Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1983-08-09 / 32. szám

M

I ég a főét mallett a rózsák levelein is vastag rétegben ül a por ebben a tikkasztó, aszályos, eső nélküli nyárban. Nem csoda, hiszen K5- bölkúton (Gbelce) a főúton naponta több száz jármű, teherautó, traktor, autóbusz robog végig. A 2680 lakosú Köbölkút az érsekújvári (Nővé Zámky) járásban rövidesen központi község lesz.

FALUS$TA NAPSÜTÉSBEN ITT-OTT FELHŐKKEL

Ebben a nagy hőségben alig látni embert az utcán. Útközben találkozom egy csapat gyerekkel, s mint később megtudom, a helybeli pionírtábor lakói. Falunézésre indultak, hát a nyomukba szegődöm. Szép, rendezett utcákon járunk, a házak előtt virágok, ttt- ott színesre festett padok, persze még üresen, hiszen kora délután a falusi ember nem ér rá pihenni. Különösen szép az iskola környéke, valóságos liget. Itt épültek a tanítólakások; az emeletes házak és körülöttük a parkosított terület szintén városra emlékeztet. A játszótérhez érve azonban a gyerekek csalódottan veszik tudomásul, hogy a poros gesztenyefák alatt csak néhány megrongált hinta árválkodik. Lehangoló a látvány, pedig sok szép ÚJ ház áll a faluban, építkeznek a fiatalok, s bizonyára gyerekeik szívesen játszanának egy gondozott játszótéren.

A községben sok mindent Z-akcióban, társadalmi munkában építünk, így lassan kerülhet csak sor mindenre — mondja Barta János, a hnb titkára. — Jelenleg a kultúrházat bővítjük társadalmi munkában, s főleg a tömegszervezetekre számítunk. Sajnos, ezekből a munkákból szinte teljesen kimarad az ifjúsági szervezet, pedig őket is szolgálja majd az új létesítmény, az 6 igényeik kielégítésére is gondoltunk. A kultúr- ház új épületszárnyában lesz ülésterem és cukrászda is. Idén augusztus végére szeretnénk átadni. Szükség van az ilyen szolgáltatásra, mert igényli a lakosság. A mi célunk pedig az, hogy kielégítsük ezeket a fiatalokat, mert szeretnénk, ha a fiatalok is itt maradnának a faluban. Ez pedig bizony elég nehéz feladat, ha figyelembe vesszük, hogy a községben a vízhiány miatt le kellett állítani a szövetkezeti lakások építését. A

FALUKÉP

vízzel évek óta nagy gondjaink vannak, jóllehet sokféleképpen próbáltuk már megoldani azt a problémát. Kutakat fúrattunk nem kis befektetéssel, de sajnos hiába. A víz vagy káros volt az egészségre, vagy egy idő után eliszaposodott. A falut egy szőgyéni (Svodín) és egy sárkányi (Sárkány) kút' látja el vízzel. Télen nem is okoz ez gondot, csak ilyenkor nyáron, amikor megnövekszik a vízfogyasztás, márpedig lakás nélkül nemigen maradnak Itt a fiatalok, és hát nem mindenki akar önerőből építeni. Évente 15—20 építkezési engedélyt adunk ki, örülnénk, ha az igénylések száma növekedne, A lakáskérdés megoldásában nagy Segítség lenne, ha a faluban lévő hét üzem maga próbálná lakáskiutalásokkal is itt tartani a fiatal dolgozókat. Mert munkalehetőség van bőven a faluban; a szövetkezeten kívül Itt van a téglagyár, a borászati szaküzem, a gabonafelvásárló, az útépítő vállalat kireildeltsége, a heljd gazdálkodási üzem részlegei (fényképész, asztalos, üvegező, képkeretező stb.J és a háztartási cikkek nagyraktára, ahonnan három Járás háztartási boltjait látják el áruval.

— Másik égető gondunk, hogy nincs a faluban bölcsödé. Nincs ős egyelőre nem Is lesz, mivel anyagi lehetőségeink meglehető sen korlátozottak. Augusztusban felújítjuk az óvodát, 1984-ben pe- dig egy kétosztályos óvoda építése szerepel terveinkben. Félő azonban, hogy kihasználatlanul marad, mert Köbölkúton nem divat a gyerek. A fiatalok egy, legfeljebb két gyereket vállalnak. Nemrégem az évi születési átlag még negyven gyerek volt, ma már jóval alatta vagyunk.

Barta János még elmondja, hogy gond mindig akad a faluban, de szerencsére nem elkeseredésre okot adó, hanem munkára serkentő gond. Hiszen sikereink e gondok megoldásából fakadnak.

MIT MONDANAK A KÖBOLKOTIAK?

A borászati szaküzemben dolgozóktól megtudom, hogy elégedettek a munkahelyükkel is és a faluval is, noha az élemlszerbol- tok ellátottsága nem a legjobb, főleg a kenyérellátás akadozik. Későn hozzák a kenyeret ős nem is a legmegfelelőbb minőségűt, ami persze már a párkányi (Stú- rovo) pékség hibája. A háztartási és a ruházati bolt árukínálatával azonban elégedettek, szinte minden kapható.

Czibor Dénes, a borászat fiatal szakmunkása Szálkáról költözött a községbe.

— Itt a munkahelyemen kitűnő kollektívába kerültem. Üzemünk kevés, mindössze 17 állandó munBarta János hnb-titkár.

kaerövel dolgozik. Talán azért is olyan összetartó a csoportunk. Természetesen szezonban, szőlöérés idején üzemünk alkalmi munkásokat is felvesz, s olyankor a kereseti lejhetőség is jobb. Míg évközben két-háromezer korona körül mozog, szezonban az öt-hatezret is megkeressük.

— Nincs is Itt baj a borral — szól közbe az egyik mellettünk ácsorgó fiatal —, de hát inkább több víz kellene a köbölkútlaknak, mint bor.

— Ez bizony így van — hagyja helyben társa szavait Czibor Dénes —, mi is szövetkezeti lakásban lakunk, és elég gond felcl- pelni az emeletre a vizet, ha hiába csavarjuk a csapot, víz nem folyik belőle. A faluban nagyon sokan kertészkednek, és az öntözéshez is sok víz kell, különösen ilyen szárazságban. Itt a községiben mindenki azon igyekszik, hogy a jövedelmét valamivel kiegészítse. Én ezt helyesnek is tartom mindaddig, amíg az így megkeresett pénzzel okosan bánnak, mondjuk utazásra, pihenésre fordítják. Annak viszont nem látom nagy értelmét, ha a pénz csak ügy gyűlik a takarékban, és a puszta léte örömet ad, vagy minél díszesebb kőkerítéseket építenek belőle. Csicsás kerítés sem kell áhhoz, hogy egyre nagyobb legyen a távolság az emberek között. Ezt tapasztalatból tudom. Szabad időmben autójavítással foglalkozom, s valamikor munkám révén örök barátokat szereztem, most egyik nap megjavítom valakinek a kocsiját, kifizeti, másnap mát meg sem Ismer. Mindenki rohan a pénze után. Két évvel ezelőtt, amikor a faluba kerültem, elmentem a szisz-klubba is, de nem találtam ott a helyem. Úgy tűnik, mintha a SZISZ tevékenység a mulatságok rendezésével ki is me- rülne.

A SZISZ munkájáról már a legilletékesebbet, Bolya Andrást, a helyi alapszervezet elnökét kérdezem.

— Szervezetünknek nagyon kevés tagja van, mindössze 10 állandó és 19 regisztrált tag. Azt kell mondanom, hogy a fiatalokat ma valahogy nem érdekli a közösségi munka. Amikor a katonaságtól hazajöttem, nagy lelkesedéssel láttam a rám bízott feladathoz, de egyre jobban elkedvetlenedtem. Szervezetünket a szövetkezeti és a falusi alapszerve- zetből „csapták össze“. Sokáig azt sem tudtuk, kihez tartozunk. A szövetkezet már nem segített bennünket, a hnb-tól pedig hiába hívtuk, nem jött el senki gyűléseinkre. Amikor pedig már eljöttek a gyűlésünkre a nemzeti bizottságból, akkor meg mi voltunk olyan kevesen, hogy nem volt szavazóképes a társaság. Klubunk is rossz állapotban van, ezért bíztunk abban. hogy a most épülő kultúr- házban majd kapunk egy helyiséget. Amióta közölték velünk, hogy erre ne számítsunk, elment a kedvünk attól, hogy segítsünk az építésénél. Én személy szerint már csak arra várok, hogy a mostani vezetőséggel együtt lemondhassak, de még azért próbálkozunk. Igyekszünk együttműködni a pionírszervezettel. Rendszeresen kijárunk a faluban lévő pionírtáborba. Táncoláshoz talpalávalóval szolgálunk nekik, tábortűz melletti szórakozást szervezünk, műsorokkal szórakoztatjuk őket, az egyik fiú pedig lovagolni tanítja a vállalkozó szelleműeket.

Ezt a 4—5 tevékeny fiatalt Szilva Róbert, a pionírtábornak otthont adó Honvédelmi Szövetség helyi szervezetének vezetője Is nagyon dicsérte. A gyerekek szeretik ezeket a fiatalokat, és mindig nagyon várják őket, hiszen jól el tudnak velük szórakozni. Megtudom Szilva Róberttől azt Is, hogy jó! dolgozik a HSZ helyi szervezete, eredményesen együttműködnek az iskolával, lövészeik nagy része is onnan kerül ki, versenyzőik járási szinten is megállják a helyűket. Évente rendeznek motocross versenyt. Autóversenyzőjük, dr. Peter Hläiftan pedig tavaly kerületi baJnoXségof nyprt, az idén már a szlovákiai versenyben Indul. Elmondta Szilva Róbert azt Is. hbgy a HSZ épületkomplexumának területén van a községi strand. Sajnos, a mendecék üresen ásítanak, víz egy csepp sincs.

— Azt hiszem, nem lehet okolni senkit. Hiszen a hnb mindent megpróbál — mondja Szilva Róbert. — Itt a medencék előtt is van egy kút, 118 m mély, de a vize nagy vastartalma miatt használhatatlan. A szőgyéni és a sárkányi kutaknak pedig épp elég ellátni a falut, nem még a strandot is. Egyetlen megoldás kínálkozik; ÚJ kutat kellene fúratn! a két szomszédos község valamelyikében.

Strbík Teréz fiatal könyvtárosi a falu központjában levő könyvtárban keresem fel. 0 tájékoztat arról, hogy a könyvtárnak 399 olvasója van, akik együttesen évente 9740 könyvet kölcsönöznek ki. Gyakran kerül sor a meghitt, ott honlas hangulatot árasztó könyvtár épületében különféle kulturális rendezvényekre is.

Dankó Ján mérnök a borászati üzemből: „Másfél millió liter bor van a tartályainkban.“

— Minden olvasónak nagyon örülök — mondja a könyvtáro^nö —, de legjobban a gyerek olvasóknak. Nagyon jó az együttműködés az iskolával. A pedagógusok gyakran elhozzák a nebulókat, és itt a könyvtárban mesedélutánokat, felolvasásokat tartunk. A felnőttek Inkább télen Jönnek könyvekért, de a gyerekek nyáron Is hűséges olvasók.

Megtudom Strbík Teréztöl azt Is, hogy Idén nagy kitüntetés érte a könyvtárat, a „Példás népkönyvtárat építünk“ elnevezésű versenyben elért eredményeikért a kulturális minisztérium elismerő oklevelét kapták, s ehhez kétezer korona jutalmat, ameiyből a könyvállományt bővíthetik. Eddig 10 606 kötete van a könyvtárnak, ebből 4503 magyar nyelvű. Egyetlen gondjuk, hogy nagyon kevés a magyar szakkönyv, pedig keresik az olvasók.

— Ma már az emberek a kertészkedést is inkább szakkönyvböl szeretnék megtanulni — mondja a fiatal Gyuris házaspár, amikor épülő házuk előtt megszólítom őket. Kiváncsi vagyok rá, hogyan és miből él egy átlag köbölkúti család.

— Ml is úgy kezdtük, mint a legtöbb fiatal. Kevés pénzzel, ház nélkül, de annál nagyobb, lelkesedéssel. Kertészkedtünk, kajszi- barackot termesztettünk. Ahhoz, hogy az ember önerőből házat tudjon építeni, feltétlenül szükség van a jövedelemkíegészltésre. Ehhez pedig nem kell más, csak szorgalom. Csak hát mi nyáron éppúgy kirándultunk akkor Is, mint más, a kulturális rendezvényekre is eljárunk. Évente négy- szer-ötször ellátogat falunkba a MATESZ, meg aztán a Nöszövet- ség és a Vöröskereszt helyi szervezete is szokott esztrádműsorokat bemutatni. Vizünk ugyan nekünk sincs, de már ássuk a kutat, A gondok elől nem megfutamodni kell, hanem szembe nézni velük. Ml szeretjük ezt a falut. Itt élnek a szüléink, a rokonaink, ás Itt áll most már a házunk is. Nekünk itt kell megtalálnunk, pontosabban megteremtenünk az életterünket — mutat körbe Gyurlsné, s úgy látom, tekintetável átfogja az egész falut.

H. Kecskés Rozália