette át a szövetségi kapitányi tisztet. Sokan a nagy megpróbáltatásokat megért válogatott megújhodását várják tőle. Balga ábránd lenne előbbre lépést remélni ettől a puszta személycserétől. Nézzük azonban, hogyan vélekedik a „soros“ szövetségi kapitány. Mondhatni: csak a címe új Mezey György szöveteégi kapitánynak, hiszen évek óta a labdarúgósportban te­vékenykedik. A negyvenéves szakember mint játékos sok helyen megfordult: játszott a Rákoshegy, a TF, a Keszt­helyi Haladás, a Budafok, az MTK, a Bp. Spartacus csa­patában, s közben már mint edzó dolgozott a BVSC-nél, folytatta az MTK-VM-nél, míg eljutott az olimpiai csa­pat szakvezetői tisztéig. Vé gigjárta az edzői ranglétra minden fokát, serdülőcsapat­nál hat, ifjúsági egyesület­nél négy évet töltött, majd az NB III, NB II, NB I-en keresztül jutott el az olim­piai, az utánpótlás- és most az A válogatott vezetéséig. — lói ismeri a labdarúgás helyze­tét: mi ez első, ha úgy tetszik, döntő lépés, amely tisztázásra vár? Valami­féle reform, amely segíti az elmoz­dulást a mélypontról? — Rengeteget beszélgettem ezekről a kérdésekről. Bár nem sajátos kari- tányl feladatkör, azért személy sze­rint is érint. Meggyőződésem: a be­csületes közemberek, vezetők, játéko­sok, edzők lelklismerefe és tisztessé­ge a megoldás. Morális, becsületes aíapon dolgozzanak, vezessenek, egyetlen kiskaput se hagyjanak nyit­va. Ugyanis a bundák, a játékoscsábí- tások mögött anyagi háttér húzódik meg. Ezeket a pénzeket valaki vagy valakik nem hivatalosan, de előte­remtik. Ezt a szemléletet kell első­sorban megváltoztatni, mert nem Igaz, hogy Magyarországon politikai kér­dés, jó vagy rossz-e a labdarúgás. Az viszont politikai kérdés, hogy tiszta­ság uralkodjék a sportágban. Ha tisz­ta a légkör, és még sincs eredmény, az még megbocsátható, hiszen nálunk sokkal nagyobb nemzetek labdarúgá­sa Is juthat hullámvögybe. Természe­tesen szervezeti Intézkedések Is szük­ségesek. Például rendezni kell a klu­bok és a baráti körök hivatalos vi­szonyát, hogy az anyagi támogatásuk a közösség, az egyesület célját segít­se. A múltban voltak helyes admi­nisztrációs döntések, mégis sok min­den a régiben maradt. Mélyreható önvizsgálatnak kell következnie mind­azoknál, akik a labdarúgásért így vagy úgy felelősek. — A két válogatottnak a jövőben különböző feladatokat kell megolda­nia. Az olimpiai csapat a selejtezőben érdekelt, az A válogatott viszont az EB-selejtezőben már nem táplálhat reményeket. — A szakmai feladat bizonyos fokig csoportosítja a két együttest. A játéko­sok elosztása könnyebb, minthogy a szabályok szerint a világbajnokságon járt labdarúgók nem szerepelnek az olimpián. Mindjárt az első konkrét eset a szeptember 7-1 magyar—NSZK barátságos mérkőzés és a magyar- szovjet olimpiai selejtező. Az utóbbin határozott támadójátékra kell töre­kednünk, míg a másik összecsapáson a nyugatnémetek ellen biztonságos védekezésből Indított ellentámadások képezhetik a taktikai tervet. Mind­két csapattal közös a cél; ütőképes együttes létrehozása. — Személy szerint is jól ismeri az élvonalat. Milyen típusú játékosokat részesít előnyben a válogatásnál? — Alapnak morális tisztaságú, min­den egyes feladat végrehajtására ma­ximálisan törekvő játékost képzelek el. A másik, hogy szakmailag megfe­leljen a szakvezetés elképzeléselneki Nem utolsó szempont, hogy tűrekvőj becsvágyó, hiú legyen a Jelölt a vá­logatottságra, akarjon győzni. Ezek­nek az elveknek megfelelően kerül­tek játékosok az olimpiai válogatott­ba, s eddig nem csalódtunk bennük. — Többen külföldre szerződnek, Idegenben folytatják. Számít-e rájnk a jövőben? — Jó néhány játékos esetében biz­tos, hogy .eredményesek lesznek ezek a változások, mert hazai körülmé­nyek között már nem képesek a meg­újhodásra. Elképzelhető, hogy hasz­nosak lehetnek a válogatott számára, különben Is a lehetőséget egyikük­től sem szabad megvonni. — Milyen támogatást remél? Csak az edzőkre térek ki. Tűi azon, hogy személyesen kollegiálisán együtt kell dolgoznunk, rendezzük a válogatottakat adó edző anyagi ér­dekeltségét mérkőzésenként. A válo­gatottba csak az ajánlásaik alapján lehet bekerülni. Közvetlen támogatást Jelent, hogy Tajtl József főállásban dolgozik majd a szövetségben, ugyan­így az utánpótlás Is önálló edzőt kap', — Hallhatnánk a felkészülésről? A zsúfolt műsor Is arra készíel bennünket, hogy a válogatott mérkő­zések előtt a klubok érdekelt Is szent előtt tartva, háromnapos együtt-tar- tást tervezünk. Ezekre nem azért van szükség, hogy a játékosok erőnlétét javítsuk, hanem hogy egyes taktikai elképzeléseket gyakoroljunk. A vég­leges és részletes tervet csak ez után hagyja jóvá az elnökség.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents